Azzal együtt, hogy a VOSZ tagvállalkozásai inkább az erős és prudens vállalkozások közé tartoznak, a makrogazdasági változások már láthatóan érintik ezeket, mint a megrendelések elmaradásai, a szakmai munkaerő hiánya és a csökkenő vásárlóerő – foglalta össze röviden a VOSZ sajtóbeszélgetésén Kozák Ákos, a kutatást végző Egyensúly Intézet üzleti kapcsolatokért felelős igazgatója. Hozzátette, a viszonylagos állandóságot lehet tapasztalni az üzleti hangulatban, ugyanakkor már látszódnak a repedések, és még azt sem lehet látni, a 4. negyedévben a tendencia hogyan fog folytatódni. Kozák Ákos emlékeztetett arra, hogy már korábban is jelezték, a körbe tartozás várhatóan újra meg fog jelenni vagy erősödni.

A vállalkozások jelentős része elkezdte újragondolni a fejlesztési céljait és azok teljesítését. Majdnem minden 5. vállalkozás, a 3. negyedév adatai alapján, már elhalasztotta fejlesztési célú beruházásait, elsősorban a béremelések miatt – emelte ki Kozák Ákos. Ehhez Perlusz László, a VOSZ főtitkára hozzátette, ezzel együtt az megfigyelhető, hogy az energetikai célú beruházásokat, melyeket jellemzően önerőből finanszíroznak, a vállalkozások nem halasztották el, a zöld átállás folytatódott.

A kutatás szerint a magyar háztartások hozzáállása pesszimista irányt vett az elmúlt negyedévben, a korábbi, júniusi adatfelvételhez képest 6 százalékponttal nőtt azok aránya, akik bevételcsökkenéssel számolnak a következő három hónapban. Közben a megkérdezettek a nominális jövedelmek érdemi növekedéséről számoltak be: júniushoz képest 10 százalékponttal csökkent a legalább havi nettó 250 ezer forintot, azaz a szűkös megélhetéshez elegendő összeget keresők aránya.

A megkérdezettek közel kétharmada 63 százaléka továbbra is azzal számol, hogy a háztartása bevétele nem fog változni, emellett 15-ről 21 százalékra nőtt azoknak az aránya, akik már bevételcsökkenésre számítanak. 4 százalékponttal kevesebben kalkuláltak anyagi gyarapodással az előző időszakhoz képest – írja a 24.hu.

A magyarok 28 százaléka nem tudná megoldani egy 100 ezer forintos, hirtelen keletkező kiadás fedezését. További 41 százalékának problémát jelentene egy ekkora kiadás, de még meg tudná oldani saját erőből. Csupán a lakosság 27 százaléka tudná gond nélkül kifizetni a szóban forgó összeget.

A kutatás szerint a megkérdezettek nagyjából kétharmadának, 62 százaléknak továbbra is lesz annyi pénze a következő negyedévben, hogy kiegyenlítse a fűtésszámláját, a válaszadók 25 százaléka számolt be arról, hogy alkalomadtán nem lesz lehetősége melegen tartani az otthonát. A társadalom közel tizede kifejezetten borúlátó: 9 százaléknyian vannak azok, akik úgy érzik, hogy egyáltalán nem fogják bírni anyagilag a lakásuk kifűtését.

Fotó: Annie Spratt/unsplash.com

Minden harmadik magyarnak problémát jelenthet az otthonának melegen tartása a következő három hónapban

Az Egyensúly Intézet 2023. áprilisi kutatása alapján a magyar lakosság 68 százalékának lesz annyi pénze a következő negyedévben, hogy melegen tartsa az otthonát. A megkérdezettek közel harmada (28%) viszont azzal számol, hogy néha kihívást jelenthet a fűtésszámla kifizetése, további 5 százalék szerint pedig egyáltalán nem lesz annyi pénze, hogy kifűtse az otthonát. Az életkori bontásból látszik, hogy a 60 év felettiek aggódnak a leginkább, hiszen a körükben az országos átlagnál 6 százalékponttal nagyobb azoknak az aránya, akik attól tartanak, hogy időről-időre képtelenek lesznek megfelelő hőmérsékleten tartani a lakóhelyüket.

Idősorosan egyértelmű tendencia rajzolódik ki: a lakosság jóval optimistább a fűtésszámla tekintetében, mint tavaly novemberben. Az eredményeket valószínűleg jelentősen befolyásolja, hogy az adatfelvétel tavasszal, egyre emelkedő napi középhőmérséklet mellett történt, így a lakosság jó része csökkenő rezsiköltségeket prognosztizált.

A magyar háztartások több mint kétharmada nem számol bevételváltozással a következő negyedévben

Az Egyensúly Intézetkutatás a szerint a magyar háztartások több mint kétharmadának (68%) nem fog változni a havi bevétele, és alig ötödük (17%) kalkulál bevételcsökkenéssel a következő három hónapban. A megkérdezettek 9 százaléka kifejezetten úgy véli, hogy növekedni fog háztartásának bevétele az elkövetkezendő negyedévben. A jövedelem kapcsán a legnagyobb arányú optimizmus 30-39 éves korosztályban (16%), illetve az érettségivel (14%) vagy diplomával (13%) rendelkezők körében fedezhető fel. Összességében elmondható, hogy a magyarok optimistábbak ebben a dimenzióban 2022 novembere óta.

Többen érzik úgy, hogy minden második napon hús vagy hal kerülhet az asztalra

A magyar lakosság közel harmada (58%) arról számolt be, hogy lesz annyi pénze a következő három hónapban, hogy minden második napon húst vagy halat egyen, míg 36 százalék nyilatkozott ennek az ellenkezőjéről. Az eredmények alapján láthatóvá vált, hogy a nyugdíjas korúak, azaz a 60 év felettiek számolnak a legkevésbé azzal, hogy legalább kétnaponta valamilyen húst tehetnek az asztalukra (45%). Érdemes kiemelni, hogy az elmúlt félévben ebben a kérdésben történt a legnagyobb elmozdulás, hiszen a megkérdezettek körében jóval a hibahatáron túli nagyságrendben, 15 százalékponttal többen állítják azt, hogy lesz pénze hús vagy hal vásárlására.

Csupán a magyarok negyede tudna megbirkózni egy nagyobb összegű váratlan kiadással

A kutatás eredményei arról tanúskodnak, hogy a felnőtt lakosság 42 százalékának gondot okozna egy 100 ezer forintos kiadás kifizetése, de még meg tudná oldani saját erőből. A megkérdezettek közel harmada (29%) viszont arról számolt be, hogy egy ilyen összegű kiadással már egyáltalán nem tudna megbirkózni. A magyarok mindössze 25 százaléka mondhatja el magáról, hogy gond nélkül ki tudna fizetni 100 ezer forintot egy váratlanul keletkezett kiadásra.

A 60 év feletti korosztály ebben a dimenzióban is rosszul áll: 38 százalékuk nem tudna saját erőből túllendülni egy ilyen kihíváson. Mindenesetre az elmúlt fél év viszonylatában itt is pozitív elmozdulást könyvelhetünk el, ugyanis csökkent azoknak az aránya, akik nem tudnának kiadni vagy akiknek gondot okozna 100 ezer forint kifizetése egy halaszthatatlan költségre. 2022 novembere óta 5 százalékponttal nőtt azoknak a tábora, akik gond nélkül megoldanának egy ilyen helyzetet.

Egyéni szinten 500 ezer forint kell a gondtalan élethez

Az Egyensúly Intézet kutatásában azt is górcső alá vettük, hogy egyéni szinten mekkora összegre van szüksége a magyaroknak a szűkös, az átlagos szintű, illetve a gondtalan élethez. Az eredmények alapján egy magyar állampolgárnak tipikusan havi nettó 220 ezer forint kellene a szűkös megélhetéshez. Az átlagosnak gondolt élethez már havi nettó 350 ezer forintra, a gondtalan megélhetéshez pedig havi nettó 500 ezer forintra lenne szüksége fejenként a megkérdezetteknek.

Azonban érdemes rámutatni, hogy a megkérdezettek 27 százaléka keres kevesebbet nettó 200 ezer forintnál, ami azt jelenti, hogy majdnem minden negyedik honfitársunk egyedül, házastársa vagy családi segítség nélkül nem rendelkezik a szűkös megélhetés minimumjövedelmi feltételeivel. A lakosság további negyede (26%) nettó 350 ezer forint alatt keres, azaz a magyar társadalom több mint felének nincs meg az átlagos élethez szükséges havi bevétele. Jelenleg a megkérdezettek 3 százalékának nincs havi jövedelme, 13 százaléka pedig havi nettó 150 ezer forintnál kevesebbet visz haza. Az átlagos és a gondtalan élethez szükséges jövedelmi sávban (350-500 ezer forint) 2023 áprilisában a magyarok mindössze 10 százaléka helyezkedett el, továbbá a gondtalan élethez szükséges jövedelemre csupán a társadalom 4 százaléka tesz szert havonta.

Érdemes kiemelni azt is, hogy a magasabb iskolai végzettség jellemzően magasabb jövedelmi elvárásokkal párosul, továbbá ellenkező mintázat rajzolódik ki a korcsoportok tekintetében: minél idősebb valaki, annál alacsonyabb elvárásokkal rendelkezik.

Az eredmények alapján a háztartások 7 százaléka nagy, 17 százaléka pedig csak közepes nehézségek árán tudja fedezni a szokásos kiadásokat. A legnagyobb, 43 százalékos tábort azok alkotják, akik csupán kisebb nehézségek árán képesek erre. Így összességében a magyar háztartások kétharmada (67%) csak kisebb-nagyobb nehézségek árán tudja finanszírozni a kiadásait. Mindezek mellett a megkérdezettek 26 százaléka viszonylag könnyen, 4 százaléka könnyen, 1 százaléka pedig nagyon könnyen menedzseli háztartásának anyagi vonzatait.

Az Egyensúly Intézet következő, a szegénységgel és jövedelemmel kapcsolatos közvélemény-kutatása 2023 nyarán fog megjelenni.

Mire legyen képes az állam? Hogyan működik hatékonyan? Milyen elvárásaink lehetnek a hatékony működésével kapcsolatban a 21. században? Egyebek mellett ezekre a kérdésekre kínál válaszokat az Egyensúly Intézet új, Hogyan tegyük hatékonyabbá az államot? című szakpolitikai javaslatcsomagja, illetve erről alakult ki izgalmas párbeszéd és helyenként szakmai vita a javaslatokat bemutató rendezvényen. A tanulmány fő témáiról Boros Tamás, az Egyensúly Intézet igazgatója, Palócz Éva közgazdász, a Kopint–Tárki vezérigazgatója, Juhász László közgazdász, a Boston Consulting Group ügyvezető igazgatója és Sebestyén Géza, matematikus, közgazdász, az MCC Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője beszélgetett Filippov Gábor kutatási igazgatóval.

Állami képességek

„Az Egyensúly Intézet új szakpolitikai javaslatcsomagja abból indul ki, hogy a valódi kérdés nem az, hogy nagy-e vagy kicsi az állam, hanem az, hogy egyrészt mire képes, másrészt mi alapján dönthető el, hogy valami inkább az állam feladata vagy sem” – kezdte a beszélgetést Boros Tamás. Az agytröszt ezt elemezve fogalmazott meg az állami kapacitások erősítését és általában egy jobban működő állam létrehozását szolgáló, gyakorlati javaslatokat. A résztvevők egyetértettek abban, hogy ideológiafüggetlenül is lehet állami beavatkozásról, állami szerepvállalásról és annak a mértékéről beszélni. „Az állam jól meghatározható célok ellátására szerveződik. Fontos, hogy az eszközei megfelelnek-e az elérendő céloknak, illetve szintén fontos a visszamérés, de ez utóbbiban az állam egyelőre jelentősen elmarad a vállalati szektortól” – hangsúlyozta Juhász László.

Gazdagabb állam

Az Egyensúly Intézet most megjelent tanulmánya szerint a magyar állam viszonylag nagy, de kevéssé hatékony, és nem a versenyképességünket szolgáló szerkezetben költi el a rendelkezésére álló forrásokat. A kedvezőtlen üzleti környezetet olcsósággal igyekszik kompenzálni, vagyis tőkevonzó képessége érdekében bevételei jelentős részéről lemond (például alacsony társaságiadó-kulcs és különféle adókedvezmények révén). Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy versenyképességünk megőrzése, sőt erősítése mellett is jelentősen növelni lehetne az állam bevételeit, amelyek olyan stratégiai jelentőségű szakpolitikai célok megvalósítását szolgálhatnák, mint a közoktatás reformja vagy a népegészségügy megerősítése.

Az agytröszt szerint ezt segítené elő mindenekelőtt egy semleges adórendszer, amely azonos elvek szerint adóztatja a munka- és tőkejövedelmeket. Emellett az OECD-országok átlagára (35%) kellene csökkenteni a hazai átlagbérekre rakodó adó- és járulékterheket (ma 43%). Az EU-ban rekord alacsony, 9 százalékos társaságiadó-kulcsot is anélkül közelíthetnénk a régió többi államához, hogy ezzel adórendszerünk versenyképességét csökkentenénk.

„Az állami bevételek szempontjából a gazdaságfehérítés is jelentékeny hatással bír. Bár mára a feketegazdaság aránya 10 százalék alá csökkent, Dánia példájából kiindulva, ahol az arány 1 százalék alatti, Magyarország számára is vannak még lehetőségek, amelyeket ki kell használni” – hangsúlyozta Sebestyén Géza. A gazdaság fehérítését és az állami bevételek növelését szolgálná a készpénzmentes gazdaságba való átmenet felgyorsítása is: az Egyensúly Intézet javaslata szerint 2030-ra el kellene érnünk, hogy a tranzakciók legfeljebb egyharmada történjék készpénzzel. A számlavezetési és utalási terhek csökkentése, illetve az online bankolás ösztönzése mellett 2030-ra 1,5 millióról 300 ezer forintra kell csökkenteni a készpénzhasználati limitet, amelyet a magánszemélyekre is ki kell terjeszteni. 2024-től ki kell vezetni a készpénzt az ingatlan-adásvételi, 2030-ra pedig a lakásbérleti piacról is. Mindeközben arra is ügyelni kell, hogy az átállás ne a legszegényebbeket és az időseket sújtsa.

Okosabb és hatékonyabb állam

A magyar közszféra nagysága nagyjából megfelel az európai átlagnak, a közalkalmazotti pálya azonban európai összevetésben kiugróan rossz fizetéseket kínál. Ráadásul a versenyszférával ellentétben a közigazgatás kevésbé ösztönöz jobb teljesítményre. Válasszuk el élénken egymástól a politika és a szakértők hatásköreit – független adóügyi tanács létrehozásával javítsuk a döntéshozatal minőségét! A versenyszféra bérelőnye az utóbbi évtizedben mintegy 10 százalékra nőtt a közszférához képest – ezt a különbséget a következő évtizedben ismét a nullához kell közelítenünk, hogy a közszféra a legjobb jelentkezők közül válogathasson. Jobb erőforrás-felhasználást eredményezne, ha minden olyan bürokratikus tevékenységet automatizálnánk, amely ma már nem igényel személyes emberi részvételt. A magyar állam vezető posztjait (ahol a magyar nyelv ismerete nem elengedhetetlen feltétel) nyissuk meg a világ legjobb szakemberei előtt!

A magyar államnak általánosságban is kiemelt stratégiai célként kellene kezelnie az emberi erőforrások fejlesztését. Ennek a szektornak a kiszámítható finanszírozása érdekében sarkalatos törvényben kell rögzíteni, hogy az oktatási és egészségügyi rendszerre fordított GDP-arányos költéseket csökkenteni ne, legfeljebb a rendszeren belül átcsoportosítani lehessen.

A szakpolitikai javaslatok kapcsán az állami képességekről folytatott beszélgetésből is jól látszik, hogy kiegyensúlyozott szerepvállalás mellet az állam képes lenne csökkenteni a negatív piaci hatásokat, és jelentősen erősíteni tudná az egészséges ökoszisztémát. „Alapvetően változott meg az államhoz való viszonyunk. Az elmúlt években, de akár ennél hosszabb kitekintésben is sok külső körülmény is felértékelte az állam szerepét. Például a skandináv országokhoz képest az adófizetők bizalma viszont még erősödhet, hogy a pénzük jó helyre kerül, mert azt az állam jól költi el” – mondta el a beszélgetés során Palócz Éva.

Az állami képességek fejlesztéséről szóló javaslatcsomag innen, az ezt megalapozó háttértanulmány pedig innen tölthető le. A teljes beszélgetés pedig az Egyensúly Intézet Facebook oldalán visszanézhető.

Egyértelmű tehát, hogy e két szektor kezelése óriási energia-megtakarítási és kibocsátás-csökkentési lehetőségeket rejt magában, amelyeket érdemes kiaknázni, így itt jelentős átalakulások várhatóak annak érdekében, hogy az ország – európai uniós vállalásainak is megfelelően – klímasemlegessé váljon 2050-re. Ezért az Egyensúly Intézet a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségével (VOSZ) a változásokban érintett vállalatok, szervezetek döntéshozói számára a témában három részes konzultációsorozatot szervezett 2022. szeptemberében.

A konzultációk egyik fontos célja, hogy a résztvevők megismerjék az Egyensúly Intézet szektorukat érintő klímapolitikai javaslatait, a területükön várható változásokat, intézkedéseket és lehetőségeket, a másik fontos cél pedig, hogy a résztvevők visszajelzései alapján olyan szakmapolitikai ajánlások készüljenek, amelyek egyszerre szolgálják hazánk klímasemlegességének elérését, és veszik figyelembe az érintett szervezetek szakmai álláspontját. Az Egyensúly Intézet az értékes visszajelzéseket beépíti a javaslatcsomagokba, melyeket a vezető politikai és gazdasági döntéshozók asztalára juttat el.

„Mára a fenntartható fejlődés és a klímasemlegesség elérése, illetve annak támogatása az egyik legfontosabb globális és lokális célkitűzéssé vált, főként, ha a jelenlegi gazdasági helyzetben vizsgáljuk” – jelentette ki Eppel János. A VOSZ elnöke hozzátette, hogy a háborús veszélyhelyzet kapcsán kialakult energia költségek emelkedése valamennyi gazdasági szereplőt és magánszemélyt cselekvésre késztet, így még inkább felértékelődtek a támogató fenntarthatósági beavatkozási lehetőségek. „A negyedik ipari forradalomban és az ezt követő évtizedekben Magyarország akkor tud hosszabb távon a nyertes – gazdagodó, javuló életszínvonalú – országok közé kerülni, ha megfelelő szakértelemmel és a kor kihívásaival összhangban fejleszti gazdaságát és erősíti meg szerepét, amelyben a klímasemlegesség immár megkerülhetetlen tényező” – mondta az elnök.

Ehhez illeszkedően a VOSZ is kiemelt célul tűzte ki a fenntartható fejlődés területén való aktivitásokat – jegyezte meg Perlusz László. A VOSZ főtitkára hozzáfűzte: „Szövetségünk évek óta támogatja a Fenntarthatósági Divathét nemzetközi rendezvényeit, a tavalyi évben támogatóként beléptünk az egyedülálló, magyar energiahatékonysági, energiamegtakarítási projektbe, a Virtuális Erőmű Programba, a napokban pedig létrehoztuk a Fenntarthatósági Munkabizottságot.”

A GÉMOSZ elnöke, Gablini Gábor elmondta, hogy az általa vezetett érdekképviseleti szövetség minden hasonló együttműködést, közös gondolkodást támogat, hiszen tagvállalkozási révén széleskörű szakmai tapasztalattal rendelkeznek. „A közlekedés és mobilitás tekintetében a taxik mellett a városi logisztikában résztvevő alternatív hajtású járművek vásárlásához is szükséges támogatást biztosítani az elkövetkező pár évben. Az elektromos, a hybrid, illetve hidrogén meghajtású autók mellett nem szabad kizárni az alternatív üzemanyaggal működő, belső égésű motorokat sem” – hangsúlyozta az elnök.

Az Egyensúly Intézet javaslatait Csernus Dóra, az intézet vezető klíma- és környezetpolitikai szakértője mutatta be, az autópari vezetőkkel tartott beszélgetésen Botos Barbara, klímaügyekért és klímadiplomáciáért felelős utazó nagykövet tartott előadást, és segítette a szabályozói környezet megértését, az építésgazdaság vezetőivel pedig a szektorral kapcsolatos tudományos álláspontot Ürge-Vorsatz Diana, az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testület Harmadik Munkacsoportjának alelnöke ismertette.

Az interaktív beszélgetésekből az derült ki, hogy a résztvevők a kiszámítható jogszabályi környezetet tartják a legfontosabbnak az energiahatékonyság növelése és a kibocsátások csökkentésének elősegítésében. Második helyen az anyagi források, az ütemezett, hosszabb távon tervezhető támogatáspolitika jelent meg, mint a kibocsátások csökkentéséhez nélkülözhetetlen eszköz. Harmadik helyen pedig a szemléletváltás szükségessége rajzolódott ki, hiszen lehet szakmailag bármilyen jó egy szakpolitikai javaslatcsomag, ha nincs mögötte társadalmi támogatás, nem tudja elérni célját. Az Egyensúly Intézet javaslatai közül számos ötletet megvitattak az érintett szektorok jelenlévő vezetői, döntéshozói.

A belső égésű motorral szerelt autók forgalomba hozatalának 2030-tól való tiltása kapcsán például erősen megoszlottak a vélemények, többen támogatták, de sokan jelezték azt is, hogy komplex gondolkodásra van szükség, nem tiltásra. A javaslat miszerint 2030-tól csak e-taxik közlekedhessenek Magyarországon viszont teljes támogatást kapott, sőt, felmerült, hogy a 2030 túl távoli időpont, korábban is érdemes lenne azt bevezetni, és akár a kishaszongépjárművekre vagy a hivatali autókra is kiterjeszteni. A mobilitási szektor szereplői kiemelték, hogy az e-taxik terjedésénél az infrastruktúra-fejlesztés is kulcsfontosságú, fejlett gyorstöltő-hálózatra van szükség ahhoz, hogy működhessen a rendszer. A mobilitási rendezvényen elhangzott az is, hogy Magyarországon a közlekedési szektor kibocsátásai folyamatosan nőnek, és a technológia-váltás önmagában nem fogja biztosítani a célok elérését, a közlekedéshez való viszonyunkat is meg kell változtatnunk.

Az Egyensúly Intézet az épületszektorra vonatkozó szakpolitikai javaslatában határozottan állítja, hogy mostantól évente 100.000 lakás mélyfelújítására van szükség ahhoz, hogy a 2050-es nettó nulla kibocsátást elérjük. Ennek a javaslatnak a támogatottsága igen erős az iparági szereplők körében, ahogy annak is, hogy a szűkösen elérhető építőipari anyagok és humánerőforrás miatt a hangsúly kerüljön át az új építésről a felújításra.

A fenntarthatóság kérdésében világos elmozdulás látható az autóipari, mobilitási és építésgazdasági szereplőknél: mostanáig a jelenlévők által képviselt vállalatok elenyésző részénél volt dedikáltan fenntarthatósági témákkal foglalkozó munkatárs, ugyanakkor egyre többen tervezik ilyen pozíció létrehozását, mert azt igényli a piac is és a társadalom is.

Hogyan kezeljük a zöld átmenetet? Hogyan érjük el a klímasemlegességet? Az Egyensúly Intézet két új szakpolitikai csomagjában egyebek között a földgázhasználat mérséklésének lehetőségeivel, az ipari dekarbonizációval, a közlekedési szektor zöldítésével és az épületszektor rövid távú kihívásaival foglalkozik.

Beszélgetésünk kiindulópontja: Magyarország az Európai Unió tagjaként vállalta, hogy 2050-ig eléri a teljes klímasemlegességet. Mindenekelőtt azt tisztázzuk, mit is jelent pontosan a klímasemlegesség kifejezés, és milyen lépéseket kell tenni azért, hogy ez a cél megvalósuljon.

A földgázhasználat mérséklése a klímasemlegesség egyik legfontosabb területe, hiszen Magyarország energiafelhasználásának 34% a gáz, azaz egy fosszilis tüzelőanyag elégetéséből származik. Hasonlóan fontos az ipari dekarbonizáció konzekvens megvalósítása.

A közlekedési szektor zöldítése napjaink egyik slágertémája. Hogyan csökkenthető a járművek által kibocsátott szennyező anyagok mennyisége, milyen esélyei vannak az elektromos autók elterjedésének, mi lesz hosszú távon az akkumulátorokkal?

Milyen rövid távú kihívások vannak az épületszektorban? Főzni és fűteni kell, de hogyan csökkenthető az ezekkel kapcsolatos energiaveszteség?  Mit jelent a mélyfelújítás, és milyen eredményeket lehet elérni általa? Hogy néz ki a gyakorlatban egy lakás lekapcsolása a gázhálózatról?

Hangoljatok este 7-kor a 90.9 Jazzy rádióra!

A műsor online is hallgatható a jazzy.hu oldalon. A korábbi adások podcast formában meghallgathatóak a Márkamonitoron.

Az Egyensúly Intézet Magyarország 2030 címet viselő országvíziójában is hangsúlyos szerepet szán a klímasemlegességnek, tavaly decemberi átfogó szakpolitikájában az új magyar klímacél 2030-as eléréséhez készített javaslatokat. Az agytröszt két új szakpolitikai csomagjában a földgázhasználat mérséklésének lehetőségeivel, az ipari dekarbonizációval, a közlekedési szektor zöldítésével továbbá az épületszektorban jelentkező rövid távú kihívások kezelésével foglalkozik. Elképzelhető-e egyáltalán a gázmentes jövő? Mi történik az ingatlanpiaccal, a gazdasággal, ha a kormány belefog több százezer épület korszerűsítésébe? Hogyan vezessük ki a forgalomból a legszennyezőbb autókat?

Magyarországon a földgáz teljes energiafelhasználáson belüli aránya 34 százalék, ami kiugróan magas érték az EU-n belül. Az orosz-ukrán háború kitörése óta ráadásul a földgázról való leválás már nem csupán fenntarthatósági és gazdaságpolitikai, de biztonságpolitikai kérdéssé is vált. Ezért lenne fontos, hogy 2030-ig 200 ezer magyar háztartás függetlenedjen a gázhálózattól. A hazai ipar energiaintenzitás szempontjából nem áll rosszul, a kibocsátások 31 százalékáért felelős, ám a termelésben fokozatosan csökkentetni kell a fosszilis energiahordozók arányát. Ehhez az államnak vissza nem térítendő forrásokkal és kedvezményes hitelekkel kell támogatnia az alacsony kibocsátású technológiák terjedését, támogatni kell az európai karbonvám bevezetését és meg kell duplázni a zöld közbeszerzések számát.

Hatalmas kihívásnak ígérkezik a közlekedés zöldítése: a kibocsátásokban régiós összevetésben Magyarországon mérték a második legnagyobb növekedést (25,5 százalék). Az egyszerre gyarapodó és korosodó személygépjárműből álló flotta problémáját roncsbeváltó programmal kell orvosolni, az autópályákon pedig 110 kilométer/órás sebességkorlátra van szükség. Az építőipar zöldítésével már a következő években is látványos eredményeket lehet elérni. A kapacitáshiány csökkentésére, illetve az építésekkel szemben a felújításokra kell, hogy helyezzük a hangsúlyt! Évi 100 ezer lakás mélyfelújításával, a kőszén és a lignit fűtésből történő kivezetésével, a tüzelőtámogatási rendszer megújításával elérhető lenne a teljes magyar lakásállomány dekarbonizációja 2050-re.

“Mivel a politika teremti a valóságot, nagyon fontos, hogy elkezdjen beszélgetni arról, milyen konkrét lépések és milyen valós nehézségek vezetnek a klímasemlegesség eléréséhez. Realista célokkal igenis megvalósítható a zöld átmenet terve” – fogalmazott bevezetőjében Filippov Gábor. “Kevés olyan program létezik, amit olyan sikeresen lehetne kommunikálni, mint a klímasemlegesség” – tette hozzá a kutatási igazgató.

Csernus Dóra, az Egyensúly Intézet klímapolitikai szakértője az épületszektor karbonmentességére kitérve jelezte: “Szükséges lenne egy kormányzati ciklusokon átívelő épületfelújítási program, hiszen egy ház teljes mélyfelújítása legalább 60 százalékos energiamegtakarítást jelent. A program kapcsán felmerülő munkaerőhiányra, a gyorsan változó alapanyagárakra, a szociális kihívások problémájára megoldással szolgálna az épület-energiahatékonysági program, az építőipari hiányszakmákra való átképzés, valamint a közhasznú és szociális bérlakásprogram. Intő jel, hogy amíg Budapesten a bérlakásállomány a teljes állomány 5 százalékát teszi ki, az átlagos nyugat-európai nagyvárosokban nagyjából 60 százalékát. Óriási megtakarítást jelentene, ha az alacsony energiakibocsátású bérlakásállomány 25 százalékra nőne 2040-re.”

A lakossági földgázhasználat visszaszorítására Bart István Hollandiát hozta példaként, ahol – elsőként Európában – az önkormányzat, a lakosság, a szolgáltatók, az állam és a civil szféra együtt dolgozik a városrészenként lezajló zöld átmeneten. Az Egyensúly Intézet külső szakértője, az Európai Bizottság Klímapolitikai Főosztályának korábbi munkatársa néhány gondolat erejéig a közlekedés karbonsemlegességére is kitért: “Kutatók szerint 15-18 százalékos energiamegtakarítást jelentene, ha 110 kilométeres maximális óránkénti sebességet vezetnének be az autópályákon. Volt már példa hasonlóra: az olajválság idején az Egyesült Államokban.”

Perger András, a Greenpeace klíma- és energiakampány felelőse kifejtette, Magyarországon a lakosság a legnagyobb földgázfelhasználó, így az épületek energiasemlegességének elérése lenne a legfontosabb teendő.  “Ha európai összehasonlításban vizsgáljuk a gázfelhasználás arányát, illetve annak importhányadát, látható, hogy Magyarország rendkívül kitett a jelenlegi helyzetnek. Csak akkor lehet sikeres az átmenet, ha megtanulunk takarékosabban bánni az energiahordozókkal.”

A részletes javaslatcsomagokat minden hazai vezető politikai és gazdasági döntéshozó megkapja a következő napokban.

Az energiaszektor, az ipar és a közlekedés fenntarthatóvá tételére vonatkozó javaslat innen, az ezt megalapozó háttértanulmány pedig innen érhető le. Az épületszektor zöldítésére vonatkozó kihívások és az azok kezelésére vonatkozó intézkedéscsomag pedig innen tölthető le.

Az Egyensúly Intézet javaslatcsomagja ahelyett, hogy az egészségügyi ellátórendszer sokszor tárgyalt problémáit ismételné meg, a népegészségügyi rendszer jobbá tételére tesz javaslatot, és megmutatja, hogyan lehetne elérni, hogy minél kevesebb magyar betegedjen meg és szoruljon egészségügyi ellátásra. “Amikor ma a közbeszédben egészségügyről van szó, a döntéshozók valójában betegségügyről beszélnek. A hatékony népegészségügy ugyanis arról szól, hogy a lakosságnak el se kelljen jutnia az orvosig, hiszen egészségben éli le életét” – fogalmazta meg az agytröszt javaslatának egyik fő üzenetét Boros Tamás.

Zacher Gábor főorvos, egyetemi docens, a hatvani kórház és rendelőintézet orvosa, a Honvédkórház Sürgősségi Betegellátó Centrumának egykori vezetője a beszélgetésben kiemelte, hogy a 2,3 millió dohányos, illetve a 800 ezer alkoholista mellett is az elhízás és annak következményei fenyegetik a legtöbb magyart. „Az elhízott férfiaknál és nőknél 20-30 százalékkal magasabb a daganatos megbetegedés kockázata, és a túlsúly a koronavírus kiemelt rizikófaktorai között is szerepel.” Zacher Gábor emellett kiemelte a szűrési programok jelentőségét is. “Az elmúlt évtizedekben több szűrési tervezet is készült, de egyik sem gyökeresedett meg. Miért kell például több száz magyar nőnek meghalnia méhnyakrákban, amikor látható, hogy szűréssel elkerülhető, hogy ez a betegség végzetes legyen?” – tette fel a kérdést a főorvos.

Az Egyensúly Intézet javaslata is kiemeli, olcsóbbá és hatékonyabbá válik az egész rendszer, beleértve az egészségügyi ellátást is, ha a prevenció, a szűrővizsgálatok és az egészségfejlesztés állnak a középpontban.

„Az egészségre tőkeként, stratégiai befektetésként kell tekintenünk. 2050-re várhatóan sajnos 9 millióra csökken Magyarország lélekszáma, vagyis sokkal kevesebb aktív embernek kell sokkal több passzívat eltartani” – hangsúlyozta a rendezvényen Filippov Gábor. A népegészségügy egyszerre egyéni, társadalmi és nemzetgazdasági ügy. Boros Tamás szerint „minél szegényebb, minél iskolázatlanabb valaki, annál korábban hal meg, ezért tisztában kell lennünk azzal, hogy a legtöbbet a szegénység csökkentésével lehetne tenni az egészségügyért”.

Az Egyensúly Intézet a két tucat konkrét javaslatát témacsoportonként fogalmazta meg. Az alapellátások népegészségügyi fókuszú megerősítését célzó javaslatok mellett a szűrési programokra, a különböző életszakaszokhoz kapcsolódó (gyerekkori, munkahelyi és időskori) intézkedésekre, a táplálkozásra és az egészséges lakókörnyezet biztosítására írtak ajánlásokat a döntéshozóknak.

A javaslatok között szerepel egy igazi hungarikum, a felnőttekre kiterjesztett védőnői szolgálat, valamint a közösségi egészségőrök intézménye, melyeknek főleg a hátrányos helyzetű településeken és a leszakadók között lenne kiemelt szerepük. Emellett az Egyensúly Intézet a tanulmányban megfogalmazott ajánlásokat a több szakmát összefogó, prevenciós és egészségfejlesztő csoportpraxisok létrehozására, a 35 és 64 év közötti magyarokra vonatkozó ötévenkénti általános egészségi állapotfelmérésre, valamint egy úgynevezett egészséglottóra, ahol pénznyeremény kisorsolásával motiválják a lakosságot egy egészségtámogató mobiltelefon-applikáció használatára.

A részletes javaslatcsomagot minden hazai vezető politikai és gazdasági döntéshozó megkapja a következő napokban.

Az Egyensúly Intézet szakpolitikája a népegészségügyi rendszer reformjáról innen, részletes háttértanulmánya pedig innen tölthető le.

Fotó: Fabio Comparelli, Unsplash

Az Egyensúly Intézet szakpolitikákat készít, de az, hogy jó-e egy szakpolitika, azt vissza kell mérni. Ehhez viszont jelentős adatmennyiségre van szükség, sok évre visszamenőleg. Az előadó bemutatta az eddig elért eredményeket és áttekintette az előttünk álló lehetőségeket. De még inkább azt, milyen utat kell bejárnunk ahhoz, hogy lépést tartsunk a versenytársakkal.

Magyarország és az Európai Unió helyzetét 43 dimenzióban vizsgálták meg a 2022-ben rendelkezésre álló adatok alapján, ezekből 5 olyan alindex alakult ki, amelyeket az előadó most bemutatott. Annyit már előljáróban elmondott, hogy van néhány ország, amelyek szinte már unalmasan minden mutató alapján az élmezőnyben vannak: a skandinávok.

Az Okosország-index alapvetően az oktatásról szól, benne olyan fontos részletkérdésekkel, mint például az 55 éven felüli tanárok aránya. A bemeneti indikátorokban nem állunk rosszul, a ROI-val van gond, azaz elég sokat költünk, ahhoz képest gyenge eredménnyel. A vizsgált 27 ország között a 19. helyen állunk.

A Digitalizációs alindex (szélessávú internet, számítógépek, digitális oktatás) sorrendjében a 21. helyre kerültünk.

A Tiszta ország alindex (zajterhelés, hulladékgazdálkodás stb.) mutatja a legjobb helyezésünket, itt Magyarország a 17. helyre került. Nagyon fejlett országok is rosszul állnak, hiszen nagy a kibocsátásuk és a fogyasztásuk.

Egészségügyi alindex (alkoholfogyasztás, dohányzás, szubjektív egészségérzet) a 24. helyen állunk, ez a legrosszabb helyezésünk. Kirívóan rossz a megelőzhető betegségben elhunytak száma alapján elért 27., azaz utolsó helyünk az Európai Unióban. GDP-arányosan nem költünk keveset egészségügyre, itt is a kimeneti oldal rossz, mint az oktatásban.

A Társadalmi kohéziós alindex a legbonyolultabb. Azt látjuk, hogy szétszakadt az ország, de ez nem magyar jelenség. Összességében azt látjuk, hogy 3 alindexben nagyjából ugyanott vagyunk, kettőben viszont romlott a helyzetünk (digitalizáció, egészség).

Nézzük a legjobb és a legrosszabb indikátorokat. A rablások és a kábítószer miatti halálozások száma, valamint az otthoni zajterhelés alacsony, és jó az elektronikai hulladék hasznosításának a mértéke is. Ellenben sereghajtók vagyunk a megelőzhető betegségek miatti halálozásban, rosszul állunk a háztartási csomagolási és műanyaghulladék újrahasznosításában, valamint az öngyilkosságok arányának alakulásában. Bárki vezesse a továbbiakban az országot, ezekkel a kérdésekkel foglalkoznia kell.

Márkaépítés 2022 – Neverending Branding konferencia.

Beszélgetésünk apropója két konferencia. Március 8-án az Egyensúly Intézet tartotta Magyarország 2030 című konferenciáját, március 22-én pedig Kozák Ákos adott elő a Márkaépítés 2022 – Neverending Branding című Márkamonitor-rendezvényen.

Az Egyensúly Intézet második alkalommal publikálta Megatrend Index riportját, ami a világot meghatározó megatrendek mentén helyezi el az országot a nemzetközi térképen. Az egészségügy, a digitalizáció, az oktatás, a fenntarthatóság, továbbá a társadalmi kohézió komplex mutatói kijelölik Magyarország pozícióját az Európai Unióban és a regionális versenyben.

Ezekről a témákról beszélgetünk majd este 7 órától a Jazzy rádióban is.

Hangoljatok este 7-kor a 90.9 Jazzy rádióra!

A műsor online is hallgatható a jazzy.hu oldalon. A korábbi adások podcast formában meghallgathatóak a Márkamonitoron.