A Levegő Munkacsoport is csatlakozott ahhoz a nyílt levélhez, amelyben több mint 250 szervezet arra szólítja fel a Glasgow-i éghajlatváltozási ENSZ-konferencián (COP26) részt vevő kormányokat, hogy jelentősen növeljék országukban a kerékpározók számát a globális éghajlati célok gyors és hatékony elérése érdekében.
Minden lehetőséget meg kell ragadni a személy- és áruszállítás CO₂-kibocsátása növekedésének megállítására. A nulla kibocsátású személygépkocsikra és teherautókra való átállás ugyanis évtizedekig tartana, és nem old meg olyan problémákat, mint a gyors ütemben növekedő nyersanyag-felhasználás, a közlekedési torlódások és a mozgásszegény életmód. Ennek ellenére a COP26 november 10-i Közlekedési Napja kizárólag a közúti járművek villamosítására összpontosított.
A levél aláírói úgy vélik, hogy a kerékpározás az emberiség egyik nagy reménye a széndioxid-kibocsátástól mentes jövőre. A széles körben elérhető kerékpár használata nulla kibocsátással jár, miközben világszerte a közlekedés felelős az üzemanyagok elégetéséből származó közvetlen széndioxid-kibocsátás 24 százalékáért. Ha valaki autóról kerékpárra vált, kilométerenként akár 150 gramm szén-dioxid kibocsátását is megtakaríthatja. A villanyhajtású áruszállítóhoz és triciklikhez köthető kibocsátás a tizede a dízelüzemű furgonokénak. Ha akár csak heti egy napon is gyaloglásra vagy kerékpározásra váltunk az autóról, egy év alatt körülbelül fél tonnával csökkenthetjük szén-dioxid-kibocsátásunkat.
Pogátsa Zoltán, a Levegő Munkacsoport elnökségi tagja kijelentette: „A környezetvédelmi előnyök mellett a kerékpározás óriási gazdasági hasznot hajt az egész társadalom számára. Az autózás viszont nemzetgazdaságilag rendkívül veszteséges: az Európai Bizottság számításai szerint Magyarországon a személy- és tehergépkocsik használata háromszor akkora költséget okoz a társadalomnak, mint amennyit az üzemeltetőik az adókon, díjakon keresztül megfizetnek.”
Lukács András, a Levegő Munkacsoport elnöke hozzátette: „A Levegő Munkacsoport több munkatársa, köztük jómagam is, rendszeresen kerékpárral járunk be az otthonunktól 11-15 kilométerre lévő munkahelyünkre. Ezt sokan megtehetnék, csak elhatározás kérdése.”
Az alábbiakban olvasható a nyílt levél nyersfordítása.
Levél a COP26-on részt vevő kormányoknak
COP26: A kormányoknak el kell kötelezniük magukat a kerékpározás fokozása mellett a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése és a globális éghajlati célok gyors és hatékony elérése érdekében.
A világ vezetőinek el kell kötelezniük magukat a kerékpározók számának fokozása mellett a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése és a globális éghajlati célok gyors és hatékony elérése érdekében.
A világnak sokkal több kerékpározásra van szüksége ahhoz, hogy megbirkózzon a klímaválság kihívásaival. Ha a kormányok nem tesznek gyorsabb és határozottabb lépéseket világszerte a közlekedés szén-dioxid-kibocsátásának csökkentése érdekében, akkor a jelenlegi és a jövő nemzedékeket egy sokkal ellenségesebb és kevésbé lakható világra ítélik.
Ezért mi, az alulírott 251 szervezet, nyomatékosan kérjük az ENSZ 26. Éghajlatváltozási Konferenciáján (COP26) Glasgow-ban részt vevő valamennyi kormányt, hogy kötelezzék el magukat amellett, hogy jelentősen növelik a kerékpárosok számát országukban. A kormányok ezt úgy érhetik el, hogy több jó minőségű kerékpáros infrastruktúrát építenek, a kerékpározást integrálják a tömegközlekedésbe, javítják a közlekedésbiztonságot, és olyan politikákat hajtanak végre, amelyek arra ösztönzik az embereket és a vállalkozásokat, hogy az autóval megtett utakat kerékpárral és más közlekedési módokkal, például gyaloglással és tömegközlekedéssel váltsák fel. Az aktív mobilitás előmozdításának és lehetővé tételének a globális, nemzeti és helyi stratégiák egyik sarokkövének kell lennie a nettó nulla szén-dioxid-kibocsátási célok eléréséhez.
Világszerte a közlekedés felelős az üzemanyag elégetéséből származó közvetlen CO₂-kibocsátás 24%-áért. A közúti járművek a közlekedés CO₂-kibocsátásának közel háromnegyedéért felelősek, és ezek a számok nem csökkennek. A Föld éghajlatát tönkretevő, fenntarthatatlan mértékű CO₂-kibocsátás mellett a közúti járművek soha nem látott mértékben szennyezik a levegőt, és becslések szerint évente hétmillió ember halálát okozzák világszerte.
Az Éghajlatváltozással Kormányközi Testület (IPCC) „1,5°C-os globális felmelegedés” című különjelentése a kerékpározást a biztonságos és fenntartható világ mindenki számára történő biztosításának egyik útjaként jelölte meg, most és a jövőben egyaránt. A kerékpár használata nulla kibocsátást eredményez, és a kerékpározás a szennyezés csökkentése mellett messzemenő pozitív társadalmi-gazdasági hatásokkal is jár.
A kerékpározás az emberiség egyik legnagyobb reménye a szén-dioxid-kibocsátásmentes jövő felé való elmozdulásban. Az új kutatások azt mutatják, hogy a CO₂-kibocsátás az életciklus során 14%-kal csökken minden egyes további kerékpáros útra, és 62%-kal minden egyes elkerülhető autóútra. Ha valaki autóról kerékpárra vált, kilométerenként 150 gramm CO₂ kibocsátását takarítja meg. Az elektromos áruszállító kerékpárok 90%-kal csökkentik a szén-dioxid-kibocsátást a dízelüzemű furgonokhoz képest. Ha a városokban akár csak heti egy napon is gyaloglásra vagy kerékpározásra cseréljük az autót, egy év alatt körülbelül fél tonnával csökkenthetjük szén-dioxid-kibocsátásunkat. A más utazási módokkal, például a tömegközlekedéssel való szinergiák kiépítése jelentősen növelheti ezt a potenciált.
A világunk lángokban áll. Sürgősen ki kell használnunk a kerékpározás által kínált megoldásokat, és radikálisan növelnünk kell a használatát. Most arra van szükségünk, hogy a kormányok politikailag és pénzügyileg elkötelezzék magukat a több, biztonságosabb és integrált kerékpározás mellett, amely az országainkban, városainkban és régióinkban élők számára méltányos. Sürgetjük a COP26-on részt vevő valamennyi kormányt és vezetőt, hogy vállaljanak kötelezettséget a kerékpáros közlekedés jelentős növelésére. Ezt a következőkkel tehetik meg:
A kerékpározás minden formájának előmozdítása, beleértve a kerékpáros turizmust, a sportkerékpározást, a kerékpármegosztást, a munkába vagy iskolába járást és a testmozgást.
A kerékpározás, mint klímavédelmi megoldás elismerése, egyértelmű kapcsolatot teremtve aközött, hogy a kerékpáros utazások számának növekedése és a személygépkocsival megtett utak számának csökkenése hogyan csökkenti a CO₂-kibocsátást.
Nemzeti kerékpáros stratégiák kidolgozása és finanszírozása, valamint a kerékpározásra vonatkozó adatok gyűjtése annak érdekében, hogy tudjuk, hol lehet javítani az infrastruktúrát és a használatot.
Beruházások a biztonságos és jó minőségű kerékpáros infrastruktúra kiépítésére és a kerékpározásból hagyományosan kiszorult közösségek ösztönzése a kerékpár használatára.
Közvetlen ösztönzők biztosítása az emberek és a vállalkozások számára, hogy mindennapi útjaik nagyobb részében térjenek át az autóról a kerékpárra.
Szinergiák kiépítése a tömegközlekedéssel és a kombinált mobilitási megoldások támogatása egy olyan multimodális ökoszisztéma kialakítása érdekében, amely képes minden felhasználói igényt kielégíteni anélkül, hogy személygépkocsira támaszkodna.
Közös elköteleződés a magasabb kerékpározási arány globális céljának elérése mellett. A több kerékpározás néhány országban nem lesz elegendő a globális CO₂-kibocsátás csökkentéséhez. Minden országnak hozzá kell járulnia, és ezeket az erőfeszítéseket az ENSZ szintjén nyomon kell követni.
A kerékpározás széles körű elterjesztése nélkül a kormányok nem tudják csökkenteni a CO₂-kibocsátást elég gyorsan ahhoz, hogy elkerüljék az éghajlati válság legsúlyosabb következményeit. A kerékpározás az egyik legjobb megoldás, amellyel már most is biztosíthatjuk, hogy bolygónk az elkövetkező nemzedékek számára is lakható maradjon.
