Ezzel a kérdéssel sok vállalat és kommunikációs ügynökség szembesül a mai naptól, amikor kitört a háború a szomszédos Ukrajnában. A rövid válasz: sehogy. De azért kifejtem.

Szerző: Lakatos Zsófia, Emerald PR, zsofia.lakatos@emeraldpr.hu

Azt szokták mondani, hogy minden rosszban van valami jó. Ez alól egy kivétel van, és az a háború. A háborúban emberek halnak meg és amikor emberek halnak, akkor nincs itt az ideje a nevetésnek és a szórakozásnak. Különösen akkor, ha nem valami távoli helyen zajlanak véres összecsapások, hanem egy szomszédos országban, így bőrünkön érezzük a rettenetet.

Három évtizede volt utoljára olyan katonai konfliktus, amely valamelyest érintette a magyarokat, a délszláv háború a 90-es években. A mai magyar Y, Z és Alfa generációnak nyilván nincs erről semmilyen emléke, az idősebbeknek esetleg felrémlik, hogy mi történt Szarajevóban. De tanultunk a háborúról az iskolában, láttuk a híradásokat a tévében és mindenki tudja, hogy a háború rossz, amit minden áron el kell kerülni.

És akkor most itt van. A szomszédban, olyan embereket érintve, akikhez kötődünk, mert honfitársak, mert szomszédok, mert hasonló történelmi utat jártunk be és még ezer okból. Hogy mi fog történni, csak az Isten tudja. Hogy meddig tart és milyen hatással lesz Magyarországra, nincs ember, aki ezt ma megmondaná. Azt viszont nagyjából előre lehet látni, hogy hogyan csapódik majd le a szörnyűség az átlagemberben.

Ezt a háborút közelebb érezzük magunkhoz, mint bármit a korábbi években. Mélyebben megéljük, mint egy külföldi terrortámadást, jobban érdekel, mint egy távoli ország elnökválasztása vagy az azt követő események. Tele van vele a sajtó és az internet. Mert ez a háború közvetlen félelmet ébreszt bennünk és egy olyan bénultságot okoz, amelyet nehéz kezelni. Ha a harcok sokáig tartanak, ha a konfliktus növekszik, ha az országunk konkrétan belesodródik, akkor ez a bénultság még nagyobb lesz.

Pont úgy, mint a Covid idején, különösen tavaly tavasszal, amikor már felfogtuk, hogy nem kéthónapos nyári táborról van szó, a pandémia felforgatja az életünket. Akkor is arról írtam és beszéltem, amiről most is: nagyon óvatosan kell ilyenkor kommunikálni, mert amikor a frusztráció az egekben, akkor bármit is teszel, csak rosszul jöhetsz ki belőle. A jelenlegi helyzet épp olyan, mint amikor egy barátodnak meghal egy hozzátartozója. Hogyan viselkedsz ilyenkor? Ott vagy mellette, átöleled, meghallgatod, főzöl neki egy teát, átveszed a feladatait…de biztosan nem állítasz be rózsaszín lufikkal és hívod el táncolni. Mert abban a helyzetben nincs helye a vidámságnak.

Most egy egész nép érzi magát gyászban és erre jön még egy szörnyű érzés: a félelem. Szemben a Covid időszakkal, amikor a tehetetlenség frusztrációt szült és az agresszivitás a tetőfokára hágott, most várhatóan a szomorúság és a rettegés időszaka jön. És még a pandémia is a napjaink része, még az előző krízisből sem kászálódtunk ki.

A tanácsom az a vállalatoknak, hogy most halasszák el azokat a kampányokat, amelyeket lehet! Ami várhat, az várjon, legalább amíg látjuk, hogy merre mozdulnak a dolgok. Az is lehet, hogy az egésznek vége lesz néhány nap alatt és az is lehet, hogy még közvetlenebbül érintenek majd minket a harcok. Ma még nem látni, hogy indul-e menekültáradat Magyarországra, be kell-e fogadni sok százezer embert. Ha igen, akkor a vállalatoknak segíteniük kell, ahogy teszik ezt minden nagyobb krízishelyzetben a vörösiszap-katasztrófától az árvizeken keresztül a humanitárius válságokig. És amikor majd segítenek, akkor kommunikálhatnak róla és nyugodtan kérhetik a fogyasztóik, munkatársaik támogatását. Az emberek pedig – lehetőségeikhez mérten – segíteni fognak, mert az ember alapvetően jó és segíteni akar.

Addig azonban a cukiságoknak, a „jön a tavasz, Nektek melyik a kedvenc virágotok” típusú értelmetlen kommunikációnak nincs helye. Amikor baj van – és most baj van – akkor a vállalatoknak és a kommunikációs ügynökségeknek önmérsékletet kell tanúsítaniuk és azt kell vizsgálniuk, hol és miként tudnak hatékonyan segíteni és hogyan vonják be ebbe a közösségüket. 2021 trendi szava, a purpose így valódi értelmet nyer. A „vedd meg a piros tűsarkút” most kevésbé fog rezonálni.