2011 óta minden év késő nyarán furcsa képződmények lepik el a Tisza felső szakaszát: PET-palackból készült monstrumok, melyek jó célt szolgálnak, a folyót tisztítják. Bár közhely, hogy a hulladék is lehet jó üzlet (a másodnyersanyagok révén), azt azért nehéz elhinni, hogy létezik egy olyan kezdeményezés, amelyben a részt vevő magánszemélyek és cégek azért fizetnek, hogy – nagyon leegyszerűsítve – szemetet szedhessenek. Pedig ez egy valós és magyar történet. A PET Kupa története.

Ha visszamegyünk az időben a sikersztori kezdetéig, a 2011-es évbe érkezünk, a Tisza felső, Ukrajnához közel eső szakaszához. Molnár Attila Dávid (a PET Kupa egyik alapítója és a Természetfilm.hu Egyesület elnöke) itt szeretett volna a partifecskékről filmet készíteni, de egyrészt az éghajlatváltozás miatt megemelkedett vízszint már elmosta a löszfalba épített fészkelőhelyek többségét, másrészt egy új „lény” követelte magának a folyót: a műanyag- és pillepalack-áradat.

Hogy tenni kell valamit, nem volt kérdés, a hogyan már annál inkább. Az isteni szikra egy stégnyi méretű pillepalack hajó formájában érkezett, két utassal, akik maguk is társalapítói lettek később a kupának (Fekete Tibor és Palkó Pici bácsi személyében). Az alapötlet azóta sem változott: ugyanilyen vagy hasonló hajókat kell építeni, és ezekkel kell elindulni és versenyezni a folyón. Versenyezni ügyességben, szorgalomban, találékonyságban, hiszen – a rendezvényen csak PETáknak hívott – pont jár minden egyes zsák hulladékért, az ügyességi versenyeken elért helyezésért, illetve a fair play küzdelemért is. Virtuális pontok, melyek mégis valódi motivációt eredményeznek.

Mi a titok, hogyan vált mára családi rendezvényből nemzetközi környezetvédelmi fesztivállá a PET Kupa?

Mivel a siker fogalmát nehéz megragadni, arra sincs határozott válasz, hogyan lett a kezdeti, húsz-harminc fős legénységgel induló futamból háromszáz főt számláló, nemzetközi rendezvény. Ami biztos, hogy az első években nagyon sok olyan cégnél kopogtattak a szervezők, amelyek ajtót mutattak nekik, és nem álltak a kezdeményezés mellé. Valószínűleg az történt, hogy annyira szokatlan volt az ötlet, hogy – egyelőre kézzelfogható eredmények híján – nem merték elhinni: igenis működhet.

Ami átlendítette a szervező csapatot e nehezebb időkön, az a rendületlen hit volt, hogy a PET Kupa valóban egyedi és értékes, figyelemre méltó esemény. Az első és – tudomásunk szerint – máig az egyetlen olyan környezetvédelmi akció, amely a folyami hulladékkal harcol a folyók szennyezése ellen.

Mivel az alaptéma (hulladékvadászat a Tisza árterében, PET-tutajokon utazva) tovább fejleszthető kommunikációs téma, a szervezők újragondolták, mi lenne az az üzenet, amivel tömegeket lehet megmozgatni. Hiszen az Instagram- és influencervilággal ellentétben ez nem egy szokásos „tisztítsunk ki valamit, aztán készítsünk egy fotót magunkról” történet, hanem egy körforgásos modellben gondolkodó projekt. Körforgásos, hiszen a folyó által hozott anyagot nem hulladékként, hanem nyersanyagként kezeli, és célja, hogy új terméket készítsen belőle.

Ma már közhelynek számít, hogy a siker egyik kulcsa a megfelelő kommunikáció, amiben kifejezetten erősnek számít a PET Kupa az alulról jövő zöldkezdeményezések között. Ebben persze nagy támogatást jelent, hogy a szervező Természetfilm.hu Egyesület filmes múlttal rendelkezik, és ismeri azokat az eszközöket, melyek láthatóvá és érthetővé teszik a ténykedésüket. A szervezők és önkéntesek tehát saját erőből nekifogtak megvalósítani az első PET Kupá(ka)t, amiből már a reménybeli támogatók is érezhették: valóban komolyan gondolják.

Az áttörés három-négy évet váratott magára, ekkor kezdtek el nagyobb cégek is a kezdeményezés mellé állni. Az első vállalati támogató a Siemens volt, amely nemcsak csapatot küldött, hanem egy egymillió forintos csekket is átnyújtotta szervezőknek. Őt követte a Schneider Electric, a Henkel, és még sorolhatnánk. Közös motívum náluk, hogy először elkezdtek együtt evezni a „régimotoros” úgynevezett PET-kalózokkal, megnézni, hogy miről szól a kupa, és utána alakult ki szorosabb együttműködés köztök és a szervezők (az úgynevezett PET Kupa-admiralitás) között. Mindeközben az Innovációs és Technológiai Minisztérium a verseny fő támogatójává vált, fontos hátteret biztosítva a versenyek megrendezhetőségének. Érezhetővé vált a „mágneshatás”: a többi potenciális támogató is láthatta, hogy komoly nevek jelennek meg a (n)evezők és támogatók között, és így érdekeltté váltak abban, hogy maguk is csatlakozzanak, és felüljenek a „zöldhullámra”.

Az idei év az egyre növekvő érdeklődés mellett több dologban is különleges

A műanyagszennyezés megelőzése, a műanyaghulladék gyűjtése és az újrafelhasználás terén is komoly lépések történtek, melyek kiindulópontja és inspirálója nagymértékben a PET Kupa volt. Az év elején hadrendbe állt a vízügynek az a géplánca, ami útját állja a Tiszán érkező úszó hulladéknak, és annak még az ártérben való szétszóródását megelőzően folyamatosan gyűjti össze a szennyeződést. A másik nagy eredmény, hogy a PET Kupa során visszanyert (mű)anyag egy része már nem a szeméttelepen végzi, hanem a szín (víztiszta, kék és vegyes) és anyag (PET, PE és HDPE) szerinti válogatást követően új életre kel: vagy újrafelhasználható nyersanyag (műanyag-granulátum) készül belőle, vagy maguk a PET-kalózok hívnak életre belőle egy újragondolt hagyományos terméket, például a tiszai plasztikladikot. Mindez azonban kevésnek tűnik, ha a szennyezés forrása figyelmen kívül marad, és továbbra is megoldatlan lesz a felvízi hulladékgyűjtés és -kezelés.

A PET-kalózok viszont nemcsak hajózásból, hanem emberségből és hozzáértésből is jelesre vizsgáznak: büntetés vagy felelősségre vonás helyett a felvízi országokkal (Ukrajna, Románia) inkább együttműködésre törekszenek, és céljuk, hogy egy civil hálózatot hozzanak létre a műanyaghullám megfékezésére. A legfontosabb a helyi lakosok érdekeltté tétele abban, hogy saját maguk (újra)gyűjtsék a hulladékot, és ha lehet, helyben is létrejöjjenek hulladékkezelési és/vagy -újrahasznosítási megoldások.

Ehhez a kulcsot nemcsak az anyagiak biztosítása jelenti, hanem az igény felkeltése egy olyan környezet iránt, amelyben már nem természetes a talp alatt ropogó PET-palack. Azaz a szemléletformálás, aminek eszköze a film (például az Üzenet a palackban című dokumentumfilm), a fényképek és videók, a közösségimédia-megjelenések (Facebook, Instagram és idéntől TikTok is). Nem elég ugyanis látni, hanem láttatni is kell, hogy mi az a nehézség, ami – a mikroműanyagok révén – valamennyi ember életébe beszivárog.

A jelen felé evezve ma már megállapíthatjuk, hogy a PET Kupa a maga kék pillepalack hajót ábrázoló logójával igazi branddé vált. Híre eljutott határainkon túlra is: tavaly a többséget kitevő magyarok mellett már brit, marokkói, olasz, amerikai és más külföldi „szelíd kalózok” is megszállták egy hétre a Tisza felső szakaszát, hirdetve, hogy együtt tehetünk egy olyan probléma ellen, amely mindannyiunkat érint, és amelynek a legyőzése közös hasznunkra válik majd.