A hír hallatán többek szemében megjelenhettek a dollárjelek arra gondolva, hogy a McDonald’s után most ők is megmutathatják, hogyan kell „BIG MAC” szendvicset készíteni. A helyzet azonban nem ilyen egyszerű.

Először is fontos leszögezni, hogy a McDonald’s nem veszítette el a „BIG MAC” EU-s védjegyét. Minden olyan árura megmaradt ugyanis a védjegy, amely vonatkozásában a McDonald’s sikeresen bizonyította a védjegyhasználatot. A „BIG MAC” védjegy oltalma tehát csak részlegesen szűnt meg, mégpedig azon áruk kapcsán, amelyekre azt a McDonald’s egyébként sem használta. A legjelentősebb, médiahírt is kapó olyan áru, amelyre vonatkozóan megszűnt a „BIG MAC” védjegy oltalma, a csirkés szendvics volt – ha valaki evett már mekis „BIG MAC” burgert, az pontosan tudja, hogy ez a fantázianév nem egy csirkés szendvicset takar.

A döntés nem jelenti azt, hogy megnyílt az út a fent már említett BitMac, MikiMac és hasonló „frappáns” nevű csirkés szendvicsek előtt. Legfőképpen azért, mert a (részben) megmaradt védjegy, illetve az évek alatt kialakított márkaismertség továbbra is széleskörű oltalmat biztosít a McDonald’s-nek.

A McDonald’s továbbra is használhatja akár csirkés szendvicsen is a „BIG MAC” védjegyet

„Érdemes kiemelni, hogy a McDonald’s továbbra is jogszerűen használhatja a „BIG MAC” megjelölést nem csak a fogyasztók széles köre által ismert marhahúsos szendvicseken, hanem akár a fent említett csirkehúsos szendvicseken is– – már, ha szeretné – ugyanis a védjegy hiánya önmagában még nem jelenti azt, hogy tilos a megjelölés használata” – magyarázza Geyer-Hirt Dóra (a nyitóképen). E használat pedig nem csak azt jelenti, hogy továbbra sem tudja harmadik személy megtiltani a McDonald’s-nek, hogy használja a „BIG MAC” megjelölést, hanem azt is, hogy mivel azt „mindig is” az amerikai gyorsétteremlánc használta, akár a jövőben is kifogást emelhet mások használatával szemben. A McDonald’s korábbi, időben és földrajzi értelemben is kiterjedt, intenzív használata ugyanis a védjegytől független jogi védelemre is alapot ad.

Mindez azt is jelenti, hogy a McDonald’s vélhetően továbbra is sikerrel fel tudna lépni olyan védjegybejelentésekkel szemben, amelyek a „BIG MAC” megjelöléssel azonos, vagy ehhez hasonló megjelölést – például – csirkés szendvicsekre kívánnának oltalom alá helyezni. Ennek egyik oka, hogy a csirkés szendvicsek és a „BIG MAC” védjegy által továbbra is oltalmazott marhahúsos szendvicsek a védjegyjogi gyakorlat szerint hasonló áruk, márpedig a védjegy alapján a megjelölésnek nemcsak az azonos, hanem a hasonló árukon történő használatát is meg lehet tiltani. Ezért a fellépés lehetősége továbbra is adott, így e körben nem jelent érdemi változást a védjegyoltalom részleges elvesztése.

A védjegy „jóhírneve” széles körű oltalmat biztosít

Megállapítható továbbá, hogy a McDonald’s „BIG MAC” védjegye, annak régóta fennálló, széleskörű ismertsége okán ún. jóhírnévre tett szert. „Egy jóhírnévvel bíró védjegy alapján pedig akkor is sikeresen fel lehet lépni későbbi megjelölésekkel szemben, ha az ellentartott áruk nem kifejezetten hasonlók” – hívja fel a figyelmet Geyer-Hirt Dóra. Elég, ha a két megjelölés hasonlít annyira, hogy a fogyasztók a későbbi megjelölést észlelve a korábbi jóhírű megjelölésre asszociálnak, és ez az asszociáció a jóhírnévvel bíró védjegyre káros hatással lehet. Így például a későbbi megjelölés kihasználja, vagy adott esetben rontja a korábbi védjegy jóhírnevét. Utóbbi esetre lehetne példa, ha valaki „BIG MAC” néven óvszereket kezdene árulni.

A fentiek miatt a McDonald’s még mindig meglehetősen széles „fegyverarzenállal” bír, legyen szó akár egy újonnan megjelenő MikiMac csirkés szendvicsről, vagy akár BitMac frappéról.

Ugyanakkor a McDonald’s is csak addig tud nyújtózkodni, ameddig a takarója ér: vagyis, bár a „BIG MAC” védjegye jóhírnevére olyan esetekben is tud elméletileg támaszkodni, amikor az áruk nem hasonlók, nem igaz az, hogy soha, semmilyen hasonló nevű áru nem létezhet a piacon.

Ez alapján mi a helyzet a Macbookkal? Jogosan merül fel ez a kérdés, és ezen a példán keresztül rá is lehet világítani a jóhírnévre való hivatkozás határaira. A határvonalat ott kell meghúzni, ahol az áruk már annyira különböznek, hogy nem lehet feltételezni a fogyasztói asszociációt a két áru között. Így ha egy fogyasztó délben egy „BIG MAC” szendviccsel csillapítja éhségét, majd az irodában felnyitja a Macbookját, vélhetően meg sem fordul a fejében a kettőt bármilyen módon is egy nevezőre hozni.

„Tehát a „BIG MAC” EU-s védjegy részleges megszűntnek nyilvánítása a nem csorbítja érdemben a McDonald’s márkával kapcsolatos jogait. Továbbra sem jó ötlet tehát előállni a „MikiMAC” csirkés szendviccsel, még ha egyes cikkekből erre is lehetett következtetni” – emeli ki az Oppenheim szakértője.

Miért fontos, hogy startupként már a legelején felmérjük a cégünk szellemi termékeit, levédessük márkanevünket, találmányunkat vagy akár a termékünk formáját, megjelenését? Dr. Kalmár Lilla és dr. Kováts Borbála, a Komor Hennel ügyvédi iroda szakemberei igaz történetek alapján mutatták be, milyen nagy hatással lehet a techstartupok életére (vagy halálára) a szellemitulajdon-védelem.

Jó példaként az előadók a Tresorito nevű, titkosítással működő, felhőalapú magyar fájlmegosztó szolgáltatást hozták fel, amely magas szintű biztonságot kínál partnereinek a fájlok kezelésére, tárolására, szinkronizálására és továbbítására. A márka már a kezdeti időszakban jó döntések sorozatát hozta meg, és szellemi tulajdonjogaikat kiemelt fontosságú témaként kezelték: már az alapításuk évében beadták az első szabadalmi bejelentésüket, majd ezt követően az első védjegyüket is, ami maga a Tresorit szó volt. Ezután összesen 15 védjegybejelentést és számos szabadalmi bejelentést tettek világszerte, és az IP-portfóliójukat folyamatosan aktualizálták, bővítették a cég terjeszkedését követve. Természetesen nem elég oltalmat szerezni, azzal utána is szükséges foglalkozni: a piacfigyelésnek, a megújításnak, az adatok frissítésének és a jogérvényesítésnek mind-mind a folyamatosan megoldandó feladatok közé kell tartoznia. Így lesz igazán értékes a márka, ami vonzza a befektetőket, és hozzájárulhat a sikeres exithez, ahogyan ez történt a Tresorit esetén is.

Természetesen vannak rossz példák is, az IP-stratégiák kialakításakor sok hibát követhetünk el. Rögtön az első ilyen, ha háttérbe szorítjuk az IP-jogokat, vagy éppen túl későn kérünk jogi szakértői segítséget. Rosszul járunk el akkor is, ha nem végzünk előzetes kutatásokat. Rossz hír, hogy a nem kellő mértékű odafigyelés költséges és hosszú perekhez, illetve végső esetben akár csődhöz is vezethet, illetve arculatváltásra is kényszerülhet az adott vállalkozás, amik mind akadályozhatják a befektetéseket és a felvásárlást, hiába sikeres egyébként a cég szakmailag vagy üzletileg.

A Tresorit példáján láttuk, hogy jó esetben hogyan alakul a startupok sorsa az IP-stratégia megfelelő kialakításával, de mi a helyzet összességében a startupokkal, mennyire általános ez a hozzáállás az EU-ban? Az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala és az Európai Szabadalmi Hivatal 2023 végi kutatása a startupok szellemi tulajdonjogai és az adott cég finanszírozása vagy az exit feltételei közötti kapcsolatot vizsgálta. Ebben kirajzolódik, hogy az uniós startupoknak csupán 29 százaléka nyújtott be valamilyen szellemi tulajdonjogi bejelentést, valamint az is, hogy az IP-tudatos ágazatokban működő startupok közül a biotechnológiai (65 százalék), a tudományos és műszaki szektorban tevékenykedő (47 százalék), az egészségügyi (46 százalék), valamint az energiával és fenntarthatósággal foglalkozó (43 százalék) vállalkozások adták be a legtöbb IP-bejelentést. A reklámipari szereplőknek mindössze 21 százaléka cselekedett így. A kutatásból kiderült, hogy a hazai startupok 21 százalékának van valamilyen IP-joga, ezzel Magyarország a középmezőnyben szerepel az EU-s tagállamok között. Azon startupok esetében, amelyek védjeggyel és szabadalommal is rendelkeznek, tízszer nagyobb a valószínűsége a kockázatitőke-befektetésnek, és háromszor nagyobb az esélye a sikeres exitnek.

Fontos tehát, hogy a startupok már a kezdeti időszaktól kezdve kiemelt figyelmet fordítsanak a szellemi tulajdonjogaik lekutatására, védelmére és „karbantartására”, mivel a jól átgondolt márkastratégia és IP-portfólió növeli a cégértéket, vonzza a befektetőket, és növeli a sikeres exit esélyét. Ez még egy induló cég esetén sem „luxus”, mivel számos hazai és EU-s pályázat és egyéb finanszírozási lehetőség áll a KKV-k rendelkezésére a szellemi tulajdonjogaik védelmére.

A vállalkozás sikerét jelentő előtag

A ’Mc’ előtag népszerűségén a McDonald’s számos versenytársa próbált már gyors haszonra törni, azonban annak kizárólagos használatát a McDonald’s idáig általában sikerrel vindikálta magának. Példaként említhető egy 2016-os eset, amelyben a McDonald’s a ’Mc’ előtag sérelmére hivatkozva támadta meg a ’MACCOFEE’ megjelölést, amelyet egy szingapúri társaság regisztrált európai uniós védjegyként az Unióban történő forgalmazás céljából. A szingapúri társaság fellebbezése folytán hiába ment el az ügy az Európai Unió Bíróságáig, azonban a McDonald’s részéről nem okozott nehézséget annak bizonyítása, hogy a közismert ’Mc’ előtagra az összetéveszthetőségig való hasonlóság miatt a szingapúri társaság a ’MACCOFEE’ megjelölésével tisztességtelenül kihasználná a ’Mc’ előtag kiérdemelt hírnevét.

A védjegy kötelezettség is a jogosultnak

„Nem minden esetben ilyen könnyű azonban akár még egy jól ismert védjegy megvédése sem. Azzal ugyanis, ha valaki egy megjelölését védjegyként lajstromoztatta, nem csupán jogosultságot szerez arra, hogy az általa meghatározott áruosztályokban szereplő termékeket (például: sültburgonya, húsos szendvicsek, vendéglátás, éttermi szolgáltatások) – szó vagy ábrás – megjelölésével elláthatja, de egyúttal kötelezettsége is keletkezik annak használatára” – magyarázza dr. Lantos Judit, a Danubia Legal partnere. Azaz, a védjegy használatára nemcsak jogosultsága, hanem kötelezettsége is keletkezik a lajstromozással. Nem indokolt ugyanis fenntartani a védjegyjog által biztosított kizárólagos oltalmat azon megjelölésekre, amelyeket a jogosultja gazdasági tevékenysége során nem használ, hiszen ezzel versenytársait indokolatlanul kiszorítaná a piacról és a már amúgy is zsúfolt védjegynyilvántartások még tovább duzzadnának.

Azonos módon, mind a hazai, mind pedig az európai uniós védjegyről szóló jogszabály negatív jogkövetkezményeket helyez kilátásba arra az esetre, „Ha a jogosult a lajstromozástól számított öt éven belül nem kezdte meg a […] védjegy tényleges használatát […] az árujegyzékben szereplő árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatban, vagy ha az ilyen használatot öt éven át megszakítás nélkül elmulasztotta”. Ebben az esetben bármely harmadik személy úgynevezett használat hiánya miatti megszűnés megállapítása iránti eljárást kezdeményezhet a védjegy ellen, amely eljárásban a védjegyjogosultnak bizonyítania kell, hogy a védjegyét a jogszabálynak megfelelően használta.

A McDonald’s és a Supermac’s idei első csatája: a ’BIG MAC’ ügy

A szóban forgó jogszabályhelyre az ír Supermac’s (Holdings) Ltd hivatkozott 2017. április 11. napján az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalánál (EUIPO) beadott kérelmében. A kérelem indokolásában előadta, hogy a Mcdonald’s a szóban forgó védjegyet elmulasztotta öt éven át megszakítás nélkül használni, ezért kérte a McDonald’s ’BIG MAC’ szóvédjegyének teljes törlését. A McDonald’s védekezésében számos bizonyítékot szolgáltatott a használatra vonatkozóan, amelyet az ír társaság azzal az érvvel vitatott, hogy a szolgáltatott bizonyítékok nem elégségesek és egyébként is csak néhány áruosztályra kiterjedő használatra vonatkoznak – például szendvicsekre igen, míg egyéb termékekre és szolgáltatásokra nem. A kellően nem igazolt használat hiánya miatt végül 2019 januárjában úgy döntött az EUIPO, hogy megszünteti a McDonald’s ’BIG MAC’ védjegyét valamennyi áruosztályra vonatkozóan.  Ez a döntés azonban még nem végleges, mivel a McDonald’s megfellebbezte az EUIPO döntését, így a további döntést a fellebbezési tanácstól várhatjuk. Bár az említett ügy még sokáig elhúzódhat és akár az Európai Unió Bírósága előtt dőlhet el véglegesen, attól azonban nem kell a McDonald’s-nak tartania , hogy a Supermac’s európai terjeszkedése során megnyílt új éttermeiben láthatjuk viszont a Big Mac szendvicseket. Ugyanis a McDonald’s-nak a hivatkozott eljárással érintett védjegyén kívül még számos BIG MAC védjegye van.

„Ezen ügy tanulsága annyi kell, hogy legyen a cégeknek, mint védjegyjogosultaknak, hogy hiába használ valaki egy védjegyet akár nagyon intenzíven is, nem mindegy, hogy milyen bizonyítékokat nyújtanak be egy használat hiánya miatti megszűnés megállapítása iránti eljárásban, ugyanis a bizonyítékoknak meg kell felelniük a vonatkozó jogszabályoknak és a joggyakorlatnak” – mondja dr. Lantos Judit.

A második ütközet: Az önálló ’Mc’ szóvédjegy részleges elvesztése

2017 áprilisában a Supermac’s egy másik kérelmet is benyújtott az EUIPO-nál, ezúttal a ’Mc’ előtag ellen, amelynek alapjául szintén a tényleges használat elmulasztása miatti jogvesztésről szóló jogszabályhelyet jelölte meg. Az ügyben az EUIPO 2019. július 31. napján úgy rendelkezett, hogy a McDonald’s-nak a ’Mc’ előtag, mint külön szóvédjegy kizárólagos oltalmára való jogosultságát bizonyos áruosztályokban teljes egészében törli, míg más áruosztályokban csupán néhány árura korlátozza a megfelelő használat hiánya miatt.

A McDonald’s ugyanis sikertelenül bizonyította a kérelem benyújtását megelőző öt évben a ’Mc’ szó megszakítás nélküli használatát bizonyos áruk, szolgáltatások vonatkozásában annak ellenére, hogy mintegy húsz különféle bizonyítékot csatolt be a használat igazolására. Az EUIPO a döntésében egyetértett a Supermac’s azon érvelésével is, hogy a McDonald’s nem szolgáltatott bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a ’Mc’ előtagot, mint szóvédjegyet valamennyi termék vonatkozásában önállóan is használta a vonatkozó jogszabály alkalmazandó rendelkezéseinek megfelelően.

Mi számít a tényleges használatot igazoló megfelelő bizonyítéknak?

„Erre a kérdésre nem lehet egzakt választ adni, mivel a bizonyítékok mindig az eset összes körülményeihez képest egyedileg vizsgálandók” – magyarázza a védjegyjogász. Az Európai Unió Bírósága egy előzetes döntéshozatali eljárásra bocsátott ügyben például kimondta, hogy „a védjegy [Európai Unión] belüli tényleges használatának megítélésekor az egyes tagállamok területi határait figyelmen kívül kell hagyni”. Mindazonáltal, a megfelelő földrajzi kiterjedtség eldöntésénél „a tényleges használat megítélése függ az érintett piacon a szóban forgó áru vagy szolgáltatás tulajdonságaitól is”.

Az EUIPO a McDonald’s által az ’Mc’ szóvédjegy vonatkozásában a Németországban, Franciaországban, illetve az Egyesült Királyságban történő folyamatos és tényleges használatról rendelkezésre bocsátott rengeteg bizonyítékot az érintett piac (nevezetesen az EU) megállapíthatósága tekintetében megfelelőnek ítélte a kulcstermékek körében.

Azonban a vonatkozó jogszabály szerint azt a további kritériumot is bizonyítani kell egy ilyen eljárásban, hogy a használt megjelölés csak a védjegy megkülönböztető képességét nem érintő elemekben tér el a védjegy lajstromozott formájától. Ez azt jelenti, hogy például a McNuggets, McMuffin, McFish, McToast szavak nem térnek el olyan mértékben a ’Mc’ szóvédjegytől, hogy azok befolyásolnák az ’Mc’ szónak a fogyasztókra tett benyomását.  Az EUIPO végül arra a döntésre jutott, hogy a sok ’Mc’ előtaggal használt megjelölés közül azon neveknél állt fenn ez a feltétel, ahol az ’Mc’ előtag után a termék angol nyelvű alkotórészére utaló szó (pl. muffin, hal, toast stb,) áll. Emiatt a McRIB, McMuffin, McToast, McFish, McWrap, McNuggets és a McChicken termékekkel kapcsolatosan fogadta el az EUIPO a McDonald’s cég által benyújtott bizonyítékokat.

A fenti, megfelelőnek ítélt bizonyítékokkal érintett termékek esetén maradt fenn tehát a ’Mc’ szóvédjegy oltalma az EU-ban.

Az EUIPO döntése értelmében tehát a McDonald’s a továbbiakban csak bizonyos fajta termékei esetében használhatja kizárólagosan a ’Mc’ szóvédjegyet (többek között csirkefalatkák, és különfajta húsokból és halakból készült szendvicsek, azaz hamburgerek, wrapek, muffinok), a többi termékkategóriában, mint például italok, desszertek, ízesítőszerek, a tojás- és tejtermékek és az éttermi szolgáltatások vonatkozásában azonban a ’Mc’ önálló szóvédjegy kizárólagos oltalma megszűnt.

A döntéstől függetlenül, természetesen számos ’Mc’ előtaggal kezdődő, terméknevet jelölő védjegy létezik még (pl. McChicken, McNuggets, McFlurry), illetve természetesen maga a McDonald’s védjegy és annak számos változata is oltalom alatt áll, amely védjegyekben a szóban forgó ’Mc’ előtag  a védjegy lényeges elemeként szerepel. Mindazonáltal, az EUIPO döntésének – jelen formábban való – esetleges véglegessé válását követően az előző bekezdésben felsorolt termékek „Mc” védjeggyel való megjelölése vonatkozásában a McDonald’s a jövőben nem tarthat igényt a külön ’Mc’ szóvédjegy oltalmára.

Mi lesz a végső felvonás eredménye?

A McDonald’s védekezésében arra is hivatkozott, hogy a ’Mc’ előtag hosszantartó használata miatt a szóvédjegyről az európai fogyasztók széles körben és kizárólagosan a McDonald’s nevére, illetve termékeire asszociálnak. Ez a hétköznapi ember fejével gondolkozva alighanem vitathatatlan, ugyanis bárki, aki betér egy McDonald’s étterembe – de még az utcai hirdetőplakátokon is – rögtön a ’Mc’ előtagú termékek seregével találja szembe magát. Ugyanez elmondható a Big Mac – szendvicsek – vonatkozásában is, amelyet a McDonald’s 1967-ben mutatott be.

Azt a tényt az EUIPO is elismerte, hogy az ’Mc’ előtaggal kezdődő védjegyek ún. védjegycsaládot alkotnak, sőt, a cikk elején hivatkozott MACCOFFEE döntésre is hivatkozott, amely döntés sikere a ’Mc’ védjegycsaládon alapul. Ugyanakkor a védjegycsalád létezése és annak a kérdésnek az eldöntése, hogy megegyezik-e egy lajstromozott védjegy és a ténylegesen használt megjelölés, két különböző kérdéskörbe tartozik. A védjegyhivatalok nem hagyhatják ugyanis, hogy bizonyos cégek kizárják a védjegyeikkel a versenytársaikat a termékeik olyan áruosztályban való levédetésének lehetőségétől, amelyben a megjelöléseiket nem használják a védjegytörvény rendelkezéseinek megfelelően.

„Ugyanakkor ez a döntés álláspontom szerint nem képezheti akadályát annak, hogy a McDonald’s cég a számos védjegye és a jóhírű „Mc” védjegycsaládja alapján sikerrel fellépjen mások ellen, akik olyan megjelölést próbálnak védjegyoltalom alá helyezni vagy olyan megjelölést használnak, amelyet a fogyasztók összetéveszthetnek az ő korábbi védjegyeivel, vagy amelyek a korábbi jóhírű védjegyei (és így a védjegycsaládja) megkülönböztető képességét vagy hírnevét sértenék vagy tisztességtelenül kihasználják. Nem kizárt szerintem elvileg az sem, hogy a jövőben akár a Supermac’s ellen is sikerrel fellépjen a McDonald’s számos más védjegye alapján” – zárja a Danubia Legal szakértője.

Hogyan kezdődött?

Az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala valóban megállapította a McDonald’s Big Mac európai uniós védjegyoltalmának használat hiánya miatti megszűnését egy 2019 januárjában hozott határozatában. A döntés az ír Supermac által 2017-ben, a McDonald’s 000062638 lajstromszámú, 1996 óta, többek között szendvicsek, egyéb élelmiszerek, valamint éttermi szolgáltatások vonatkozásában oltalom alatt álló európai uniós Big Mac védjegye ellen használat hiánya miatti megszűnés megállapítása iránt indított eljárása során született. A McDonald’snak mint védjegyjogosultnak azt kellett – volna – bizonyítania, hogy védjegyét, az eljárás megindítását megelőző ötéves időszakban, azaz 2012–2017 között ténylegesen használta.

A McDonald’s a védjegyhasználat igazolásaként nyilatkozatokat nyújtott be a Big Mac-termékek, németországi, franciaországi és egyesült királyságbeli forgalmazási adataira vonatkozóan a 2011–2016-os időszakot illetően, továbbá prospektusokat, hirdetési anyagokat, posztereket, csomagolóanyagokat, a McDonald’s weboldalairól nyomtatott fényképfelvételeket és a Wikipédia Big Mac történetét bemutatását tartalmazó kivonatot csatolt be.

„A hivatal a fenti bizonyítékokat azok összességében úgy mérlegelte, hogy az irányadó joggyakorlatra figyelemmel nem elegendőek a Big Mac védjegy tényleges használatának igazolására az eljárással érintett időszak tekintetében. A hivatal álláspontja szerint ugyanis valamennyi benyújtott bizonyíték magától a védjegyjogosulttól származik, amelyeket további, a McDonald’stól független féltől származó dokumentumokkal kellett volna alátámasztani, kiegészíteni” – magyarázza dr. Klauber Zsófia, a Danubia Legal partnere. Az internetről származó bizonyítékok vonatkozásában a hivatal azt állapította meg, hogy ezek önmagukban nem alkalmasak a védjegyhasználat volumenének és földrajzi kiterjedtségének igazolására. E tekintetben a hivatkozott honlapok látogatottságára vonatkozó kimutatásokat kellett volna mellékelni, valamint azt igazolni, hogy mely országokból történt a McDonald’s honlapjainak vásárlók általi felkeresése. A Big Mac szendvicseket megjelenítő honlapok továbbá a hivatal álláspontja szerint önmagukban nem igazolják a forgalom volumenét és azt sem, hogy a vásárló, hogy tud az adott termékhez hozzájutni. Ugyanezeket a hiányosságokat nevezte meg a hivatal a mellékelt prospektusokkal és csomagolóanyagokkal kapcsolatban, mivel ezek önmagukban nem alkalmasak a nyilatkozatokban szereplő forgalmazási adatokat alátámasztására.

Mi az ügy tanulsága?

A nyilvánvalóan megvalósuló védjegyhasználat önmagában nem elegendő ahhoz, hogy egy védjegyjogosult eredményesen védekezzen a védjegyoltalom használat hiánya miatti megszűnésének megállapítása iránti eljárásban, még akkor sem, ha egy mindenki által ismert, világhírű védjegyről van szó. Mivel a hivatal kizárólag az elé tárt bizonyítékok alapján hozhatja meg döntését, a védjegyjogosultaknak figyelembe kell venniük, hogy az irányadó jogszabály, illetve a joggyakorlat a védjegyhasználat igazolására vonatkozóan milyen jellegű bizonyítékok benyújtását kívánja meg és milyen jelentőséget tulajdonít az egyes bizonyítéktípusoknak.

„Mielőtt azonban bárki azt hinné, hogy a Big Mac védjegy ezzel a döntéssel szabadon használhatóvá vált, nem árt az óvatosság, hiszen a döntés egyelőre nem jogerős, továbbá a McDonald’s jogosultja a hivatkozott eljárással nem érintett, további érvényes Big Mac védjegynek is” – foglalta össze dr. Klauber Zsófia.