Rengeteg tanácsot hallhatunk azzal kapcsolatban, hogyan élik meg az elsősök a tanévkezdést, és hogyan segíthetjük őket szülőként, hogy minél könnyebb legyen az átmenet az óvoda és az iskola között. Arról azonban kevesebb szó esik, hogy szülőként milyen sokféle változással szembesülünk ilyenkor, amelyek próbára tehetik a megküzdési képességeinket.

Vajon mi volt az első reakció gyerekként, ha meghallottuk ezt a szót: iskolakezdés? Izgatottság? Várakozás? Gyomorgörcs? Gombóc a torokban? Szorongás? Hogyan változik ez a reakció, ha most szülőként gondolunk erre? És ha egy leendő első osztályos szülőjeként?

„Amikor a gyermekünk iskolába megy, az a szülők számára is új helyzetet teremt: új intézmény, újfajta napirend, új szülőtársak, új pedagógusok, többletkiadások az iskolaszerekre. Ezekkel mind meg kell birkóznunk valahogy” – magyarázza Gulyás Réka, pszichológus, a Sulinyugi munkatársa. „Emellett ráadásul előtérbe kerülhet a belső, gyermeki énünk, ahogy felidéződnek a saját gyerekkori élményeink. Kinek a barátokkal közös tízórai szünetek, kinek a napló lapozgatásának nyomasztó csendje, vagy akár az, hogy az ő szülei hogyan készültek vele az iskolára. Felnőttként ugyan nem kell már iskolába járnunk, de a bennünk élő gyerek, ha a tanévkezdés kerül szóba, továbbra is hatással lehet az érzéseinkre, gondolatainkra, viselkedésünkre.”

Ezek sokszor nem is tudatosuló, nonverbális reakciók formájában jelennek meg: lehet, hogy feszültebbek vagyunk, amikor iskolatáskát veszünk, vagy éppen lelkesebben nézegetjük a tolltartókat mint a gyermekünk. Fontos, hogy tudatosítsuk az iskolához kötődő érzéseinket, megéléseinket. Ha nem tesszük, ez a belső gyermeki én könnyen átveheti az irányítást a viselkedésünk felett, és a saját gyermekünk szükségletei helyett a mi érzelmeink kerülnek a figyelem középpontjába.

Két tanács, hogy ráhangolódjunk az iskolakezdésre:

Tudatosítsuk a saját iskolai élményeinket!
- Mit szerettünk az iskolában? Mire gondolunk vissza szívesen?
- Mi az, ami kihívás volt? Mi az, ami rosszabbul érintett?
- Mit szerettünk, mit nem szerettünk abban, ahogy a szüleink viszonyultak az iskolához?

Ezek a mi tapasztalataink, akár pozitívak, akár negatívak. A gyermekünk előtt még nyitva áll, milyen élményeket fog szerezni. Helyezzük a hangsúlyt az ő jelenbeli megéléseire.

Beszélgessünk a gyermekünkkel az iskoláról kézműveskedés vagy játék közben!
- Mit vár a sulikezdésben? Van-e valami, amitől tart?
- Kiket fog már ismerni az osztályból?
- Mi az, ami változni fog a napirendben? Mi az, ami ugyanúgy marad, mint eddig??

A kötetlen beszélgetés segíthet felszínre hozni, kimondani a tanévkezdéssel kapcsolatos örömöket és esetleges félelmeket. Utóbbiakra ezután már könnyebb együtt megoldást találni.

Adjunk teret a belső gyerek részünk élményeinek, hogy aztán a saját gyermekünk igényeire, érzéseire reagálva tudjunk készülni az iskolára.