Bár a beporzás kapcsán az embereknek elsősorban a méhek jutnak eszébe, más rovarok is segítenek az összesen több, mint háromszázezer zárvatermő szakszerű pollinációjában. Amíg a legismertebb házi- és vadméheket elsősorban a klímaváltozás és egyéb környezeti hatások veszélyeztetik, addig a többi beporzóra leginkább az intenzív és eltúlzott mértékű növényvédelem hat egyre fokozódó módon.
A színes virágoskertek létesítésével nemcsak az éppen uralkodó növény-divatirányzatoknak hódolhatunk, hanem a beporzók munkáját – és egyben fennmaradását – is segíthetjük. Aki kerttel vagy akár nagyobb erkéllyel rendelkezik, annak érdemes méhlegelőt is telepíteni, ami akár több száz vagy ezer méhnek biztosíthat kellő tápanyagot. Fontos szempont, hogy az elültetendő növényeket olyan, nálunk honos fajtákból válogassuk össze, amelyek kora tavasztól egészen késő őszig aktívak.
A méhek és egyéb beporzók fennmaradásáért folytatott harcban a SIÓ, hazánk egyik legnagyobb gyümölcslégyártója is aktívan részt vesz. A vállalat bejelentette, hogy idén is folytatja a 2022-ben indult együttműködését az Országos Magyar Méhészeti Egyesülettel (OMME), amelynek keretében ősszel 5 000 méhlegelő magkeverék csomag kiosztását tervezi iskolás gyerekek részére, valamint széles körű edukációs kampánnyal, pénzadománnyal, és országos aktivitásokkal támogatja a szervezet munkáját. „A beporzók nélkül nem teremne őszibarack, meggy vagy éppen alma – így felelős vállalatként számunkra kiemelten fontos a védelmük. Legfontosabb célunk, hogy minél szélesebb körben – beleértve a jövő generációját is – megismertessük azokat a lehetőségeket, amelyekkel bárki tehet a méhállomány fogyatkozása ellen, és támogathatja ezeket a szorgos rovarokat a munkában” – mondta Mészáros Dezső, a Sió-Eckes Kft. ügyvezető igazgatója.
Az öt legkülönlegesebb szorgos beporzó
A legkönnyebben a dongó néven közismert poszméhek ismerhetők fel, hiszen zömök, dúsan szőrözött testük révén népszerű aktivistái az erdőszéli réteknek, virágos tisztásoknak. Nevük és hatalmas termetük ellenére békés kis rovarok, nem támadók, és fullánkjukat csak ritkán használják. Egyben ők a tavasz legelső hírhozói, hiszen elsőként porozzák be a korai virágokat. Őszi pusztulásuk része az ökoszisztémájuknak, egyedül a királynő telel át, így ő jelenti a túlélés zálogát.
A méhek általában társas lények, de számos olyan vadméhfaj található, akik inkább egyfajta magányos harcosként végzik tevékenységüket. A lucernák legfontosabb beporzói, a szabóméhek kisebb üregekbe vagy a növények száraiba telepednek, fészkük pedig olyan kis cellák sokaságából áll össze, amelyeket általában az általuk kivágott rózsafélék leveleivel bélelnek.
Bár a zengőlégy egy rendkívül gyors szárnymozgású faj, tevékenységét leginkább a hidegebb éghajlatú és alpesi területeken végzi, de Magyarországon is mintegy 390 fajuk ismert.
Elsőre talán furcsán hangzik, de a szinte némán repkedő pillangók is éppúgy kiveszik részüket a pollinációból, mint zajosabban zümmögő társaik. A hatalmas, sok színben pompázó szárnyú nappali pillangók hosszú pödörnyelvük segítségével nyerik ki a legmélyebb helyekről a port, amit utána a következő virágra visznek. Közülük is kiemelkedik a kacsafarkú szender, amely az Amerikában őshonos kolibrikhez hasonlóan, villámgyorsan szálldogál kertünk virágai között.
A virágok általában nappal mutatják legszebb oldalukat – és ekkor vonzzák leginkább az apró virágporfutárokat is –, mégis léteznek olyan fajok, amelyek az éjszaka aktív beporzókkal alakítottak ki hosszú távú kapcsolatot. Minden bizonnyal az esti pávaszemes szender (a nyitóképen) a leglátványosabb egyedük, hiszen nagy és színes szárnyán jól láthatóan rajzolódik ki a pávaszemre emlékeztető alakzat. Bár elsőre ijesztő lehet az esti órákban érkező rovar, mégis fontos, hogy amennyiben a házunkba tévedt, ne bántsuk, hiszen ő is fontos munkát végez bolygónk érdekében. Óvatosan tereljük ki az ablakon vagy finoman fogjuk meg és engedjük el a szabadban.
