A Big Picture 2026 konferencia előtt meghatározó televíziós vezetőkkel készítettünk kisinterjúkat, amelyek először a Márkamonitor 2025/3-4. számában jelentek meg. A beszélgetéseket online is hozzáférhetővé tesszük. Mai interjúalanyunk Radnai Péter producer, AMCNI CNE.

Márkamonitor Kevesen tudnak akkora büdzséket fordítani a saját gyártásra, mint a nagy kereskedelmi csatornák. Van valami személyes recepted arra, hogyan lehet mégis kitűnni a mezőnyből?

Radnai Péter A nagy kereskedelmi csatornákhoz képest mi jóval szűkebb költségvetésből gazdálkodunk, ezért nálunk a műsorok kiválasztása meglehetősen szigorú szempontok szerint történik. A belső megrendelő osztály – a programing – pontosan tudja, kiknek szól az adott tartalom, így a fókuszált célzás kiemelten fontos. A Spektrumon évente körülbelül két nagyobb saját gyártású produkció készül, ami azt jelenti, hogy kevesebb lehetőségünk van a tét nélküli kísérletezésre. Ezért különösen lényeges, hogy olyan tematikát válasszunk, amely képes figyelmet generálni, nézettséget hozni és kiemelni a saját gyártású műsorainkat azon produkciók közül, amiket a versenytársak vagy más csatornák kínálnak.

MM Rengeteg területen kell otthonosan mozognod a várak világától a médiás influenszereken, a kertépítőkön, a konyhai munkákon át a rendőrség napi rutinjáig. Producerként mennyi energiát kell fordítanod az egyes területek alapos megismerésére? Vagy erre ott van a szerkesztő?

RP Nem az én feladatom, hogy minden témában otthonosan mozogjak – és őszintén szólva, nem is lenne hiteles, ha azt állítanám, hogy értek például a gasztronómiához. Mindenki nevetne, ha ezt komolyan mondanám. Ami viszont valóban a feladatom, az az, hogy tudjam, kikben bízhatok, és hogy olyan külső szakembereket keressek, akikkel érdemes együtt dolgozni. Nagyon sokat számít az is, hogy az AMC-nél olyan csapat vesz körül, amely pontosan ismeri, mire kíváncsiak a nézőink. Ezért van még mindig sütés Bede Robival vagy legendás nagyireceptek.

Például a kertészeti tematikában Szomoru Miklós okleveles kertészmérnök, az Álomkertek és a Green Team egyik arca az egyik legelismertebb hazai szakember. A hitelessége miatt dolgozunk vele. Nekünk ismernünk kell a nézői ízléseket, és olyan karaktereket kell találnunk, akik valóban hitelesek – mert ez a legfontosabb. Aki hallgatta Vadon Janit rádióban, az tudja, hogy Jani rajong a várakért. Ezért is működik vele a Várfoglalók harmadik évada is. Vagy ott van Thuróczy Szabolcs a Budapesti zsarukban: ő azért tud hiteles kérdező lenni, mert kiválóan beszélget az ismeretlen, civil hősökkel, és pont azokat a kérdéseket teszi fel, amiket a néző maga is feltenne.

MM Tavaly óriási sikert aratott a hegymászók világát bemutató, Minek ment oda című sorozatotok, most pedig a Spektrum social media felületein követitek Klein Dávid és Nagy Márton új expedícióját. Téged személyesen is megérintett ez a téma? Netán másznál is velük?

RP Nem, nem másznék velük, de elképesztő tisztelettel figyelem azt, amit csinálnak. Ez nem egyszerű hobbi, hanem életforma, amire ők tényleg az életüket tették fel. Akármilyen hír érkezik róluk – örömteli vagy épp szomorú –, azt nagyon sokan követik. És nem feltétlenül azért, mert a nézők is szeretnének hegyet mászni, hanem mert ez a világ izgalmas, és sokakat megérint. A történeteik érzelmeket váltanak ki az emberekből.

Ráadásul, aki egyszer már leült beszélgetni Klein Dáviddal, az tisztában van vele, mennyire magával tudja ragadni az embert. Tízből kilencen úgy állnak fel egy ilyen beszélgetés után, hogy hirtelen sokkal közelebb érzik magukat a hegymászáshoz. Most is pontosan ez történt.

MM Van egy zenekarod, amelynek a neve Midlife Crisis, látszólag jópofa név, vagy van mögötte valami saját élmény, megélt tapasztalat? Nem látszol kiábrándult embernek.

RP A zenekart 11 éve rólam nevezte el Bus István, aki azonkívül, hogy kiváló újságíró, a zenekarom egyik énekese. Nyilván azért, mert abban a korszakomban – mint mindenki a negyvenes évei elején – beleestem egy ilyen vicces helyzetbe, az életközepi válságba.

Én azonban szerencsésnek mondhatom magam, hogy talán épp a párhuzamos televíziós, illetve DJ- és zenekari életem miatt nincs is időm válságba kerülni. Sőt, mindenkinek csak tanácsolni tudom, hogy egy bizonyos kor felett keressen magának egy másik izgalmas életet vagy kihívást, lehetőleg gondolkozzon „out-of-the-box” módon.

Ha már ez szóba került, és a kérdésben is megjelent valamiféle kiábrándultság: a zenekarunk neve nem teljesen tökéletes, sok helyen nem tudják kiejteni, illetve maga a kifejezés kétségtelenül negatív. Miközben aki már látta a zenekart, az tudja, hogy abban a két órában, amíg mi játszunk, az a célunk, hogy mindenki elfelejtse a napi problémákat, a csekkfeladást, hogy a gyerekkel mi van az iskolában, a munkahelyi vitákat, a betegségeket vagy bármit. A lényeg az, hogy jól érezze magát! Azt gondolom, a produkciónk üzenete éppen ellentétes a nevünkkel!