A tudós számos népszerű természetfilmet készített, leghíresebb munkái közé tartozik a Kék bolygó és az A Plastic Ocean (Műanyag óceán). Attenborough szerint a környezetvédelem sikertörténetei azt a reményt táplálják, hogy a változás lehetséges. „Ötven éve a bálnák a kihalás szélén álltak világszerte. Aztán az emberek összefogtak, és ma már több bálna él a tengerben, mint amennyit valaha láttunk. Tudjuk, hogy milyen gondok vannak, és azt is tudjuk, hogyan oldjuk meg őket. Csak az egységes cselekvés hiányzik” – magyarázta.

A tudóst munkásságát méltató Inger Anderson, az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) vezérigazgatója kiemelte: „Ha van esélyünk arra, hogy elkerüljük az éghajlat és a biológiai sokféleség összeomlását és megtisztítsuk a szennyezett ökoszisztémákat, az azért van, mert milliók szerettek bele a bolygóba a filmjei és írásai, narrációi miatt”.

Rick Stafford, a Bournemouth-i Egyetem tengerbiológusa is elismerően szólt Attenborough törekvéséről, hogy jó példákon keresztül győzzön meg a változtatás lehetőségéről. Ugyanakkor hozzátette: „Attenboroughnak sikerült felhívnia a figyelmet az éghajlatváltozásra és a biodiverzitás csökkenésére. Az optimizmus fontos, de a megoldandó fő problémák nem tudományosak, hanem gazdaságiak és politikaiak” – idézte a BBC-t az MTI.

A Föld bajnokai elismerést 2005 óta ítélik oda a környezetvédelemben kiemelkedő tevékenységet végző személyeknek, állami és civil szervezeteknek. 2019-ben mások mellet Costa Rica is megkapta az éghajlatváltozás elleni küzdelemben vállalt úttörő szerepéért, de 2006-ban a Szovjetunió volt elnöke, Mihail Gorbacsov és egy évvel később Al Gore korábbi amerikai alelnök is elnyerte.

Fotó: BBC

David Attenborough fogalmazta meg, hogy korábban a természet korlátai szabták meg, hogyan élünk, és itt az ideje, hogy újra így legyen. Napjaink másik meghatározó személyisége, Juval Noah Harari arról ír, hogy az emberiség történetének nagy fordulópontja az volt, amikor az ember a vadászó-gyűjtögető életmódról áttért a mezőgazdaságra, „a búza győzött” és átformálta az életünket.

Ám tízezer év evolúciós szempontból kevés, a testünk ma is a vadászó-gyűjtögető életmódra lenne inkább alkalmas. Ám keveset mozgunk, helytelenül táplálkozunk, elvesztettük a kapcsolatot a természettel, a növényekkel, az állatvilággal.

A középkor embere rengeteg nehézség miatt szenvedett, ám a jobbágy – bármennyit nélkülözött is – egy dologban jobban állt, mint mi: több szabad idővel rendelkezett, mivel sötétben nem lehetett dolgozni. Ezt az időt elvette tőlünk a villanyáram elterjedése. Hogyan él ma az emberek többsége? Elterjedt a fast food, mert már enni sincs időnk. A társas kapcsolatok nem tűntek el, de az idejük az éjszakára tolódott, hiszen nap közben nem is találkozunk a barátainkkal. Többnyire esti program a mozgás, a sport is, ha mozgunk egyáltalán. A vadászó-gyűjtögető testre rátelepedett egyfajta 21. századi mindset.

Az ember előtt két út áll, ha fenyegetettségről van szó: megpróbálja legyőzni a nehézségeket, vagy elfogadja őket és megpróbál velük együtt élni. Ha ez utóbbival működik, már nem akarok mindenáron győzni. Aki mindent kontrollálva akarja a szorongását csökkenteni, előbb-utóbb nehézségekbe ütközik, mert nem tudunk mindent kézben tartani, és a saját igényeinkre formálni.  Próbáljunk meg másképp megküzdeni a szorongással. Viseljük el, de függetlenítsük tőle a cselekedeteinket. Ne mindig győzni akarjunk, tanuljunk meg elfogadni is – lehet, hogy így hamarabb fogunk együttműködő partnereket találni. A természetet sem tudjuk teljesen az uralmunk alá hajtani, nem is szabad, látjuk mi lett belőle. Sokkal fontosabb, hogy elfogadjunk olyan korlátokat, amit a természet állít elénk, fogadjuk el, hogy sem magunkat sem másokat, sem a környezetünket nem tudjuk a végletekig terhelni, bármilyen fontos céljaink vannak is. Keressünk utat a természethez, a növényekhez, az állatokhoz – egyre több tudományos adat támasztja alá ennek testi-lelki egészségmegőrző hatását. Érdemes a japán példára figyelni – noha nagyon technokrata, munkamániás közösségek vannak Japánban, bizonyos határokat nem lépnek át, tiszteletben tartják a természetet és saját határaikat. Egészségesen táplálkoznak, mozognak, és figyelnek a pihenésre – ha máshol nem, a munkahelyen alszanak ebéd után 10-20 percet. Az eredmény? A japánok átlagéletkora a legmagasabb a világon, és nemcsak az átlagéletkorban rekorderek: Japánban a legmagasabb az utolsó 10 életév életminősége, vagyis az emberek nem csak sokáig élnek, hanem sokáig élnek szenvedést okozó, kínzó betegségek nélkül.

Sokat segít a félelmeink elfogadásában és az azoktól való függetlenedésben a mindfulness. Az éber figyelemnek vagy tudatos jelenlétnek is fordított gondolkodásmód lényege az együttélés a félelmeinkkel. Ha sikerül ezt a készséget elsajátítani, akkor a legreménytelenebb helyzetben is megőrizhetjük lelki egyensúlyunkat és cselekvőképességünket – így azután már a helyzet sem lesz annyire reménytelen. A természetbe teljesen visszatérni nem tudunk, de meg kell próbálnunk helyretenni a személyes kapcsolatunkat a természettel, igyekezzünk megismerni azokat a határokat, amelyeknek a túllépése a fenntarthatóság rovására menne – nemcsak a világ, hanem saját egészségünk fenntarthatóságának a rovására is.

Ne legyőzni akarjuk a vizet, gátak közé szorítva, hanem próbáljunk együtt élni vele, cserébe lesz ivóvizünk, halaink, még ha ezzel együtt jár a mocsár és a szúnyog is. Nem csak a gondolkodásunkat kell megváltoztatnunk, hanem az életünket kell elfogadóbbá tenni: legyünk elfogadóbbak a világgal és magunkkal szemben is. A versengés válsághelyzetekben átmenetileg sikeres lehet, de az igazi fejlődést, a fenntartható sikert az tudja hozni, ha együttműködünk másokkal. Ne győzni akarjunk, hanem fenntartani a működő világot, aminek a részei vagyunk.

Márkaépítés 2021 – Tudunk-e másképp élni?