A Márkamonitor Koronavírus Krónika címmel kisinterjú-sorozatot indított. A legkülönbözőbb szektorokban dolgozó kollégákat kérdezzük arról, hogyan érintette a cégét és az iparágát a pandémia, és ő maga milyen tanulságokat vont le az elmúlt hetek mindent felforgató eseményeiből. Pillanatképek a koronavírus-járvány idejéből. Mai beszélgetőpartnerünk Pakots Zsolt, korábban számos magyar televízió és rádió vezető munkatársa, jelenleg Spanyolországban működtet vállalkozásokat egy barátjával. (www.javeatouristinfo.com és a www.bogadido.com)
Több évtizedet töltöttél a magyar médiavilágban. Hogyan gondolsz vissza arra az időszakra? Lennél még médiás itthon vagy külföldön?
Nagy hálával és szeretettel gondolok arra a több mint 25 évre, amit a magyar médiavilágában töltöttem. Nagyon sokat köszönhetek neki, mind szakmailag, mind emberileg. Sokat tanultam, mivel nagyon alulról kezdtem a szakmát, de az évek alatt szerencsére sikeresnek mondhatom magam benne. Nagyon sok barátot és ismerőst köszönhetek neki és a munkámnak köszönhetően bejártam a világot is, mivel a nagy nemzetközi produkciók abban az időben indultak. Nagyon szívesen lennék újra a média világában, mivel ez a szakmám és a hivatásom is egyben, vagy otthon, vagy itt Spanyolországban, de számomra kiemelkedően fontos a szakmaiság. Egy cipész ért a cipőkészítéshez. Én ahhoz nem értek. Soha nem is készítenék cipőt, csak akkor, ha megtanultam. Sajnos azt látom, hogy most otthon sokan nem értenek a médiához, mégis csinálják. Amikor azt a döntést hoztam, hogy elhagyom a szakmát, ez is befolyásolta a döntésemet. Azt éreztem, hogy nagyon felhígult és nem kíváncsiak a szakmára. De ha valahol újra lenne szakmai feladat, szívesen részt vennék benne. Itt ahhoz, hogy esélyem legyen, sajnos még nem elég az önéletrajzom. Sokkal jobban kellene beszélnem spanyolul. De rajta vagyunk folyamatosan…
Az EU-csatlakozásunk idején az egyik szlogen az volt, hogy most már nyithatsz cukrászdát Bécsben. Te sokkal messzebbre kerültél, családostól Spanyolországba költöztél. Hogy kerültél oda, és mit is csinálsz pontosan?
Hú, ez hosszú lesz… Megpróbálom röviden megválaszolni. Egy volt középiskolai osztálytársam több mint tíz éve él ebben a városban, ahol most lakunk. A nagy közösségi portálon folyamatosan tett fel szebbnél szebb képeket a helyről. Majd feltett egy hirdetést, hogy egy edzőterem eladó itt. Mivel én Krav Maga edző is vagyok, ezért felkeltette az érdeklődésemet. Gondoltam, milyen szuper lenne egy tengerparti városban edzőtermet üzemeltetni. Telt-múlt az idő, addig rágódtunk rajta otthon a feleségemmel, hogy egyik hosszú hétvégén kiutaztam ide, megnéztem magát a várost, a környezetet, az edzőtermet. Minden nagyon tetszett, ezért úgy döntöttünk, hogy ha lesz rá mód, akkor megpróbáljuk külföldön az életet. Ekkor én még magas beosztásokban dolgoztam éppen négy médiában. Nehéz döntés volt, de a lányom is akkor született, és azt gondoltam, hogy neki nagy előnyt tudunk azzal adni, hogy rögtön többnyelvű lesz. Most 6 évesen beszél magyarul, spanyolul, valenciánóul, angolul. Kell ennél több? Ja és gyerekkora van, egy tengerparti városban. Amikor meglett a lehetőség, kiköltöztünk. Nem nyújtom tovább, itt se minden fenékig tejföl. Voltak csalódások, volt, hogy átvertek bennünket, de voltak, vannak sikerek is. Volt éttermünk, aztán eladtuk, voltam pincér, futár, túravezető, gépkocsivezető. Lassan már csak akasztott ember nem. Most két dolgot csinálok. Az egyik sajnos most a járvány miatt leállt, de a másik most kezd beindulni. A turizmus teljesen megállt és vele együtt a www.javeatouristinfo.com , a másik, a www.bogadido.com pedig pont segítséget tud nyújtani a járvány miatt hátrányba került vállalkozóknak.
Spanyolországról horrorisztikus híreket kaptunk az elmúlt két-három hónapban. Ti hogyan töltöttétek a karantén időszakát? A spanyolok mennyire nyitottak, befogadják a külföldieket?
Az első hetek voltak a legrosszabbak. Teljesen szokatlan dolog volt. Pár napig szívesen otthon van az ember, de eleinte nehezen viseltük. Voltak hullámvölgyek és hullámhegyek. De megértettük, és a kislányom is megértette, fontosnak tartottuk, hogy betartjuk a szabályokat. Aztán beleszoktunk. Kialakítottunk egy napirendet, amit próbálunk betartani. Itt még csak hétfőn léptünk át a „0”-ás szakaszból az „1”-es szakaszba, már egyre több dolgot lehet csinálni, de mi próbáljuk megszorítani magunkat továbbra is. Vannak spanyol barátaink, akik megpróbálnak mindenben segíteni, ha kérdezünk valamit. Azt lehet mondani, hogy minket befogadtak így lassan 5 év után. Fontos, hogy beszéld a nyelvüket és rögtön jobban nyitnak feléd. Csak angollal itt nem sokra mész.
Enyhült már a járványhelyzet, látszanak a turizmus újjáéledésének a jelei? Mire számítanak a spanyolok? Segíti a kormány a nehéz helyzetbe került vállalkozásokat, a lenullázott turisztikai ipart? Hogyan látod a saját jövőtöket?
A járványhelyzet enyhült, de minimálisan. Már elmehetünk kirándulni is, de csak a szintén „1”-es zónába tartozó területekre. A tengerben még nem lehet fürdeni. Éttermek, kisboltok nyitva vannak, de csak 50%-os kapacitással. Vendég nagyon kevés, volt, aki inkább ki se nyitott. A belföldi turizmus fog először elindulni, ha elindul valamikor. Azt hallottam, hogy ha nem lesz második vagy harmadik hullám, akkor jobb esetben októberben nyitják meg a határokat a külföldi turisták előtt. Szóval idén szerintem a legrosszabbra kell felkészülni. Vannak intézkedési tervek a vállalkozások megsegítésére, de ezek még csak tervek. Semmi hatékony intézkedés nem volt eddig. Szerintem nem is lesz. Többen panaszkodnak, hogy az intézkedések miatt nem nyithatnak ki, de a járulékokat, a bérleti díjakat fizetni kell. Nagyon sokan nem tudják. Mi az online-ban látjuk a jövőnket, a turizmus megmarad hobbinak, ha újra indul. Vagy ha érkezik valami extra feladat, akkor annak se állunk ellent.
Te magad hogyan élted át az elmúlt heteket? Mi az, amit másként látsz, másként csinálsz, mint korábban?
Nagyon sok tervünk volt az idei évre. A www.javeatouristinfo.com oldal szolgáltatásait nemzetközi szintre szerettük volna emelni. Erősíteni a jelenlétünket a piacon. Már évek óta nagyon szerettem volna a Krav Magát oktatni. Végre március elején meg is találtam hozzá az ideális termet. Be is ruháztam az eszközökbe. Volt két edzés, majd be kellett zárni. Ki fog olyan edzésre járni, ahol elkerülhetetlen a kontakt? Senki. Legalábbis itt biztosan nehezen indul majd újra. A www.bogadido.com oldalt már egy éve terveztük, teszteljük, most jutott indulási szakaszba. Szerencsére van vele munka, nem unatkozunk.
A fontossági sorrend, mióta kint élünk, folyamatosan átalakult bennem, most ez a folyamat még gyorsított is rajta. Látni nem látok másként, de sok jó dolgot is megtapasztaltam, amiket nem biztos, hogy észrevettem volna előtte. Olyan emberekkel beszélgettem, akikkel már több éve nem. Lásd itt veletek is, ami nagyon megtisztelő. Sok olyan ember aggódott értünk, sok olyan ember próbált segíteni nekünk, akikről nem is gondoltam volna. Az emberi kapcsolatok sokkal erősebben, sokkal mélyebben megjelentek az életemben. Régebben otthon a pozícióim miatt sokan nem kedveltek, vagy sokan úgy tettek, mintha kedvelnének. Persze voltak barátaim, de az nagyon szűk kör volt. Be is zártam magamat szerintem. Viszont most sokkal nyitottabb vagyok. Sok-sok segítséggel és emberséggel találkoztunk, ami nagy örömmel és hittel tölt el bennünket. Azt gondolom, hogy az ilyen problémákat nem lehet egyedül megoldani, ezzel szemben csak közösen van esélyünk fellépni és megoldást találni, és merni kell segítséget kérni, ha kell. Bízunk a jövőben, csak előre nézünk, de táplálkozunk a múltunkból is.
