A koronavírus-járvány okozta a második világháború óta a legsúlyosabb gazdasági válságot, amely egyszerre befolyásolja a keresletet és a kínálatot. A McKinsey Global Institute (MGI) legújabb tanulmányában különböző forgatókönyveket vesz számba és a lehetséges fejlődési irányokat is felvázolja a kereslet-kínálat, valamint a termelékenység alakulására vonatkozóan a 2024-ig tartó időszakban.

„A történelem arra tanít bennünket, hogy a súlyos gazdasági megrázkódtatások után egyaránt következhet stagnálás és lassú kilábalás, ahogy azt például a globális pénzügyi válság után láthattuk, de gyors fellendülés is, ahogy az a második világháború után történt. Hogy mire számíthatunk most, elsősorban attól függ, hogy a kereslet elég erős lesz-e a gazdaság újraindításához, és hogy a cégek végrehajtják-e a szükséges termelékenységjavító intézkedéseket, különösképpen azokban az iparágakban, amelyeknek hatása számottevő a teljes nemzetgazdaság teljesítményére nézve” – mondta Sven Smit, a McKinsey Global Institute vezetője.

A tanulmány, amelynek a címe „Vajon visszatér a termelékenység és a növekedés a járvány előtti szintre? a legújabb eleme annak az MGI által megjelentetett sorozatnak, amely a járvány utáni gazdasági helyzet különböző aspektusait járja körül, és az MGI-nek az elmúlt 30 évben készült ország- és szektorspecifikus tanulmányaira épül. A tanulmány szerint az iparágaikat vezető „szupersztár” vállalatok több téren is jelentős előrehaladást értek el az elmúlt időszakban. Jelentősen növekedett a termelékenységük, és a 2024-ig tartó időszakban is várhatóan évente 1 százalékponttal fog tovább bővülni. Ez a termelékenységnövekedés várhatóan több mint a kétszerese lesz annak, amit a globális pénzügyi válságot követően tapasztaltunk – a középtávú növekedést tekintve ez mindenképpen pozitív következménye az egyébként pusztító járványnak.

„Azt gondoljuk, hogy valódi esély nyílt a termelékenység növelésére nemzetgazdasági szinten, a felgyorsult digitalizáció és automatizáció, a növekvő agilitás és a járványhelyzetre adott válaszokként előtérbe került új üzleti modellek bevezetése révén. Ám ahhoz, hogy ez az esély valósággá váljon, arra van szükség, hogy az imént említett ösztönző hatások minél szélesebb vállalati kört érintsenek, és hogy a kereslet megerősödjön. Mindkettő lehetséges, de egyik sem történt még meg – magyarázza Jan Mischke, az MGI partnere. – A mostani adataink szerint a termelékenységjavító intézkedések zömét eddig csak legnagyobb, „szupersztár” vállalatok vezették be, és ezek hatása is többnyire a hatékonyságra korlátozódik, a termelés- és árbevétel növelésre kevésbé. Beavatkozás nélkül, megvan a kockázata annak, hogy növekedni fog a társadalmi egyenlőtlenség és a munkanélküliség, ami alááshatja a kereslet erősödését épp egy olyan időszakban, amikor a leginkább szükség volna rá.”

“A vállalatoknak lépniük kell azért, hogy enyhítsék a rájuk nehezedő nyomást. Az alacsony keresletből következő kockázatokat azzal mérsékelhetik, ha – a puszta hatékonyságnövelés helyett – az ellátási láncaikat támogatva és a fenntarthatóságot növelő projekten keresztül igyekeznek árbevétel-növekedést elérni, miközben figyelmet fordítanak a munkavállalóik átképzésére is” – állítja Jonathan Woetzel, az MGI igazgatója.

A tanulmány 5500 vállalatvezető bevonásával készült Amerikában és Nyugat-Európában, és nyolc iparágat vizsgál meg. A tanulmány főbb megállapításai a következők:

A bizonytalanság ellenére voltak olyan vállalatok, amelyek bátor, a termelékenységüket hosszú távon javító intézkedésekkel reagáltak a járványhelyzetre. Néhány vállalat gyorsan átállt az online kommunikációs csatornák használatára, az automatizált feladatvégrehajtásra a termelésben, növelte a működési hatékonyságát és felgyorsította a döntéshozatali mechanizmusait. A vállalatok 20-25-ször gyorsabban hajtották végre a digitális átállást, mint ahogy azt korábban lehetségesnek tartották. Az egyik európai kiskereskedelmi vállalat nyolc hét alatt ért el akkora előrehaladást ezen a téren, mint amennyire három év alatt volt képes a járvány előtt.

A mérhető eredmények egyelőre koncentráltan jelentkeznek egyes vállalatoknál és szektorokban, különösen az Egyesült Államokban. 2020 harmadik negyedévében a K+F kiadások, a beruházások, vagy a vállalategyesülések és felvásárlások (M&A) emelkedése olyan szektorokra korlátozódtak (IT és professzionális szolgáltatások), amelyek már korábban is élenjáróak voltak az említett területeken, és azon belül is a legnagyobb, „szupersztár” cégekre, főként az Egyesült Államokban.
Amennyiben a vállalatok a hatékonyságot javító intézkedéseket folytatni tudják, és a kereslet is helyreáll, jó esély mutatkozik arra, hogy a termelékenység évi egy százalékponttal javuljon a 2024-ig tartó időszakban. Egy ilyen mértékű javulás duplája a 2008-09-es válságot követő termelékenységnövekedésnek, és az egy főre jutó GDP-t 2024-ig 1500-3500 dollárral növelhetné meg a vizsgált országokban. A felmérések tehát azt mutatják, hogy érdemes a fejlesztéseket tovább folytatni. Például, a 2020 decemberében készült felmérés válaszadóinak 75 százaléka szerint az új technológiákba való befektetések tovább folytatódnak majd a 2020 és 2024 közötti időszakban. A legnagyobb termelékenységnövekedési potenciált az egészségügyben (például a telemedicina további elterjedésével), az építőiparban (például a digitalizáció és ipari módszerek gyorsabb átvételével), az ICT-szektorban (például a digitális szolgáltatások iránti fokozódó kereslet miatt) és a kiskereskedelemben (elsősorban az elektronikus kereskedelemben tapasztalható forgalomnövekedés miatt) látják.
A járvány okozta gazdasági sokkhatások és a vállalatok erre adott válaszai súlyosbíthatják is a hosszútávú, strukturális kereslet-alakító tényezőket. Úgy tűnik, a vállalatok által bevezetett intézkedések 60 százaléka máig a hatékonyságnövelésre fókuszál és kevésbé a termelés felfuttatására. Könnyen elképzelhető, hogy a kereslet meredek növekedésnek indul a járvány után, amint a fogyasztók visszatérnek a piacokra, ám hosszabb távon megvan annak is a kockázata, hogy az automatizáció miatt a foglalkoztatottság és a jövedelmek csökkenése visszafogja majd a fogyasztást és a beruházásokat. A termelékenységnövekedés mérsékelt maradhat, amennyiben a cégek többsége nem ruház be; és ha azok, amelyek beruháznak, nem tudnak megfelelően növekedni. Összességében a végkövetkeztetésünk az, hogy érdemi beavatkozás nélkül akár jelentős, 6 százalékpontos (2 ezermilliárd dolláros) különbség alakulhat ki a lehetséges kínálat és a kereslet között 2024-re.
A gazdasági szereplőknek és a politikai döntéshozóknak három, egymással összefüggő kihívással kell szembenézniük. Általánosságban a tanulmány három, egymással szorosan összefüggő prioritást azonosított: (1) folytatni kell és további területekre és szektorokra is ki kell terjeszteni az innovációt és a fejlesztést, amely növelheti a termelékenységet; (2) a vállalatok által végrehajtandó termelékenységjavító intézkedéseknek a foglalkoztatást is erősíteniük kell, növelve az átlagbéreket és a keresletet; (3) növelni kell a beruházások szintjét, és olyan módon célozni, hogy hozzá tudjon járulni a termelékenység javításához.

A McKinsey tavaly év végén publikálta a Repülőrajt: A magyar gazdaság növekedési pályája 2030-ig című tanulmányát. Havas András, a McKinsey partnere és a tanulmány társszerzője elmondta: „Az MGI megállapításai sok szempontból Magyarországra is érvényesek: a termelékenység javítása lehet a gazdasági növekedés motorja a következő években, azonban ehhez a digitalizáció felgyorsítása és a beruházások szintjének emelése elengedhetetlen. A siker érdekében pedig szükség lesz arra, hogy nem csak a leginnovatívabb és jellemzően nagyméretű vállalatok, de gyakorlatilag iparágtól és mérettől függetlenül minden cég keresse, hogy hol tudja javítani a versenyképességét”.