A National Geographic magazin jövőbeni termékfejlesztése új lendületet vesz: a digitális és print tartalmak szorosabb összefonása, valamint a márka hazai jelenlétének frissítése egységes szerkesztői koncepció mentén biztosítja, hogy az olvasók és hirdetői partnerek még magasabb színvonalon találkozhassanak a márka értékeivel. A cél egy olyan tartalmi és vizuális élmény megteremtése, amely egyszerre inspirál, informál és értéket közvetít.

Lugosi Péter, az új főszerkesztő jelenleg a 24.hu munkatársa, ahol közéleti, tudományos és környezetvédelmi témákban publikál. Írásai rendszeresen foglalkoznak aktuális társadalmi kérdésekkel, tudományos felfedezésekkel és nemzetközi eseményekkel. Emellett a National Geographic Magyarország online szerkesztőjeként is tevékenykedik, ahol természetfotókról, környezetvédelmi témákról és tudományos hírekről ír és szerkeszt.

„Tisztán emlékszem rá: kisiskolás voltam, amikor megpillantottam apám íróasztalán egy sárga keretes magazint, címlapján a floresi emberrel. A National Geographic azóta van jelen az életemben, és lassan tíz éve nemcsak olvasóként, hanem újságíróként, egy ideje pedig online szerkesztőként is kötődőm a laphoz. Számomra több mint márka, személyes elhivatottsággal tekintek rá. Főszerkesztőként a legfőbb célkitűzésem, hogy a hazai kiadás a gyorsan fogyasztható tartalmak világában is megőrizze azt a mélységet és értéket, amely generációkat ejtett rabul. A jó történeteknek ma is van erejük, és hiszek benne, hogy a National Geographic továbbra is olyan ismeretterjesztő lap maradhat, amely életre szóló olvasói élményt kínál” – nyilatkozta Lugosi Péter.

Ifj. Vitray Tamás főszerkesztőként kreativitással és professzionalizmussal képviselte a több mint két évtizede Magyarországon is jelen lévő nemzetközi márkát. Nevéhez számos kiemelkedő kezdeményezés fűződik, ilyen volt például a 2023-as retrospektív tárlat megálmodása és megvalósítása, amely a World Press Photo társkiállítójaként közel 50 ezer látogatót vonzott a Nemzeti Múzeumba. Emellett elindította a nagysikerű Dínópályázatot, amely több ezer olvasót mozgatott meg, a legkiemelkedőbb alkotásokat pedig a Müpában mutatták be. Főszerkesztői munkája során kiemelt figyelmet fordított arra, hogy az amerikai tartalmak mellett hazai anyagok is megjelenjenek, ezzel is erősítve a lokális relevanciát. Munkáját számos „Best Edit” díjjal is elismerték. Innovatív tartalmi megoldásaival pedig aktívan támogatta a hirdetői együttműködések fejlődését és eredményességét.

„Gyönyörű kaland felfedezni a múltunkat, a nagy összekötő kapocs, az ételek segítségével” – nyilatkozta a sorozattal kapcsolatban Porowski. „Megtisztelő, hogy a National Geographic felkérésére részt vehetek ezen az izgalmas – egyszerre gasztronómiai és identitáskereső – utazáson régi és új barátok társaságában.”

Antoni Porowski és barátai nemcsak a régi recepteket kutatják fel és tárják elénk, de a legkedveltebb fogások történetét is felelevenítik a hosszú idő után újra látott – vagy épp most megismert – rokonokkal. Kalandjuk során hőseink helyi utazókkal is találkoznak, akik megosztják velük saját családi történeteiket és konyhai hagyományaikat, hogy aztán minden epizód egy nagy közös főzésben és étkezésben érje el a csúcspontját – az asztalon egy-egy jellegzetes helyi fogással, melyek az adott régió minden ízét, szépségét, kulturális örökségét magukban hordozzák. A királyi famíliával való találkozástól a terepjárón való zötykölődésig valamennyi kulináris kaland egy-egy izgalmas utazás az aktuális sztárvendég családi múltja és identitása felé – minek eredményeként a sorozat nemcsak ínycsiklandó ízeket, de meglepő felismerésekkel és szívmelengető pillanatokat is tartogat számunkra.

A sorozat összes epizódja február 24-től elérhető a Disney+-on is.

Hazánkban is számtalan, szebb sorsot érdemlő félkész, vagy elhagyatott épület található, amelyekből Zubreczki Dávid, építészeti mesemondó készített egy gyűjtést, a National Geographic „Elhagyott építmények” sorozat új évadának apropójából.

1. Magyar Szentföld-templom, Budapest

A hűvösvölgyi Magyar Szentföld-templom (a nyitóképen) gigantikus torzója évek óta elhagyatottan áll Budán. Molnár Farkas tervező egy különleges épületet álmodott, egy hatalmas, elliptikus kupolával fedett teret, amelyhez körbe szentföldi kápolnák ihlette épületrészek csatlakoznak. Az 1940-ben megkezdett építkezést a háború akasztotta meg, 1945-ben az építész is elhunyt. Az építést a kommunista hatalom 1949-ben leállíttatta. Később a félkész épületet a Fővárosi Levéltár raktárává alakították, számos részét visszabontva, elpusztítva. Ma is meghatározó látványt nyújtanak a karcsú betonoszlopok és a tetejükön körbefutó ovális gyűrű. A torzó ma a ferences rend tulajdonában van, és bár évről évre felbukkannak ötletek az újrahasznosítására, valójában senki nem tudja, mi lesz a sorsa.

2. Pogánytorony, Budapest

A különös építmény a budapesti Aranyhegyen magasodik a róla elnevezett Pogánytorony utca végében. Egy magántelken áll, félig helyreállítva. Talán nincs ennél furcsább rendeltetésű torony Budapesten. A hatszög alaprajzú építményt a turanisták emelték 1935-ben, egy általuk feltételezett magyar ősvallás kultikus helyének. A Horthy-rendszerben azonban nem igazán nézték jó szemmel a keresztényellenes társaságot, és 1942-ben betiltották a működésüket. A gazdátlan épületet egy ideig légvédelmi megfigyelőtoronynak használták a háborút követően, majd 1956 után ismét magánkézbe került. Ma kissé ellentmondásos a helyzete: az önkormányzat szeretné turistacélponttá fejleszteni a Pogánytornyot, de egyelőre nem sikerült megegyeznie a tulajdonosával.

3. Gödöllői Egyetemi Víztorony, Gödöllő

Bár az ötvenes években tervezték, stílusa mégsem annyira szocreál, sokkal inkább az észak-európai világítótornyokra emlékeztet. Nem véletlenül, építésze, Jánossy György Dániában is tanult. Az épület egyszerre lett volna víztorony, kilátó, csillagvizsgáló és meteorológiai állomás. Sőt, egy időben úgy volt, ez lesz Európa legnagyobb napórája. Kerítésének vonalát ugyanis a torony árnyéka rajzolta ki, annak mentén pedig két szobrászművész, Nagy Géza és Molnár László faragta ki a 12 állatövi jegy figuráját, amik mutatták volna az időt. A hatalmas műgonddal megtervezett és felépült víztorony azonban egyetlen percig sem működött. Mire elkészült, okafogyottá vált: az egyetemi campusnak már nem volt szüksége saját víztoronyra. Az országosan védett ipari műemlék szerencsére nem gazdátlan, de méltó funkciót mind a mai napig nem találtak neki.

4. Gyöngyösi Zsinagóga, Gyöngyös

A huszadik század tragikus eseményeinek köszönhetően nagyon sok az üresen álló zsinagóga is Magyarországon. Közöttük a leghatalmasabb a gyöngyösi zsinagóga, melyet a zsidó szakrális építészet legismertebb alakja, Baumhorn Lipót tervezett. Az óriási, 1100 fő befogadására alkalmas épület 1930-ra készült el. A deportálások után azonban alig maradt hívő a városban, így az ötvenes évek végén állami kézbe került a ház. Sok gyöngyösi emlékezetében máig „az ország legszebb bútoráruházaként” él a zsinagóga, hiszen az egyik utolsó funkciója ez volt az épületnek. Az épület hosszú évek óta elhagyatottan áll, felújítása újra és újra felmerül, de nem egyszerű feladat. Idén nyáron mindenesetre megtették az első lépést: a hírek szerint 42 konténernyi hulladékot szállítottak el belőle.

5. Karancs Szálló, Salgótarján

A városi hotelek közül alighanem a salgótarjáni Karancs Szálló a legikonikusabb: ez volt a megyeszékhely első modern épülete 1964-ben. Felszereltsége és szolgáltatásai vetekedtek a fővárosi és balatoni szállodákéval: nem csak bár, étterem és kávézó működött benne, de a tetején egy hatalmas napozóteraszt alakítottak ki zuhanyzókkal, mely esténként szabadtéri moziként is működött. Hatalmas, látványos, brutalista nyersbeton homlokzata az egész országban egyedülálló volt, de a belső terét is számos művészeti alkotás díszítette. Óriási kerámiamozaikok, alumínium domborművek, színes üvegablakok.  Az épület a rendszerváltás után indult hanyatlásnak. Bár az alsó szintjén ma is üzletek működnek, 84 szobája több mint két évtizede hiába várja a vendégeket.

5+1. Pagoda, Mátra

Bár a városoktól távol fekszik, a túrázók körében mégis jól ismert szellemépület a „Mátra Egylet kékesaljai menedékháza”, amit a legtöbben mátraházi Pagodaként emlegetnek. Ez volt az üdülőhely névadója (a „Mátra ház”), s mára az a legfőbb szimbóluma is. Alakja nem véletlenül követi a kelet-ázsiai buddhista építészet kedvelt formáját. Tervezője, Medgyaszay István ugyanis keleti motívumokkal próbálta újraéleszteni a magyar építészeti hagyományokat. Az ősi forma ultramodern belsőt rejtett, valódi „luxus turistaház” volt hideg-meleg folyóvízzel, konyhával, villannyal, telefonnal, rádióval. Sőt, az építész arra is gondolt, hogy a természetjárók szeretnék az itt készült fotóikat helyben előhívni, ezért sötétkamrát is tervezett az épületbe. A télen-nyáron népszerű hely az ezredforduló után zárt be. Az organikus építészet rajongói és a Mátra szerelmesei pedig azóta is hiába várják, hogy újra megnyissa kapuit.

A világ csak úgy hemzseg a lenyűgöző építészeti beruházásoktól, amik, ha jól sikerülnek, ámulattal töltik el szemlélőiket, boldoggá teszik használóikat, és gazdaggá tervezőiket és kivitelezőiket. Egyes projektek azonban – finanszírozási nehézségek vagy politikai okok miatt – kudarcba fulladnak, és torzóként maradnak fent, örök sebet ejtve a környezeten. Az „Elhagyott építmények” 10. évada olasz maffia-leszámolások, amerikai összeesküvés-elméletek, horvát szellemvárosok és szovjet propagandaépítkezések helyszínén keresztül mutatja be, milyen hátborzongató és izgalmas történeteket rejtenek az elhagyatott épületek, paloták, vagy akár teljes városok. A sorozat minden csütörtökön 21:00-tól látható a National Geographic csatornán.

A kutatás nemcsak az emberiség története iránti általános lelkesedést tárja fel, de azt is, hogy a történelem mely fejezetébe utaznának vissza legszívesebben.

Tényleg sokat gondolnak a férfiak a Római Birodalomra?

A megkérdezettek többsége szívesen elutazna a múltba, ha tehetné, viszont a válaszadók egyötöde (21%) csak biztonságos távolságból figyelné az eseményeket. A magyarok közel negyede azért nem élne ezzel a lehetőséggel, mert veszélyesnek tartaná vagy mert egyáltalán nem érdekli a régi korok világa. Az időutazásra nyitottak fele egyformán kíváncsi lenne Magyarország és más országok történelmének testközeli megismerésére, a többiek pedig majdnem fele-fele arányban inkább a hazai, vagy inkább a nemzetközi múlt megismerése mellett tették le a voksukat.

A legtöbben az ókori Egyiptom (20%) és Görögország (18%), valamint a magyar honfoglalás (19%) idejébe utaznának vissza a legszívesebben. Érdekesség, hogy a legfiatalabb válaszadók (16-19 évesek) inkább a 20. század nagy eseményeire lennének kíváncsiak (20% vs többi korcsoport 6-14%).

Szintén érdemes megemlíteni, hogy a Római Birodalom jobban érdekli a férfiakat (18%) mint a nőket (11%), míg Európa reneszánsz fénykora inkább a nők fantáziáját izgatja (nők 22%, férfiak 10%). A tudomány és technológia fejlődése szintén a férfiakat (férfiak 37%, nők 22%), míg a mindennapi élet, a társadalmi változások (nők 38%, férfiak 29%), valamint a különböző korszakok kultúrájának és művészetének fejlődése a nőket vonzzák jobban  (nők 21%, férfiak 12%). Hasonlóan eltér a nemek érdeklődése a politikai rendszerek és ideológiák fejlődése (férfiak 22%, nők 9%), valamint a háborúk, csaták és katonai stratégiák témákat illetően is (férfiak 29%, nők 8%).

„Tanulmányozd a múltat, ha meg akarod érteni a jövőt.”

A legtöbben azért érdeklődnek a történelem iránt, mert segít megérteni a jelenlegi világot, érdekes látni, hogyan fejlődtek a civilizációk, illetve a történelmi rejtélyek és felfedezések izgalma is sokak számára vonzó. Ez különösen igaz a diplomásokra, akik nagyobb arányban említették a tanulási lehetőségeket. A magyarok 15%-a azonban teljesen közömbös a téma iránt, és 17%-uk véli úgy, hogy az iskolai tanulmányai óta semmilyen plusz történelmi ismerettel nem gazdagodott. A legtöbben dokumentumfilmekből és sorozatokból szerzik tudásukat (26%), de sokan választják a regényeket, szakkönyveket (19%), illetve az interneten található tartalmakat (13%) is.

A National Geographic csatorna idén ősszel érkező sorozatai az egyiptomi kultúrától a legjelentősebb csatákon át az omladozó épületekig lebilincselő témákon keresztül mutatják be az emberiség legkiválóbb érdemeit és legszörnyűbb tetteit. A „Megvédeni Európát” első része október 8-án, az „Elhagyott építmények” október 10-én, míg az „Egyiptom elveszett kincsei” október 13-án látható egyaránt 21:00 órai kezdettel, amelyeket minden héten új epizódok követnek majd.

1939 szeptemberében a hitleri német csapatok a szovjetekkel szövetségben lerohanták Lengyelországot és felosztották azt egymás között. A németek oldalán Magyarország 1941-ben lépett be a háborúba. Idő közben a lengyelek létrehozták a Honi Hadsereget, valamint egy emigráns kormányt a németek és az oroszok ellen. 1944 júliusában döntöttek a varsói felkelés kirobbantásáról, hogy visszafoglalják fővárosukat még azelőtt, hogy az teljesen a Vörös Hadsereg uralma alá kerülne.

A magyarok bár a németek oldalán vettek részt a háborúban, a két ország közti barátság miatt nem váltak a lengyelek ellenségévé, sőt, kifejezetten tartózkodtak attól, hogy a varsói felkelés leverésében részt vegyenek és visszautasították az erre vonatkozó német parancsokat. A nyugati szövetségesek hatékony segítsége nélkül azonban a lengyelek nem tudták legyőzni az őket megszálló csapatokat, így a Honi Hadsereg katonái több mint két hónapig küzdöttek hősiesen, mielőtt 1944 októberében megadták magukat.

Filmsorozat a 80. évforduló alkalmából

„A varsói felkelés” (Warsaw Uprising) sorozat három rövidfilmje más-más szempontból dolgozza fel a témát, hogy a történelmi eseményt kellően hitelesen ábrázolja, ugyanakkor innovatív módon adja át a történelmet az új generációknak. Az alkotók célja az volt, hogy a felkelést tanulságos, magával ragadó és érzelmekkel teli módon mutassák be. Minden animációt valósághű hangeffektekkel gazdagítottak. Az első epizód a varsói felkelés kitörésének pillanatát örökíti meg, a második az ebben részt vevő nőkről szól, a harmadik pedig a harcokhoz csatlakozó külföldiek történetét meséli el. Számunkra azért is különösen érdekes a sorozat, mert a két ország között lévő évszázados barátság a varsói felkelés alatt erősödött meg különösen annak köszönhetően, hogy a felkelés során a magyarok inkább segítették a lengyeleket.

„Az innovatív videokollázs technikának, a témához illő zenének és a magával ragadó narrációnak köszönhetően sikerült olyan egyedi rövidfilmeket alkotnunk, amelyek méltóképp tisztelegnek a varsói felkelés résztvevőinek bátorsága és áldozatkészsége előtt” – mondta Marta Szafrańska, a The Walt Disney Company CEE vállalati kommunikációs, társadalmi szerepvállalási igazgatója. „A három filmet nemcsak Lengyelországban, hanem a kelet-közép-európai régió többi részén, így Romániában, Magyarországon, a Csehországban, Szlovákiában, Bulgáriában, Albániában, Bosznia-Hercegovinában, Horvátországban, Montenegróban, Koszovóban, Észak-Macedóniában, Szerbiában és Szlovéniában is bemutatják. Így a National Geographic, küldetésének megfelelően, széles közönséggel ismerteti meg a történetet” – teszi hozzá.

Joseph sokáig csak távolról csodálhatta híres rokona életét, hisz Sir Ranulph a Himalája csúcsaitól az Antarktisz jégmezőiig folyamatosan a világot járta. Öt évvel ezelőtt azonban Josephet nagy megtiszteltetés érte: csatlakozhatott unokatestvére afrikai – a legendás 1969-es nílusi felfedezőutat megismétlő – expedíciójához, s az utazás kitűnő alkalomnak bizonyult számukra a korábban elvesztett idő bepótlására, a rokoni és emberi kötelékek megerősítésére, erős alapot teremtve ezzel a mostani legújabb közös expedíciójukhoz.

Joseph a korábbihoz hasonló izgatottsággal vág bele az új közös kalandba is, amely során Sir Ranulph úttörő jelentőségű 1971-es kanadai expedíciójának útvonalát igyekeznek újra végigjárni.

A Sir Ranulph korábbi expedícióin készült archív felvételeket a mostani kanadai felfedezőút képsoraival izgalmas módon elegyítő „Sir Ranulph Fiennes: Vissza a vadonba” intim és egyedi bepillantást enged a felfedező rendkívüli életébe; abba a rendíthetetlen eltökéltségbe és kitartásba, amely Sir Ranulph egész életét jellemezte, s amelynek segítségével Afrikától az Antarktiszig valamennyi expedícióját sikerre vitte.

Ahogy halad előre az utazásuk, úgy nyílik meg Sir Ranulph egyre jobban Joseph előtt – és Joseph úgy csodálja egyre inkább őt. A műsorban Sir Ranulph őszintén beszél az egészségi állapotáról, ezen belül a nemrég diagnosztizált Parkinson-kórjáról, de a két férfi olyan témákat is érint, mint az öregedés, az emberi gyengeség és a szerelem; mindezt olyan felemelő és megrendítő módon, amire kevés példa akad televíziós műsorokban.

„Számomra ez egy rendkívül izgalmas belső utazás volt Rannel. Egy lelki kaland, mely a kapcsolódásról és az újrafelfedezésről szólt” – mondja Joseph Fiennes. „Ez az expedíció jóval többet jelentett a puszta fizikai akadályok legyőzésénél; a családi kötelékek elmélyítése és az élet váratlan csavarjainak bogozgatása legalább ilyen fontos szerepet játszottak benne. Hívok mindenkit, hogy csatlakozzanak ehhez a különleges külső és belső utazáshoz, tudjunk meg többet barátságról, kitartásról, a közösen szerzett élmények szépségéről!”

„Joseph-fel együtt kalandozni a gyönyörű kanadai vadonban jóval több volt egyszerű földrajzi utazásnál – sokkal inkább a szívek és a lelkek egymásra találásának nevezném” – teszi hozzá Sir Ranulph Fiennes. „Ketten együtt újra felfedeztük a kapcsolatunkban rejlő erőt, a közösen szerzett tapasztalatok összekötő erejét. Különleges érzés volt visszatérni az 1971-es kalandom helyszínére, amit csak még szebbé tett, hogy ezt a családom egyik tagjával tehettem. Felejthetetlen élmények ezek, melyeket örömmel osztok meg a National Geographic nézőivel.”

A sorozat a Woodcut Media és a The Development Partnership együttműködésében készült. Premiere június 1-jén 13.00 és 14.00 órakor lesz a National Geographic csatornán.

A National Geographic legújabb országos reprezentatív felméréséből – melyet a „NASA-találmányok” című sorozata apropóján készített – kiderült, hogy a magyarok 60 százaléka szerint az életkörülmények rosszabbá válnak a jövőben: az éghajlatváltozás miatt egyre több környezeti problémával kell majd szembenézni, 43% pedig úgy látja, még nagyobb lesz a szakadék a gazdagok és a szegények között. Ennek ellenére minden ötödik válaszadó szerint még nincs minden veszve, és a technológiai fejlődésnek köszönhetően kényelmesebben és egészségesebben élünk majd.

Húsz év múlva irány a Mars?

A válaszadók közel fele izgalmasnak tartja a jövő közlekedési eszköziéit, például az önvezető járműveket, repülő autókat vagy a hiperszonikus utazást, és kíváncsiak rá, hogyan változtatja meg a közlekedési szokásaikat. Több mint egyharmaduk részt venne egy űrutazáson is, ha az megfelelően biztonságos és az egészségügyi állapota is úgy engedi. Sőt, a válaszadók több mint kétharmada elképzelhetőnek tartja, hogy az emberiség letelepedjen egy másik bolygón, bár az így vélekedők java része szerint ez nem mostanában, hanem legalább 20 év múlva fog megtörténni.

Megoszlik a jövő technológiáját érintő, és azok mindennapi életre hatást gyakorló kérdésekben a magyarok véleménye. Szinte ugyanannyian figyelik érdeklődéssel és szkeptikusan (55% és 45%) a mesterséges intelligencia és a robotika elterjedését. Leginkább arra kíváncsiak, hogy lehetséges-e felelősségteljesen alkalmazni a technológiát, míg a szkeptikusok főleg attól tartanak, hogy emberek elől vesznek majd el munkahelyeket és veszélyeztetik az emberi kapcsolatokat.

Összességében a lakosság egyetért abban, hogy a jövő technológiájára szükség van, főleg az egészségügyben, illetve az energiagazdálkodásban. A döntő többség (68%) úgy véli, gyorsabbá, egyszerűbbé és kényelmesebbé válik majd az egészségügyi ellátás és gyógyulás, sőt, 21% elképzelhetőnek tartja, hogy a műtéteket, beavatkozásokat teljes mértékben robotok végzik majd. Ugyanakkor minden ötödik válaszadó (20%) tart attól, hogy ezáltal az orvoslás túlzottan technológiaivá válik és sérülnek az emberi kapcsolatok. 18%-uk mindezek ellenére reméli, hogy a jövő orvostudományával gyógyíthatóvá válnak a ma még gyógyíthatatlan betegségek, és a válaszadók több mint fele egyetért abban is, hogy a fenntartható energiaforrásokban végbemenő technológiai fejlődéssel gazdaságosabb, környezetbarátabb módon élhetünk majd.

A jövő technológiája ma

Világunk fejlődése nagymértékben függ a technológiai erőforrásoktól és korlátoktól, ám az emberi leleményesség és innováció nem ismer határokat. A NASA egyértelműen a terület egyik vezetője, és szerepe vitathatatlan az óriási evolúciós ugrások megtételében. A világ legnagyobb űrügynökségének kapui most feltárulnak. A National Geographic csatornán április 18-tól elérhető „NASA-találmányok” című sorozat elkalauzolja a nézőket a világ legnagyobb űrügynökségének leghíresebb kutató-központjaiba (például a Kennedy-be, a Langley-be és a Goddard-ba), és egyedülálló módon, közelebbről is bemutatja az egyes feltalálókat, tudósokat, mérnököket és űrhajósokat, betekintést nyújtva munkásságukba. A zéró gravitációs robotok, a mesterséges intelligenciával rendelkező marsjárók és más, soha nem látott újdonságok láttán a nézők úgy érezhetik, hogy a valóság olykor a sci-finél is izgalmasabb és utópisztikusabb. A bemutató április 18-án, csütörtökön lesz 21:00-kor a National Geographic csatornán, melyet hetente követnek az új epizódok ugyanebben az időpontban.

A kutatás 1076 fő megkérdezésével zajlott 2024. márciusában az Opinio Piackutató applikációval együttműködve. A minta reprezentatív a 16-59 éves okostelefonnal rendelkező magyar lakosságra nem, életkor, iskolai végzettség és lakóhely típusa és földrajzi elhelyezkedése szerint.

Az Oscar-díjas E. Chai Vasarhelyi és Jimmy Chin által készített tíz részes „Az ismeretlen határán Jimmy Chinnel” sorozatban úttörő kalandsportolók elméjébe nyerhetünk bepillantást, akiket teljesítményük csúcsán örökítenek meg, miközben elmesélik személyes történeteiket a mesterségük tökéletesítése felé vezető úton.

A világ legjobb szörföseivel, hegymászóival, snowboardosaival, sarkkutatóival és kajakosaival készített bizalmas interjúk és archív felvételek segítségével a sorozat az első sorból mutatja be a nézőknek az adrenalinnal teli kalandokat. Mindeközben felfedi, hogyan alkalmazkodnak és fejlődnek a sportolók, még akkor is, ha félelemmel, lesújtó személyes veszteségekkel és az anyatermészet legdurvább erejével szembesülnek. Láthatjuk, hogy a világ élsportolói hogyan készülnek fel mentálisan, fizikailag és érzelmileg a mindent kockára tevő erőfeszítéseikre.

„Megtiszteltetés számunkra, hogy elmesélhetjük ezeket a történeteket korunk legnagyobb kalandsportolóiról, akik a mentális és fizikai határaikat feszegetve küzdenek azért, hogy újra definiáljak a lehetetlent” – mondta Vasarhelyi és Chin. „Az epizódokból kiderül, hogy még az élsportolóknak is szembe kell nézniük a félelmeikkel, hogy túléljék és elérjék a lehetetlennek tűnő céljaikat. Ez a sorozat kivételes betekintést nyújt a színfalak mögé, hogy milyen fáradságos felkészülést igényel mind a 10 sportoló, és mit hajlandóak kockáztatni azért, hogy meghaladják, ami emberileg lehetséges.”

A Disney+-on számtalan népszerű National Geographic tartalom megtalálható, mint a „Határtalanul Chris Hemsworth-szel”, amelyben a népszerű színész-producer a hosszú élet titkát és az emberi test teljesítőképességének határait kutatja. Elmerülhetsz még olyan izgalmas National Geographic tartalmakban is, mint a „Gordon Ramsay: Új utakon”, „A mentőakció”, a „Bear Grylls: Sztárok a vadonban”, a „Dr. Pol állatklinikája”, a „Drogháborúk” vagy a „Távol a hátországtól”.

„Az ismeretlen határán Jimmy Chinnel” október 11-től elérhető a Disney+-on.

Bizony még a Corvinus tekintélyes épületéről is elvonná a figyelmet, ha a világ legnagyobb gömb alakú épülete a Fővám térre kerülne. A Las Vegasban található Sphere homlokzatát egy 54 000 m²-es képernyő borítja és olyan fényes, hogy még az űrből is látható.

Gigantikus híd a belvárosban

Ha a Msikaba folyó felett jelenleg épülő, 600 m hosszú hidat Budapest belvárosában, és az eredeti 200 méteres magasságában akarnánk elhelyezni, két Gellért-hegyet is összeköthetnénk a Duna felett. A híd pilonjai ráadásul olyan magasak lennének, mint egy 40 emeletes épület.

Léghajó a Duna felett

Már javában folyik a világ legnagyobb légi járműve, a Pathfinder 1 léghajó építése. Azért, hogy mi is el tudjuk képzelni, mekkora is lesz ez a 122 méteres, négy kék bálna hosszának megfelelő léghajó, a NatGeo megmutatja, mit látnánk, ha éppen ikonikus hidunk, a Lánchíd felett repülne el (a nyitóképen).

Alagút a város körül

Mekkora területet ölelne körbe Budapesten a jelenleg az Alpok alatt épülő, 55 km-es Brenner-bázisalagút? Képeken nézhetjük meg, mit is jelentene, ha Magyarországon közúti akadályok nélkül, a föld alatt tehetnénk meg egy ekkora utat. Budapesttől Oroszlányig például akár alig 15 perc alatt juthatnánk el a föld alatti vasútvonalon!

Hamarosan azt is megnézhetjük, hogyan készülnek ezek a mérnöki csodának számító épületek – természetesen valós helyükön, Las Vegasban, Kaliforniában és Afrikában. A NatGeo új, Megépíteni a lehetetlent című sorozatával mi is benézhetünk majd a szinte lehetetlen léptékű építkezések kulisszái mögé.

Megépíteni a lehetetlent – október 12-től minden csütörtök este 21 órakor a National Geographic csatorna műsorán.

„Értelemszerű, hogy az alagútépítéssel jelentősen rövidebb útvonalakat lehet létrehozni, de amellett, hogy a közlekedés gyorsabb lesz, a föld alatti útvonalak biztonságosabb és környezettudatosabb megoldást is jelenthetnek. A városokban tehermentesítik a felszíni közlekedést, és mivel nincsenek kereszteződések, kisebb a balesetveszély is. Egyes területek – például az Alpok – esetében a meredek, az időjárási tényezőknek kitett, nehezen járható útvonalak helyett biztonságos, kiszámítható maradhat a személy- és teherszállítás. Sokan nem gondolnak rá, de az alagútépítés környezetvédelmi szempontból is kulcsfontosságú: segítségükkel a felszínen érintetlen maradhat a természet, és csökkenthető a levegő- és zajszennyezés is” – mondta el dr. Vásárhelyi Balázs.

Márpedig az Alpokon átkelőknek és a környékbeli lakosoknak komoly fejfájást okoz a forgalom. A Brenner-bázisalagút ezt fogja megkönnyíteni: míg jelenleg a vonatok helyenként maximum 70 km/h sebességgel tudnak haladni az emelkedők miatt, az alagútban teherszállítás 160 km/h, személyszállítás esetén pedig akár 250 km/h sebességgel lesz megoldható, így az Innsbruck és Fortezza közötti utazási idő kevesebb mint a harmadára csökken. Az alagúton napi 80 személyszállító és 320 tehervonat haladhat majd át.

Ilyen lesz a Brenner-bázisalagút

A Brenner-bázisalagút tulajdonképen egy olyan rendszer, amely két párhuzamosan futó, egyvágányú alagútból áll, 1 km-rel a felszín alatt. A bázisalagút elnevezés az elhelyezkedésből ered – ezeket a megoldásokat „talpalagút” néven is említik, hiszen a hegy lábánál (avagy talpánál) szelik át a kőzetet. Az alagútrendszer része egy, a két vonal között kialakított, kisebb átmérőjű szervizalagút is – ennek segítségével végzik a geológiai vizsgálatokat, később pedig ez tölti majd be a menekülőútvonal, a vízelvezetés és a karbantartáshoz szükséges hozzáférés szerepét is.

Mivel a személyszállító vonatok gyorsabban haladnak majd, mint a teherszállító társaik, két helyen is lehetőség lesz az előzésre. A fő alagutak hossza 55 km, ezt egészíti ki Innsbrucknál egy 14 km-es alagútszakasz, amely a meglévő infrastruktúrával kapcsolja össze az új szerkezetet, így egy összesen 64 km hosszú alagútrendszer jön létre. Ezzel a Brenner-bázisalagút és a hozzá kapcsolódó, már korábban megépült szakasz lesz a világ leghosszabb föld alatti vasúti összeköttetése, ezzel megelőzve az eddigi 57 km-es rekordert, a Svájcban található Gotthárd-bázisalagutat, melyet a közelmúltban adtak át a forgalomnak.

Így épül a lehetetlen

A Brenner-bázisalagutat egy olasz és egy osztrák csapat együtt építi: több irányból zajlik a fúrás, a munkálatok pedig az országhatáron érnek majd össze. Dr. Vásárhelyi Balázs szerint bár azt gondolnánk, minél hosszabb egy alagút, annál nehezebbek a körülmények, ez nem feltétlenül van így: „az építés nehézségét nem a szerkezet hossza, hanem a geológiai, geotechnikai viszonyok határozzák meg. Könnyen megtörténhet, hogy egy 30 km-es alagutat könnyebb kialakítani, mint egy 100 m-es szakaszt. Erre volt példa a Gotthárd-alagútnál egy olyan rövid szakasz, amely majdnem az egész projektet megakasztotta.”

A két oldalon eltérő technológiával építik az alagutat, de az eredmény ugyanaz lesz, némileg eltérő megjelenéssel. Olaszországban egy 200 m hosszú, csúcstechnológiás TBM gép (Tunnel Boring Machine) segítségével napi átlag 20 métert halad a csapat – hasonló technológiával készült például Magyarországon a 4-es metró teljes vonala is. Az olaszok csak a gép összeszerelésével eltöltöttek két hónapot. A 10 m átmérőjű forgó fúrógép síneken közlekedik, és heti 7 napon át képes dolgozni. A fúrással párhuzamosan a hegyszerkezetből kihordott kőzetet újra feldolgozzák, ennek felhasználásával készülnek ugyanis az alagút beton építőelemei – azaz a hegy alól kihordott anyagok egy része egyből visszakerül a szerkezetbe. A fel nem használt anyagokat más területek feltöltéséhez hasznosítják: a Gotthárd-alagút esetében például egy bányatóban hoztak létre szigetet a kihordott alapanyagokból.

Az osztrák oldalon ezzel szemben hagyományosabb technológiákat, ún. bányászati módszert alkalmaznak: itt a robbanóanyagok és a kisebb fúró- és szállító gépek kapják a főszerepet. Ilyen technológiával készült például hazánkban a bátaapáti radioaktívhulladék-tároló. „A robbantásos technológia a mai napig használt módszere a föld alatti terek kialakításának – azonban csak bizonyos kőzetszilárdság felett érdemes csak alkalmazni. Túl puha kőzet vagy talaj esetén ugyanis a robbanóanyag a kelleténél komolyabb károkat okozhat és balesetveszélyes lehet” – árulta el dr. Vásárhelyi Balázs. Az osztrákok napi négy alkalommal robbantanak 1 km-el a felszín alatt, és nem előre gyártott elemekkel dolgoznak, hanem lőttbeton-technológiával, azaz szórással, több rétegben fújják a falakra a betont, amit két réteg között egy acélváz erősít. Amennyiben a kőzetkörnyezet megkívánja, kőzetcsavarokat is alkalmaznak.

Bár a Brenner-bázisalagút várhatóan csak 2032-ben készül el, a munkálatokba hamarosan mi is belenézhetünk: a National Geographic Megépíteni a lehetetlent című sorozatában testközelből élhetjük át, milyen kihívásokkal szembesülnek az olasz és osztrák csapatok, és milyen technológiákkal dolgoznak a világ egyik leghosszabb vasúti alagútján. A sorozat október 12-én 21 órakor, a Brenner-bázisalagút témájával debütál a NatGeón.