A Húsvét a kelt tészták ünnepe (is). De mi a helyzet a gluténérzékenyekkel? Kohári Éva, a Gluténmentes Íz-Lik gasztroblog szerzője segít tippekkel és ötletekkel azoknak, akiknek alternatív módon kell készülniük az ünnepi sütés-főzésre.

Húsvét közeledtével mindenki előre tervezgeti az ünnepi menüt, készíti el képzeletben a finom fogásokat – így vannak ezzel a gluténérzékenyek is.

„Tudunk tökéletes kelt tésztákat készíteni, a kenyereink, zsemléink állaga szinte pontos mása a hagyományosénak, de az egyik igazán nagy kihívást a foszlós kalács jelenti. Természetes, hogy mi sem szeretnénk semmit sem nélkülözni, a diétánk eleve sok lemondással jár, törekszünk arra, hogy a gyerekeink ne maradjanak ki semmi jóból, tradicionális ünnepi fogásból” – kezdi Kohári Éva, a Gluténmentes Íz-Lik gasztroblog szerzője.

Joggal merül fel a kérdés, ha van jó kenyerünk, akkor miért akkora probléma a fonott, foszlós kalács. A válasz erre roppant egyszerű és minden tapasztalt gluténmentesen sütő-főző számára érthető is. Egy kezdő diétázó viszont könnyedén fut bele a legnagyobb hibába. Ahhoz, hogy egy fonott kalács csodálatos legyen külsőre, könnyen és jól formázható tésztával kell dolgozni. Ahhoz, hogy egy kelt tészta igazán foszlós legyen, jó minőségű lisztre van szükség, aminek megfelelő a sikértartalma, ugyanis ez adja a tészta rugalmasságát.

„Itt jön a mi nagy problémánk: a gluténmentes lisztek nem tartalmaznak sikért, tehát buktuk az alapvető feltételt. A másik probléma, ha gyönyörűen tudjuk fonni a bedagasztott tésztát, akkor a végeredmény elég sanszosan egy kő kemény, emberi fogyasztásra alkalmatlan valami lesz. Konklúzió: se sikér, se jól formázható tésztánk nincs. Viszont egyetlen pillanatra sem szabad elcsüggedni, mert kompromisszumokkal ugyan, de mi is tudunk igazán finom kalácsot enni a főtt sonka és a tojás mellé” – mondja Kohári Éva.

Néhány trükk, és olyan lesz mint az eredeti

A gasztroblog szerzője szerint nagyon fontos, hogy a tésztához igazán jó minőségű gluténmentes kenyérlisztet használjunk (lisztkeverékek nélkül is lehet próbálkozni, de így még nehezebb dolgunk van), a sikért helyettesítsük hozzáadott rostokkal (pl. psyllium rosttal) és felejtsük el a hagyományos tészta állagát. Gyúrjunk jó lágy, ragacsos tésztát, így van esélyünk a puha belezetre. Térjünk el a hagyományos fonás technikától, és egyszerűen tegyünk kis méretű tészta bucikat egymás mellé a kalácssütő formába, a végeredmény garantáltan olyan lesz, mintha fontuk volna.

A tormánál is oda kell figyelni

Húsvétkor a legfontosabb étel az ünnepi asztalra (a húst fogyasztók körében) a főtt sonka, a tojás és a torma. A tojással nekünk sincs más teendőnk, mint a hagyományosan étkezőknek, csak jó alaposan főzzük meg. Érdemes ilyenkor pár perccel tovább főzni a szokásosnál, így 1-2 napig eláll a hűtőben.

„Ha kész tormát vásárolunk, akkor már körültekintőnek kell lennünk, és figyelmesen el kell olvasnunk a csomagoláson feltűntetett összetevőket. Persze ha van kedvünk és bírjuk a csípős tormát, elkészíthetjük ezt mi magunk is. A sonka alapvetően gluténmentes, de a fűszerezés, pácolás, csomagolás során szennyeződhet gluténnel, így legyünk nagyon résen. Ma már egyre több terméken tüntetik fel, hogy garantáltan gluténmentes. A biztonság kedvéért érdemes ezeket vásárolni. Ha vendégségbe megyünk, egyeztessünk nyugodtan előre sonka ügyben is” – tanácsolja Kohári Éva, a Gluténmentes Íz-Lik gasztroblog szerzője.

A húsvéti sütemények felhozatala nagyon széles körű lehet. Ha biztosra szeretnénk menni, használjunk jól bevált, kipróbát recepteket. Könnyedén készíthetünk olyan húsvéti fogásokat is, amikhez lisztet elő sem kell vennünk, így mindenki számára boldogság lesz az ünnepi ebéd. Természetesen az ételek készítéséhez használt alapanyagokat tudatosan és gondosan vásároljuk.

S egy utolsó tanács a szülőknek Évától: „Fontos, hogy akármilyen diétán is vannak a gyerekek, pár apróságot rejtsen el nekik a nyuszi. Szerencsére egyre több boltból, illetve webáruházból tudunk mindenféle mentes csokoládét, cukorkát vásárolni, de ezeket mi magunk is elkészíthetjük és becsomagolhatjuk húsvéti köntösbe.”