Magyarország az Európai Unió tagjaként vállalta, hogy 2050-ig eléri a teljes klímasemlegességet. Ehhez át kell alakítanunk az életünket, a termelés módjától a közlekedésen át az otthonaink energiahatékonyságáig. Az Egyensúly Intézet két szakpolitikai csomagban (Hogyan érjük el a klímasemlegességet? II., és Hogyan kezeljük a zöld átmenetet?) kínál részletes javaslatokat ennek megoldására. A tanulmányokról az Egyensúly Intézet részéről Filippov Gábor kutatási igazgató, Csernus Dóra vezető klíma- és környezetpolitikai szakértő, illetve Bart István külső szakértő beszélgettek Perger Andrással, a Greenpeace klíma- és energiakampány felelősével.
Az Egyensúly Intézet Magyarország 2030 címet viselő országvíziójában is hangsúlyos szerepet szán a klímasemlegességnek, tavaly decemberi átfogó szakpolitikájában az új magyar klímacél 2030-as eléréséhez készített javaslatokat. Az agytröszt két új szakpolitikai csomagjában a földgázhasználat mérséklésének lehetőségeivel, az ipari dekarbonizációval, a közlekedési szektor zöldítésével továbbá az épületszektorban jelentkező rövid távú kihívások kezelésével foglalkozik. Elképzelhető-e egyáltalán a gázmentes jövő? Mi történik az ingatlanpiaccal, a gazdasággal, ha a kormány belefog több százezer épület korszerűsítésébe? Hogyan vezessük ki a forgalomból a legszennyezőbb autókat?
Magyarországon a földgáz teljes energiafelhasználáson belüli aránya 34 százalék, ami kiugróan magas érték az EU-n belül. Az orosz-ukrán háború kitörése óta ráadásul a földgázról való leválás már nem csupán fenntarthatósági és gazdaságpolitikai, de biztonságpolitikai kérdéssé is vált. Ezért lenne fontos, hogy 2030-ig 200 ezer magyar háztartás függetlenedjen a gázhálózattól. A hazai ipar energiaintenzitás szempontjából nem áll rosszul, a kibocsátások 31 százalékáért felelős, ám a termelésben fokozatosan csökkentetni kell a fosszilis energiahordozók arányát. Ehhez az államnak vissza nem térítendő forrásokkal és kedvezményes hitelekkel kell támogatnia az alacsony kibocsátású technológiák terjedését, támogatni kell az európai karbonvám bevezetését és meg kell duplázni a zöld közbeszerzések számát.
Hatalmas kihívásnak ígérkezik a közlekedés zöldítése: a kibocsátásokban régiós összevetésben Magyarországon mérték a második legnagyobb növekedést (25,5 százalék). Az egyszerre gyarapodó és korosodó személygépjárműből álló flotta problémáját roncsbeváltó programmal kell orvosolni, az autópályákon pedig 110 kilométer/órás sebességkorlátra van szükség. Az építőipar zöldítésével már a következő években is látványos eredményeket lehet elérni. A kapacitáshiány csökkentésére, illetve az építésekkel szemben a felújításokra kell, hogy helyezzük a hangsúlyt! Évi 100 ezer lakás mélyfelújításával, a kőszén és a lignit fűtésből történő kivezetésével, a tüzelőtámogatási rendszer megújításával elérhető lenne a teljes magyar lakásállomány dekarbonizációja 2050-re.
“Mivel a politika teremti a valóságot, nagyon fontos, hogy elkezdjen beszélgetni arról, milyen konkrét lépések és milyen valós nehézségek vezetnek a klímasemlegesség eléréséhez. Realista célokkal igenis megvalósítható a zöld átmenet terve” – fogalmazott bevezetőjében Filippov Gábor. “Kevés olyan program létezik, amit olyan sikeresen lehetne kommunikálni, mint a klímasemlegesség” – tette hozzá a kutatási igazgató.
Csernus Dóra, az Egyensúly Intézet klímapolitikai szakértője az épületszektor karbonmentességére kitérve jelezte: “Szükséges lenne egy kormányzati ciklusokon átívelő épületfelújítási program, hiszen egy ház teljes mélyfelújítása legalább 60 százalékos energiamegtakarítást jelent. A program kapcsán felmerülő munkaerőhiányra, a gyorsan változó alapanyagárakra, a szociális kihívások problémájára megoldással szolgálna az épület-energiahatékonysági program, az építőipari hiányszakmákra való átképzés, valamint a közhasznú és szociális bérlakásprogram. Intő jel, hogy amíg Budapesten a bérlakásállomány a teljes állomány 5 százalékát teszi ki, az átlagos nyugat-európai nagyvárosokban nagyjából 60 százalékát. Óriási megtakarítást jelentene, ha az alacsony energiakibocsátású bérlakásállomány 25 százalékra nőne 2040-re.”
A lakossági földgázhasználat visszaszorítására Bart István Hollandiát hozta példaként, ahol – elsőként Európában – az önkormányzat, a lakosság, a szolgáltatók, az állam és a civil szféra együtt dolgozik a városrészenként lezajló zöld átmeneten. Az Egyensúly Intézet külső szakértője, az Európai Bizottság Klímapolitikai Főosztályának korábbi munkatársa néhány gondolat erejéig a közlekedés karbonsemlegességére is kitért: “Kutatók szerint 15-18 százalékos energiamegtakarítást jelentene, ha 110 kilométeres maximális óránkénti sebességet vezetnének be az autópályákon. Volt már példa hasonlóra: az olajválság idején az Egyesült Államokban.”
Perger András, a Greenpeace klíma- és energiakampány felelőse kifejtette, Magyarországon a lakosság a legnagyobb földgázfelhasználó, így az épületek energiasemlegességének elérése lenne a legfontosabb teendő. “Ha európai összehasonlításban vizsgáljuk a gázfelhasználás arányát, illetve annak importhányadát, látható, hogy Magyarország rendkívül kitett a jelenlegi helyzetnek. Csak akkor lehet sikeres az átmenet, ha megtanulunk takarékosabban bánni az energiahordozókkal.”
A részletes javaslatcsomagokat minden hazai vezető politikai és gazdasági döntéshozó megkapja a következő napokban.
Az energiaszektor, az ipar és a közlekedés fenntarthatóvá tételére vonatkozó javaslat innen, az ezt megalapozó háttértanulmány pedig innen érhető le. Az épületszektor zöldítésére vonatkozó kihívások és az azok kezelésére vonatkozó intézkedéscsomag pedig innen tölthető le.
