„Hogyan csökkentsük a szegénységet?” címmel jelent meg az Egyensúly Intézet független szakpolitikai agytröszt javaslatcsomagja, amelyben a szociális juttatások rendszerének teljes átalakítására dolgoztak ki lépéseket.
A szakpolitikai tanulmányában az agytröszt hangsúlyozza, hogy bár az elmúlt évtized konjunktúrája idején a magyar gazdaság látványosan gyarapodott, Magyarország továbbra is az Európai Unió egyik legszegényebb tagállama, nemzetközi összehasonlításban is alacsony bérszínvonallal és kiugróan gyenge társadalmi mobilitással. Szegényeknek és gazdagoknak egyaránt az a céljuk, hogy minden magyar a társadalom produktív tagja lehessen, és senki ne függjön tartósan a segélyektől. Ugyanakkor akit a nélkülözés még abban is megakadályoz, hogy tanuljon, továbbképezze magát vagy megfelelő munkát vállaljon, elpazarolhatja aktív éveit, és nem tudja kivenni a részét a társadalom építéséből. Így válik a szegénység egyéni problémája társadalmi problémává, egyéni sorsból társadalmi teherré. A szegénység csökkentése ezért egyrészt erkölcsi kötelesség, másrészt össztársadalmi érdek.
A szegénység csökkentésének messze nem az egyetlen, de fontos eszköze a szociális juttatás. A szociális transzferek rendszere Magyarországon európai összehasonlításban meglehetősen szűkmarkú, emellett szétaprózott, túlbürokratizált és alacsony hatékonyságú, amivel épp a leginkább rászorulókat fosztja meg a segítségtől. Ezt a rendszert radikálisan egyszerűsíteni kell. A fő cél, hogy tíz éven belül minden rászoruló magyar legalább a létminimumnak megfelelő összegből gazdálkodhasson.
Ennek érdekében minden létminimum alatt élő magyar számára alapjuttatást kell biztosítani, amely a legtöbb mai segélyt felváltaná. Az alapjuttatás havi 50 ezer forintról indulva 2030-ra érné el a létminimum szintjét (ez ma mintegy 100 ezer forint). Automatizálni is kell a rendszert: a transzferek megállapítását és kiutalását a NAV végezze, a piaci és szociális jövedelmek egységes hatósági nyilvántartása alapján! A szociális transzfereket ne háztartásonként, hanem személyre szabva utalják, mindenkinek a maga jövedelme függvényében!
Fontos, hogy az alapjuttatás mintájára, minden nyugdíjas korú magyar állampolgárnak biztosítsuk a méltányos életszínvonal feltételét megteremtő és a létminimum mindenkori összegének megfelelő alapnyugdíjat. A gyermekszegénység csökkentése érdekében az Egyensúly Intézet javaslata szerint lengyel mintára be kell vezetni a gyermeket nevelőket, eltartókat segítő, a létminimum mindenkori összegének felével megegyező alapjuttatást.
A fentieken túl 2030-ra meg kell teremteni a feltételeit annak, hogy az állam az összes szociális transzfert digitálisan utalhassa el az embereknek! Addigra a kereskedelem és a szolgáltatási szektor minden területén működjön a digitális fizetés, és minden magyar számára váljon elérhetővé az ingyenes, automatikusan létrehozott bankszámla!
Az Egyensúly Intézet tanulmánya szerint be kell vezetni az értelmes, értékteremtő és a munkaerőpiacra való visszatérést segítő közmunkához való jogot. A közfoglalkoztatás szervezése az önkormányzatok hatásköréből kerüljön át megyei vagy központi kormányzati hatáskörbe! A valódi munkavégzésért az agytröszt szerint valódi munkabérnek kell járnia: a közmunkások bérét első lépésként a létminimum szintjére, majd 2030-ig fokozatosan a minimálbér szintjére kell emelni!
Az Egyensúly Intézet végezetül hangsúlyozza, hogy a szegénység csökkentését– többek között – a gazdasági növekedés, a bővülő munkalehetőségek és az oktatási rendszerünk átalakítása tudja majd véglegesen megoldani ─ a szociális juttatások rendszerének átalakítása azonban elengedhetetlen előfeltétel a hosszabb távú megoldáshoz.
Az Egyensúly Intézet részletes háttértanulmánya a szegénység csökkentéséről innen, konkrét javaslatcsomagja pedig innen tölthető le.
