Zsiga Melinda a legnagyobb pofonokat nem a ringben, hanem az élettől kapta: a nevelőszülei éheztették és verték, roma származása miatt pedig rendszeresen megkülönböztetés érte. Ám hiába minden nehézség, jogunk van a boldogsághoz és ha küzdünk érte, akkor ránk talál – vallja a sportolónő, aki egy jó ideje a személyes történetén keresztül ad reményt a hányatott sorsú embereknek. Melindát édesanyja a születése után a kórházban hagyta, majd előbb állami gondozásba, onnan pedig nevelőszülőkhöz került. Három családnál is megfordult: volt, ahol verték, vagy éppen nem adtak neki enni, miközben roma származása miatt is megaláztatások érték. Az egyik családtól azért kellett mennie, mert a kirekesztő nagymama nem tudta őt elviselni.

„Nem értem időben haza és azon gondolkoztam, hova bújjak el, ahol nem találnak meg, nehogy elverjenek. Volt, hogy azért kaptam, mert kiborítottam a virágföldet, de olyan is megtörtént, hogy a nevelőanyám megfogta a kezemet és a lábamat, majd nekidobott az ajtónak. Egyszer szíjjal vert meg. Belenéztem a tükörbe és a szíj a nyakamon volt” – emlékezett vissza gyötrelmes gyermekkorára a sportolónő, aki Lovas Rozinak mondta el ezeket a Betone Studio Egyszer lent podcastjának harmadik évadindító epizódjában.

A harmadik befogadó családnál azonban végre jobbra fordult az akkor kilencéves kislány sorsa és az iskolai kézilabda, majd később, az egyetem után a kick-box jelentették számára a kitörési lehetőséget. Mára lassan abbahagyja az aktív sportolói karrierjét: jelenleg edzőként is dolgozik, és egy olyan közegben van nap mint nap, ahol szeretik a tanítványai és a származása senkit sem érdekel.

Lovas Rozi, a podcast háziasszonya így nyilatkozott a Melindával való találkozásukról:

„Örülök, hogy ezzel a megindító beszélgetéssel mi, az Egyszer lent készítői is azt a célt szolgálhatjuk, hogy Melinda története eljusson más, nehéz helyzetben lévő emberekhez, és megmutassa nekik: még a legreménytelenebbnek tűnő helyzetből is van kiút” – mondta Rozi, aki azt is elárulta, hogy a harmadik évadban olyan vendégek is kitárulkoznak majd nála, mint Bakonyi Alexa, Feledi Nóra vagy éppen Lakner Zoltán.

Egyszer lent 3. évad 1. rész szeptember 23-tól már elérhető a legnépszerűbb podcast lejátszókon.

Nagy izgalommal hagyta el a gyermekotthon ajtaját, és vágott bele a kalandos délutánba november 4-én 20 állami gondozott gyerek. Útjuk a Camponába vezetett, ahol indulásként a Tropicariumban töltöttek el pár órát, sokan közülük életükben először. A gyerekek — akik három különböző gyermekotthonból érkeztek, és szinte mindannyian az állami gondozottakból álló Lélekzuhany Gospel Kórus tagjai — lelkesen szaladtak egyik akváriumtól a másikig, hogy megcsodálhassák az egzotikus állatkert csodálatos állat- és növényvilágát. Ezt követően a bevásárlóközpont születésnapjára ideiglenesen kiállított süti és torta formájú szelfi installációkkal pózoltak, majd jóízűen megvacsoráztak az emeleti éttermekben. A záróprogram egy közös mozizás volt.

A gyerekeket Zsiga Melinda, egykori állami gondozott kislány, ma világbajnoki bronzérmes kick-box versenyző és edző is végigkísérte a programokon. Miközben saját történetéről és tapasztalatairól mesélt, a lelkes hallgatóságnak lehetősége volt kézbevenni, és közelebbről megvizsgálni világbajnoki bronzérmeit, amik közül a legfrissebbet mindössze egy hete, október végén szerezte a szarajevói világbajnokságon. Melinda a sportban találta meg az önterápiát és önkiteljesedést, éppen ezért remek példakép, inspirációt és motivációt nyújt a hozzá hasonló sorsú gyerekek számára, hogy minden élethelyzetből van kiút és jövő.

Az élménynapot a Campona és a Kuckó Önkéntes Program közösen szervezte. A Kuckó Önkéntes Program tevékenységének fő célja, hogy gyermekotthonokban lévő gyerekeknek programokat szervezzenek, inspirációt nyújtsanak, utat mutassanak, megkönnyítve ezzel számukra a társadalomba való beilleszkedést. Strényi Veronika, a kezdeményezés alapítója elmondta, hogy bár természetesen minden adomány fontos, ezek a gyerekek sokszor nagyobb hiányt szenvednek élményben, mint ruhában vagy élelmiszerben, ezért minden ilyen lehetőségnek örülnek.

„A gyerekek többsége nem járt még a Tropicariumban, és moziba is csak nagyon ritkán jutnak el. Éppen ezért hatalmas boldogság számukra, hogy részesei lehettek ennek a napnak” — tette hozzá Veronika.

A Campona bevásárlóközpont 20. szülinapját ünnepli idén, ebből az alkalomból lepte meg a gyerekeket egy olyan felejthetetlen délutánnal, amilyenben a gyermekotthonban nevelkedőknek nem minden nap van része. „A gyerekek arcáról egész délután letörölhetetlen volt a mosoly, ami a legjobb visszaigazolás számunkra, hogy szükség van ilyen kezdeményezésekre. Adni jó, és sokszor az együtt töltött idő, az odafigyelés és a közös élmények jelentik a legnagyobb ajándékot. Számunkra erről szól az idei születésnap” —foglalta össze az esemény mottóját Voith Kinga, a Campona marketing igazgatója.

„A siófoki kórházban születtem, ott voltam három hónapos koromig, és találtam egy iratot, ami szerint egy időre az egyik somogyi gyermekotthonban helyeztek el. Szerintem innen kerülhettem el az első nevelőszülőkhöz, Marcaliba, de róluk semmilyen iratom és emlékem sincs” – árulja el az ELLE legfrissebb számában Zsiga Melinda, aki egyben a novemberi magazin címlaplánya is.

Második nevelőszüleire már jól emlékszik, de ezek az élmények még a sportban képviselt attitűdjét is meghatározzák. „Amikor kiborítottam a virágföldet, nekivágtak az ajtónak. De a legkellemetlenebb az volt, amikor az osztálytársam előtt vertek meg, mert elkéstem” – folytatja tovább a történetet Melinda, és hozzáteszi, erről az egészről nem tudott az iskolában, még a gyámja sem. „Én mindig csak csendben tűrtem, és próbáltam megfelelni az anyukámnak. Mert ugye őket a szüleimnek hittem, és fogalmam sem volt arról, hogy állami gondozott vagyok. Amúgy ez a kick-boxban is előjön: a meccseken nagyon keveset támadok. A pszichológusom szerint azért, mert amikor gyerekkoromban vertek, akkor is csak tűrtem, még csak nem is sírtam. Azt gondoltam, akkor talán hamarabb abbahagyják. A végén már nem is éreztem semmit. A pszichológus szerint ez akkor jó taktika volt, de a ringben már nem az.”

A korábbi élmények és berögződések miatt nehéz volt megszoknia, hogy harmadik nevelőszüleinél máshogy viszonyulnak hozzá. „Nehéz volt náluk megszoknom azt is, hogy bármit kivehetek a hűtőből, mert az előző családban nem nagyon adtak nekem enni, sokszor a száraz kenyérre jártam rá. Fura volt, hogy az új szüleim egyenként leültek velünk tanulni. És végre nem kellett felkelnem reggel ötkor, hogy takarítsak és bevásároljak.”

Arra kérdésre, hogy haragszik-e az édesanyjára, mindig azt válaszolja, hogy nem, sőt, hálás neki, hogy otthagyta, mert így nem abban a reménytelen szegénységben kellett felnőnie. A teljes interjú Zsiga Melindával az ELLE novemberi számában olvasható.