Június végén lépett hatályba a kormányrendelet, amely megkönnyíti a munkaerő-kölcsönzők számára a harmadik országbeli, így akár az ázsiai régióból érkező munkaerő közvetítését. Az új szabályozás tovább élénkítheti a munkaerő-kölcsönzési piacot, míg az emberi erőforráshiánnyal küzdő munkáltatók könnyebben és rugalmasabban juthatnak dolgozókhoz. Az új rendelet ugyanakkor nemcsak a munkaerőhiányra nyújthat némi gyógyírt, hanem újabb problémákat is felvet dr. Somlóvári Zsófia, a Kapolyi Ügyvédi Iroda szakértője szerint.

A munkaerő-kölcsönzésnek sok előnye van, ebből az egyik legfontosabb, hogy a kölcsönbe vevő cégekre nem hárulnak a foglalkoztatással járó különböző adminisztratív terhek, azokat helyettük a munkaerő-kölcsönző viseli. Emellett a 2012 óta hatályos Munka Törvénykönyve nem védi a munkaerő-kölcsönzéssel foglalkoztatott munkavállalót, miután a kölcsönbeadót tekinti munkáltatónak, aki a munkavállalót bármikor indoklás nélkül elbocsáthatja. Amennyiben tehát a kölcsönzés megszűnik, a kölcsönbeadó egyedül erre a körülményre hivatkozva megszüntetheti a kölcsönözött munkavállalóval fennálló munkaviszonyt. Ugyanakkor épp ez a lehetőség teszi a munkáltatók számára vonzóvá a munkaerő-kölcsönzést: hosszú távon enyhe munkajogi garanciák mellett vehetik igénybe a munkavállalót, miközben bármikor indoklás nélkül elbocsáthatják – emelte ki a szakértő.

Kérdőjelek a bérfeszültség, fluktuáció és kollektív viták körül

Miközben az új szabályozás több szempontból is előnyös lehet a cégek számára, a következményeit tekintve több kérdést is felvet. Hatására egyrészt a harmadik országokból érkező munkaerő alacsonyabb fizetésigénye miatt bérfeszültség alakulhat ki a munkavállalók között dr. Horváth Gábor, a Kapolyi Ügyvédi Iroda szenior ügyvédje szerint. Szintén kérdés a fluktuáció: azokban a szektorokban, ahol eddig is gyakran cserélődtek a munkavállalók, megoldhatja-e a problémát a harmadik országbeli állampolgárok kikölcsönzése, vagy épp ellenkezőleg, a különböző jogviszonyokban foglalkoztatottak közötti feszültség miatt inkább növekszik a munkaviszonyban állók távozása. A kölcsönzés intézményének nem megfelelő alkalmazása tehát akár ahhoz is vezethet, hogy a folyamatos munkaerőfelvétel mellett több munkavállaló távozik, mint amennyit kölcsönzött munkavállalókkal helyettesíteni lehet. Az is potenciális feszültségforrás, hogy a külföldi munkavállalók jelenléte esetlegesen aláássa a kollektív vagy egyéni viták során kialakított konszenzusos megoldásokat. A harmadik országbeli munkaerő ugyanis nyilvánvalóan nem lesz tisztában a hazai munkajogi szabályozás sarokpontjaival, illetve szervezkedés esetén is egyszerűen elküldhető. Ez pedig akár a munkavállalók által kiharcolt, akár a bírói gyakorlat által megteremtett munkakörülmények, munkajogi garanciák kiüresedését hozhatja magával.

Megfelelő alkalmazás esetén a munkaerő-kölcsönzés a munkáltatónak nemcsak segíthet a munkaszervezet költségeinek csökkentésében, hanem nagy rugalmasságot is biztosít. Mindennek a hatékony kihasználásához azonban a munkáltatók részéről szükséges lenne a megfelelő előkészítés, a HR-menedzsment és egyéb tényezők vizsgálata. Ugyanakkor az már most tisztán látszik, hogy a munkaerő-kölcsönzés jelenlegi szabályozása a foglalkoztatók számára előnyösebb helyzetet teremt a munkavállalókkal szemben, akiket nem védenek garanciális rendelkezések – hívja fel a figyelmet a Kapolyi Ügyvédi Iroda szakértője. Így jelenleg mind a munkaerő-kölcsönzők, mind a kölcsönbe vevők a „rendes” munkaviszony esetéhez képest kisebb kockázati tényezővel számolhatnak, ha a kölcsönzött munkaerőt érintő munkáltatói intézkedések jogszerűségének, például a munkaviszony megszüntetésének vizsgálatára kerülne a sor.

Fotó: Christina @ wocintechchat.com/unsplash.com