Spiró György Az imposztor című komédiáját Major Tamás felkérésére írta 1983-ban. Témája Az Ikszek című regényének egy rövid epizódjából származik. A mű az ősbemutató után több mint negyven évvel most új befejezést kapott, amellyel – a szerző szavaival élve – a negyven évvel korábban elkövetett dramaturgiai hibát javította ki. Az imposztor december 7-én már ebben az új változatban kerül színre Pesti Színházban.
„Ez a mű önvallomás a színházról. Sok mindent tudunk arról, hogy egy társulat miként működik, ebben a próbafolyamatban azonban önmagunkra is ráláthattunk. Számos alkalommal, amikor közösen gondolkodtunk, vitáztunk, vagy egy színpadi szituációt elemeztünk, hogy megtaláljunk valami lényegit, rá kellett döbbennünk, hogy abszurd módon maga a próbált jelenet játszódott le közöttünk. Igazán akkor lesz jó az előadás, ha nem általában a színházról, hanem minél személyesebben rólunk szól. A színház a világ minden pontján, minden társadalmi helyzetben, minden korban alapvetően ugyanúgy működik, bár az egzisztenciális helyzetek természetesen hatnak rá. Ez a kisebbségi, nyomorúságos helyzetben lévő lengyel színház Bogusławskitól várja a megváltást. Nyilván akkor van értelme ezt a darabot elővenni, ha van egy olyan színészegyéniség a társulaton belül, aki valami hasonlót jelent a színháznak, az országnak. Nekünk szerencsére itt van Kern András” – emeli ki a darab rendezője, Rudolf Péter, akinek fiatalkorában Az Ikszek, az egyik legmeghatározóbb olvasmányélménye volt.
„Mindkét Spiró-darabot – a Kvartettet és a Honderűt –, amiben eddig szerepeltem, nagyon szerettem. Közel álltak hozzám, jó emlékeket idéznek fel bennem. Bízom benne, ez most is így lesz. Az imposztor szónak a legtöbb nyelvben inkább ellenszenves a jelentése, a magyarban azonban jó értelemben vett csibészséget is sugall. Ezért arra törekszünk, hogy Bogusławskinak legyen szíve, humora, és mindenféle csibészségben benne legyen. Mindamellett a mi előadásunk elég drámai is… Színház a színházban helyzetet már többször játszottam. Úgy gondolom, ez csak akkor lesz izgalmas a nézőknek, ha nagyon jól csináljuk. Eltalálja őket és hozzájuk szól. Azért dolgozunk, hogy a mi előadásunk is ilyen legyen” – meséli a színészfejedelmet alakító Kern András.
A történet a cári Oroszország által megszállt Vilna városában játszódik. Egy, a megmaradásáért küzdő kis lengyel színház meghívja Wojciech Bogusławskit, a „lengyel színház atyját”, hogy vendégfellépésével megmentse a társulatot a csődtől, egyben a különleges színházi csemegével elnyerje az orosz helytartó jóindulatát. A jegyeket azonnal elkapkodják, de a legendás színészóriás még mindig nincs sehol. Az előadás reggelén aztán megérkezik egy fáradt, kissé cinikus, rozzant öregúr, aki a várva várt vendégművésznek vallja magát – újabb csalódást okozva az amúgy is reményvesztett társulatnak – majd meglepetten értesül arról, hogy hazafias operáját, melyre felkérték, a cenzúra betiltotta. Helyette Molière Tartuffe-jének címszerepét kell aznap este életében először eljátszania. Kapkodva próbálni kezdenek. A színháznak azonban még arra is alig van pénze, hogy a vendégművész gázsiját kifizesse, így a színészek kénytelenek maguk varrni a jelmezeket és festeni a díszleteket is… A bemutató díszlettervezője Bagossy Levente, munkáját az előadás szereplői is segítették. A történetre reflektálva ugyanis közösen festették ki a díszlet egy részét.
