Egy eredeti Gerbeaud süteményes dobozban rejtőzött az a több mint százéves szerelmes levél, amelyre Megyesi Balázs műtárgyszakértő rábukkant és a Keressük a helyét című videósorozat egyik legújabb részében átnyújtott a cukrászda számára, hogy ezek a kincsek méltó megbecsülésben részesülhessenek.

Megyesi Balázs Niszkács Anna ügyvezető-tulajdonossal beszélgetett a cukrászda egyik eredeti márvány asztalánál, amelyet még az 1900-as Párizsi Világkiállításról hozott Budapestre Gerbeaud Emil, aki zsűritagként volt jelen a világeseményen. Gerbeaud az 1880-as években vette át a cukrászda vezetését Kugler Henrik cukrásztól, aki az eredeti üzletet nyitotta a Vörösmarty téren. Kugler a városi legenda szerint egy derékfájós cukrász volt, és három dologgal lett korának egyik legismertebb, újító sztár cukrásza:

a Kugler mignonnal, amely tipikus francia mignon, és akkoriban mindenki Kuglernek hívott a városban,
ő volt az első, aki az utca kövezetére állított asztaloknál fogadta a vendégeket, illetve ott fagylaltot is árult,
és ő volt az első, aki papírtálcára csomagolta a süteményeket, amiket így elvitelre is tudott kínálni a vendégeknek, ami 150 évvel ezelőtt egyáltalán nem volt jellemző.

Kugler Henrik nem véletlenül invitálta Budapestre üzleti partnerének Gerbeaud-t – mindketten hívei voltak az újításoknak. Gerbeaud hozta be például a macskanyelvet és a konyakmeggyet is, amelyek a mai nap is közkedvelt édességek, és utóbbit a Vörösmarty téri cukrászdában ma is ugyanúgy készítik, ahogy anno Gerbeaud Emil.

A cukrászda további történetét is övezik még városi legendák. „Az idős Kugler Henriknek nem volt leszármazottja, a testvérével viszont jó kapcsolatot ápolt. A testvérének a fia, akit szintén Kugler Henriknek hívtak, úgyszintén cukrász volt, és azt gondolta, hogy majd ő fogja átvenni a neves cukrászda vezetését az idős Kuglertől. Ez azonban nem így lett. A fiú ezért elkezdett egy új Kugler Henrik cukrászdát létrehozni, ám bírósági perben elvették tőle a Henrik nevet, így Kugler Ede név alatt futhatott csak a cukrászdája” – emelt ki egy izgalmas darabkát Megyesi Balázs a cukrászda történelméből.

A műtárgyszakértő egy olyan levéllel készült a cukrászda számára, amely az 1910-es években íródott a Gerbeaud teraszán. Írója valószínűleg a felszolgálóktól kapott ceruzával vetette papírra sorait:

Szép reményű Emília kisasszonynak!

Kérem ne haragudjon förmedvényes viselkedésemért, de mint ígértem, megteszem. Elválok Önért, és bár most nem gondolja, én valóban megteszem. Elmenetele után csak tudja, szégyenemtől még a Gerbeud ablakai is megremegtek.

Kérem engedje, hogy tovább csodáljam Önt, Emília. Kérem ne dobja el e levelem és édességem, mert benne van alázatom.

Kezét csókoltatik,

Aladár”

A levél ráadásul eddig egy nem mindennapi dobozkában lapult: egy tiszta fából, kézzel készült Gerbeaud süteményes dobozban, amelyre nyomástechnikával került rá a cukrászda Gerbeaud és Kugler nevét is tartalmazó logója.