Szerző: Dr. Földes Anna | ügyvédjelölt | Danubia Legal

E-mail: anna.foldes@danubialegal.hu

A vállalkozó azonban csodálkozva tapasztalhatja, hogy bejelentését hivatalból elutasítják, vagy egy korábbi védjegy jogosultja felszólal ellene. Ilyenkor értetlenül áll a helyzet előtt, hiszen meglátása szerint megjelölése egyedi, és nem hasonlít egy korábbi védjegyre sem, valamint már sokat költött a logó elkészítésére, árukon való elhelyezésére, reklámozásra, és most az egész kárba vész.

Hol is van a probléma?

Elsősorban fontos leszögezni, hogy a védjegynek számos funkciója van: jelzi az áruk és szolgáltatások eredetét, minőségét, megkülönbözteti őket mások áruitól és szolgáltatásaitól. Ezenfelül reklámfunkcióval is bír, hogy segítséget nyújtson a fogyasztóknak a piacon történő tájékozódásban. Ha egy védjegy nem rendelkezik megkülönböztetőképességgel, vagy összetéveszthető egy korábbi védjeggyel, ezek a funkciók gyengülnek, és a védjegy nem tudja betölteni szerepét, nem lesz képes az áruk származásának jelzésére.

A védjegy esszenciája a kizárólagosság, azaz hogy a jogosulton kívül – annak engedélye nélkül – más nem használhatja a megjelölést, továbbá hogy a fenti funkciók érvényesülhessenek és a védjeggyel ellátott áruk és szolgáltatások megőrizhessék jó hírüket (amennyiben jó hírű védjegyekről van szó).

A védjegyoltalomból kizáró okoknak két csoportja van, és mindkettő alkalmas a bejelentés elutasítására. Röviden összefoglalva az első csoportba a feltétlen kizáró okok tartoznak, amelyek esetleges fennállását a hivatalok saját hatáskörükben állapítják meg a bejelentés érdemi vizsgálata során, ilyen például a megkülönböztetőképesség hiánya, a leíró jelleg, a rosszhiszeműség. A második csoportba a viszonylagos kizáró okok sorolhatók, amelyeket a korábbi jogosult felszólalását vagy észrevételét követően vizsgálnak a hivatalok, például egy korábbi védjeggyel való összetéveszthetőség, a jó hírnév megsértése vagy tisztességtelen kihasználása, illetve más személyhez fűződő jogának sérelme miatt. Sokan azt a jogszabályi fordulatot rendszerint figyelmen kívül hagyják, hogy már a megjelölések hasonlósága is megakadályozhatja a lajstromozást.

Továbbá a védjegybejelentésnek területileg három formája van: a nemzeti, a regionális (például európai uniós) és a nemzetközi. Következésképp nem csak a nemzeti lajstromozott védjegyekre kell tekintettel lenni, hiszen további problémát okozhat például egy EU-s védjegybejelentésnél, ha már egy tagállam vonatkozásában fennáll a kizáró ok; ekkor az egész EU-s bejelentést el kell utasítani.

Példaként említhető, hogy a közelmúltban egy koreai cég „SALADY” néven európai uniós védjegybejelentést tett vendéglátóipari szolgáltatásokra, ami ellen egy spanyol cég hasonló szolgáltatásokat fémjelző korábbi „SALADIER” spanyol nemzeti védjegye alapján felszólalt. A két megjelölés között első ránézésre is igen nagy mértékű a hasonlóság, és ha az Európai Unió területén egy tagállamban már van korábbi érvényes védjegy, a későbbi védjegyet a felszólalás során el fogják utasítani. Ha a koreai bejelentő végzett volna kutatást, akkor bizonyára megtalálta volna ezt a spanyol védjegyet, és ekkor nem európai uniós védjegyet jelentett volna be, hanem nemzeti védjegyeket azokban az európai országokban, ahol a védjegyet használni akarja (Spanyolország kivételével).

A fentiekből kifolyólag a lehető legkörültekintőbben kell eljárni a védjegybejelentés során – különös tekintettel a korábbi védjegyekre és a megkülönböztetőképesség fennálltára –, amihez az eszközök általában nem állnak a bejelentő rendelkezésére.

És ha nem jelenti be?

Azt is fontos hangsúlyozni, hogy ha egy korábbi védjeggyel ütköző megjelölést védjegybejelentés nélkül – akár árujelzőként, cégnévként, domainnévként, közösségi médiás platform elnevezéseként vagy kereskedelmi névként – használ a vállalkozó, a korábbi védjegy jogosultja követelheti a védjegybitorlás bírósági megállapítását, különösen a bitorló eltiltását a jogsértéstől, adatszolgáltatás nyújtását, a gazdagodás visszatérítését, valamint kártérítési követeléssel is élhet. Súlyosabb esetekben pedig akár büntetőjogi következményei is lehetnek a bitorlásnak.

Sőt, amennyiben a választott cégnév egy korábbi védjegyre hasonlít – még ha a cégbíróság be is jegyezte –, a védjegyjogosult eltilthatja a vállalkozást nevének használatától, és ezáltal szükségessé válik a cégnév módosítása, ami a cég kereskedelmi működésében további bonyodalmakat is okozhat.

Megoldás

Tapasztalataink szerint egy laikus nem tudja megállapítani, hogy a megjelölése a kizáró okok alá esik-e, vagy sem, rendelkezik-e megkülönböztetőképességgel, vagy más, harmadik személy korábbi jogát sérti-e, hiszen a sokféle kritériumot nehéz szem előtt tartani a megjelölés megalkotása során, és a jogszabály értelmezése sem egyszerű, a joggyakorlat ismeretéről már nem is beszélve.

Javaslatunk, hogy a jövőbeli kockázatok kizárása érdekében már a megjelölés megtervezésének folyamata és a cégnévválasztás során vonjanak be egy védjegyjogi szakértőt, illetve regisztrálják a megjelölést domainnévként is.

Olyan adatbázisok állnak ugyanis a rendelkezésünkre, amelyekben ellenőrizni tudjuk, hogy a bejelenteni kívánt megjelölés nem ütközik-e más korábbi védjegyébe vagy egyéb olyan jogába – például cégnevébe –, amely alapján a védjegybejelentést elutasíthatják. Továbbá a kutatás eredményétől függően esetlegesen az árujegyzékben szereplő áruk és szolgáltatások köre is szűkíthető vagy módosítható annak érdekében, hogy ne ütközzön a védjegy egy korábbi védjegy árujegyzékével.

Segíteni tudunk annak eldöntésében is, hogy egy korábbi védjegy jó hírű-e, vagy lehetséges-e különböző indokok alapján a tervezett megjelöléssel azonos vagy ahhoz hasonló korábbi védjegy törlését kezdeményezni, illetve hogyan változtassák meg a kitalált védjegyet úgy, hogy lajstromozásra is alkalmassá váljon. Sokszor a kutatási eredmények vizsgálatával lehet egy olyan megoldást találni, amely tetszik a vállalkozónak is, és a legkisebb védjegyjogi kockázatot rejti magában. Ha a szómegjelölés leíró lenne az adott áru vagy szolgáltatás vonatkozásában, akkor kiegészíthető lenne ábrával, különleges elrendezéssel, és így tovább. A határ csak a saját képzeletünk.

Ha a hivatal pedig esetleg felhívást ad ki a védjegybejelentéssel kapcsolatosan, vitatva például a védjegy megkülönböztetőképességét, a bejelentőnek még számos lehetősége van a bejelentés megvédésére. Ilyen például, hogy a megkülönböztetőképesség megszerzését eredményezheti a széles körű, hosszú ideig tartó, intenzív használat, aminek köszönhetően a fogyasztók a megjelöléshez automatikusan az adott vállalkozás áruját vagy szolgáltatását fogják társítani, ezáltal pedig bizonyítható lesz, hogy a megjelölés megkülönböztetőképességet szerzett. Ehhez azonban szükséges tapasztalattal rendelkező szakértő igénybevétele, aki tanácsot tud adni az eljárás sikeres folytatásához.

Végezetül érdekességként megjegyzendő, hogy az európai uniós védjegyekre érvényes a nemzeti konverzió lehetősége: ha a védjegy megszűnik (visszavonják, elutasítják stb.), akkor annak dátumától számított három hónapon belül az EU-s védjegyet minden olyan európai országban nemzetivé lehet átalakítani (konvertálni), ahol törlési ok nem áll fenn.

Az ügyfelünk tulajdonában lévő cég arra specializálódott, hogy játszóterek, sportpályák, garázsbejárók talajának fedésére készít olyan négyzetes padlóelemeket, amelyek egyenletes eloszlásban hatszögletes nyílásokkal vannak ellátva. A rések előnye, hogy a talaj tulajdonságaihoz idomulnak – például a fű is kinő rajtuk keresztül –, ennek eredményeképp járható füves padlózat rakható ki az elemekből, amelyet fűrácsnak is neveznek. A fűrács anyaga préselt és ragasztóval összefogott gumiőrlemény, a felülete viszonylag puha, ezért hatékonyan véd az esetleges esésekből eredő sérülésektől, ami miatt játszóterek kedvelt talaját képezi.

A fűrácselemek széle sajátos mintázattal rendelkezik, aminek révén az elemek minden irányból összekapcsolhatók egymással. Az összeillesztés után a kirakott felületen nem látszanak az elemek határai, egyenletes hatszögletes lyukakkal ellátott felület hozható létre. Az igényektől függően a fűrácsot tégla-, zöld és szürke színben gyártják, főleg exportra.

A fűrács alakjára a gyártó 2014-ben európai formatervezési mintaoltalmat szerzett, mert az EU hatályos szabályai szerint új formai kialakítású termékekre úgynevezett közösségi dizájn már egyetlen bejelentéssel szerezhető. Ezen oltalom öt évre ad kizárólagos használati jogot a tulajdonosának, és az oltalom négy alkalommal öt-öt évre meghosszabbítható, a teljes oltalmi idő tehát 25 év.

Dániában a termékek igencsak sikeresek voltak, és a cég több nagykereskedő értékesítő partnerre tett szert. Az egyik közülük gazdasági előny megszerzése céljából a fűrácsok távol-keleti beszerzésébe kezdett, nagyobb hasznot realizálva ezáltal, mintha azokat a magyar jogos tulajdonostól vásárolta volna meg. Az egykori partner kereskedelmi gyakorlata a jogos értékesítő cégnek és a magyar gyártónak komoly veszteségeket okozott, ami ellen az ilyen esetekre szakosodott ügyvéd segítségével felléptünk, és kértük a hamis termékek értékesítésének azonnali abbahagyását. A pert megelőző levelezésben a hamisító a minta megsemmisítésével fenyegetett, mondván, hogy ehhez hasonló termékek már korábban is léteztek, és a kereskedelem szabadságára hivatkozva megtagadta a kérést és az együttműködést.

Az illetékes dán bíróságon kénytelenek voltunk a bitorló ellen pert indítani, amelynek során a jogosultság alátámasztására egy neves formatervezőtől szakvéleményt kértünk. A szakvélemény kifejtette a termék egyedi jellegét és megkülönböztető előnyös formai elemeit, továbbá alátámasztotta, hogy a bejelentés időpontjában komoly előrelépést jelentett – mint ahogy még jelent most is – az érintett funkciót betöltő korábbi termékekhez képest. Erre azért volt szükség, hogy egy esetleges viszontkereseti támadás ellen kellő védelemmel rendelkezzünk.

A kereset benyújtása után rövid idővel az alperes magatartása megváltozott, egyezségi ajánlatot tett, amiben elismerte a jogsértését, megígérte raktárkészlete megsemmisítését, és vállalta, hogy viseli a felperes oldalán felmerült eljárási költségeket. Bár a nyilatkozata nem tartalmazta a bitorlás által okozott kár megtérítését, de az egyezséggel, amit a bíróság ítéletbe foglalt, mintegy másfél-két évet nyert az ügyfelünk, mert jogerős döntés csak ennyi idő eltelte után született volna, addig is változatlanul hagyva a kialakult piaci versenyhelyzetet. Ideiglenes intézkedés keretében ugyanakkor el lehetett volna érni gyorsabb döntést, de az ügyvéd jelezte, hogy a költségi vonzatát tekintve érdemes inkább az egyezségi ajánlatot elfogadni, és így is történt.

A mintaoltalom-vitával járó további érdekességek

A mintaoltalom birtokában lehetőségünk volt európai vámintézkedést kérni, amelyet meg is kaptunk, ennek köszönhetően a bitorló termékeket, amennyiben azok az EU területén kívülről érkeznének, már a határon (itt az EU határai értendők) lefoglalnák a hatóságok.

A másik érdekesség, hogy egy német cégnek négyzetes nyílásokkal ellátott fűrács terméke volt forgalomban, amelynek kialakítást szintén európai szabadalom védte. A német áru esetében az elemek széle teljesen eltérő kiképzésű volt, és az összeillesztés is másképpen történt. A német jogosult a szabadalmára hivatkozással megpróbálta telefonon és e-mailben lebeszélni a német nagykereskedőit a magyar hatszögletes fűrács forgalmazásáról, és szabadalombitorlással fenyegette őket. Nyilvánvalóan ezen magatartás ellen is felléptünk, és két hét lefolyása alatt sikerült a német bíróság által meghozott ideiglenes intézkedés keretében eltiltani a német felet a versenytársat fenyegető tevékenységétől.

Továbbá a német fél által kialakított helyzetre tekintettel külön nemleges megállapítási eljárást indítottunk annak érdekében, hogy a bíróság határozzon abban a kérdésben, hogy a német szabadalom nem vonatkozik a fűrács termékre. Ez a harc is sikerre vezetett, végül a német Legfelsőbb Bíróság hagyta helyben a másodfokú bíróság által kihirdetett nemleges döntést.

Az eljárások eredményeképp átrendezett német jogi helyzet már lényegesen megerősítette az ügyfél helyzetét az európai piacon, nem voltak tehát feleslegesek az általunk tett erőfeszítések, különösen hogy az eljárás jelentős költségeit a német vesztes félnek kellett viselnie.

Szerző: Lantos Mihály | ügyvezető-helyettes, európai és magyar szabadalmi ügyvivő, partner, okl. villamosmérnök, mérnök-közgazdász | DANUBIA Szabadalmi és Jogi Iroda Kft.

E-mail: lantos@danubia.hu

Ez az írás eredetileg a Márkamonitor 2021/2. számában jelent meg. 

Nyitókép: Green Grassjason, Unsplash

A védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény (a továbbiakban: védjegytörvény) alapján a felszólalás a védjegybejelentési eljárás része, amely a fenti meghatározással ellentétben nem szóbeli nyilatkozatot takar, hanem egy, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalához (a továbbiakban: hivatal) címzett írásos beadványt jelent.

Felszólalni olyan védjegybejelentéssel szemben lehet, amely sértheti a felszólaló korábban keletkezett védjegy- vagy egyéb jogát (például korábbi szerzői jogosultság esetén a felhasználási szerződésben meghatározott felhasználásra jogosult személy jogát vagy korábbi eredetmegjelölés, földrajzi jelzés oltalmából eredő jogokat sért).

Mikor lehet felszólalást benyújtani?

A hivatal a védjegybejelentés benyújtását követően elvégzi a bejelentés alaki vizsgálatát, majd hivatalból megvizsgálja a bejelentést abból a szempontból, hogy nem ütközik-e a védjegytörvényben meghatározott feltétlen kizáró okok valamelyikébe, azaz alkalmas-e a megkülönböztetésre, alkalmas-e arra, hogy védjegyoltalomban részesüljön. Erről a kérdéskörről korábban részletesen írtunk, melyet itt érhet el: www.danubia.com/hu/vedjegy/tovabbi-gondolatok-a-vedjegyek-megkulonbozteto-kepessegerol

Amennyiben az adott védjegybejelentés mind az alaki, mind az érdemi (feltétlen kizáró okok) vizsgálat szűrőjén átmegy, a hivatal tájékoztató jelleggel kutatási jelentést készít, amelyben feltünteti az olyan korábbi védjegyeket (a teljesség igénye nélkül), amelyek összetéveszthetőségig hasonlóak lehetnek a benyújtott megjelöléshez. Az elkészült jelentést megküldi a bejelentőnek, majd a megküldéstől számított legalább tizenöt nap elteltével a védjegybejelentést három hónapos időtartamra meghirdeti a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítőben (SZKV), és erről szintén értesíti a bejelentőt. Az SZKV a hivatal honlapján (www.sztnh.gov.hu) elektronikus formában elérhető. Ez alatt a három hónap alatt van lehetősége korábbi jogok jogosultjainak felszólalni a meghirdetett védjegybejelentéssel szemben. A felszólalás benyújtását követő egy hónapon belül meg kell fizetni a felszólalásra előírt 64 ezer forint igazgatási szolgáltatási díjat. A felszólalásban meg kell jelölni azokat az okokat, amelyek alapján kérik a védjegybejelentés elutasítását. A felszólalást és annak mellékleteit (egyéb bizonyítékok) a védjegytörvényben megállapított példányban kell benyújtani.

Hogyan tudom meg, hogy a korábbi védjegyemhez hasonló védjegyet jelentettek be?

A védjegyjogosultság nemcsak jogokat keletkeztet, hanem kötelességet is jelent a jogosult oldalán, azaz a védjegyjogosult elemi érdeke, hogy fellépjen minden olyan védjegybejelentéssel szemben, amely megítélése szerint sértheti a korábban megszerzett jogát. A hivatal hazánknak az Európai Unióhoz való csatlakozása óta hivatalból nem vizsgálja, hogy egy adott védjegybejelentés sérti-e más korábban bejegyzett jogát (szinte valamennyi tagállam hivatala így tesz). Úgy is mondhatjuk, hogy ettől az időponttól kezdődően „nagykorúsította” a védjegyjogosultakat, és a kezükbe adta a lehetőségét annak eldöntésére, hogy fellépjenek-e az olyan védjegybejelentésekkel szemben, amelyek az üzleti érdekeiket, piaci pozíciójukat sérthetik. Magyarán a piacra bízta ezt a jogot a felszólalás intézményének a védjegybejelentési eljárás részeként történő bevezetésével. Ennek megfelelően nem árt, ha a korábbi jog/jogok jogosultja rendszeresen monitorozza a havonta kétszer (minden hó 14. és 28. napján) megjelenő SZKV-t, és ellenőrzi, hogy nem hirdették-e meg olyan védjegy bejelentését, amely hasonló a védjegyéhez.

Joggal merülhet fel: nem minden vállalkozásnak, védjegyjogosultnak van ideje arra, hogy havonta két alkalommal átnézze a meghirdetéseket. Ilyen esetekben ajánlatos olyan irodát megbízni, amely kellő szakértelemmel rendelkezik ahhoz, hogy ezt a feladatot elvégezze a védjegyjogosult helyett, ily módon biztosak lehetnek abban, hogy értesülnek arról a védjegybejelentésről, amely korábban szerzett jogaikat sértené, és így a rendelkezésre álló határidőben felszólalhatnak a védjegybejelentéssel szemben. Természetesen egy esetleges felszólalás elkészítéséhez is fontos szakember segítségét igénybe venni; annak ellenére, hogy a védjegytörvény nem írja elő a hivatal előtti eljárásban a kötelező képviseletet az Európai Unió, illetve az Európai Gazdasági Térség védjegyjogosultjai számára, ajánlatos védjegyjogban járatos ügyvéd vagy szabadalmi ügyvivő megbízásával eljárni annak érdekében, hogy a felszólalás eredményes lehessen, és elutasítsák a támadott védjegybejelentést.

Mit kell érteni az alatt, hogy a védjegybejelentő kérheti a felszólaló védjegye használatának igazolását?

A védjegybejelentő kérheti a felszólalási eljárásban annak igazolását, hogy a felszólaló a védjegyét a védjegytörvény előírásainak megfelelően a védjegybejelentés benyújtásának napját megelőző öt évben használta azokra az árukra, illetve szolgáltatásokra, amelyek a felszólalói védjegy árujegyzékében szerepelnek.

Amennyiben a felszólaló nem tudja igazolni korábbi védjegyének tényleges használatát, a védjegybejelentés nem utasítható el. Abban az esetben, ha a felszólaló a védjegye árujegyzékébe tartozó áruk és/vagy szolgáltatások csupán egy része esetében tud megfelelő használatot igazolni, a hivatal úgy veszi figyelembe a korábbi védjegyet az eljárás során, mintha annak árujegyzékébe csak azok az áruk és/vagy szolgáltatások tartoznának, amelyekre nézve a használatot a felszólaló sikeresen bizonyította. (A védjegyhasználat kérdésével kapcsolatban lásd korábbi írásunkat: www.danubia.com/hu/vedjegy/az-on-vallalkozasanak-van-vedjegye-es-jol-hasznalja-azt)

Fontos megemlíteni azt is, hogy nem lehet érvényesen felszólalni a védjegybejelentéssel szemben akkor, ha a felszólaló védjegyének oltalma a támadott védjegybejelentés napján már nem áll fenn. Azaz megszűnt korábbi védjegy alapján nem lehet elutasítani a védjegybejelentést.

Van-e lehetőség a megegyezésre?

Igen. A felszólalási eljárásban helye van egyezségnek. Fontosnak tartom itt megemlíteni, hogy még a felszólalásnak a hivatalhoz történő benyújtását megelőzően is lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a felek megegyezzenek, amennyiben erre esély mutatkozik. Az egyezség egyebek mellett létrejöhet úgy, hogy a bejelentő a korábbi jog jogosultjának kérésére korlátozza a védjegybejelentése árujegyzékét: csak azokra az árukra és/vagy szolgáltatásokra tartja fenn, amelyek már nem sértik a védjegyjogosult üzleti érdekeit. Ilyenkor is célszerű azonban szakember segítségét igénybe venni annak érdekében, hogy mindkét fél számára megnyugtató egyezség szülessen.

A védjegytörvény lehetőséget biztosít arra is, hogy a felszólalási eljárás alatt egyezzenek meg a felek. Ha a felszólaló és a védjegybejelentő közös kérelmet nyújt be a hivatalhoz, amelyben jelzik, hogy egyezségi tárgyalásokat folytatnak, akkor a hivatal a kérelem beérkezését követően – a védjegytörvény 2019. január 1-jén életbe lépett módosítása következtében – egy alkalommal legalább két, de legfeljebb négy hónapra szünetelteti az eljárást. Az előbbiekben jelzett időpont előtt nem volt lehetőség arra, hogy egyezségkötési szándék miatt az eljárást hivatalból szüneteltessék, helyette az egyezségi tárgyalások idejére bármelyik félnek határidő-hosszabbítási kérelmet kellett benyújtania, amely díjköteles, és amelyet csak különösen indokolt esetben van lehetőség meghosszabbítani.

Mikor van lehetőség „szóbeli meghallgatásra”?

A felszólalási eljárások az esetek nagy többségében a hivatal előtt írásban zajlanak, amit az is indokolttá tesz, hogy az eljárások kevéssé húzódjanak el, a bejelentett végjegyek megfelelő időintervallumban lajstromozásra vagy – eredményes felszólalás esetén – elutasításra kerüljenek. A 2019. január 1-jén életbe lépett módosítás alapján a védjegytörvény kizárólag a felek együttes kérelmére ad lehetőséget arra, hogy a hivatal szóbeli tárgyalás tartásával hozzon döntést a felszólalás kérdésében. Ugyanakkor a hivatal is dönthet úgy – amennyiben szükségesnek tartja –, hogy szóbeli tárgyalás keretében hozza meg határozatát. A szóbeli tárgyaláson már lehetőség nyílik a bevezetőmben említett „nyilvánosság előtt elhangzott rövid(ebb) beszéd, nyilatkozat, megjegyzés, kijelentés” megtételére.

Ha elmulasztom a felszólalást, „mindennek vége”?

Hál’ istennek, jobban mondva a védjegytörvénynek köszönhetően ez koránt sincs így. Amennyiben a védjegybejelentéssel szemben a meghirdetést követő három hónapon belül nem érkezik felszólalás, a hivatal a bejelentett védjegyet lajstromozza. A már bejegyzett védjeggyel szemben is van azonban lehetősége a korábbi jog jogosultjának fellépni, mégpedig úgy, hogy a hivatalhoz kérelmet nyújt be, melyben kéri a védjegyoltalom törlését. Azt, hogy hogyan és milyen feltételekkel nyújtható be törlési kérelem, egy későbbi írásból tudhatják meg.

Szép Erika | védjegytanácsadó | DANUBIA Szabadalmi és Jogi Iroda Kft.

E-mail: szepe@danubia.hu

Ez a cikk eredetileg a Márkamonitor 2020/4. számában jelent meg.

Cikkünk szerzője Szép Erika védjegytanácsadó, a Danubia Szabadalmi és Jogi Iroda Kft. munkatársa

Mi a márka?

A márka az egyik klasszikus meghatározás szerint egy név, kifejezés, jel, szimbólum, dizájn vagy ezek kombinációja. A márka feladata, hogy egy gyártó vagy egy termék, szolgáltatás megkülönböztethető legyen a piacon a jelen lévő versenytársaktól. Egy jó márka alkalmas a termék, szolgáltatás azonosítására és megkülönböztetésére.

A márka kifejezés tágabb fogalmi kört takar, mint a védjegy. A márka (közkeletű angol megfelelője a brand) nem jogi fogalom, inkább piaci kategória, a közgazdaságtan, közelebbről a marketing által használatos meghatározás.

A márka mint fogalom összefoglalja egy termék és/vagy előállítójának egész arculatát, amelybe beletartozik egyebek mellett a vizuális arculat, a használat különböző színben megjelenő változatai, a használat formája, megjelenési módjai (névjegykártya, levélpapír, szóróajándék, online megjelenések, honlap, közösségi média, televíziós reklámok stb.), vagyis mindaz, ami a fogyasztók tudatában, emlékezetében a termékhez és annak a legszélesebb értelemben vett megjelenítéséhez kapcsolódik. Ezek azok a komplex asszociatív tényezők, amelyek meghatározzák a piacon a márka helyzetét, összehasonlítási alapot biztosítanak a konkurens márkákkal szemben.

És akkor mi a védjegy?

A védjegy ezzel szemben kifejezetten jogi kategória, olyan meghatározott területi hatályú iparjogvédelmi oltalom, amelynek alapján a védjegy jogosultja kizárólagosan jogosult a védjegy használatára a védjegy árujegyzékében szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban, és e kizárólagos joga alapján bárkit eltilthat a védjegy használatától. A védjegynek a törvényi előírásoknak megfelelően alkalmasnak kell lennie a megkülönböztetésre, azaz nem lehet egy áru vagy szolgáltatás fajtaneve, a mindennapokban általánosan használt elnevezése.

A védjegyoltalomban részesülő megjelölések különböző megjelenési formákra terjedhetnek ki, egyebek mellett lehetnek szavak (ebbe a kategóriába beletartoznak az összetett szavak és a jelmondatok, azaz szlogenek is), különböző ábrák vagy ábrás megjelölések szóelemekkel kombinálva, színek és színkombinációk, hangok, mozgás vagy multimédia-megjelölések. Mindegy, hogy a védjegybejelentés benyújtásakor a brandnek melyik megjelenési módjára kérünk oltalmat, a lényeg az, hogy az alkalmas legyen a megkülönböztetésre.

És mit védünk?

A márkára, mint komplex fogalomra, nem igényelhető védjegyoltalom, egyes elemeire azonban igen. A márka legkézenfekvőbb – és az esetek többségében legfontosabb – eleme a márkanév, amelyet a jogosultak jellemzően védjegyként is igyekeznek lajstromoztatni, ezáltal is erősítve a márka kizárólagos használatához fűződő piaci érdekeik hatékonyabb érvényesíthetőségét. Hasonlóképpen fontos komponense a márkának a logó, amelyről – ismert márkák esetében – a fogyasztók ugyanúgy egyértelműen az adott márkára asszociálnak, mint a márkanévről. A márkanév és a logó – és sok esetben még egyéb arculati elemek, mint a szlogen vagy az árumegjelenítés és -értékesítés egyéni jellegzetességei – a fogyasztói tudattársításban éppúgy elválaszthatatlanok egymástól, mint egy ismert személy vagy karakter neve és megjelenése. Gondoljuk csak a két rivális sportmárkára, a Nike-ra a Nike-pipa (swoosh) logóval és az Adidasra háromcsíkos logójával és egyéb emblémáival.

Míg azonban a márkanév, a márkát megtestesítő logó és az arculati köntös egyéb elemei egymástól elválaszthatatlan egységben alkotják a márkát, ugyanezek a komponensek védjegyként egymástól függetlenek: egyenként kell őket bejegyeztetni (külön lajstromszámokat kapnak), és jogi sorsuk a későbbiekben is elválik egymástól; külön-külön kell megújítani őket, esetleges támadások esetén védjegyenként külön-külön eljárásokat kell lefolytatni, és jogérvényesítés esetén is egyenként meg kell határozni, hogy a bitorló megjelölés jogosulatlan használata mely védjegy vagy védjegyek kizárólagos jogi oltalmába ütközik. Sőt, ha a márkanév és a logó – a „szóvédjegy” és az „ábrás védjegy” – összetett védjegyet alkot, mint az alábbi példákban, saját lajstromszám alatt, külön kerül nyilvántartásba, és védjegyjogilag önálló életet él.

A márka mint olyan jogi oltalmát jogszabály nevesítetten nem tartalmazza, de a tisztességtelen verseny tilalma alapján – mely szerint tilos terméket vagy szolgáltatást a versenytárs hozzájárulása nélkül olyan jellegzetes külsővel, csomagolással, megjelöléssel vagy elnevezéssel előállítani, forgalmazni vagy reklámozni, továbbá olyan nevet, árujelzőt vagy egyéb megjelölést használni, amelyről a versenytársat, illetve annak termékét, szolgáltatását szokták felismerni – adott esetben védjegyoltalom hiányban is eredményesen lehet fellépni a jogsértőkkel (jellegbitorlókkal, utánzókkal) szemben. Általános tapasztalat azonban, hogy ha a márka elemeit védjegyoltalom is védi, a jogtulajdonos védjegybitorlás alapján hatékonyabban tud fellépni a jogsértés miatt, mint védjegyoltalom hiányában a tisztességtelen verseny tilalma alapján.

Márkabaklövések

A marketingszakemberek jól tudják, egy brand megalkotásakor arra is figyelemmel kell lenni, hogy a márkával mely országok piacán kívánnak megjelenni. Ennek megfelelően különösen kell figyelni arra, hogy a márkanévnek ne legyen nem kívánatos jelentése a lehetséges exportpiacok nyelvén. Számos példa van arra, hogy milyen óriási hibát véthetnek azok, akik erre a lényeges körülményre nem figyelnek oda. Például híres autógyártó cégek marketinges szakemberei követték el az alábbi baklövéseket: spanyol nyelvterületen próbálták értékesíteni a „Mitsubishi Pajero” vagy az „Opel Ascona” típusú gépjárműveket, amikor is kiderült, hogy a pajero szó jelentése maszturbáló, míg az ascona női nemi szervre utal. Nagyjából ugyanezt jelenti vulgáris megfogalmazásban finnül és norvégül a Honda autógyár „Fitta” fantázianeve is, amelyet kénytelenek voltak a „Jazz” névre cserélni.

Természetesen a fenti elnevezésekre az említett országokban védjegyoltalom sem lenne adható, tekintettel arra, hogy az európai országok hatályos védjegytörvényei kizárják az olyan megjelölések oltalomban részesítését, amelyek a közerkölcsbe ütközhetnek.

Honnan ered ez az egész?

Már a 19. század elején is nagy hangsúlyt fektettek egy adott márka vagy találmány népszerűsítésére. Az 1920-as és az 1930-as években széles körben elterjedtek és használatban voltak az általam igen kedvelt úgynevezett számolócédulák, amelynek hátoldala kiváló reklámfelületül szolgált. Sok esetben a még nagyobb hatás elérése érdekében a reklámozandó terméknél hangzatos kijelentésekkel éltek, mint például „világszabadalom” vagy „világvédjegy”, mely kifejezések sajnos nem koptak ki az idő előrehaladtával, holott le kell szögezni, hogy sem világszabadalom, sem világvédjegy nem létezik, csupán oltalmi rendszerek vannak (a világszabadalom kifejezésről bővebben itt olvashat).

Mint ismeretes, a védjegyoltalom a védjegybejelentés napjától számított tíz évig tart, óriási előnye azonban, hogy az oltalom – a lejáratot megelőző hat hónapon belül – további tíz-tíz évre korlátlan ideig meghosszabbítható, megújítható.

A nemzeti védjegylajstromban a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának nemrégiben megjelent éves jelentése szerint 58, százévesnél is idősebb védjegy található. Ez a tény arra is példa, hogy egy jól bevezetett márka és védjegy a folyamatos és profi marketingtevékenységnek köszönhetően hosszú időn keresztül képes megőrizni a fogyasztók körében a népszerűségét (például „Odol”, „Apenta”, „Mercedes”).

Vannak olyan márkák, amelyek évtizedeken keresztül változatlanok maradnak („Unicum”), és persze akad arra is példa, hogy „ráncfelvarráson” esik át a márka, azaz arculatváltásra kerül sor. Amennyiben megváltozik egy régi márka formája, és a korábbi változat védjegyoltalom alatt áll vagy állt, mindenképpen célszerű az új arculatnak megfelelő márkát ismételten bejelenteni védjegyoltalomra, hiszen ezáltal biztosítható annak további, fokozott védelme.

És mire jó a védjegy?

A védjegy jogosultjának a törvény erejénél fogva kizárólagos joga van a védjegye használatára, azaz csakis a jogosult kifejezett engedélyével használhatja más a védjegyet vagy a védjegyhez hasonló elnevezést az üzleti forgalomban. Ennél fogva a védjegy jogosultja felléphet – és fel is kell lépnie – azokkal szemben, akik engedélye nélkül az övével azonos vagy ahhoz hasonló áru- vagy szolgáltatásjelzőt használnak, ezzel kihasználva, esetleg rontva a védjegyének kialakult ismertségét, hírnevét. Ebből természetesen az is következik, hogy egy márka kialakításakor, a piacra lépés előtt kiváltképp figyelemmel kell lenni arra, hogy az új márka ne sértse senkinek a korábbi védjegyjogát, azaz ne legyen másnak korábban megszerzett védjegyével azonos vagy ahhoz hasonló. Ezért még a tervezés, ötletelés kezdeti szakaszában előzetes védjegykutatást szükséges végezni, illetve ehhez jogi szakértő segítségét kell igénybe venni.

Mivel a márka jogi leképezése a védjegy, a védjegyoltalom megszerzése és fenntartása a márkaépítés központi eleme kellene hogy legyen, mégpedig a lehető legszélesebb körben, hiszen különösen fontos, hogy a marketingstratégiára fordított költségek a védjegyoltalom nyújtotta biztonság révén még inkább hasznosuljanak.

Szép Erika írása eredetileg a Márkamonitor 2020/2-3. számában jelent meg. 

Ha szeretne további cikkeket olvasni a márkaépítés és a fenntartható gazdaság témakörében, kövessen minket a Facebookon. 

MM: Minek köszönhető, hogy a szellemi tulajdonnal foglalkozó magyarországi vállalkozások közül a Danubia nőtt a legnagyobbra?

Dr. Pethő Árpád (PÁ): A Danubia Szabadalmi és Védjegyirodát 1949-ben alapították állami vállalatként, elsősorban azzal a céllal, hogy az akkori állami vezetés fenntarthassa az innovatív, versenyképes termékeket előállító magyar cégek külföldi piacra jutási lehetőségeit. Az azóta eltelt hetven év természetesen rengeteg változást hozott, az eredetileg csak szabadalmi és védjegyügyekre szakosodott vállalat mára kiegészült egy, a szellemi tulajdon menedzselésével foglalkozó leányvállalattal és a céggel szorosan együttműködő ügyvédi irodákkal.

A cégcsoport zászlóshajója máig a Danubia Szabadalmi és Jogi Iroda Kft., ebben folytatódik a hetvenéves hagyomány. Az anyavállalat alapvetően ma is jogszerzéssel és jogérvényesítéssel foglalkozik, ám az idők folyamán, ügyfeleink speciális igényeinek kielégítése során sokat fejlődött a mi gondolkodásunk is. Ma már nagyon fontosnak tartjuk, hogy a piaci sikerhez nem elegendő egy kidolgozott találmányi gondolat, egy megalkotott prototípus, ami egy szabadalom megszerzéséhez adott esetben elég lehet. Természetesen az innovációs folyamat mindig az innovatív ötletnél kezdődik, de az önmagában nem elég. A piaci sikerhez kell pénz, piacismeret, üzleti stratégia is, ezért kezdtük el a magyar kis- és középvállalkozásokat komplex módon támogatni: gondoljuk végig együtt, milyen potenciál van az ötletedben, hogyan lehet ebből termék, miként juthatsz vele a piacra.

A közös gondolkodás, a komplex szolgáltatás igénye hozta létre a Danubia IP Kft.-t, amelynek munkatársai segítik ügyfeleinket abban, hogy az első perctől piacképes termékben gondolkodva fogalmazzák meg ötleteiket, amikre ily módon hatékonyan lehet a piaci helyzetet valóban erősítő szellemi tulajdonjogokat alapítani. Olyan komplex szolgáltatási csomagot kínálunk, amely az ötlettől a piaci bevezetésig végigkíséri az ügyfelet, egészen addig, hogy pályázati pénzekhez, befektetésekhez jusson. Ha a technológia kellően innovatív, szerzünk rá iparjogvédelmi oltalmat, szabadalmat is.

A védjegy, a legelterjedtebben alkalmazott szellemi tulajdonforma viszont nemcsak innovatív, hanem bármilyen termék megjelölésére szolgálhat. Láthatjuk, hogy egy-egy védjegy sokszor sokkal értékesebbé válhat, mint maga a technológia, amit eredetileg fémjelez. Az Apple védjegy például ma már sokkal többet ér, mint az első számítógépek mögött álló technológia, amely a védjegyet ismertté tette.

MM: Milyen szerepet játszanak a folyamatban a szabadalmi ügyvivők?

PÁ: A szabadalmi ügyvivők önállóan képviselhetik ügyfeleiket, bármilyen szellemitulajdon-védelmi ügyben eljárhatnak jogi fórumokon, hatóságok, bíróságok előtt. Ám megtanultuk, hogy a jogi tudásuk, tapasztalatuk nem mindig elég, ezért hogy bonyolultabb ügyekben ne legyünk magunkra utalva, már a kezdetektől együttműködünk különböző ügyvédi irodákkal. Idővel beláttuk, az a legjobb, és ügyfeleink számára is a legelfogadhatóbb, ha a Danubia márkanév megjelenik a jogi szolgáltatásainkban is, ezért hosszú távú együttműködési szerződéseket kötöttünk néhány, velünk már addig is szorosan együttműködő ügyvédi irodával.

MM: A Danubia Legal tehát nem önálló cég, hanem egy ernyőmárka, amely alá behúztátok a jogi tevékenységet?

PÁ: Igen, a Danubia Legal egy védjegy, amit ilyen célból jegyeztettünk be. Az ügyvédi törvény alapján ilyen céget nem hozhattunk volna létre, hiszen a tulajdonos ügyvéd nevének meg kell jelennie az iroda nevében. A Danubia Legal márkanév több velünk dolgozó ügyvédi iroda munkáját fémjelzi.

MM: A Danubia IP viszont külön cégként működik.

Dr. Molnár István (MI): A szellemitulajdon-menedzsment fókuszában hosszú évtizedekig az innovatív megoldások védelme, a jogfenntartás és a jogvitás ügyek peres ügyintézése állt. Az elmúlt egy-két évtized piaci változásai azonban eltolódást eredményeztek a szellemitulajdon-menedzsmentben is a szellemi tulajdon beazonosítása, értékelése és a technológiatranszfer irányába. Ez megalapozta, hogy az innovációmenedzsment területén a korábbi projektmenedzsment helyett új piaci szolgáltatásokat nyújtsunk. A Danubia IP fókuszába így a három előbb említett fő funkció került.

Az új piaci lehetőség felismerésének hátterében egy makrogazdasági jelenség áll. Harminc évvel a rendszerváltás után kialakult a plurális nemzetgazdaság. Megjelent és megerősödött a kisvállalati oldal, ám a kkv-k nagy része máig nem rendelkezik kellő közgazdasági ismerettel, sokan nem tudják, hogy az innovációból hogyan lesz sikeres piaci termék. Egy szabadalom önmagában kevés. Nagyvállalati oldalon pedig az volt a probléma, hogy az innovációmenedzsment korábbi módszerei a globális gazdaságban egyszerűen nem működtek, meg kellett változtatni az innovációval kapcsolatos gondolkodásmódot.

A vállalatoknak mindenekelőtt szervezeti oldalon kell változtatniuk: meg kell teremteni az innovatív szervezet kereteit, definiálni kell a cég szellemitulajdon-politikáját. Ehhez pontosan kell látni, hogy az adott jogszabályi keretek között, az adott vállalatra jellemző piaci közegben milyen intézkedések végrehajtására van szükség. Más a termékfejlesztés egy gyógyszergyárnál, mint mondjuk egy olajipari társaságnál. Minden cégnél más az értéklánc az innovációmenedzsment szempontjából. Nem lehet sablonokban gondolkodni, vállalatspecifikus módon kell meghatározni a szabályokat, ennek hiányában nagyon sok veszteség érheti a céget. Ez a kisebb vállalkozásokra is igaz, egyre több kkv ismeri fel a szellemitulajdon-szabályzat fontosságát. A számviteli politika minden cégnél kötelező, a szellemitulajdon-politika ugyanakkor nem, ám ahol innovációs támogatás van, ott minden vállalkozásnak érdemes – a saját érdekében – megvalósítani ezt a szervezetfejlesztést.

MM: Tisztában vannak a cégek azzal, hogy milyen értékek vannak a kezükben?

MI: Nem feltétlenül. A kiindulópont az, hogy a szellemi tulajdon létezik, vannak szabadalmak, védjegyek. A következő, gyakran már külső tanácsadást igénylő feladat ezeknek a szellemi javaknak a beépítése a vállalat értékteremtő folyamatába. A másik fontos hívószavunk a szellemi vagyon értékelése, azaz pénzbeli érték hozzárendelése. A cég értéke a szellemi tulajdon nélkül egyebek mellett az ingatlan, a gépek, a késztermék, a nyersanyag és a pénzeszközök értékéből áll. Ehhez jön a technológiai információ, a márka, a védjegy, a kapcsolatrendszer, amelyek pénzbeli értéke nincs közvetlenül kifejezve, ezek pénzügyi értékelését el kell végezni.

Ami pedig harmadik fókuszunkat, a technológiatranszfert illeti: korábban sok innovatív generáció lehetett sikeres úgy, hogy házon belül létrehozta az újítást, termékgyártás útján profittá alakította, és a piacon folyamatosan megvédte a konkurencia ellen. Ez ma már nem mindig működik, sok vállalat felismerte, hogy bármennyi erőforrást is mozgósít, képtelen a világ élvonalába jutni vagy ott maradni a termékével. Nem mindig az a legsikeresebb, aki a legforradalmibb újdonsággal áll elő, hanem az, aki illeszkedni képes a világ már meglévő, működő rendszereihez.

Gyakori probléma, hogy az áttörés jellegű tudáshoz a meglévő cég kicsi. Ha például megalkotnak egy gyógyszermolekulát, az molekula marad, nem lesz belőle gyógyszertárban kapható tabletta, ha nincs meg a belső vállalati erőforrás, tudás és piacismeret. Ha pedig nincs meg, akkor vagy meg kell venni, vagy el kell adni azt a tudást, amivel a fejlesztő cég rendelkezik, de nem tudja egyedül hasznosítani. Ezt hívjuk technológiatranszfernek, amit a Danubia nagy gyakorlattal képes kezelni. Klasszikus példa erre a kutatási szerződés, amikor a kutatóhelyi tevékenységből kikerülő eredmény hasznosul egy cégnél, ilyenek a licencszerződések, például a szabadalmak, a know-how és a szoftverek hasznosítási megállapodásai.

Mostanra vált világossá, hogy a szellemi tulajdon területén nem csak a felhasználás dinamikája változott meg. A globalizáció egyik legfontosabb újdonsága, hogy míg korábban a sui generis (önálló oltalmi formákkal védett) szellemi tulajdon dominált, mostanra megnőtt a szerepe a know-how-nak is. Sokszor a szabadalmaztatásnál, oltalomnál jobb, ha titokban tartjuk az eljárásunkat, ezzel jobb hatékonyságot érünk el. Az ipar 4.0 nevű jelenségnél gyakran tapasztaljuk, hogy a késztermék védve van, de az igazi varázslat nem is ebben, hanem a gyártástechnológiai megoldásokban rejlik, amelyeket levédeni sem kell, mert a gyárkapun belül maradnak.

PÁ: Mi alapvetően abban különbözünk egy hagyományos szabadalmi irodától, hogy amikor egy ügyfél megkeres minket egy prototípussal, először mindig azt nézzük, hogyan tudnánk a leghatékonyabban segíteni. Tényleg az-e a jó, ha maga kezdi továbbfejleszteni, vagy jobban jár, ha nagy anyagi befektetés nélkül eladja. Ha pedig a fejlesztés mellett dönt, és piacra jut, hogyan tudja a termékét hatékonyan megvédeni. A helyes jogszerzési stratégiát nagyban befolyásolják az ügyfél piacra lépési elképzelései.

MM: Mennyire forgatja fel a 4. ipari forradalom a szabadalmi-jogvédelmi szakmát? Egyre gyakrabban látjuk, hogy bizonyos nagy erőforrás-igényű fejlesztéseknél a világcégek megosztják egymással a tudásukat. Hol keletkezik ilyenkor a szellemi tulajdon, és ki kirendelkezik vele?

MI: Korábban valóban a zárt innovációs modell volt a jellemző, mindent egy cégen belül próbáltak kifejleszteni. Ám az innováció költségei nagymértékben megnövekedtek, ma már a nyílt innovációs paradigma uralkodik. Még ha a vállalat egyedül is képes lenne a terméket kifejleszteni, inkább igénybe vesz külső forrásokat is, és maga is elérhetővé teszi a saját eredményeit. Ez nem vadonatúj jelenség, a félvezetőipar már rég így működik.

Manapság látványos az autóiparban, hogy a gyárak a tudásmegosztásban gondolkodnak. A cégek szempontjából az a kardinális kérdés, hogy az egymással versengő új technológiák közül melyik lesz az uralkodó, például az autóiparban a hibrid, az elektromos vagy a hidrogénhajtás. A versenytársak, amíg az érdekeiket szolgálja, megosztják az eredményeiket, de látjuk, hogy az egyes tudáselemek védve vannak. A versenytársak egy meghatározott időre felhasználási engedélyt kaphatnak, ami aztán akár vissza is vonható. A félvezetőiparban olyan gyors a termékek forgási sebessége, hogy ott a hagyományos értelemben vett oltalomnak nincs értelme. De a létrehozott tudás mindig azé, aki létrehozta, és ez szabadságot ad számára a szellemi alkotás feletti rendelkezésben, más szóval a menedzselés módjának meghatározásában. Az, hogy egy innováció a védelmen vagy a tudásmegosztásán alapul, nem zárja ki egymást, csupán meg kell értenünk az egyes gazdálkodási és üzleti modelleket.

MM: Mi az, amiért a Danubia felelősséget vállal?

MI: Nem tartjuk magunkat tévedhetetlennek, a cégcsoport jelentős értékű felelősségbiztosítás mellett működik. A stratégiai döntéseket nem mi hozzuk, az mindig a cégvezető feladata. Az viszont, hogy kellően gondos voltam-e a piaci kockázatok feltárásában, egy jogi konstrukció megítélésében, már az én felelősségem.

Dr. Szakács Eszter (SZE): Ehhez kapcsolódóan nem szabad elfelejteni, hogy a szellemi tulajdon vagyontárgy is, ami átruházható, licenciába adható. A Danubia Legalban a jogászok munkája például ott kezdődik, amikor egy átruházási szerződés vagy licenciába adás kapcsán elkezdünk azon gondolkodni, hogy az érintettek hol fognak vitába kerülni egymással, és ezeket a helyzeteket előre megpróbáljuk egy jó szerződéssel kiküszöbölni. Klasszikus jogászi tevékenység.

Amikor az üzleti modellek létrejönnek, olyan szerződéses hátteret kell biztosítanunk nekik, ami előre látja, hogy tipikusan milyen problémák, milyen felelősségi, szerződésszegési, bitorlási, nem fizetési helyzetek alakulhatnak ki. Ezeket már a folyamat legelején látni kell, hogy megteremtsük azokat az alapokat, amelyeknek köszönhetően a legkevesebb vitás helyzet jöhet létre később. Aki azonban nem gyakorlott a szellemi tulajdonjog területén, nem ismeri a sajátosságait, ezeket magától nem fogja kitalálni. A Danubia Legal olyan ügyvédek és ügyvédi irodák közössége, akik/amelyek mind a szellemi tulajdonjognak egy vagy több aspektusára specializálódtak, nagyon erős polgári jogi háttérrel.

A védjegyekkel kapcsolatban a védjegy megszerzése is a munkánkba tartozik. Még egy egyszerű védjeggyel összefüggésben is rengeteg kérdés merül fel: hol szeretném használni, melyik piacon, milyen versenyhelyzetben, fel kell mérnünk, hogy egy védjegy jogilag mennyire erős vagy támadható. Egy földrajzilag szélesebb oltalom megszerzése például sokkal nagyobb támadási felületet is jelent, nem biztos, hogy mindig ez a legjobb döntés.

Szabadalmi területen a jogszerzésben nem működünk közre. Szabadalmi és védjegy területen ugyanakkor szintén a Danubia Legal erőssége a jogvitás, például bitorlási helyzetek kezelése.

Harmadik tevékenységünk, ahogy említtettem, a szerződéses background elkészítése. A jogászok is magukba szívják az üzleti tudást, hogy az ügyfeleknek az üzleti céljaikhoz képest a legnagyobb komfortot biztosítsa a szerződéses háttér. A védjeggyel, szabadalommal, know-how-val kapcsolatos jogi feladatok pedig nem állnak meg ott, hogy megvan a termék, amely viseli a védjegyet, vagy megvalósítja a szabadalmat, mert versenyközegben fogok működni vele, a versenytársak bitorolhatják, de a védjegy érvényességét is megtámadhatják, illetve felléphetnek a versenyhivatalnál, a fogyasztóvédelemnél. A terméknek ebben a közegben kell működőképesnek lennie, és a mi feladatunk, hogy ezeket a veszélyeket felmérve segítsünk például védjegystratégiát, külső megjelenést kialakítani, illetve a jogvitákban az ügyfeleink érdekeit megvédjük.

PÁ: Rengeteg apróságra kell figyelni, ha brandet építünk, például azonnal meg kell szerezni a hozzá kapcsolódó fontos domaineket is. Azért is hasznos a mi komplex látásmódunk, mert csapatként működünk együtt. Amikor egy szabadalmi ügyvivőnket megkeresi valaki, gyakran azt tapasztaljuk, hogy minél fiatalabb az ügyfél, annál kevesebb fogalma van a piacról. Amikor elindul a közös gondolkodás, olyan részletekre is figyelmeztetjük, mint mondjuk a márkanév kitalálásának gyakorlati szempontjai: mennyire frappáns a megjelölés, hogyan lehet közérthető úgy, hogy utaljon ugyan a tevékenységre, de mégse legyen leíró jellegű. Sokszor olyan tanácsokat is adunk ügyfeleinknek, amiket nem is kérnek, mert a kezdeti fázisban nem gondolnak rá, hogy mi mindenre lesz később szükségük, ha piaci sikert akarnak elérni.

SZE: Egy cégnek például nagyon tud fájni, ha egy márkanevet le kell cserélnie, mert ütközik egy korábbi joggal. Alaposan végig kell gondolni minden befektetést, hogy a negatívumok ne később derüljenek ki. A márkának lesz neve, domainje, honlapja, almárkái, szlogenje. Ezekkel kapcsolatban minden apró gyakorlati lépést előre át kell gondolni.

MI: A vállalati stratégáknak megvan az ezzel kapcsolatos módszertanuk. Amikor egy brainstormingon neveket gyűjtenek, nemcsak az a szempont, hogy a megjelölés kellőképpen távol legyen a már levédett nevektől, hanem az is, hogy kellőképpen közel maradjon hozzájuk, hogy a fogyasztónak ne kelljen erőfeszítést tennie, hogy megértse, milyen termékre, szolgáltatásra utal a védjegy.

MM: Komoly rálátásotok van a hazai és a világpiacra egyaránt. A magyar jogtulajdonosok, márkatulajdonosok mennyire figyelnek oda a szellemi tulajdonukra?

PÁ: A márka önmagában nulla értékű, amíg nincs mögötte egy technológia, egy szolgáltatás, amely ismertté teszi. Önmagától semmi nem lesz ismert. Ha a technológia erős, az viszi a márkát. Fordítva is igaz, ha egy márkába már sokat fektettünk, az lehetővé tehet újabb technológiai fejlesztéseket kisebb befektetéssel is, a márka által védett piaci szegmensen belül.

Teljesen személy- és vállalatfüggő, hogy ki mennyire foglalkozik a márkája értékével. Egy rendezvényen hallottuk beszélni Balogh Leventét a Szentkirályi márka építéséről, az ő hozzáállása rendkívül példaértékű. Sajnos azonban egyáltalán nem ez a jellemző a hazai piacon. Gyakran én magam is győzködöm a szabadalmat bejegyeztetni kívánó ügyfeleket, hogy kezdettől fogva invesztáljanak többet a márkaépítésbe.

SZE: Minél több innováció hasznosulását, piaci bevezetését látjuk, annál érzékenyebbek vagyunk magunk is a márkaépítés kérdéseire. Kisebb cégeknél érzem gyakrabban, hogy a védjegy megszerzése még motiválja őket, a márka tovább építése, bitorlóktól való megvédése azonban már kevésbé foglalkoztatja a menedzsmentet. De bármilyen oltalom megszerzéséről van szó, a történet nem ér véget azzal, hogy az adott jogot sikeresen bejegyezték.

MI: Érdemes kitekinteni arra, hogy milyen az iparjogvédelmi tudatosságunk nemzeti szinten. Ez egy konkrét számokkal is reprezentált tényező, ami kiemelkedően fontos egy ország versenyképessége szempontjából. A nemzetközi szervezetek számontartják, hogy egy ország hány szabadalommal, hány védjeggyel rendelkezik, és ezzel a fejlett országok versenyében milyen helyet foglal el. Egy ország innovációs képessége az oltalmi formák számosságával is alátámasztható. Magyarországnak e tekintetben van mit behoznia, miközben az elmúlt évek a szabadalmak száma szempontjából inkább csökkentő tendenciát mutattak. Ez nagyrészt a rendszerváltástól mostanra befejeződő gazdasági szerkezetváltásnak volt köszönhető, amit csak napjainkra kompenzált olyan szintre a szabadalmak száma, amely az ország gazdasági teljesítményének megfelelő.

Az innovációs projektek számának növeléséhez okos állami beavatkozásra van szükség, ezt a legfejlettebb országokban sem bízzák kizárólag a piacra. Egy ökoszociális paradigmaváltáshoz pedig végkép szükség lesz arra, hogy lássuk, a döntéshozók hogyan állnak a környezettudatos, de műszakilag, jogilag és még szociálisan is kockázatos termékek piacra engedéséhez, gondoljunk például a génmódosított, klímatűrő növényekre, a fúziós energiatermelő technológiára vagy az önvezető autókra.

Komplex, értő beavatkozásra van szükség az állami döntéshozók részéről ahhoz, hogy Magyarország még inkább versenyképes államnak mutatkozzon a fejlett országok között, és ezt ne csak az értéklánc összeszerelésnek nevezett végpontján tudja demonstrálni, hanem az érdemi innovációk területén is. Ezt a döntéshozók is felismerték, most várjuk azokat a tényleges beavatkozási eszközöket, amelyek révén az előrelépés meg is fog történni. Ez elsősorban nem szellemitulajdon-védelmi, hanem ipar- és innovációpolitikai kérdés, amihez aztán a szellemitulajdon-védelmi szakma gyorsan idomulni fog.

MM: Magyarországnak milyen esélyei vannak a globális versenyben? A legnagyobb világcégek külön-külön is többet költhetnek kutatásra-fejlesztésre, mint hazánk mindösszesen.

MI: Jók az esélyeink, de meg kell találni azokat a szerepeket, amelyekben jó teljesíthetünk, azokat a hálózatokat, amelyekbe jó eséllyel bekapcsolódhatunk. Ma a világ a globális összefogásról szól, mind az innováció, mind a technológiák területén. Ez nagyon nehezen elválasztható az ökológiai változásoktól, nem engedhetjük meg, hogy az új termékek az ökológiai szempontokat figyelmen kívül hagyva kerüljenek piacra. A hazánkhoz hasonló kontribútoroknak erős innovációval, jelentős K + F háttérrel kell rendelkezniük, erős nemzetközi hálózati becsatornázással. A jövő a kibontakozás felé mutat. Lejárt az az idő, amikor az innovációtelepítés és az ipartelepítés kizárólag úgy volt elképzelhető, hogy ezek földrajzilag közel álltak egymáshoz. A távoli, de nagyon hatékony hálózatok szerepe nő, és ebben Magyarországnak kiválóak az esélyei.

PÁ: Alapkérdés, hogy honnan indulunk, és milyen pályán akarunk haladni. Csak magyar fejből kipattanó gondolatokkal nem fogjuk lenyomni a világot, de amiben jók vagyunk, azzal jól kell bekapcsolódnunk a nemzetközi innovációs láncba, és ismernünk kell az értékeinket, amelyeket nyújtani tudunk. Egy zseniális gondolat valaki másnak elmondva semmit nem ér, rendesen kifejlesztve, erős szabadalmi oltalommal viszont már olyan árucikk lehet, amelyet drágán el lehet adni. Színmagyar innovációs csodák nincsenek, és várhatóan már nem is lesznek. A technológiai fejlesztés a nagy forrásigény miatt szinte kötelezően nemzetközivé, multinacionálissá válik. Aki a nagy együttműködési rendszerekbe be tud kapcsolódni, annak jók az esélyei. A magyar szürkeállomány jó és versenyképes, az összeszerelés szintjénél mindenképpen jóval magasabb színvonalon is bekapcsolódhatunk a nemzetközi gazdaságba. Ma már nehéz megmondani, hogy mit értünk magyar innováció alatt. Ha mondjuk valaki szoftvereket fejleszt egy itt megtelepült multinak, az magyar vagy multinacionális innováció?

MI: Az elmúlt évtizedben sokat változott az az elképzelés is, hogy az innovációs ökoszisztéma hogyan nézzen ki Magyarországon. Tíz-húsz éve a rendszer minden szeletében benne kívántunk lenni, minden egyes strukturális elemet létre akartunk tehát hozni, függetlenül az életképességétől. Az állam sok pénzt beletett abba, hogy nemzeti szinten minden meglegyen, és ez nem mindig volt sikeres. Ma már az innovációs ökoszisztéma is globális, egy ország akkor is sikeres lehet, ha csak egyes területein játszik fontos, de ott nagyon fontos szerepet. A közfinanszírozású kutatásban óriási tudás halmozódott fel, aminek a hasznosulása nem azonnali, és ebben mind döntéshozói, mind fogyasztói oldalról érzékelhető némi türelmetlenség. Sebészi pontosságú innovációs politikára van szükség ahhoz, hogy a most alakuló innovációs ökoszisztémát valóban virágzóvá tegyük.

Cikkünk eredetileg a Márkamonitor 2019/3. számában jelent meg

Számos publikáció szerzője, továbbá a Pázmány Péter Katolikus Egyetem angol nyelvű EU jogi posztgraduális képzésének oktatója.

2020 márciusától a Danubia Legal partnere és egyik irodavezetője. Ezt megelőzően 2017 és 2019 között a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának (SZTNH) elnöke volt. E minőségében jogszabályreformot kezdeményezett annak érdekében, hogy az SZTNH-hoz angol nyelven benyújtott szabadalmi bejelentések érdemi vizsgálatát a Hivatal már a magyar fordítás benyújtását megelőzően megkezdhesse, mely eredményesen zárult. 2017-ben az Európai Szabadalmi Hivatal (EPO) mellett működő Boards of Appeal Committee alelnökévé választotta az EPO Igazgatótanácsa.

Viktor 11 éven át dolgozott az EU Törvényszékén (Luxembourg) bírói tanácsadó (référendaire) munkakörben, melynek során főként EU védjegyek, versenyjog, állami támogatások és dömpingellenes vámok területén szerkesztett ítéleteket. Az általa előkészített ügyek között szerepelt az eddigi legnagyobb petrolkémiai kartell és az EUIPO számos védjegyhatározata elleni fellebbezés. Két éven át az EU Bizottság versenyügyi Főigazgatóságán (DG COMP) volt ügyintéző, melynek során építőipari és elosztó kereskedelmi fúziókkal és kartellekkel foglalkozott.

A College of Europe-ban (Bruges) és az Université de Rennes I-en egyaránt EU jogi mesterfokozatot szerzett (LL.M.). A Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán végzett, a Bécsi Műszaki Egyetemen (Technische Universität Wien) töltött kutatószemesztert követően.

„Megtisztelő Magyarország legrégebbi szabadalmi és jogi irodájához csatlakozni. Az SZTNH-nál töltött időm alatt sok kollégát megismertem a Danubia részéről és tudtam, hogy egy kiemelkedő tudású csapathoz társulhatok.” – mondta Dr. Łuszcz Viktor.

„Viktor csatlakozásával tovább folytatjuk a Danubia cégcsoport, közelebbről a Danubia Legal bővítését, melynek során mindig igyekszünk az adott szakterület legnagyobb tudású szakértőivel bővíteni a csapatot. Nincs kétségem afelől, Viktor szaktudása és kiemelkedő nemzetközi tapasztalata nagyban hozzá fog járulni a Danubia Legal szolgáltatási palettájának magas színvonalú bővüléséhez.” – kommentálta dr. Pethő Árpád, a Danubia Kft. ügyvezető igazgatója.

A műsorból egyebek között kiderül, mit kell tennünk ahhoz, hogy egy zseniális ötletet üzletileg is sikerre vigyünk. Hogyan jelentsünk be egy európai uniós védjegyoltalmat? Mit tegyek, ha lemásolják, elbitorolják? Miben különbözik a szabadalmak bejelentése, védelme? Évente 180 ezer európai uniós szabadalmat jegyeznek be, ebből átlagosan 100 (nem százezer, hanem száz) jut Magyarországra? Mit ér ez a hasonló országok tevékenységével összehasonlítva? Mit lehetne tenni, hogy innovációban előre lépjünk?

Előkerül a műsorban néhány jó sztori is. Hogyan sikerült védjegyként bejegyeztetni a Túró Rudi piros pöttyeit? A férfiak szerint a természetben nyolc vagy kilenc szín fordul elő, a nők szerint legalább háromszáz, de bármelyik nemnek van igaza, a színek száma mindenképpen véges – akkor hogyan lett a Telekomé a magenta árnyalat? Arról pedig lebeszéljük a hallgatókat, hogy egy új logót piros alapon spenceriánus betűkkel próbáljon megalkotni.

Ha érdeklik a fentiek, hangoljon szerdán este hétkor a 90.9 Jazzy rádióra!

A műsorokat januártól podcast formájában megtalálja a Márkamonitor weboldalán is.

Az eddig az ügyvédi szolgáltatást nyújtó Sár és Társai Ügyvédi Iroda szabadalom- és védjegyjoggal foglalkozó korábbi partnerei, alkalmazott ügyvédei, jogászai, kiegészülve további jogászokkal, igazságügyi könyvszakértővel és az őket segítő kollégákkal Danubia Legal név alatt, egységes Danubia-arculattal folytatják szabadalmi, védjegyjogi és ehhez kapcsolódó jogérvényesítési munkájukat. A megújulás részeként a megismert magas színvonalon dolgozik tovább a Sár és Társai Ügyvédi Társulás két korábbi partnerrel. A Danubia cégcsoporttól különválva, de azzal továbbra is eseti jelleggel együttműködve végzi majd szerzői jogi, adatvédelmi és egyéb polgári jogi tevékenységét.

„Az átalakulás természetesen nem érinti a folyamatban lévő ügyeket és azokat az ügyfeleket, akik eddig is minket választottak. Az egységes brand, amit a három üzletágunkon keresztül képviselni fogunk, várakozásaink szerint tovább erősíti piaci pozícióinkat, ezen túlmenően külföldi partnereink számára még könnyebbé teszi az általuk keresett megfelelő hazai szakemberek megtalálását” – mondta el dr. Pethő Árpád, a Danubia Szabadalmi és Jogi Iroda Kft. ügyvezető igazgatója.

„Közel húsz év szoros együttműködés után az újjáalakult Sár és Társai Ügyvédi Társulás új környezetben, az utóbbi évek során felépített adatvédelmi jogi tanácsadásra kíván fókuszálni, miközben megtartja és tovább erősíti több évtizedes tapasztalatára alapuló szerzői jogi és szomszédos jogi jogérvényesítési praxisát” – mondta el dr. Sár Csaba, a különvált társulás vezető partnere.

„Ezzel az egységes Danubia branddel a jelentős külföldi ügyfélkörünk mellett nagyobb hangsúlyt szeretnénk fektetni a hazai vállalkozások védjegy- és szabadalmi ügyeivel és tranzakcióival kapcsolatos tanácsadásunkra, beleértve a növekvő számú, innovatív start-up vállalkozás támogatását” – tette hozzá dr. Lantos Judit, a Danubia Legal partnere.