„Szakmámban mindig a nők szemével közelítettem meg a valóságot” – vallja Pilar Aymerich. A spanyol fotográfiai kiemelkedő alakjaként azokat a nőket kísérte útjukon, akik jogaik és szabadságuk védelméért harcoltak. A feminista harc Barcelonában és a társadalmi riport című kiállításon húsz alkotása tekinthető meg ingyenesen szeptember 23. és október 18. között a Cervantes Intézetben.

Pilar Aymerich a spanyol fotográfia egyik nagyasszonya, munkáját 2021-ben a Spanyol Nemzeti Fotográfia-díjjal ismerték el. A zsűri indoklásában így fogalmazott: “az utcai fényképészettel töltött pályafutásáért, melyet a hetvenes évek óta űz. A társadalmi valóság és a kései frankóizmus idejének sürgető kérdéseinek boncolásáért, melyek máig megőrizték relevanciájukat. Munkássága olyan etikai tudásból ered, amelyben a törékenység a fotós narratíva kiindulópontja.” Pilar Aymerich felvonulásokat és társadalmi mozgalmakat örökített meg a Franco-időszak végétől a rendszerváltáson keresztül napjainkig. Egyedi nézőpontja, kamerája azóta kíséri a jogaikért, szabadságukért kiálló nőket. A képeken emellett figyelemmel kísérhető a város radikális transzformációja is: láthatjuk a nyolcvanas, kilencvenes évek Barcelonáját. Pilar szavaival élve, Barcelona ekkor egyszerre három nemzedék tükre: láthatók benne azok, „akik visszatértek a száműzetésből, akik a belső ellenállás képviselői voltak, és a mindezen emberek és mások eszméiből töltekező fiatalok”.

Pilar Aymerich 1943-ben született Barcelonában. Az Adrià Gal Színművészeti Iskolában tanult. Itt találkozott Montserrat Roig-dzsal, akivel több közös projektet is létrehoztak. 1965-ben Londonba utazott, ahol két évig riporterként dolgozott. Ezután Párizsban labortechnikát tanult. A hatvanas évek társadalmi mozgalmainak hatására fotós-újságíró lett, majd Barcelonába való visszatértekor portrékra és szocioriportokra specializálódott.

Az összes fotós műfajt kipróbálta, de elsősorban portréi lenyűgözőek. Szintén erőssége az építészeti és színházi riportfotózás. Különböző folyóiratoknak dolgozott, mint például az El País, a Fotogramas, a Qué leer, a Destino, a Triunfo, a La Calle, a Serra d’Or és a Vindicación Feminista. A kiadói és audiovizuális világban is otthonosan mozog. Hatvannál is több kiállításon mutatkozott be világszerte. 2002-ben elnyerte az Emberi Jogok Intézetének Szolidaritás Díját, 2005-ben pedig a Sant Jordi keresztet.