Szoboszlait egy különleges élménnyel köszöntötte újra sportolói csapatában a Red Bull, Dominik az ausztriai Red Bull Ringen egy rendhagyó tesztvezetésen vett részt. Szoboszlai az esemény keretében vehette át a Red Bull athlete státuszt szimbolizáló brandingelt baseball sapkát és egy kifejezetten a számára készített bukósisakot. Az alkalomról videó is készült, amely az alábbi linken megtekinthető.

A székesfehérvári születésű Szoboszlai 16 éves korában lett a Red Bull Salzburg akadémiájának labdarúgója, egy évvel később pedig már a profi csapatban léphetett pályára. Összesen 83 mérkőzésen 26 gólt lőtt és 34 gólpasszt adott, négy osztrák bajnoki címet és három kupát nyert. 2021-ben a RB Leipzig futballistája lett, ahol a klub történetének első és második Német Kupa-győzelmének is részese volt. Tavaly nyáron az angol sztárklub, a Liverpool igazolta le őt, ezzel minden idők legdrágább magyar játékosává vált. A mindössze 23 éves focista emellett a kontinens történetének legfiatalabb kapitánya is lett az idei labdarúgó Európa-bajnokságon.

Szoboszlait immár másodszor üdvözölheti a Red Bull-család. A vállalat a kezdetektől kiemelt figyelmet fordít az élvonalbeli sportolók támogatására, valamint számos programot biztosít a fiatal tehetségek felkarolására – írják.

A médiaügynökség a személyre szabott adatalapú ügyfélkiszolgálást és -tanácsadást tartja partneri együttműködésük alappillérének, amelynek fő célja a Red Bull további növekedésének építése az igen erősen kompetitív energiaital piacon.

A Red Bull márkastratégiájának egyedisége és az Initiative szakértőkből álló csapata garanciát jelent a lehető legmagasabb színvonalú közös munkára és fejlődésre – írják.

Június 30-án öt fős zsűri értékelte a produkciókat és a versenyzők teljesítményét. A döntnökök csapatában Dobos Evelin színésznő és Tótka Sándor olimpikon kajakozó mellett Kajdi Csaba, Stana Alexandra és Szujó Zoltán is helyet kapott. Pontot ért a járgány esztétikuma, a futam előtt előadott produkció és az is, hogy a járgány mennyi idő alatt gurult végig a Tabán lejtőjén kialakított versenypályán.

Az első helyezett a purman team lett, akik egy igluval száguldottak végig a pályán. A második, és egyben a távot a leggyorsabban teljesítő csapat a Papírkutyák voltak, harmadik helyen végzett a TeamEmergencyRacing egy kórházi ágyból kialakított kocsival.

„Érdekes volt, hogy ahány zsűritag, annyi vélemény hangzott el, mindenki mást értékelt. Számomra egyébként szokatlan, hogy most én ülhettem a zsűriszékben, de óriási élményként fogok emlékezni rá. Kifejezetten élveztem a kreatív feladatokat pontozni, emellett számomra a performansz és a koreográfia volt a mérvadó” – árulta el az esemény kapcsán Stana Alexandra.

Szujó Zoltánt is magával ragadta a versenyszellem, és elárulta, bizonyos értelemben az összes komoly autóversennyel azért hasonlítható össze a Ládaderbi – nyilván a helyén kezelve –, mert mégiscsak egy adott, mindenkire vonatkozó szabályrendszerből kell kihozni a legtöbbet, és a legjobb nyer. „Volt ilyen és olyan meglepetés is. Volt olyan járgány, amiről nem gondoltam volna, hogy eljut az első kanyarig, és aztán egészen szépen ment. Nagyon érdekes volt egyébként a súlypontoknak a kialakítása – hogy voltak magas építmények, ugyanakkor nagyon alacsony volt a súlypont. Ami azért ebben a versenyzési formában előny. És voltak olyanok, amelyektől egy picit többet vártam volna, mert olyan műszaki dolgok voltak a kasztni alatt, ami talán picit többre lett volna hivatott” – tette hozzá Szujó.

A hangulatért Till Attila mellett Matthesz Flóra és Farkas Gergely társműsorvezetők feleltek, de a versenyt élőben is lehetett nézni a TikTokon, a kortárs magyar rap egyik legizgalmasabb arca, Lil Frakk közvetítette az eseményeket.

„Az emberi kreativitás izgat a leginkább a verseny kapcsán – az emberek, akik a járműveket, járgányokat, különböző taligákat készítik. Az emberiség régi vágya, hogyan lehet A-ból B-be eljutni minél problémamentesebben, ennek a vágynak ez a rendezvény egy nagyon szórakoztató változata. Itt nem biztos, hogy problémamentes lesz a mozgás, pont ez lesz benne a vidám” – mondta Till Attila.

A rendhagyó versenyen egy öt fős zsűri értékeli a produkciókat és a versenyzők teljesítményét. A döntnökök csapatában Dobos Evelin színésznő és Tótka Sándor olimpikon kajakozó mellett Kajdi Csaba, Stana Alexandra és Szujó Zoltán is helyet kapott.

„Ennek a versenynek az egyik legfontosabb sajátja, hogy szórakoztasson és kikapcsolja azokat, akik versenyezni, vagy szurkolni mennek. Szerintem ez a nap arról szól majd, hogy mindenki, aki a helyszínen van, elengedje a stresszt, a hétköznapok nehézségeit és legyen egy igazán szórakoztató, jó napja. Zsűritagként azokat az egyedi figurákat keresem majd, akik a legjobban meg tudnak őrülni. Azt üzenem a versenyzőknek, hogy aki mer, az nyer! Legyetek szabadok, érezzétek jól magatokat!” – mondta Dobos Evelin.

Hogy ki ér leggyorsabban a célba, csupán egyetlen szempont, amik alapján pontot kapnak a csapatok. A zsűri ugyancsak értékelni fogja a járműtervezés kreativitását, valamint a versenyzők futam előtt bemutatott performanszát, amelynek része lehet tánc, jelmez vagy bármilyen showelem.

„A világ leggyorsabb kajakosaként úgy gondolom, számítani fog az időeredmény, míg a másik kiemelt szempont a csapatok kreativitása kell, hogy legyen. Nem lesz elég a sebesség, meg hogy egyben marad az autó, hanem szükséges az extra fűszerezés is. A szervezők már említették, hogy számítsunk igazán elmebeteg ötletekre, ezért alig várom, hogy ott legyek” – mondta Tótka Sándor.

Till Attila mellett Matthesz Flóra és Farkas Gergely társműsorvezetők lesznek még a hangulatfelelősök, míg a verseny élő TikTok-streamjében a kortárs magyar rap egyik legizgalmasabb arca, Lil Frakk közvetíti az eseményeket.

„Szeretem a jó autókat, az Oldtimer versenyeket, többször jártam már a Grand Prix-n, de ilyet még garantáltan nem láttam. Pár éve a Red Bull Röpnapon is zsűriztem, és azt baromi humoros, jó hangulatú eseménynek tartottam. Szeretem ezeket az ötletes rendezvényeket. A Röpnapon repülni kellett – bár volt olyan gép, ami úgy süllyedt el, mint a nyeletlen balta –, a Ládaderbi esetében is az lesz a menő, ha működik is az autó, amellett, hogy kreatív a megvalósítása. És fontos, hogy vicces legyen a produkció, hiszen egy ilyen rendezvény célja a szórakoztatás” – mondta Kajdi Csaba.

„Eddigi életem során minden alkalommal engem zsűriztek, most egy kicsit én is lehetek a másik oldalon és bár tudom, hogy az ítészek munkája mindig nagyon nehéz, elképesztően izgatott vagyok. Alig várom, hogy megcsodálhassam a különleges alkotásokat!” – mondta Stana Alexandra táncosnő.

„Nagyon izgalmas kezdeményezésnek tartom a Ládaderbit, még akkor is, ha ez azért nem tekinthető klasszikus autóversenynek” – mesélte lelkesen Szujó Zoltán. „Abból a szempontból azonban ízig-vérig verseny, hogy egy adott szabályrendszerben kell jobbnak lenni a többieknél. E tekintetben nem különbözik a Forma-1-től vagy a rali világbajnokságtól. Már alig várom azt a pillanatot, amikor az izgalmak hevében a zsűriasztalnál bekapcsolódik rajtam a »kommentátor-gomb«, és magamban – vagy akár félhangosan, jól összezavarva a többi zsűritagot – elkezdem közvetíteni az eseményeket…”

Tizenhat éve vehettünk részt utoljára Ládaderbin Budapesten. Aki akkor ellátogatott a Citadellára, még biztosan emlékszik a mezőny gördülő koporsójára, vagy az egyik csapat performanszában megidézett esküvőre, ahol két szarvasmarhát adtak össze. A csapatok között rajthoz állt többek között az Ősküllő, az Air-Zsike Team és az Előre az AranyÉr! névre hallgató formáció is. Az egyik tudósításban úgy hivatkoztak az eseményre, hogy a rendezvény, ahol „a tömegben bármikor szembejöhetett egy szakállas csecsemő, maga Spongyabob vagy egy önkéntes vasutaslány” is.

Most ennyi időt követően visszatér az egyik legőrültebb Red Bull esemény, amelyen saját meghajtású, házi készítésű kocsik mérkőznek meg egymással. Június 30-án a Tabán lejtői szolgáltatnak helyszínt a kreatív mérnökzsenik autókülönlegességeinek. A rendezvényre csak 18 életévet betöltött versenyzők jelentkezését várják. Az emberi erővel hajtott, sufnituning járművek legfeljebb 2 méter szélesek, 6 méter hosszúak és 2,5 méter magasak lehetnek, legfeljebb pedig 80 kilogrammos súlyt nyomhatnak a sofőr nélkül. Az előírás alapján pedig kötelező a beépített fék és kormány, hogy biztosan megtehessék a 400 méteres távot.

Hogy ki ér leggyorsabban a célba, csupán egyetlen szempont, amik alapján pontot kapnak a csapatok. A zsűri ugyancsak értékelni fogja a járműtervezés kreativitását, valamint a versenyzők futam előtt bemutatott performanszát, amelynek része lehet tánc, jelmez vagy bármilyen showelem. A lényeg, hogy nagyot szóljon és minél szórakoztatóbb legyen.

A Red Bull holland vb-címvédője a pénteki második gyakorláson több mint fél másodperccel ért el jobb időt, mint az elsőn, amelyet szintén ő nyert meg.

A második legjobb eredményt a Ferrari spanyol pilótája, Carlos Sainz Jr., a harmadikat pedig a williamses thaiföldi Alexander Albon autózta.

Charles Leclerc Ferrarijával gondok akadtak, a szerelők jó darabig ténykedtek a boxban, de végül a monacói nem jött ki a pályára.

Eredmények (a sorozat honlapja alapján):
2. szabadedzés:
————–
1. Max Verstappen (holland, Red Bull) 1:28.078 perc
2. Carlos Sainz Jr. (spanyol, Ferrari) 1:28.100
3. Alexander Albon (thaiföldi, Williams) 1:28.296
4. Sergio Pérez (mexikói, Red Bull) 1:28.342
5. Logan Sargeant (amerikai, Williams) 1:28.766
6. Lance Stroll (kanadai, Aston Martin) 1:28.866

Korábban:
1. szabadedzés:
————–
1. Verstappen 1:28.600 perc
2. Pérez 1:29.048
3. Albon 1:29.089
4. Fernando Alonso (spanyol, Aston Martin) 1:29.268
5. Charles Leclerc (monacói, Ferrari) 1:29.280
6. Esteban Ocon (francia, Alpine) 1:29.319

A további program:
Szombat: 3. szabadedzés 12.30, időmérő 16.00
Vasárnap: futam 16.00

Fotó: Motorsport

A legendás gördeszkapark tervező, Joe Ciaglia segítségével a Red Bull számos gördeszkása, köztük a hatszoros X-Games aranyérmes Leticia Bufoni, a feltörekvő sztár Lore Bruggeman és az argentin Aldana Bertran gördeszkaparkká változtatta az ikonikus teret, és egy egyszeri, kizárólag a Canon kameráival felvett videósorozatot készítettek.

A múzeum kiemelkedő kiállításai, köztük az Ásványok Csarnoka és a Hintze-csarnok, Hope bálnával kiegészülve egyik napról a másikra gördeszkabarát területté alakultak át: az épületben rámpákat és korlátokat állítottak fel, hogy kihasználják a tér természetes építészeti adottságait. A gördeszkások triójához csatlakozott Margie Didal gördeszkás legenda, és együtt felderítették az egész múzeumot, hogy olyan helyeken gördeszkázzanak, amelyeken senki nem fog többé.

Kiefer Passey, a film operatőre így nyilatkozott: „A felszerelés egyik funkciója, amit nagyon élveztem, a Servo Grip volt. Egy olyan cinema objektívvel dolgozni, amely nagyon gyorsan tud zoomolni, egyszerűen csodálatos. Gyors, az autofókusz jó, és tényleg visszarepített a gördeszka-forgatás kezdeti időszakába.”

A kifinomult operatőri munka és az „utcai stílusú” felvételek tökéletes keveréke érdekében a gördeszkás legenda Margie Didal – aki sajnos megsérült, így nem tudott részt venni a forgatáson – vállalta az élő, közeli akciófelvételeket készítését egy Canon XF605 videokamerával. Az egyik operatőr így nyilatkozott: „Nagyon jó felvételeket készített, azt hiszem, ezek után már nem lesz munkánk!”

Caitlin Black, a Cut Media igazgatója elmondta: „Egy álom vált valóra azáltal, hogy egy ilyen hihetetlen helyszínen forgathatunk, és hogy a Canonnal együttműködve örökíthetjük meg mindezt.”

Kiefer Passey, a film operatőre szerint: „A Canon ökoszisztémájával együtt dolgozni nagyon jó volt. A képminőség páratlan, a színek tökéletesek – egyszerűen csak elvégzi a munkát, amikor arra csak nagyon rövid idő áll rendelkezésre. Ez egy igazán szórakoztató forgatás volt, mert a kreativitásra tudtunk koncentrálni egy ilyen változatos és lenyűgöző felszereléssel, hogy megvalósítsuk elképzeléseinket.”

Tyson Benton, a The Flash Pack kreatívigazgatója elmondta: „Canon-t használunk mindenhez. Megbízhatóságra és minőségre van szükségünk. Ezeket a tulajdonságokat várjuk el egy videókamerától. Az ilyen forgatásokon rengeteg dolog elromolhat – szerencsére a kamerák az egyetlenek, amelyek nem romlanak el.”

Az ismert marketingszakember több mint egy évtizedes karriert tudhat maga mögött az FMCG-piacon. Gyakornoki idejét még a GE Healthcare csapatban kezdte, majd első munkahelyén, a Nestlénél közel 7 évet dolgozott változatos munkakörökben 2011-2018 között. Onnan az Unileverhez igazolt, a Dove márkát gondozta a magyar és az adriai régióban, majd 2020 októberétől a Diageo kelet-európai senior brand managere lett. A Red Bull marketingcsapat irányítását idén januárban vette át.

Az RB Leipzig és a Red Bull Salzburg sztoriját Farkas Máté és Papp-Váry Árpád írta meg a Márkamonitor magazin 2018/4. számában. 

Az RB Leipzig nem csupán az idei BL-ban számít meglepetéscsapatnak: a keletnémet klub az unortodox marketingstratégiát valló Red Bull egyik legsikeresebb terméke. A klubnak gyakorlatilag nincs hagyománya, nincs történelme, 2009-ben alapították, miközben a világleghíresebb futballcsapatai a tizenkilencedik század vége felé, vagy a huszadik század első éveiben születtek.

A Red Bull története a márka 1987-es alapítása óta egybefonódik a sporttal, kezdetben viszont leginkább az egyéni és különösen az extrém sportokban jelent meg a brand, olyanokban, mint a mountain bike, a BMX freestyle, a wakeboard vagy a motokrossz. Sőt maguk is kreáltak külön sportokat, illetve eseményeket, mint például a 2003 óta megrendezett Red Bull Air Race. Ezekben hangsúlyozottan az egyéni teljesítmény volt a lényeg: kifejezetten a legjobb és/vagy legígéretesebb versenyzőket keresték meg, akik aztán a verseny végén úgy nyilatkoztak, hogy egy Red Bull-os sapka vagy éppen sisak volt a fejükön. A sportok és sportolók kiválasztásánál az is hangsúlyos volt, hogy karakterükkel jól passzoljanak a márka üzenetéhez, illetve szlogenjéhez, azaz, hogy a Red Bull „élénkíti a testet és a szellemet”, illetve „szárnyakat ad”.

Ezért is volt meglepő, amikor 2005-ben a legnépszerűbb csapatsportba, a labdarúgásba is beszálltak. Érdekesség, hogy ekkor indították el Formula–1-es projektjüket is, amiről azóta már tudjuk, hogy sportszakmai és marketingszempontból is sikersztori lett. A futball azonban, úgy tűnik, még a „száguldó cirkusznál” is keményebb dió, lassabban őrölnek még a villámtempóval dolgozó Red Bull-malmok is. A labdarúgásban való szerepvállalás annyiban logikusnak tűnt, hogy a márka atyjának, Dietrich Mateschitznek a szülőhazájában, a brand székhelyéhez közel kerestek egy focicsapatot.

A választás az SV Austria Salzburgra, Ausztria egyik legsikeresebb csapatára esett. Persze rögtön át is nevezték Red Bull Salzburgra, amit talán még el is fogadtak volna a szurkolók. Azt viszont már kevéssé, hogy a hagyományos lila-fehér színkombinációt a Red Bull piros-fehérje váltotta fel. Az se nagyon tetszett nekik, hogy deklarálva lett: ez egy új klub, mindenféle történelem nélkül. A végén maga az Osztrák Labdarúgó-szövetség (ÖFB) kérte, hogy vegyék le a honlapról, hogy ez egy 2005-ben alapított sportegyesület, hiszen lényegesen hosszabb az előélete. A szurkolók és az új tulajdonos végül nem jutottak dűlőre, olyannyira, hogy előbbiek egy része megalapította (vagyis voltaképp folytatta) az SV Austria Salzburgot. A Red Bull Salzburg pedig a szurkolók körében, de a média beszámolói alapján egész Ausztriában is a „leggyűlöltebb klub” lett.

„Történelmet nem lehet venni”

A Red Bull első kézből tapasztalhatta meg, hogy a labdarúgásban óriási jelentősége van a tradíciónak. Új „piaci belépőként” nemhogy éveknek, de évtizedeknek kell eltelnie ahhoz, hogy a futballvilágban széles körű tiszteletet váltson ki egy csapat – akár nyilvánvaló sikerei ellenére is. A Red Bull tehát elindult, és azóta kilenc osztrák bajnoki címet szerzett, öt kupasiker mellett. A salzburgi gárda országos szinten kiemelkedő minőséget képvisel, sőt tavaly egészen az Európa-liga elődöntőjéig meneteltek, ami osztrák csapattól kisebbfajta csodának számít a nemzetközi fociban.

A sportszakmai sikereknek ugyanakkor nem minden osztrák örül: a rivális csapatok egyenesen megvetik őket. A „hagyománynélküliség” az egyik legfőbb érv ellenük, hiszen a patinás Rapid vagy Austria Wien, de még a Sturm Graz is jobban csengő név a helyieknek azok több mint százéves múltja miatt. A Red Bull viszont teszi a dolgát, és ahelyett, hogy a kritikákon rágódna, sorra aratja sikereit, mindemellett a vállalat marketing know-how-ját is behozza a csapathoz. A szurkolók kiszolgálása terén például magasan a legtöbbet nyújtják az osztrák csapatok közül, erről személyesen is meggyőződhettünk egy Európa-liga-mérkőzés alkalmával. A gyermekmegőrzőben PS4 és Xbox található, a meccseket megelőzően a felnőtteknek pókerverseny is van, és persze több kategóriában lövéserősség-mérő, dekázó-, valamint büntetőrúgó verseny, illetve különböző nyereményjátékok. Három órával a mérkőzések előtt már nyit a fan zone, ahol egy delegált szpíker a hangulatfelelős, egy órával a találkozókat megelőzően pedig a keretbe nem nevezett labdarúgók állnak rendelkezésre autogramosztásra.

Talán a fenti tapasztalatok is hozzájárultak ahhoz, hogy miután 2006-ban a Red Bull megvásárolta a New York/New Jersey MetroStars csapatát, nem akarta annak múltját végképp eltörölni. A mez színe és a logó persze itt is új lett, de nem volt arról szó, hogy ez egy vadonatúj klub lenne. A szurkolókat akkor sikerült végképp megnyerni, amikor 2010-ben leigazolták Thierry Henryt, aki a Los Angeles Galaxyben játszó David Beckham után a Major League Soccer (MLS) legismertebb játékosa lett. Persze Amerikában az európai focinak így is megvannak a korlátjai. Egyetlen esetben sikerült New Yorkban telt házat produkálni, azaz 66 238 nézőt leültetni: 2007. augusztus 18-án, ami egyben David Beckham bemutatkozómeccse volt az MLS-ben. És bár az átlagnézőszám évről évre emelkedik, még 2015-ben is húszezer alatt maradt. Ráadásul az MLS Cupot még egy ízben sem sikerült a New York Red Bullsnak elnyernie.

Miután 2005-ben Ausztriában, majd 2006-ban az USA-ban vett focicsapatot Mateschitz, 2007-ben Brazília következett. Az itt alapított Red Bull Brasil nevű klub szép lassan halad előre: 2009 és 2011 közt három osztályt lépett felfelé. 2008-ban pedig egy ghánai csapatot is megvásárolt az energiaital-gyártó, ettől azonban 2014-ben megváltak.

A semmiből az élre

A legnagyobb siker kétségtelenül Németországban következett be: az RB Leipzig 2016-ban feljutott az első osztályba, és rögtön tizenhárom fordulón át veretlen maradt, olyan csapatokat megelőzve, mint a Bayern München, a Borussia Dortmund, a Schalke 04 vagy Dárdai Pál Hertha BSC-je. Mindezt úgy, hogy a csapat nemcsak keletnémet, ahonnan hagyományosan nem terem babér a Bundesligában, hanem lényegében egy vadonatúj, mesterségesen létrehozott klub, amely mögött ki más állna, mint Dietrich Mateschitz.

Mateschitz a Salzburg megvásárlása utáni évben, 2006-ban jó barátját, a német futball-legendát, Franz Beckenbauert kereste fel azzal, hogy mivel már van egy osztrák csapata, ajánljon neki egy németet. Beckenbauer az akkor negyedosztályban játszó Sachsen Leipziget javasolta. De sokkal inkább a város volt a lényeg: Lipcse Németország tizennegyedik legnagyobb települése, az egykori keletnémet területen csak Berlin nagyobb nála, és ugye annak egy része is az NSZK-hoz tartozott. Ennél is fontosabb érv lehetett, hogy a 2006-os németországi világbajnokságra a városban épült egy 43 ezres stadion.

Mateschitz viszont a Saschen Leipzig megvásárlásával nem járt sikerrel: a Német labdarúgó-szövetség (DFB) nem engedélyezte, hogy egy márka nevét vegye fel a lipcsei csapat, a klub szurkolói pedig folyamatosan tüntettek az átvétel ellen. Mint ahogy a Sport Plusz hetilap is beszámolt róla, Mateschitz ezután megkeresett három csapatot is Németország nyugati felében, de a hamburgi St. Paulinál, az 1860 Münchennél és a Fortuna Düsseldorfnál is elutasították.

Egy ideig így aztán lekerült a napirendről az ügy. 2009-ben azonban visszatértek Lipcsébe: csakhogy nem az említett Saschen Leipzighez, hanem a várostól 13 kilométerre található Markranstädt csapatához, s azt vették meg az ötödosztályú klublicencével együtt. Persze ez sem volt egyszerű menet, a Red Bull Leipzig nevet ugyanis nem engedélyezte a DFB, mert a szabályzat tiltja, hogy a klubok szponzornevet vegyenek fel, mint már említettük. Így aztán egy trükkös nevet kellett találni: így lett a klub RasenBallsport Leipzig, amiben a Rasen gyepet jelent. A klub címerében viszont elég egyértelműen jelenik meg a logó, és a csapat beceneve is Die Roten Bullen, azaz Vörös Bikák.

Akik bikaként törtek előre. Ebben persze szerepe volt annak, hogy a 2009-ben megvásárolt klub keretének megerősítésébe rögtön százmillió eurót invesztált Mateschitz. Láthatóan sikerrel: a csapat egy szezon után felkerült a negyedosztályba, ahonnan 2013-ban jutott fel a harmad-, 2014-ben a másod- és 2016-ban az első osztályba. Ott pedig igen eredményesen kezdte az idényt, és annak végén oda is ért a Bayern mögé a második helyre.

Gyűlölt, de szárnyaló

Mindezt úgy érte el a gárda, hogy a Red Bullnak ez a csapata is megkapta az ország „leggyűlöltebb klubja” címkét, sőt, Németországban még nagyobb ellenszenv övezte őket. Ahogy az Origo egy remek összefoglaló cikkben beszámolt róla, a Borussia Dortmund szurkolóinak egy része egyenesen nem volt hajlandó elutazni Lipcsébe egy bajnoki összecsapásra, és inkább az ifi-Dortmundot nézték helyette, mert szerintük az RB Leipzig klub filozófiája szöges ellentéte a Németországban elfogadottnak és megszokottnak. A bojkott egyik főszervezője mindezt a következőkkel indokolta: „Nyilvánvaló, hogy a Dortmund is termel pénzt, de azért, hogy azt a fociba invesztálja. Lipcsében csak azért működtetik a focicsapatot, hogy azzal egy terméket és egy életformát reklámozzanak.”

Akkor sem jár azonban feltétlenül jobban az RB Leipzig, amikor megjelennek a riválisok szurkolói. A keletnémet derbin, a Dynamo Dresden ellen például előfordult, hogy a Dynamo ultrái egy levágott bikafejet dobtak be a lelátóról. A drapériákon pedig rendszeresen üzengetnek a bikáknak, igaz, néha humorral: a Hoffenheim, mely némileg hasonló utat járt be Dietmar Hopp (SAP-vezér) üzletember által menedzselve, például a következőt: „Kérjük vissza Németország leggyűlöltebb csapatának trónját!” Külön érdekesség, hogy a testvércsapatot, a Red Bull Salzburgot sem kímélik: amikor legutóbb decemberben a Schalkéval játszottak az Európa-ligában, az utóbbi klub szurkolói egy nagy drapérián hirdették: „Alapítva bajtársak és bányászok által”, szembeállítva a Salzburg „újgazdag” státuszával a királykékek hagyományait.

Az RB Leipziggel szembeni egyik fő kritika az, hogy a Bundesligában legalább 50 százalék + 1 szavazat erejéig a szurkolók kezében kell hogy legyen a klubok többségi tulajdona, illetve a szavazati jog is. Ezért több tíz ezres taglétszámok a jellemzőek, a lipcseieknek viszont mindössze tizenhét tagjuk van, akik ráadásul szinte kivétel nélkül a Red Bull dolgozói vagy a céghez más szálon köthető személyek.

A Red Bullnál ugyanakkor azzal érvelnek, hogy a brandek és a klubok összefonódására korábban is rengeteg példa volt: a Wolfsburg a Volkswagen csapata, az Ingolstadtot az Audi, a Leverkusent pedig a Bayer gyógyszergyártó cég támogatja, és a Bayern München csapatát működtető gazdasági társaságban is egyenként 8,3 százalékos tulajdonrésze van az Allianz biztosítónak, az Audinak és az Adidasnak. Ráadásul a támadások után pozitív jelek is mutatkoznak: az Intelligent Research in Sponsoring Origo által idézett felmérése szerint Szászországban a Bayern München és a Dortmund után már az RB Leipzig a harmadik legnépszerűbb klub. A keletnémet régióban pedig kifejezetten éhesek a sikerre, hiszen az Energie Cottbus 2009-es kiesése óta nem adtak innen az RB Leipzigen kívül csapatot a Bundesligába. Sőt, a futballklubok között egyre erősebb az a vélemény, hogy a bajnokság fejlődése érdekében még több teret kellene engedni a szponzoroknak és a tőkének, és el kellene törölni az ennek gátat szabó 50 + 1-es szabályt.

Nem csoda, hogy maga Franz Beckenbauer, a Bayern legendája is – némi malíciával – azt mondja: „Ha a Red Bull hosszú távon is elkötelezett marad a lipcsei foci mellett, akkor 35 év múlva komoly kihívói lehetnek a Bayernnek”. A most 72 éves Mateschitz azonban ennél sokkal bizakodóbb: már kiadta a játékosoknak a feladatot, hogy nem akar nyolcvanéves lenni, mire az RB Leipzig megnyeri a Bundesligát. Ehhez már „csak” a Bayern egyeduralmát kellene megtörni, hiszen a második hellyel szinte máris a csúcsra értek a bikák!

Magyar futballsiker: rekordösszeg a másodedzőért

De térjünk vissza a futballmarketinghez: nem csupán arról van szó, hogy három kontinensen, Észak-Amerikában, Dél-Amerikában és Európában is jelen van a Red Bull, hanem hogy ezek a csapatok össze is dolgoznak, a klubok egymásra is építenek. A világ számos pontjáról (leginkább Dél-Amerikából, Közép-Kelet Európából és a Balkánról, de Afrikából is) érkező tehetségek többnyire a Red Bull Salzburgban mutatkozhatnak be, mint ahogy a jelenlegi legnagyobb magyar reménység, a tizennyolc éves Szoboszlai Dominik is, majd ha elég jónak bizonyulnak, az RB Leipzignél folytathatják. A Lipcsének jelenleg több olyan meghatározó játékosa is van, akiket a Salzburgtól igazoltak át, köztük a magyar válogatott kapusa, Gulácsi Péter, aki egyébként kiváló, stabil teljesítményt nyújt, és jelenleg is a csapat első számú hálóőre.

Egy másik magyarnak is nagy szerepe van azonban a Red Bull sikereiben. Az egykori huszonötszörös magyar válogatott Lőw Zsolt először a Red Bull Salzburgnál dolgozott utánpótlásedzőként, majd az első csapat másodedzőjeként. Innen került 2015-ben az RB Leipzighez, ahol másodedzőként nagy szerepe volt a lipcseiek feljutásában. Az ezüstérmes és a hatodik helyet hozó szezonban is ott volt a pálya szélén, és tevékeny részt vállalt a csapat szárnyalásában. És a „leggyűlöltebb klubot” sem gyűlölik már annyira. Ahogy Lőw Zsolt az Indexnek nyilatkozta: „Attól, hogy Kölnben ötvenen a busz elé ülnek, a többi 50 ezret nem lehet becsapni. Őket a jó foci érdekli. Ne legyünk álszentek. Az angol futballban is kinőttek klubok a semmiből, a németben is. A hagyomány szép dolog, de hagyományt másként nem lehet teremteni, mint előzetes invesztícióval. Pénz nélkül hogy lehetne futball? Lenne akkor City, Chelsea, Wolfsburg? Utánunk is jönnek majd újak.”

Lőw mintha megérezte volna sorsát: olyannyira kiváló szakemberré érett a Red Bull-csapatoknál eltöltött évei alatt, hogy amikor a 2018–2019-es szezon elején a német Thomas Tuchel átvette a dúsgazdag Paris Saint-Germain irányítását, ragaszkodott a magyar másodedző szerződtetéséhez. A Lipcsénél élő szerződéssel rendelkező Lőw Zsoltért végül másfél millió eurót fizetett ki a párizsi gárda, ami világrekordot jelent a nemzetközi fociban: korábban ekkora összeget sosem adtak még másodedzőért! A párizsiak pedig még a Red Bullnál is nagyobb téttel játszanak, Neymar (222 millió euró) és Mbappé (180 millió euró) leigazolásával az egész futballvilágnak üzentek, és számukra a Bajnokok Ligája megnyerése a siker egyetlen mércéje. Náluk ráadásul a Red Bull-lal ellentétben nem a marketingszempontok alkotják a futballon túlmutató célokat, sokkal inkább a katari tulajdonosok diplomáciai erődemonstrációjáról van szó. Újabb bizonyítékot adva ezzel Puskás Ferenc örök érvényű mondásához: „Kis pénz, kis foci, nagy pénz, nagy foci.”