Az E.ON Drive Infrastructure (EDRI), a Voltix és a GreenWay közös konzorciuma jelentős lendületet kap az európai elektromos teherszállítás (HDV-E) fejlesztésében. Az Európai Unió 70,3 millió euróval támogatja a HDV-E projektet, amely megawattos teljesítményű, határokon átnyúló töltőinfrastruktúra kiépítését célozza az elektromos tehergépjárművek számára. A beruházás Európa egyik legfontosabb e-mobilitási fejlesztése. A megawattos töltési technológia az elektromos teherautók számára olyan töltési időt, hatótávot és üzemeltetési költségszintet tesz elérhetővé, amely valódi alternatívává emeli őket a dízelüzemű járművekkel szemben. A beruházás kulcsfontosságú mérföldkő az európai klímasemlegességi célok felé vezető úton, és jelentős lépést jelent a közlekedési szektor modernizációjában is.

„A megawattos töltési technológia nélkül az elektromos teherautók nem vehetnék fel a versenyt a dízeljárművekkel. A HDV-E projekttel pontosan azt az infrastruktúrát hozzuk létre, amely ezt lehetővé teszi. Ezzel a klímacélok végre kézzelfogható valósággá válnak Európa útjain.” – nyilatkozta Timo Sillober, az E.ON Drive Infrastructure vezérigazgatója.

A projekt ütemezése szerint 2028 őszéig Európa legfontosabb közlekedési folyosóin 330 nagy teljesítményű, legalább 1 megawatt kapacitású MCS-töltőpont létesül. A hálózat 55 stratégiai helyszínt ölel fel Németországtól és Ausztriától kezdve Spanyolországon és Franciaországon át egészen Svédországig, Lengyelországig és Magyarországig. Minden állomáson legalább négy töltőpont működik majd, a szolgáltatás pedig a nap 24 órájában elérhető lesz, egyszerű fizetési megoldásokkal és roamingtámogatással.

„Magyarország stratégiai logisztikai pozíciója miatt kulcsfontosságú, hogy a hazai áruszállítás is mielőbb bekapcsolódjon az európai villamosított folyosók hálózatába. A megawattos töltők telepítése nemcsak a környezet védelme szempontjából jelent áttörést, hanem kézzelfogható versenyelőnyt fog biztosítani a magyar fuvarozóknak is. Fontos számunkra és büszkék vagyunk rá, hogy részesei lehetünk ennek a jövőt meghatározó technológia kiépítésének Magyarországon.” – hangsúlyozta Boros Péter, az E.ON Drive Infrastructure Hungary ügyvezetője.

A projekt az Alternative Fuel Infrastructure Facility (AFIF) keretében nyert társfinanszírozást, amely az Európai Unió Connecting Europe Facility (CEF) programjának része. A kezdeményezés végrehajtását az Európai Éghajlat-, Infrastruktúra- és Környezetvédelmi Végrehajtó Ügynökség (CINEA) felügyeli, amely az uniós közlekedési és energiainfrastruktúra-fejlesztésekért felelős.

„Hosszú távon gondolkodunk – hiszünk Európában, és szeretnénk nagyobb növekedést látni a tagországok gazdaságaiban a fogyasztók javára. Beruházásainkat úgy tervezzük, hogy működésünk világszínvonalú, versenyképes és az EU hosszú távú prioritásaival összhangban maradjon” – mondta Claus Aagaard, a Mars globális pénzügyi igazgatója. „A Mars számára ez több mint puszta növekedés: arról is szól, hogy erősebb, ellenállóbb üzletet építsünk Európában – olyat, amely több innovációt nyújt a fogyasztóknak, értéket teremt több ezer európai beszállítónknak, és maradandó, pozitív hatást gyakorol azokban a közösségekben, ahol működünk.”

A Mars beruházási terveinek főbb elemei az EU-ban:

Gyártás modernizálása a fogyasztói igények kielégítésére: A Mars jelentős beruházásokkal korszerűsíti gyártóbázisát az EU-ban – az üzemek fejlesztésével növeli a hatékonyságot, a termékminőséget és a fogyasztói innovációt, például új csomagolási technológiák (mint a WHISKAS újrahasznosítható tasak) vagy új rágógumiformátumok (EXTRA/ORBIT Refreshers) révén. 2023 és 2027 között például mintegy 250 millió eurót fektetnek be a lengyelországi Janaszówekben működő csokoládégyárukba, hogy élvonalbeli automatizálást vezessenek be, és 63 százalékkal növeljék a gyár kapacitását. Az üzem – amely ebben a hónapban ünnepli fennállásának 30. évfordulóját – kulcsfontosságú a régiós növekedési céljaikban.

Az értéklánc dekarbonizálása a fenntarthatóság és a termelési rugalmasság javítása érdekében: A Mars világszinten 2015 óta több mint 16 százalékkal csökkentette 1., 2. és 3. szintű üvegházhatásúgáz-kibocsátását, miközben árbevétele 69 százalékkal nőtt. A további kibocsátáscsökkentés érdekében a Mars környezetvédelmi kezdeményezéseket épít be értékláncának meghatározó szakaszaiba. 2022-ben a franciaországi Steinbourgban működő jégkrémgyár – amely Snickers, Twix és Bounty jégkrémeket gyárt – teljes mértékben megújuló energiára állt át, és a Mars első fosszilisenergia-mentes gyártóhelyévé vált. Hasonlóképpen, a litvániai állateledel-üzem kizárólag megújuló energiával működő, csúcstechnológiás tasakgyártó sort telepített. A gyártáson túl a Mars a mezőgazdasági kibocsátások csökkentésére is összpontosít, például a Moo’ving Dairy Forward terv 47 millió dolláros programjával, amely több uniós tagállamban – köztük Hollandiában – segíti a metánkibocsátás mérséklését.

Helyi partnerségek és gazdaságok erősítése: A Mars hosszú múltra tekint vissza a helyi partnerekkel – gazdálkodókkal, beszállítókkal és technológiai szolgáltatókkal – való együttműködésben és innovációban, amely célja a helyi gazdaságok erősítése és a közösségek támogatása. 2025-ben például a Mars több mint 100 millió eurós beruházást jelentett be franciaországi ipari létesítményeinek modernizálására és digitalizálására, ezzel erősítve a helyi foglalkoztatást, miközben támogatja a Net Zero célkitűzésünket.

„A jövő kulcskérdése az energia” – mondtad a Márkaépítés 2024 konferencián. E tekintetben változott valami tavaly óta?

Továbbra is hiszek ebben, sőt egyre jobban, hiszen az energia fontossága folyamatosan növekszik az elektrifikációval, digitalizációval, robotikával és MI használatával, vagyis minden jövőbeni fejlesztés energetikai hátteret igényel, a civilizálónk működési alapja. Bill Gates is azt nyilatkozta nemrég, hogy három iparág már biztosan a jövő legfontosabb ágazata közé tartozik, szerinte az energetika az egyik és ez lesz a fenntartható jövő kulcsa. Emellett a „zöldítés”, a dekarbonizáció sem vesztett fontosságából, hiszen, ha körbe nézünk, a klímaváltozás újraírja az eddig ismert környezetünket, eső, cunamik, szárazság, földrengés, biodiverzitás változás, talaj erózió, szoros vízgazdálkodás, ez már mind aktív része az életünknek.

Egy évtizeddel ezelőtt még nehéz volt a szektor híreivel bekerülni a médiába, aztán jött az az időszak, amikor inkább megpróbáltatok kikerülni a hírekből. Most melyik cél jellemzi inkább a kommunikációtokat?

Hát már nem is emlékszem lassan azokra az időkre, amikor unalmasak voltunk! A legnagyobb kihívás a madárvédelem vagy a design villanyoszlopok telepítése volt. A kommunikációnk fókuszában jelenleg az új energia megoldásaink állnak, a felelősségvállalás azért, hogy mindent megteszünk közösen az ügyfelekkel, hogy optimálisan, felelősen használjuk fel az energiát, minél kisebb környezeti terheléssel és minél nagyobb társadalmi értékkel.

A közelmúltban az energiával kapcsolatos hírek nagy része egy esetleges válságról, hiányról szólt, ma már a modernizáció került ismét a fókuszba. Melyek ma a legfontosabb területek az E.ON innovációs tevékenységében?

Az okos és a zöld energetika áll ma az innováció fókuszában, folyamatosan figyeljük a nemzetközi megoldásokat, trendeket és azt hazai környezetben adaptáljuk. Mára már az energiatárolás, elektromos közlekedés, okos mérő, drónhasználat a mindennapjaink része, de a technológia folyamatosan fejlődik, itt nincs megállás. Jönnek majd az új termékek, szolgáltatások. Ami még kiemelt figyelmet kap nálunk, az az ügyfél maga, az ügyféligények/visszajelzések beépülése a megoldásainkba szintén jelentős hajtóerőt képvisel.

Két-három éve az elektromos autózás tűnt a közlekedés jövőjének, ez a szemlélet ma visszaszorulóban van. Te milyennek látod az elektromobilitás perspektíváit?

Én, amikor lemegyek a vállalatunk garázsába, minden második parkolóhelyen töltőt és elektromos autót látok. A vezetőink és kollégáink elkötelezettek a zöld közlekedés mellett és az ügyfeleink közül is egyre többen.

A mesterséges intelligencia és a robotika robbanásszerű fejlődésen megy keresztül napjainkban. Milyen hatással van ez a cég működésére és a szolgálatásaitokra?

Érdekes új szempontok jelentek meg a döntéseinkben, például a szolgáltatások és hálózat biztonsága, az automatizációs lehetőségek kihasználása optimalizációs célokból. Az új tudás, tudomány egyre intenzívebb használata bevonzza a fiatal generációkat is, mivel sokkal szexibb a munka. Mi a márka és marketing területen is fejlesztettünk MI megoldásokat, avatárt, MI szöveg- és képalkotást, rengeteg a nyitott lehetőség. Emlékszem arra, amikor nagy dobás volt, hogy magyar fejlesztésű robotokkal mentünk az iskolákba Energia kalandot oktatni. A legutolsó konferenciánkon már olyan technológiát használtunk az energia világának bemutatására, ami a világ többi részén is előremutató technológiának számít, szimulációs terekkel, megoldásokkal, személyes élménnyel. Az a lényeg, hogy ez ne csak önhasznú dolog legyen, hanem valami hasznos, pozitív célt szolgáljon, erre a szakmánkban is szerintem jobban kéne figyelni .

Hogyan értékeled a nemzetközi márkakampányotok eredményét, amely a felelőségre, valamennyiünk felelősségére helyezte a hangsúlyt?

Nagyon szerettük a mostani márka kampányt, hiszen Christoph Waltz egy olyan világhírű színész, aki teljesen szerepazonos volt ebben a kampányban, a kampányüzenet nagyon bátor, és közönség számára szerethető, befogadható volt, nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk. Az élet annyira dinamikussá vált a mostani időszakra, hogy nem lehet kihátrálni a vállalati és személyes felelősség elől, hinni kell a pozitív, jövőálló megoldásokban, a saját erőfeszítéseink eredményességében. Lendületben kell maradni!

Melyek az idei kommunikációtok fókusztémái?

Folytatjuk az energetikai megoldásokról szóló információs kampányokat, idén is lesz természetesen nyári vízilabda kampány, a megszokott programjaink és kampányaink mellett két újdonsággal is kijövünk, az egyik egy E.ON Business Run futó és közösségi esemény lesz, amit egy nagyon profi szakmai csapattal indítunk el, lendületbe hozva a cégek dolgozóit profi környezetben, a másik egy különleges TEDEX program lesz, ami lehetővé teszi, hogy megosszuk az idei 25 éves E.ON márka ünneplésünket a közösséggel innovatív, előremutató és izgalmas módon. Its on us, rajtunk múlik, hogy ez az év is sikeres legyen!

Ez a kalkulátor egy olyan innovatív, online eszköz, amely lehetővé teszi az épületek tulajdonosai és üzemeltetői számára, hogy gyorsan tesztelhessék és felmérhessék az energiafelhasználást és szén-dioxid-kibocsátást csökkentő intézkedések (Energy and Carbon Conservation Measures – ECCM) széles körét, és szimulált adatok alapján könnyen meghatározhassák a legjobb lehetőségeket. Ez a megoldás lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy hatékonyan értékeljék és rangsorolják a különböző felújítási forgatókönyveket, segítve őket a teljes ráfordítás és a kibocsátás kiegyensúlyozásának összetett folyamatában, hogy meghatározhassák a számukra legcélravezetőbb utat a nettó zéró kibocsátás eléréséhez.

Az új eszköz elkészítéséhez összesen közel 500 ezer, változatos funkciójú, méretű és földrajzi elhelyezkedésű épület teljesítmény adatait használták fel. A Schneider Electric új kalkulátorát alkalmazták a közelmúltban egy nagy bostoni irodaépület felújítási projektjének elemzéséhez. A megoldás segítségével 3,7 millió dollárnyi energiamegtakarítás és egymillió dollárnyi bírság elkerülése válik lehetővé egy évtized alatt, aminek köszönhetően a fejlesztés megtérülési ideje hét év lesz. Az elemzés során modern épületirányítási rendszerek, energiahasználatot figyelő szoftverek, valamint napelemes rendszerek telepítésével, akkumulátoros energiatárolással és mikrohálózat kialakításával számoltak – írják.

„Mivel a szabályozási követelmények egyre szigorúbbak az olyan nagyvárosokban, mint New York és Boston, illetve olyan országokban, mint Franciaország és az Egyesült Királyság, a „Building Decarbonization Calculator” hatékony tanácsadó eszköz, amely támogatja a helyi előírásoknak való megfelelést, miközben megmutatja, milyen utat érdemes választani az üzemeltetési fejlesztések során. Ezt az innovatív digitális megoldást úgy terveztük, hogy támogassa az épületek tulajdonosait és üzemeltetőit a kibocsátás csökkentésében, az energiahatékonyság javításában és az üzemeltetési költségek visszafogásában, segítve ezáltal azt, hogy a jelenleginél gyorsabb ütemben újuljanak meg épületeink” – mondta el Mike Kazmierczak, a Schneider Electric „Digital Energy” részlegéért felelős alelnöke.

A „Partnering for Sustainability Initiative” kezdeményezés átfogó oktatást és képzést, egyszerűsített termékportfóliót, nyitott és együttműködő támogatási ökoszisztémát, valamint digitális tudást és szakértelmet kínál a Schneider Electric partnerei számára.

A Schneider Electric meghirdette továbbá a Partnering for Sustainability Program első kezdeményezését, a Sustainability Impact Awards-ot. A pályázatra július elsejétől jelentkezhetnek a vállalat partnerei, a pályázatokat november 25-ig várják, az elismeréseket pedig jövő januárban adják át. A felhívás célja, hogy díjazzák azokat a partnereket, akik élenjárnak a fenntarthatósági törekvések megvalósításában.

A pályázatokat két fő kategóriában adhatják le a jelentkezők, a saját működésük karbonmentesítésében élen járó partnerek a „Sustainability: Impact for my company”, míg a CO2-kibocsátásuk csökkentésében az ügyfeleiket is támogató partnereket a „Sustainability and Efficiency: Impact for customers” kategóriában díjazzák majd.

A Schneider Electric dekarbonizációs céljai elérése érdekében energiahatékony és fenntartható működést támogató megoldásokat és szolgáltatásokat alkalmaz, valamint támogatja ügyfeleit, partnereit, illetve beszállítóit a saját kibocsátás-csökkentési terveik elérésében. A Schneider Electric ügyfelei a múlt évben 84 millió tonnával csökkentették szén-dioxid-kibocsátásukat a társaság által fejlesztett, felhőalapú IoT platform, az EcoStruxure alkalmazásával. A 2018 óta „megspórolt” CO2 kibocsátás pedig már eléri a 347 millió tonnát.

A PwC Net Zero Economy Index 2021 megállapítja, hogy ahhoz, hogy a globális kibocsátás 2030-ig felére csökkenjen és az évszázad közepére a nettó nulla eléréséhez 12,9%-os éves dekarbonizációs ráta[2] szükséges. Ez az a fejlődési pálya, amely a párizsi egyezmény 1,5 °C-os céljának eléréséhez és a katasztrofális éghajlatváltozás elkerüléséhez szükséges. A 12,9%-os érték a 2020-as dekarbonizációs ráta (2,5%) több mint ötszöröse, a 21. század során mért globális átlagnak (1,5%) pedig a nyolcszorosa.

A globális energiaszükséglet 2020-ban a GDP 3,3%-os visszaesése mellett 4,3%-kal csökkent, ami az energiához kapcsolódó kibocsátások 5,6%-os csökkenéséhez, valamint a globális összkibocsátás visszaeséséhez vezetett. Ennek eredményeként a globális dekarbonizáció mértéke (a szén-dioxid-intenzitás csökkenése: az energiával kapcsolatos szén-dioxid-kibocsátás a GDP egy dollárjára vetítve) elérte a 2,5%-ot. Ez meghaladja az elmúlt 20 év 1,5%-os átlagát, illetve némi növekedést jelent a 2019-es 2,4%-os értékhez képest is. Ugyanakkor ez az érték még mindig messze elmarad attól az előrelépéstől, amely a hőmérséklet-emelkedés 1,5 °C alatt tartásához szükséges.

A korlátozások alatt csökkent a kibocsátás, de ez nem jelent hosszú távú pozitív tendenciát

Bár a Covid-19 hatása továbbra is érezhető az egész világon, 2021-ben már jóval kevésbé jellemzőek a járvány miatti széles körű korlátozások. Ezzel egyidejűleg a gazdasági tevékenység fellendülése és az energiaigény újbóli emelkedése tapasztalható. Annak ellenére, hogy a kormányok erőfeszítéseket tesznek a „zöld fellendülés” ösztönzésére, a globális energiakereslet 2021-ben 4,6%-kal fog növekedni – főként a feltörekvő piacokon és a fejlődő gazdaságokban. Mindez magával vonja a széndioxid-kibocsátás emelkedését is, aminek a legfőbb eleme a villamosenergia-termelésben a szén iránti növekvő kereslet.

Lengyel András, a PwC Magyarország energetikai és közműszolgáltatási tanácsadás területének vezetője rámutat: Még a 2020-as globális gazdasági lassulás ellenére sem volt képes a G20-ak egyetlen országa sem elérni a 12,9%-os dekarbonizációs arányt, amely a 1,5 °C-os célkitűzés eléréséhez szükséges. Az országok, régiók között ugyanakkor jelentős különbségek vannak. Az EU, illetve a G7 országok a globális átlagnál jobban teljesítettek, 6,3%-os, illetve 5,7%-os energiaintenzitás-csökkenést elérve 2020-ban. Összességében Mexikó és Indonézia érte el a legnagyobb mértékű kibocsátáscsökkentést a gazdasági növekedésükhöz képest: ezekben az országokban 12,4%-kal, illetve 10,6%-kal csökkent az energiaintenzitás a 2019-es szinthez képest. Ugyanakkor vannak országok, ahol kifejezetten nőtt az energiaintenzitás 2020-ban (például Argentína, Dél-Afrika és Szaúd-Arábia) – ez nagyon nehezen összeegyeztethető a párizsi egyezmény globális célkitűzéseivel.

A PwC szakértője szerint globális szinten a kormányzatok részéről erősebb elköteleződésre lenne szükség, hogy a párizsi egyezményben foglalt célok teljesülhessenek. Ugyanakkor az reményre adhat okot, hogy a magánszektor szereplői közül egyre többen tesznek egyértelmű vállalásokat a kibocsátáscsökkentés érdekében.

A magánszektor szerepe létfontosságú

A magánszektornak létfontosságú szerepe van a pozitív éghajlat-politikai intézkedések megvalósításában, és az elmúlt 18 hónapban a magánszektor részéről a nettó nulla kötelezettségvállalások száma minden eddigit felülmúlt. Az évszázad közepére a nettó nulla kibocsátás eléréséhez az ágazatok és az iparágak közötti együttműködésre lesz szükség, a vállalkozások azonban ezt egyedül nem képesek elérni. Ahhoz, hogy az éghajlatváltozás elleni fellépés a szükséges mértékben megvalósuljon, a magánszektornak egyértelmű és következetes kormányzati jelzésekre van szüksége, amelyek ösztönzik a vállalatok éghajlatvédelmi tevékenységét.

„Jelenleg több mint 3000 vállalkozás vesz részt a Race to Zero kampányban, amelyhez 733 város, 31 régió, 173 nagybefektető és 622 felsőoktatási intézmény csatlakozott. Ez a valaha volt legnagyobb összefogás, amely kötelezettséget vállalt arra, hogy a nettó nulla kibocsátást legkésőbb 2050-ig eléri, és amely együttesen a globális szén-dioxid-kibocsátás közel 25%-át és a GDP több mint 50%-át teszi ki. Ha most határozott és döntő lépéseket teszünk annak érdekében, hogy 2030-ig felére csökkentsük a globális kibocsátást és legkésőbb 2050-ig elérjük a nettó nulla kibocsátást, akkor van esélyünk a sikerre” – mondja Hatta Anita, a PwC Magyarország könyvvizsgálati üzletágának igazgatója.

[1] Intergovernmental Panel on Climate Change – IPCC

https://www.ipcc.ch/report/ar6/wg1/

[2] Dekarbonizációs ráta alatt a gazdaság tCO2/$mGDP-ben kifejezett széndioxid-intenzitásának a csökkenését értve.

A PwC – a nettó nulla kibocsátású gazdaságra vonatkozó – Net Zero Economy Indexe szerint az energiafelhasználás és a szén-dioxid-kibocsátás jelenlegi üteme mellett már ennek az évtizednek a végére kimerül az egész évszázadra számított globális karbon-költségvetés. Ez az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) számítási módszertana szerint azt az energiatermeléssel összefüggő szén-dioxid-kibocsátási mennyiséget határozza meg, amellyel elkerülhető a 1,5 Celsius-foknál magasabb globális átlaghőmérséklet-emelkedés.

Ez egy olyan évtized képét vetíti előre, amelynek során a technológiai fejlesztések, beruházások és a fogyasztói magatartás változása terén példátlan fejlődésre lesz szükség, mind a gazdaságban, mind a kormányzati és a társadalmi szektorban. Miközben világszerte folyik a járvány utáni gazdasági újjáépítéssel kapcsolatos tervezés, a PwC Indexe arra figyelmeztet, hogy a helyreállítás és a gazdaságélénkítés során kockázatos lenne visszatérni a „szokásos üzletmenethez”.

A PwC által összeállított Index az elmúlt tíz évben a gazdasági növekedést és az energiatermeléssel összefüggő szén-dioxid-kibocsátási adatokat modellezte a párizsi megállapodás célkitűzéseinek eléréséhez szükséges mutatók tükrében. Az Index azt követi nyomon, hogy a gazdaságok mennyire képesek elválasztani a gazdasági növekedést az energiatermeléssel összefüggő szén-dioxid-kibocsátás növekedésétől.

A rendelkezésre álló legfrissebb, 2019-re vonatkozó éves energiatermelési és gazdasági adatok szerint javult az előrehaladás a gazdasági növekedés és az energiatermeléssel összefüggő szén-dioxid-kibocsátás növekedésének szétválasztása terén. 2019-ben 2,9 százalékos gazdasági növekedés mellett világszerte 0,5 százalékkal nőtt az energiatermeléssel összefüggő szén-dioxid-kibocsátás, amely az előző évhez viszonyított szénintenzitás 2,4 százalékos csökkenését jelentette. Ez meghaladja az elmúlt két évtized dekarbonizációs szintjét (átlagosan évi 1,5 százalék), azonban továbbra is jelentősen elmarad a globális felmelegedés 1,5 Celsius-fok alatt tartásához szükséges értéktől.

„Az üvegházhatású gázok globális kibocsátása a világjárványhoz kapcsolódó idei csökkenést követően, az előrejelzések szerint, a gazdasági újjáépítéssel és nyitással párhuzamosan hamarosan a korábbi szintre áll vissza. Ezért gyors intézkedésekre van szükség, hogy a megszokottól eltérő visszaállás tiszta infrastruktúra, illetve technológiák, és a jövő kihívásaihoz igazodó megoldások révén történjen. Biztató és egy közös sürgősségtudat kialakulására utaló jel ugyanakkor, hogy 2020-ban egy sor vállalkozás, befektető és kormány vállalta ambiciózus nettó nulla kibocsátási célkitűzések elérését. Ahhoz azonban, hogy a globális kibocsátás felére csökkentése érdekében a világgazdaság valamennyi szektorát átalakítsuk, alig több mint két üzleti ciklus áll rendelkezésünkre. Egyszerűbben fogalmazva: a döntő évtizedben vagyunk: ha nem sikerül most előrelépni a dekarbonizációban, akkor ezt a lemaradást a későbbiekben már nagyon nehéz lesz behozni, ami a párizsi megállapodásban foglalt célok ellehetetlenülését vetíti előre” – mondta Lengyel András, a PwC Magyarország üzleti tanácsadási üzletágának vezető menedzsere.

Kibocsátás és energiafelhasználás

2020-ig továbbra is a fosszilis energiahordozók túlsúlya érvényesült világszerte: az energiafelhasználás növekedésének 57 százalékát a földgáz és a kőolaj fedezte. Az energiatermeléssel összefüggő szén-dioxid-kibocsátás 0,5 százalékkal nőtt, a globális energiafelhasználás 1,3 százalékos növekedése mellett.

2019-ben 2016 óta először csökkent a szénfelhasználás (0,6%-kal). A kőolaj és a földgáz felhasználása ugyanakkor egyenletesen (0,8%-kal, illetve 2,0%-kal) nőtt. A megújuló energiaforrások közül rekordmértékben nőtt a szél- és a napenergia felhasználása (12,1%-kal, illetve 23,8%-kal), összességében azonban a globális energiafelhasználás mindössze 11 százalékát tette ki.

A Net Zero Economy Index a következőkre is rávilágít:

• A G20 országok közül immár második éve Németországban volt a legmagasabb a dekarbonizáció üteme (6,6%). A 1,5 Celsius-fokos globális célkitűzésnek megfelelő globális átlag (11,7%) eléréséhez azonban ennek még mindig közel a duplájára lenne szükség.
• Dél-Koreában, az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban is sikerült a gazdasági növekedés fenntartása mellett csökkenteni az energiatermeléssel összefüggő szén-dioxid-kibocsátást, azonban minhárom ország messze elmaradt a felmelegedés 1,5 Celsius-fokra korlátozásához szükséges dekarbonizációs rátától.
• Dél-Afrika és Indonézia több egymást követő évben a szénintenzitás növekedéséről számolt be.
• Kínában a GDP 6,1 százalékos növekedése mellett 2019-ben 3,2 százalékkal nőtt az energiatermeléssel összefüggő szén-dioxid-kibocsátás, míg a szénintenzitás 2,8 százalékkal csökkent. Kínában valamennyi energiahordozó felhasználása nő. A kínai nap- és szélenergia-hasznosítás 2010 óta a tízszeresére nőtt, és a teljes globális megújulóenergia-alapú villamosenergia termelés 29 százalékát teszi ki.
• Az EU előző évhez viszonyított dekarbonizációs üteme 5,2 százalék volt, melyet a megújuló energián, elsősorban a tengeri szélenergián és a napenergián alapuló technológiák alkalmazása révén voltak képesek elérni. Azonban az európai zöld megállapodás (European Green Deal) és a párizsi megállapodás ambiciózusabb célkitűzéseinek eléréséhez jelentősebb átalakításra lesz szükség.
• Az Egyesült Államok a földgáz és a megújuló energia költségszerkezeti változásainak köszönhetően 4,7 százalékos dekarbonizációt ért el.

COVID-19

A Covid-19-járványhoz kapcsolódó gazdasági újjáépítési programok egyedülálló lehetőséget kínálnak az infrastruktúra és az ipar tisztábbá és fenntarthatóbbá tételére, illetve e folyamatok gyorsítására, miközben új üzleti és foglalkoztatási lehetőségeket teremtenek.

„Ahogy az országok kezdenek kilábalni a világjárványból, és gazdaságélénkítő programokat, illetve terveket valósítanak meg, valójában arra van szükség, hogy a nettó nulla kibocsátású gazdaságba történő átmenet szempontjait beépítsék a költségvetésekbe és a szakpolitikákba. Ahol például a tiszta energiára vagy a közlekedési infrastruktúrára fordított >>zöld kiadások<< magasabb szénintenzitású, elavult szintet képviselő infrastrukturális és technológiai beruházásokkal párosulnak, a dekarbonizációs erőfeszítések hatékonysága csökken. Az országok, vállalatok, illetve befektetők nettó nulla kibocsátásra vonatkozó kötelezettségvállalásai csak akkor valósíthatók meg, ha az átalakulást minden döntéshozatali folyamatba beépítjük” – összegezte Hatta Anita, a PwC Magyarország könyvvizsgálati üzletágának igazgatója.

A PwC globális nettó nulla kibocsátási kötelezettségvállalása

A PwC globális hálózata 2020 szeptemberében kötelezettségvállalásként bejelentette, hogy 2030-ig világszerte eléri a nettó nulla kibocsátást.

„Egy évtizeden belül megfelezzük a működésünkkel összefüggésben kibocsátott üvegházhatású gázok mennyiségét, a fennmaradó kibocsátásokat szén-dioxid-leválasztási és -tárolási technológiai beruházások támogatásával ellentételezzük, legfontosabb beszállítóinkat pedig segítjük az éghajlatra gyakorolt hatásuk csökkentésében.

Kiemelt figyelmet fordítunk a nem pénzügyi jelentésekre, valamint arra, hogy a vállalati beszámolókba és irányítási folyamatokba beépítsük az éghajlattal kapcsolatos, illetve egyéb környezeti, társadalmi és vállalatirányítási szempontokat” – tette hozzá Mészáros Balázs, a PwC Magyarország könyvvizsgálati üzletágának cégtársa, társadalmi felelősségvállalási vezető.

Bár a globális gazdaság egyre energiahatékonyabbá válik, a gyorsan iparosodó gazdaságokban – Kínát, Indiát és Indonéziát is beleértve – a teljes energiafogyasztás 2,9%-kal növekedett az energiaigényes iparágak – például az építőipar és az acélipar – növekedésének élénkülése miatt. Az elmúlt évben világszerte megfigyelt szélsőségesen meleg és hideg időjárási viszonyok szintén a fűtéshez és a hűtéshez szükséges villamosenergia és gáz iránti kereslet növekedéséhez vezettek. Mindez komolyan felveti az éghajlatváltozással kapcsolatos kiszámíthatatlan időjárási jelenségek által gyakorolt lehetséges dominóhatás veszélyét.

A megújulóenergia-felhasználás 2010 óta a legnagyobb mértékben, 7,2%-kal növekedett, az energetikai rendszernek azonban még mindig kevesebb, mint 12%-át teszi ki. Az energiaszükséglet növekedése továbbra is a fosszilis tüzelőanyagok nagyobb mértékű fogyasztásával jár, ami 2018-ban 2%-kal növelte a globális kibocsátást. Ez a leggyorsabb kibocsátásnövekedés 2011 óta.

A globális gazdaság szén-dioxid-intenzitása 2018-ban 1,6%-kal csökkent – ez kevesebb mint fele a párizsi megállapodásban kitűzött dekarbonizációs rátának (3,3%) – és ha ez az ütem folytatódik, az országok nem lesznek képesek elérni a megállapodásban vállalt célkitűzéseiket, sem pedig a Párizsban elfogadott, ennél ambiciózusabb globális célt, azaz a felmelegedés jóval 2°C alatt tartását.

„Hatalmas szakadék tátong a klímaváltozási vészhelyzettel kapcsolatos retorika és a problémára világszerte adott válaszok elégtelensége között. Ennek kezelése egyre nagyobb kihívást jelent a vállalatok számára, mivel egyszerre kell szembenézniük a szélsőséges időjárás hatásaival és a növekvő éghajlat-politikai kockázatokkal. Egyensúlyba kell hozniuk az üzletvitel zavartalansága iránti folyamatos igényt a sürgető és diszruptív változások szükségességével” – mondta Mészáros Balázs, a PwC Magyarország cégtársa, közép- és kelet-európai Corporate Responsibility vezető.

A PwC-elemzés becslései szerint a párizsi megállapodás részét képező, országonként meghatározott hozzájárulási célok teljesítéséhez a G20 országoknak 2030-ig átlagosan évi 3%-os szén-dioxid-mentesítési arányt kellene tartaniuk. 2018-ban Németország teljesített a legjobban – és 6,5%-os dekarbonizációs mutatóval vezette az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságok indexét, miután csökkentette szén-, olaj- és földgázfogyasztását, valamint 8,7%-kal növelte a napenergia és szélenergia hasznosítását.

Az elemzés szerint a párizsi megállapodásban kitűzött cél elérése érdekében a globális gazdaságnak mostantól 2100-ig évente 7,5%-kal kellene csökkentenie szén-dioxid-intenzitását. Ez közel ötször gyorsabb, mint a jelenlegi dekarbonizációs arány. Annak érdekében, hogy reális esély legyen a felmelegedés 1,5°C-ra történő korlátozására, 11,3%-os dekarbonizációs szintet kellene elérni, amely a jelenlegi hétszerese.

Mészáros Balázs szerint az új technológiák már demonstrálják, hogy miként gyorsíthatjuk fel a változást és alakíthatjuk át az egyes ágazatokat: a tiszta, decentralizált hálózatoktól kezdve a mobilitás villamosenergia-alapúvá tételén és optimalizálásán át a talaj termőképességének növeléséig és a talajvédelemig.

„Az éghajlatváltozás hatásaival kapcsolatos aggodalmak egyre fontosabb napirendi pontokká válnak globális, társadalmi és vállalati szinten. A probléma megoldása iránti elkötelezettség tekintetében 2019-ben jelentős változás volt tapasztalható. Az Egyesült Királyság, Franciaország, Kanada, Írország és más országok klímaváltozási veszélyhelyzetet hirdettek a saját területükön. Azt azonban még nem látjuk, hogy ez miként fokozza az éghajlatváltozással kapcsolatos nemzeti szintű fellépést, ami elengedhetetlen a párizsi megállapodás célkitűzéseihez való felzárkózás érdekében” – tette hozzá Mészáros Balázs.