A Zero Waste Europe (ZWE) által közzétett új tanulmány szerint a hulladékégetés sokkal kisebb mértékben járul hozzá az energiatermeléshez, mintsem hogy csökkenteni tudná az uniós tagállamok orosz gáztól való függőségét. A hangsúlyt a fogyasztás csökkentésére, a keverthulladék szétválogatására és az áruk élettartamának növelésére kellene helyezni.

Az Incineration: What’s the Effect on Gas Consumption? címmel megjelent tanulmányból kiderül, hogy az hulladékégetés révén megtermelt energiával a 27 uniós tagállam által fogyasztott orosz gáznak mindössze 1,1%-a váltható ki. Az Equanimator által készített tanulmány cáfolja a hulladékgazdálkodási iparág azon állításait, miszerint az EU orosz gáztól való függésének csökkentése érdekében célszerű lenne növelni a hulladékégetést és az együtt-égetést.

Különböző forgatókönyvek összehasonlításával megvizsgálták, hogy a hulladékégetés milyen mértékben válthatja ki a gázfogyasztást, és az alábbi megállapításokra jutottak:

Még abban a teljesen irreális esetben, ha a hulladékégetőkben megtermelt energiát teljes mértékben a gáz kiváltására fordítják is, az összes hulladékból előállított energiával a tagállamok gázfogyasztásának csak kb. 3,7%-át lehetne helyettesíteni.
Reális esetben az uniós tagállamok gázfogyasztásának mindössze 1,1%-a váltható ki. Ez azonban nem „plusz” energiatermelésből származik, ez a mennyiség jelenleg is elérhető.
Új hulladékégetőkre korlátozottan van igény. Az új égetőművek megépítéséhez idő kell, tehát – hacsak nincsenek máris kész tervek – igen valószínűtlen, hogy rövidtávon hatásuk lenne a gázfüggőség csökkentésére.

A tanulmány a hulladékgazdálkodási iparág által megrendelt tanulmányokkal kapcsolatos problémákra is rávilágít. Az ezekben feltételezett körülmények mesterségesen felnagyítják a hulladékégetés fosszilis tüzelőanyagok kiszorításával kapcsolatos előnyeit, többek között azáltal, hogy a hulladékégetők által termelt energiát a legnagyobb szénkibocsátású energiaforrásokkal, például a szénnel hasonlítják össze.

Janek Vähk, a ZWE klíma, energia és légszennyezés programjának koordinátora úgy véli, „a tagállamoknak óvatosnak kell lenniük az iparág azon állításaival kapcsolatban, amelyek a hulladékégetés külső energiafüggőségünk minimalizálását célzó lehetséges előnyeiről szólnak. A hulladékégető művek – még a legjobb esetben is – túlságosan hatástalanok és jelentéktelenek ahhoz, hogy kisegítsenek minket energiaválság idején”.

Dominic Hogg, az Equanimator igazgatója szerint „a meglévő égetőművek által kiváltott gáz mennyiségét nehéz megbecsülni, de a gázfelhasználásra gyakorolt hatásuk a jelenlegi gázfogyasztás körülbelül 1,1%-ának feleltethető meg. Az új létesítményeknek kicsi a létjogosultságuk, főként akkor, ha a műanyagot a maradék vegyes hulladékból kellene kiválogatniuk, ahogy az feltételezhetően történne. Mindenesetre – tekintettel az építési időre és a várható élettartamra – hiba volna az energiapiaci válságra alapozva dönteni egy-egy hulladékégető megépítéséről. Jobb az energia- és klímaválságot a hosszú távú célkitűzésekkel összhangban kezelni.”

Mindezt szem előtt tartva a ZWE arra kéri a helyi, regionális és állami hatóságokat, hogy részesítsék előnyben azokat a beruházásokat, amelyek segítik az energia és a hulladék szén-dioxid-mentesítését, és ne az olyan létesítmények bővítésében gondolkodjanak, amelyek egyes tagállamokban már most is a legnagyobb szén-dioxid-kibocsátást produkáló energiaforrást jelentik. A hangsúlyt a fogyasztás (és a hulladék) csökkentésére, valamint a nyersanyagok élettartamának végén történő újrafeldolgozás maximalizálására kell helyezni, beleértve a keverthulladék-válogató rendszerek használatát is.

A tanulmány legfontosabb eredményeit október 6-án ismertették a „What does the energy crisis mean for zero waste?” webináriumon. A tanulmány vezetői összefoglalója a Humusz Szövetség fordításában hamarosan magyarul is elérhető lesz.

Fotó: Bakhrom Tursunov/unsplash.com