Mihez értsen a producer? Meddig lehet elmenni kompromisszumokban? Hogyan érintette a műsorgyártókat a pandémia? Mi kerül a képernyőre ősszel? Meghódítjuk-e egyszer a brazil piacot? A sorozatok készítésének világába Kapitány-Diószegi Judit producer, kreatív producer, showrunner, forgatókönyvíró, a ContentLab & Factory ügyvezetője vezetett be bennünket.

Az irodátok a mínusz egyes szinten van. Ez valamiféle szimbolikus döntés volt, jelzés, hogy alulról kell kezdeni?

Azért a kezdésen már túlvagyunk. Sokkal prózaibb az ok, itt volt számunkra elegendő terület, meglehetősen el vagyunk szeparálva az irodaház többi részétől, ráadásul van egy belső kertünk is.

Számos titulusod van, producer, kreatív producer, showrunner, forgatókönyvíró, kreatív szakember… Melyiket teszed az eső helyre?

A producert. De ha már a mínusz egyes szintről beszélünk, én tényleg legalul kezdtem, mint szkriptes, aztán voltam első asszisztens, gyártásvezető. Szóval megvolt a mínusz egy, és ha majd elfoglaljuk a teljes irodaépületet, akkor mondhatjuk, hogy a dolgok végére értünk.

A producer szónak van egy negatív értelmezése, az átlagember olyan valakit képzel el, aki pénzkötegekkel a zsebében mászkál, aki szerint mindig a pénz az úr. De normál esetben a producer kreatív alkotó, akinek csak az egyik feladata, hogy megteremti a munka anyagi alapjait, netán a saját pénzét költi rá. Ehhez a feladathoz az is hozzátartozik, hogy a producernek van egy víziója arról, amit szeretne valósítani, és ahhoz meg kell találja a megfelelő alkotókat. Ez a szerepkör sokkal összetettebb, mint a produkcióhoz szükséges pénz előteremtése.

Forgatókönyvet is írtál. Nem mindig találtad meg a szükséges embert?

Szeretek írni. Régóta írok, sok produkcióban dolgoztam mint dialógíró, és az derült ki, hogy van hozzá némi érzékem. Szerintem jogos elvárás, hogy egy producer a munkának ebben a fázisában is részt tudjon venni.

Előfordul, hogy a benned élő kreatív elképzeli, mit szeretne megvalósítani, a szintén benned élő producer meg azt mondja, Judit, erre nincs pénz?

Ebből az ambivalenciából, sőt oximoronból áll az egész életem. Amikor elkezdünk fejleszteni egy sorozatot, előfordul, hogy a tervezett három szereplőből lesz tíz, öt helyszín helyett húsz, ez az én felelősségem is.

Van úgy, hogy a csatajelenetet végül három statisztával kell eljátszani?

Felmerülhet olyan igény, hogy játsszuk le a waterlooi csatát három statisztával, de azt vállalhatóan mégsem lehet megcsinálni. Producerként lehetne a feladatom kizárólag a profitmaximalizálás, hiszen ez üzlet, de meg kell találni az egészséges kompromisszumokat. Nagyon fontos a végeredmény, hogy milyen produkció születik, mert az mutatja meg a munkám eredményességét, magamnak is meg kell felelnem. A dolgokat költséghatékonyan kell megvalósítani, de van úgy, hogy valamit csak drágábban tudunk megcsinálni. Legutóbb szükségünk volt egy medvére. Kiderült, hogy nagyon drága, gondoltuk, akkor legyen farkas, vagy egy igen nagy kutya… De végül beláttuk, hogy kell az a medve.

Eljött a június, végre a pandémia helyett az aktuális munkákról beszélhetünk. Dobozban vannak már az őszi műsorok?

Még a pandémia időszaka alatt, másfél hónapja kezdtük forgatni A Mi kis falunkat. De a sorozatkészítés alapvetően nyári feladat, nagyrészt a színészegyeztetés miatt. Szó van 8-10, napi sorozatok esetében akár 100 epizódról, a szűk keresztmetszet amiatt van, hogy színházi színészekkel dolgozunk. Hagyományosan a színházak nyáron nem játszanak, bár ez most kicsit megváltozott. Ahhoz, hogy egy sorozat szeptembertől adásban legyen, áprilisban el kell kezdeni a forgatást. Tavaly is folyamatosan dolgoztunk a tavaszi és nyári időszakban, persze a szokásosnál sokkal nehezebb körülmények között.

Melyek a legizgalmasabb projektek, amelyek ősszel már képernyőre kerülnek?

A mi kis falunk már forog, és készülünk a Doktor Balatonra, de az, hogy mikor kerülnek adásba, az adott csatornától függ.

Öt-hat éve mondják, mondjuk, hogy a hazai televíziós műsorgyártás reneszánszát éli.

Igen, körülbelül hat éve, hogy a fikciós műsorgyártás magához tért. De soha nem halt meg. A Magyar Televízió valaha rengeteg fikciós műsort gyártott, tévéjátékokat, tévéfilmeket, sorozatokat, azok nagy büdzséből nagyon jó minőségben leforgatott produkciók voltak, például az Abigél, a Fekete város, vagy a Bors. A fénykor elmúltával szinte teljesen eltűntek a tévés alkotások. A nézőket újra kellett szocializálni, hogy ez jó műfaj, és a magyar szakemberek képesek színvonalasat alkotni. Az RTL nagyot húzott a Válótársakkal – ami egyébként egy holland formátum -, meggyőzte a nézőket, hogy érdemes követni.

Mit jelentett a műsorgyártás szempontjából az elmúlt másfél év?

A meglévő projektek mentek tovább, hiszen a kereskedelmi televízióknak megvolt a kialakult portfoliójuk, mindenki több évadban gondolkodik. Az új produkciókkal szemben azonban érezhető volt némi óvatosság.

Vannak, akik már kongatják a vészharangot a lineáris tévé fölött. Kétségtelen, hogy a lekérhető szolgáltatások egy nagyobb teret nyernek. A műsorgyártóknak van ezzel kapcsolatban tennivalójuk?

Az én életemben a hagyományos televízió még létezni fog. Gondolkodni persze kell az új trendek következményein, a tévéknek is van online platformjuk, oda is nézőket kell csábítani, de a klasszikus televíziózás még nagyon sokáig velünk marad.

Mennyire fontos, hogy a tartalom magyar legyen? Jobban szeretik a nézők?

Az általános trend, hogy minden ország jobban szereti a saját lokális tartalmait, ez Magyarországon sincs másképp. Egy olyan sorozat, mint mondjuk A mi kis falunk, nézettségben magasan veri a külföldi produkciókat. A hazai közönség magyart akar nézni, ha a minőség olyan, amilyet elvár.

A magyar közönség több évtizede megkedvelte a brazil, az egyéb latin-amerikai, manapság már a török sorozatokat. Arra mennyi esélyt van, hogy megforduljon a trend, és ne csak behozzunk, hanem exportáljunk is sorozatokat, és mondjuk fél Brazília egy magyar sorozatot nézzen?

Egyelőre valószínűtlennek tartom, már csak a piacunk helyzete, meg a furcsa nyelvünk miatt is. Azt már könnyebben el tudnám képzelni, hogy mondjuk egy brazil producer megvegyen egy magyar ötletet, és otthon leforgassa. A teljes magyar nézőpotenciál, még a külhoni magyarokkal együtt is alig több mint tízmilliós, és nem spanyol vagy portugál nyelven forgatunk, szóval egyhamar nem fogjuk meghódítani ezeket a távoli piacokat.

Egy HBO, egy Netflix eleve sok száz milliós piacban gondolkodik. Ha leforgatnak egy sorozatot, a recept úgy kezdődik, hogy végy egymillió, kétmillió, tízmillió dollárt. Itthon mi a helyzet?

Mi elsősorban a kereskedelmi tévék igényeit szolgáljuk ki. Az együttműködés egy közös beszélgetéssel kezdődik. A kiindulópont lehet egy külföldi műsor, amit adaptálni kell, vagy akár egy eredeti ötlet. A mi kis falunk például úgy kezdődött, hogy rátaláltunk a műsorra, leforgattuk a pilotot, és megmutattuk az RTL-nek, hogy szeretnék-e. Nekünk már megvannak a vízióink, saját fejlesztésekben gondolkodunk, és akkor a tévék eldöntik, igen, kell-e nekik, és ha igen, hogyan, mit módosítsunk rajta. Mi nem egy klasszikus gyártó cég vagyunk, akitől csak a projekt konkrét megvalósítását kérik.

Ha előtted van egy ötlet, már látod magad előtt, hogy melyik televíziónak ajánlod föl?

Nem feltétlenül, nem szegmentálom így. Inkább úgy nézem, hogy az adott ötletet szeretem-e én, szeretné-e a családom, szeretnék-e a barátaim, érdemes-e leforgatni az első epizódot, amit be tudok mutatni. Aztán attól függően, hogy melyik televízió vásárolja meg, úgyis következik egy finomhangolás, hogy milyen változtatásokra van szükség a kreatív koncepcióban, a szereplők kiválasztásában, a csatorna fókuszának megfelelően. De a lényeg az, hogy csináljunk valami jót, amiben hiszünk, és azt próbáljuk meg értékesíteni. Nincs olyan, hogy kellene egy jó kis falusi sorozat. Amikor A mi kis falunkra rátaláltunk, a televízióban is volt egy kis bizonytalanság, hogy van-e erre érdeklődés, fogadókészség.

Időnként divatba jön egy-egy tematika, mondjuk, a kórházas sorozat, és akkor minden országban ilyenek készülnek. Látsz ma olyan trendet, ami a hazai piacon is megjelenhet?

Nem lehet ilyen párhuzamot vonni a külföldi és a hazai trendek között. Már csak az előbb említett tényező miatt sem, hogy a nézők még csak öt-hat éve szoktak vissza a hazai produkciókra. Mi elsősorban a kereskedelmi tévéknek dolgozunk, ahol van egy nézőmaximalizálási elvárás. Mondjuk én nagyon szeretem a skandináv krimiket, de nem biztos, hogy egy ilyen sorozatnak a kereskedelmi elvárások szerint elegendő nézője lenne itthon. Elképzelhető, hogy nagyszerű sorozat lesz és rangos díjakat fog nyerni, de egy kereskedelmi tévének nem elég vonzó.

Mit jelent ma egy a színésznek sorozatban szerepelni? Külföldön felértékelődött a műfaj, egy Jeremy Irons főszerepet vállalt a Borgiákban. Hogy állnak ehhez a vezető magyar színészek?

Másfél évtizeddel ezelőtt Amerikában volt egy határozott választóvonal a mozifilmek és a televíziós munkák között, minimális átjárással. Aztán jött az írói sztrájk, a jogokkal kapcsolatos viták, rengeteg író kivonult a játékfilmből és átment a televízióhoz. Ebből kinőtt egy olyan színvonalú sorozatgyártás, ami játékfilm-minőségű produkciókat hoz létre, ebben részt venni már szexi.

Megváltoztak a nézői szokások. Jó dolog leülni egy moziban, de még jobb együtt maradni ugyanazokkal a karakterekkel 10-12 héten keresztül vagy akár éveken át. A történetmesélés egyidős az emberiséggel, és a minőségi ugrásnak köszönhetően minden színésznek, a magyar színészeknek is vonzó lehetőséggé vált a szereplés. Bár jóval több játékfilm készül itthon, mint 7-8 évvel ezelőtt, de egy színész jó ha egy évben egyszer filmszerephez jut, míg egy sorozatban egész évben képernyőn lehet. Egy sorozatban szerepelni, az ma már menő dolog, a legnagyobb neveknek is.

Mennyiben tudod a saját ízlésedet érvényesíteni, amikor sorozatot készítesz?

Én mindig mindenbe beleszeretek. Bármiről legyen szó, azt teljes szívvel-lélekkel csinálom, akár saját kezdeményezés, akár felkérésre készül.

Nyár van, kezdődnek a forgatások. Érezhető már, hogy élénkül a piac, több rendelés jön?

Igen, érezhető, egyre aktívabbak a televíziók, nő az igény az újabb tartalmakra. De érezhető a piac élénkülése olyan szempontból is, hogy egyre nehezebb a stábtagokat összetoborozni. Fellélegzett a piac, és mindenki forgat, játékfilmet, sorozatot, megint jönnek a külföldiek is.

Te leginkább az RTL-nek és a TV2-nek gyártasz, korábban a Viasatnak is. A kisebb tévéknek van esélyük felvenni a versenyt a nagyokkal?

Ez pénzkérdés. A sorozat drága műfaj, és nincsenek csodák, egy jó produkció sok pénzbe kerül. Évről évre vannak tárgyalások, puhatolózások, a kisebb tévék is szeretnének beszállni a versenybe, hiszen ezzel tudnak arcot adni maguknak, a nagy amerikai sorozatok sokadik ismétlése arra nem alkalmas. Márkát építeni saját unikális tartalommal lehet.

Milyen szórakoztató műfajok és csatornák lehetnek a sorozatok konkurensei? A mozi, a színház, a Youtube elvehet nézőket a sorozatoktól?

Az HBO és a Netflix lehetnek komoly ellenfelei a kereskedelmi tévéknek, de azok itthon még ma is szűk szegmensnek számítanak. A fiatalok persze szívesebben fordulnak a streamingszolgáltatások felé, de a lineáris tévé még sokáig velünk lesz.

Egy tavalyi interjúban mondtad a köztévé kapcsán, hogy szívesen csinálnál drámai sorozatot vagy politikai krimit, ami a kereskedelmi csatornákra kevésbé illik, de a közszolgálatin kifejezetten odaillő lenne.

Igen, a köztévének ezek lennének a testhezálló műsorai.

Most még pont lenne idő összerakni tavaszig egy jó kis Gyurcsány-sorozatot. Volna benned ambíció?

Ezt a témát már lestoppolták. De ha komolyan veszem a kérdést, akkor a válaszom egy paradoxon. Ahhoz lenne kedvem, hogy csináljak egy jó politikai krimit, de csak politikai szándékok nélkül. De erre most nincs fogadókészség.