Szerző: Lakatos Zsófia | motivációs előadó, ügyvezető | Emerald PR

E-mail: zsofia.lakatos@emeraldpr.hu

Motivációs előadó. Elég fellengzősen hangzik, nem? Úgyhogy a vajon megőrültem-e kérdés után rögtön az következett a fejemben, honnan veszem a bátorságot, hogy osszam az észt másoknak. De hát végül is ezt csinálom 25 éve, így ezt gyorsan lerendeztem magamban.

Az egész úgy kezdődött, hogy véletlenül írtam egy könyvet. Az Éld az álmod! a tudatos teremtésről szól. Arról, hogyan befolyásolhatjuk a gondolataink segítségével az életünket, hogyan tudjuk bevonzani a boldogságot, és miképp szoktuk elszúrni az egészet. Mert az az igazság, hogy a jövő nincsen kőbe vésve, tényleg minden a fejünkben dől el, és a gondolataink hatalmas teremtőerővel bírnak. Elég spirituális könyv ez tehát, amiben benne van hét év tanulás és tapasztalás. Tudtam, hogy ki fogja verni a biztosítékot, mert tőlem, aki az üzleti világban mozog, és általában rendkívül határozott és akaratos vagyok, ezt nem várták. De hát azt se várták, hogy fogom magam, és 48 évesen gyermeket hozok a világra.

A könyvem sikeres lett – most készül a második, bővített kiadás –, és sok visszajelzést kaptam, hogy segített az embereknek elindulni az önismeret útján, feloldani régi sérelmeket, átlépni a saját árnyékukon. Mert az Éld az álmod! valójában egy kőkemény önismereti könyv, tele olyan feladatokkal, amelyeket ha megold valaki, komoly lépést tesz annak érdekében, hogy egészségesebb, sikeresebb és boldogabb legyen. A gondolatok általi teremtés csak hab a tortán.

A komfortzónám az üzleti világ, 17 éve vagyok cégvezető, 25 éve PR-szakember. Mélyen hiszek abban, hogy nem lehet szétválasztani a magán- és a szakmai életet, mert nem vagyunk robotok. Ha az ember nincs jól, ha elveszett az életéből az egyensúly, akkor hosszú távon nem fog tudni eredményesen működni. Ideig-óráig képesek vagyunk kihozni magunkból a maximumot, de aztán elkerülhetetlen a kiégés vagy az összeomlás. Ahhoz tehát, hogy sikeresek legyünk, szükséges, hogy mentálisan is jól legyünk, nem elég a napi 12 óra munka. És ez az, amit az X generációnak – akik most a vezetők – senki nem tanított meg.

Mi azt hallottunk gyerekként, hogy „ne szólj szám, nem fáj fejem”, „addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér”, és „mert a munka nemesít”. Elvárták, hogy tanuljunk és dolgozzunk „csak pontosan, szépen”, és ne panaszkodjunk, ha valami nem tetszik. A 1990-es és 2000-es években a multinacionális cégek hatalmas lehetőségeket adtak ennek a generációnak, de meg is kérték az árát. Sok mindent megtanultunk, de azt nem, hogyan vigyázzunk önmagunkra, hogyan legyünk fontosak magunk számára, hiszen „a lelkem a vállalatot illeti meg”.

Aztán jött a Z generáció – azok, akiket a munkamániás X generáció nevelt fel –, és berúgta az ajtót. Nem akar áldozat lenni a munka oltárán, nem hajlandó belesimulni a rendszerbe, és számára nem munka-magánélet egyensúly van, hanem magánélet-munka egyensúly. A szüleik és a főnökeik pedig zavartan pislognak, és fogalmuk sincs, hogy mihez kezdjenek ezekkel a lázadókkal. A vállalati kultúra pedig lassan megváltozik. A mentális jóllét kérdése már nem ciki, a belső kommunikáció végre értékké válik, az emberek elkezdenek foglalkozni önmagukkal. Elindult egy folyamat, és nem lehet megállítani: az a vállalat, amelyik nem törődik a munkatársai testi-lelki jóllétével, elveszíti a legjobb dolgozóit és ezáltal a versenyelőnyét.

A motivációs előadói karrieremben összeér a negyedszázados tanácsadói múltam és a tudatos teremtésről írt könyvem. Úgy gondolom, az a küldetésem, hogy összekössem az üzleti szférát a tudatos gondolkodás, a harmóniára törekvés eszméjével. Abban hiszek ugyanis, hogy a siker és a sikertelenség mögött pontosan ugyanaz az ember áll, és ami megkülönbözteti őket, az a tudatos gondolkodás. A tudatos gondolkodás, avagy tudatosság pedig azt jelenti, hogy én döntök a saját életemről. Felismerem, hogy milyen mozgatórugók vannak a tetteim mögött, észreveszem, ha manipulálnak, és megszüntetem, felszámolom mindazt, ami a boldogságom útjában áll. Mert végeredményben a sok magamra pakolt pozíció, kapcsolat, tudás és tapasztalat mögött ott van egy ember, aki ha nincs egyensúlyban, akkor az olyan, mint amikor belülről rohad egy gyönyörű gyümölcs.

Az előadásaimon elsősorban arról beszélek, hogy a kívánt egyensúlyt, a magas energiaszintet hogyan lehet elérni. Mik azok a tényezők, amelyek lehúznak, gátolnak minket, hogyan járatjuk csúcsra az önsorsrontást, és válunk önmagunk legnagyobb gátjává, miért fontos az, hogy megszüntessük a fejünkben pörgetett mártírprogramokat, és persze hogyan lehet ezeket a gátakat feloldani. Ahogy én mondom: hogyan lehet egymásra pakolni a köveket, hogy rájuk állva végül fel tudjunk mászni a kőfalra, azaz elérjünk és fenntartsunk egy olyan energiaszintet, amelyről – Esterházy után szabadon – már nem süllyedünk bizonyos szint alá. Mindezt humorosan, a saját unortodox előadásmódomban, sok érdekes történettel és személyes példával kiegészítve.

Bízom abban, hogy hiánypótló inspirációt nyújthatok majd nagyon sok embernek. Ha egy-egy előadás vagy a könyvem elég motivációt ad valakinek, hogy felemelje a fejét a homokból, szembenézzen önmagával, újra megismerje és megszeresse azt az embert, akit ebben a nagy munkaversenyben elveszített, és esetleg segítséget kérjen a problémái kezeléséhez, akkor boldog leszek. Ha egyre több vállalat veszi a fáradtságot, hogy a munkatársak mentális egészségével is foglalkozzon, és a csapatépítőkön, belső képzéseken vagy konferenciákon divat lesz minderről beszélni, akkor idővel növekedni fog az eredményességük. És ha a vezetők felismerik, felelősek azért, hogy önmagukat és munkatársaikat is hozzásegítsék a boldogabb és eredményesebb élethez, akkor elértem a célom. A kommunikációs munkám mellett erről fog szólni a következő 50 évem.

Egyáltalán, mi az, hogy fenntarthatóság? A fenntarthatóság = nem szemetelés?

A kutatás szerint a fenntarthatóság mindenkinek mást jelent: a megkérdezettek több mint 50 cselekvést társítottak hozzá a szelektív hulladékgyűjtéstől a tudatos vásárlásig. Olyan ideákkal azonosítják, mint a lehetőségek és igények közötti egyensúly, a pazarlás csökkentése vagy a nem-kizsákmányoló életforma. A szemetelés generációtól függetlenül a leggyakrabb spontán említett problémakör. A megkérdezettek 89%-a szelektív hulladékgyűjtést, 80%-a kevesebb műanyag használatot, 89%-a takarékos villamosenergia-fogyasztást említ általa is végzett tevékenységként. Bár saját generációját senki sem tartja ezekben a tevékenységekben élenjárónak, ha a kortársakról kell nyilatkozni, a szelektív hulladékgyűjtésben már csak 47%, a közösségi közlekedésben és kerékpárhasználatban már csak 33%, az árammal való takarékosságban pedig csak 42% az érintett. Magát tehát mindenki környezettudatosabbnak tartja, mint a saját korosztályát.

Fenntarthatóság vagy személyes előny?

Sok fenntartható dolgot végzünk a mindennapokban, ám sokukat nem tudatosan a fenntarthatóságért. Az anyagi előnnyel járó cselekvések (pl. lekapcsolom a villanyt, lecsavarom a fűtést, hogy spóroljak az árammal), vagy a személyes előnyökkel járó tettek (pl. azért kerékpározom, hogy fogyjak és nem azért, hogy zöldebb legyen a bolygó) sokszor erősebb mozgatórugók. A válaszadók 46%-a egyetért azzal az állítással, hogy „valójában csak az anyagi érdekek (spórolás) vezérlik az embereket, és nem a környezetre való figyelés”.

A 4 generáció nagyon különböző előélettel találkozik a fenntarthatóság kérdéskörével, így nem csoda, hogy a reakcióik is erősen különbözőek.

A Baby Boomer takarékos, az X generáció a komfortzónáját félti

„Az én unokám miben fog gázolni, ha már én a szemétben gázolok?” – kérdezik az 56-74 év közötti Baby Boomerek és hozzáteszik, a jövő generációja az, ami őket változtatásra készteti. „Mi vagyunk az a korosztály, akiknek a legnagyobb változásokon kellett keresztülmenniük, bele kellett tanulnunk, hogy a fenntarthatóság olyasmi, amit „csinálni kell” – mondják. Nekik alap, hogy az étel nem kerülhet a szemétbe, és ha elromlik valami, nem vesznek újat, előbb próbálják megjavítani. Kritikusak a saját korosztályukkal: a fűtéskorszerűsítés, az élelmiszer újrahasznosítás és a takarékos áramhasználat kapcsán kiemelik a korosztályuk szerepét, de felróják neki, hogy a cselekedeteiket sokszor a takarékoskodás és nem a környezettudatosság mozgatja. A fenntarthatóság súlyosan anyagi történet – vallják a Baby Boomerek. Az ő fiatalkorukban még nem volt téma az éghajlatváltozás, nem tanultak az iskolában a fenntarthatóságról. A korosztály alaptermészete a spórolás, a komposztálás vagy az étel újrahasznosítása (kifliből zsemlemorzsa, gyümölcsből lekvár), és ezzel ma jó példát mutatnak. Ugyanakkor nehezen változtatnak a bevett szokásaikon (hazaviszik, gyűjtik a műanyag zacskókat, nem mondanak le a húsról), és a fiatalabbaktól várják, hogy tegyenek a fenntarthatóságért.

Az X generáció (a 41-55 évesek) keményen fogalmaznak a fenntarthatóságról: „zuhanunk egy szakadékba, és valahol meg kéne kapaszkodnunk, hogy az utódaink is megfelelő mennyiségű vizet és élelmiszert örökölhessenek”. Fenntarthatósági cselekedeteik külön erőfeszítést igényelnek és sokszor a komfortzónán kívülre esnek. „A fenntarthatóság áldozathozatal, hogy szerencsétlen gyerekem is lásson még zöldet és ehessen lazacot”, vagy „ami egészségesebb, az drágább is”, mondja az X generációs, ezért sokszor a pénztárcája vezeti, amikor műanyagfóliás fagyasztott pékárut vásárol. Az X-es nem szívesen mond le a fenntarthatóság kedvéért az autójáról vagy a repülésről. Az X generáció már nem akar flakonos, vegyszeres világban élni. Maximalista, ezért számos módon óvja környezetét, de a nehezen megszerzett kényelmet és a komfortzónáját nem szívesen engedi el, mert mint mondja „ha ki van akasztva a vászonzsák, úgy jó, de ha több energiát kell befektetni, akkor nyilván az ember nem annyira motivált”.

Az Y szorong, a Z lelkes, de mindketten a Föld megmentésének terhét cipelik

Az Y generáció (a 26-40 év közöttiek) fogalmai között megjelenik az egyszerűbb élet, a tudatos fogyasztás, a zero waste, és az anyagok körforgásának igénye (használt ruha, újrahasznosított műanyag). Meglepő, de mégis ezt a generációt érdekli legkevésbé a fenntarthatóság. Tele vannak kételyekkel, például valóban újrahasznosul-e a szelektíven gyűjtött hulladék. A generáció szorongását az is táplálja, hogy mások épp tőlük várnak megoldást a fenntarthatóság problémáira. Az Y-on nagy a nyomás: úgy érzi, a jövője a tét, tennie kell érte, de közben meggyőződése, hogy nem egy-egy emberen múlik a változás, mert összefogással, edukációval, kormányzati szerepvállalással együtt többre mennénk: „egyedül, akármit csinálunk, semmit sem tudunk elérni” – mondják. A változó érzékenységű Y-osok vásárlásainál fontos szempont a környezetvédelem, szívesen mutatnak példát és a saját szférájukban tudnak is hatni, de felróják a világnak a közös tettek hiányát. Az egyéni akciók mellett az összetartó közösség erejét akarják látni, mert anélkül, úgy érzik, tehetetlenek.

A 25 év alatti Z-generációsok feje felett Damoklész kardjaként lebeg a fenntarthatóság. A korosztály 57%-a érzi azt, hogy nekik kell majd ezt a kérdést megoldani. Sokan szeretnének vegyszerek nélküli, önellátó saját kertet, szakítani a fast fashionnel, az állatokon tesztelt termékekkel, a státuszszimbólumnak számító autóval, örökre a PET-palackkal. Zero waste csoportokból inspirálódnak, ecettel és citromsavval takarítanak, zacskó helyett vászontáskát használnak. De szorongásból nekik is jut bőven, elsőként náluk merül fel, hogy merjenek-e gyermeket vállalni ebbe a világba. „Nekem pozitív a szó, hogy fenntarthatóság, de kivált bennem valami szorongást is, ettől azt érzem, hogy tennem kell valamit, mert nem nézhetem, hogy a teknős orrában van a szívószál”. Hisznek a közösségi közlekedésben, a belföldi utazásokat preferálják, a csomagolásmentes boltokat keresik, kulacsban viszik a csapvizet, eközben cipelik a „majd ti megoldjátok” terhét. A fenntarthatóságról szóló ismeretekhez már kisgyerekkorban hozzájutó Z generációsok könnyen hoznak fenntartható döntéseket, de nincs még nagy felelősség a vállukon: cselekedeteikkel, vásárlásaikkal még jobbára saját szükségleteiket elégítik ki (a válaszadók 56%-a tanul és szülei tartják el). Esetükben kulcskérdés, hogy pozitív szokásaik megmaradnak-e, ha önállóvá válnak.

Minden vállalkozásnál három különböző területen történhet meg a generációváltás: tulajdonosi, cégvezetői és munkavállalói oldalon. Tulajdonosi és cégvezetői szinten az idősebb generáció teljesen vagy részben háttérbe vonul és átadja az utána következőnek az irányítást. Erre a változásra nem kell negatívan gondolni, sem félni tőle, a vérfrissítésből sokat profitálhat egy cég, persze csak akkor, ha tudatosan készítik elő.

A generációváltás első kérdése az, hogy mikor kell egy cégvezetőnek elkezdenie azon gondolkodni, hogy elvonuljon cége napi ügyes-bajos dolgaitól. Rácz Erzsébet szerint a kiszállás tervezésére akár már a vállalkozásépítés elején érdemes gondolni, hiszen ez a jövőbeli lépés a vállalkozás életében több stratégiai döntést is befolyásolhat.

A vezetőknek határozottan el kell tudniuk dönteni, hogy azt a napi rutint, amit végeznek, ugyanazzal a kapacitással mennyi ideig tudják és akarják még csinálni. Ha a válasz az, hogy még több évig, akkor időben vannak a generációváltás előkészítésében, azonban érdemes már ma hozzálátniuk. Viszont ha már akkor, amikor feltette magának a kérdést, úgy érzi, hogy munkája egy részéhez már nincs kedve, vagy kevesebbet szeretne dolgozni, mint régebben, késésben van. A sikeres átálláshoz ugyanis idő kell – tudtuk meg Rácz Erzsébettől. Ideális esetben öt évet kell erre a műveletre szánni.

„Amikor megkeres egy családi cég vezetője, hogy átadnák a helyüket a fiatalabbaknak, először is tisztában kell lennem a családi helyzetükkel (például hány gyerek van, milyen idősek, milyen elgondolásuk van a jövőről), az alapítók személyes jövőképével és a vállalkozás helyzetével. Ezek alapján feltárjuk a cég jövőjének reális alternatíváit. Lehet, hogy arra a megállapításra jutunk, hogy a tulajdonos valójában nem is átadni, hanem eladni akarja a cégét. Akár eladni szeretné, akár a generációváltásnál maradunk, felépítünk egy stratégiát, amiben rögzítjük azt is, hogy milyen célokat, feladatokat mikorra tűzünk ki, és mit kell tenni a megvalósítás érdekében” – mondta a szakértő.

Ezt követően felkészíti az átadó, az átvevő felet és a céget az átvételre, amit egy átadási időszak követ. Ebben az időszakban az adott üzleti évben még az alapító irányít aktívan, a következő generáció csak mint helyettes van jelen. Az ezt követő időszakban fordul a kocka: az alapítóból lesz a tanácsadó, és az átvevő fél válik dominánssá a döntéshozatalban. Az átadás sikeres lezárásához még legalább egy üzleti évet célszerű megvárni, hiszen a változások hatásai hosszabb távúak lehetnek. Ebből már kiszámolható, hogy legalább három üzleti év kell ahhoz, hogy ki lehessen jelenteni: a generációváltás sikeres volt, új pályára állt a cég.

Mint minden fontos változásnak, a családi cégeken belüli generációváltásnak is vannak nehézségei. Rácz Erzsébettől megtudjuk, hogy problémákat okozhat a rosszul felépített céges működés, hierarchia, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha kivennénk az operatív ügyekkel foglalkozó alapító-vezető személyét a rendszerből, a cég gyakorlatilag összedőlne. Ez akkor is gondot okozhat, ha a cég eladásán gondolkodik a vezető, így ugyanis aligha akad majd jó áron vevő a cégre, ha a jelenlegi tulajdonos nélkül nem működne megfelelően a vállalkozás.

A sikeres generációváltás egyik kulcsfontosságú része, hogy tisztában legyünk az X és az Y generációk közötti különbségekkel. Az előbbire a megfeszített munka jellemző, az X-esek általában csak akkor pihennek, ha már munkájuk meghozta az eredményét. Sokszor észre sem veszik, hogy életük más területeit, mint például a családot, jelentősen elhanyagolták, szabadidejük szinte nincs is. Az Y-osok már nem akarnak úgy élni, mint a szüleik, akik hozzászoktatták őket a jóléthez, az igényességhez. Az Y generáció tagjai az élet több területén is érvényesülni kívánnak, és persze pihenni, szórakozni is szeretnének. Ugyanakkor az Y generáció nyilvánvaló előnye, hogy sokkal jobban használják a digitalizáció eszközeit, a modern üzleti és technikai megoldásokat, mint a szüleik. A munkát nem lehet megspórolni, ha eredményeket akarunk elérni – mondja Rácz Erzsébet, aki szerint hiába áll eltérő módon a munkához a két különböző generáció, mindkettővel sikerre lehet jutni, a módszereikben van eltérés. Egy dolog azonban van, amit az Y-osok mindenképpen megtanulhatnak az X-esektől, ez pedig az alkalmazkodóképesség. „A pofonok és a csapások utáni felállásban és újrakezdésben erősebb az X generáció” – tudtuk meg a szakembertől.

„Minden érintett fél részéről kompromisszumokkal jár a generációváltás, azonban hosszú távon ez megtérül. A vállalkozói családok, a munkatársak, az üzleti partnerek, összességében a társadalom érdeke a sikeres generációváltás a vállalkozásoknál” – mondja a családi vállalkozások szakértője.

Három generáció (X – 1965–1983; Y – 1984–1996; Z – 1997–2002) 18 ezer szakemberének és diákjának véleményét mérte fel az INSEAD Emerging Market Institute, az Universum, az MIT Leadership Center és a HEAD Foundation 19 országban lefolytatott nemzetközi kutatása. A felmérés azt vizsgálta, mit gondolnak globális szinten a különböző korosztályok képviselői az ideális munkáltatóról, munkakörülményekről és munkahelyről. Az eredmények szerint a három generációt teljesen más motivációk vezérlik.

Virtuális valóság és home office

A diákok és a már dolgozó szakemberek is egyetértettek abban, hogy a következő évtizedben leginkább a virtuális valóság (Virtual Reality, VR) fogja megváltoztatni a mindennapi munkavégzésüket. Négy megkérdezettből három továbbá úgy gondolja, hogy a kötetlen és nem helyhez kötött munkavégzésre való átállás nagy lehetőségeket kínál majd számára.

A fiatalok nemzetközi vállalatnál dolgoznának

A Generation series eredményei szerint négy Y és Z generációs diákból egy szívesen indítana saját vállalkozást, ez az arány azonban még magasabb a már aktívan dolgozó Y és X generációsok között: ebben a csoportban már a válaszadók egyharmada motivált a saját vállalkozás létrehozásában. Arra a kérdésre, hogy milyen cégnél dolgoznának szívesen pályafutásuk hátralévő részében, a Z generációs diákok 35 százaléka és a még felsőoktatási tanulmányokat folytató Y generációsok 39 százaléka a nemzetközi vállalatot vagy szervezetet jelölte meg válaszként, míg az Y generációs dolgozók 43 százaléka és az X generációsok 41 százaléka saját vállalkozásban vagy startup-vállalatnál képzeli el a jövőjét.

Tréningek vs. e-learning

A cégek nagy összegeket fordítanak a vállalati tréningprogramokra – ezt az összeget 2015-ben globálisan 356 milliárd dollárra becsülték. Egy 2010-es McKinsey-kutatás válaszadóinak 25 százaléka azonban úgy gondolja, a tréningek nem javították a munkavállalók teljesítményét. Egy másik, 2011-es tanulmány szerint pedig a megszerzett készségek 90 százaléka egy éven belül elvész. A Generation series adatai azt mutatják, hogy mindhárom generáció a személyes tréninget preferálja az online képzési lehetőségekkel szemben. A digitális közegben nevelkedett, amerikai Z generációs diákok 78 százaléka szintén a személyes tréningeket kedveli, de az X generációs szakembereknek csupán 50 százaléka nyilatkozott hasonlóan.

Vezetői ambíciók

A Generation series kutatás azt is vizsgálta, mi motiválja és mi korlátozza a különféle generációkat, ha egy vezetői pozíció elvállalásáról van szó. A globális átlag azt mutatja, hogy minden korosztály számára fontos, hogy kipróbálja magát valamilyen vezetői pozícióban. A Z és Y generációknál ez több mint 60 százalékos arányt jelent, míg az X generáció 57 százalékának fontos a vezetővé válás. Minden vizsgált korosztály számára a stressz a vezetői szerepkör legkevésbé vonzó velejárója. A stressznek való kitettség a Z generációt aggasztja a legjobban (58%), de még a legidősebb csoportban is a stressz a vezetővé válás legfőbb negatívuma (52%). Összességében az Egyesült Államok válaszadói aggódnak a leginkább a stressz miatt, de erősen kiugrik az átlagból a mexikói Z generációsok (83%) véleménye is. A legfiatalabb korcsoport számára az elbukástól való félelem (34%) és a magabiztosság hiánya (33%) is korlátozó tényezőként jelenik meg a vezetővé válás témakörében. A Z generáció számára a magasabb szintű felelősség volt a vezetői szerepkör legnagyobb pozitívuma.

„A munkaadókat nagyon érdekli ez a korosztály, hiszen mindenhonnan azt hallják, hogy nem vagyunk lojálisak, nehéz minket megtartani. Sok nagyvállalat a jó munkahelyi légkör érdekében még babzsákokat is vásárol, de úgy érzem, itt egy kis félreértésről van szó. A babzsák inkább csak a jelképe korosztályunk formálhatóságának, sokszínűségének – mondta el Trunk Tamás, a Márkák, sneakerek, Z generáció című könyv szerzője, DABLTY néven ismert YouTube-er. – A közösségi média révén szuperhőssé válhatnak számunkra vállalatvezetők, neves vállalkozók is. Bár azt mondják, hogy az influencerek befolyásolnak minket, biztos vagyok benne, hogy nekünk inkább inspirátorokra van szükségünk.”

A Budapesti Metropolitan Egyetem saját konferenciáján is foglalkozik a generációk közötti különbségekkel: a Sok/k/színűség az egyéni-társadalmi sokféleséget mint a változás és innováció mozgató erejét járja körül. A METU már másodszorra szervez a világszerte ismert és számos globális kezdeményezést inspiráló TED eseménysorozathoz kapcsolódva saját TEDx rendezvényt. Az eseményt 2018. október 25-én, az Uránia Nemzeti Filmszínházban rendezik meg, ahol többek között Trunk Tamás előadását is meghallgathatják a résztvevők.

Bővebben a konferenciáról ITT olvashat.

Túl környezettudatos a magyar?

A magyarok zöldebben gondolkoznak, mint ahogy azt a logisztika elbírná. A kutatás szerint az internetezők 95 százalékának fontos a környezetvédelem, és ez a pozitív hozzáállás a szemetünkön is meglátszik. A kitöltők 89 százaléka ugyanis szelektíven gyűjti a szemetet, de hiába a magyarok buzgalma, az országban komoly nehézséget okoz a szelektív hulladék elszállítása. Sajnos nem szokatlan látvány, hogy a szelektívhulladék-gyűjtőkből szó szerint kifolyik a szemét, sőt Budapesten annyira súlyos a helyzet, hogy az elmúlt héten voltak olyan házak, ahol arra szólították fel a lakosokat, hogy ne gyűjtsék szelektíven a szemetet, inkább keverjenek össze mindent a vegyes hulladékkal, mert azt biztosan elszállítják.

A több ezer online kitöltő a legújabb környezetvédelmi trendekben is otthon van, például háromnegyedük tisztában van a zero-waste fogalmával, mely fenntartható, hulladékmentes életmódot vagy arra való törekvést jelent. Vannak azért olyanok, akik bizonytalanok a fogalommal kapcsolatban, minden ötödik kitöltő szerint a zero-waste pusztán annyit takar, hogy műanyag palack helyett üvegkulacsot kell használni.

Legkevésbé a fiataloknak fontos a szelektív hulladékgyűjtés

A kutatásból kiderült, hogy sajnos a jövő generációja gondolkozik legkevésbé zölden. A Z generáció (16–20 évesek) harmada nem tartja fontosnak a környezetvédelmet és a hulladékot sem gyűjti szelektíven. A Baby boom generáció (51–69 évesek) viseli leginkább szívén Földünk sorsát, 98 százalékuk fontosnak tartja a környezetvédelmet, és 94 százalékuk a hulladékot is válogatja. Az Y (21–35 évesek) és az X generáció (36–50 évesek) is kiemelkedően zölden gondolkozik, de a veteránoknak (70+ évesek) már csak 71%-a szelektál és 23 százalékuk szerint a környezetvédelem sem fontos.

Sajnáljuk a nejlonba szorult teknősöket

Célba ért a sok óceáni műanyag szemétről terjedő üzenet a közösségi média felületein, mert a magyar internetezők fele a kutatás szerint a műanyag hulladékot tartja a legveszélyesebbnek. 31 százalékuk a talaj-, víz- és légszennyezéstől félti Földünket, 16 százalék pedig az erdőirtást tartja legpusztítóbbnak környezetvédelmi szempontból.

Felesleges szelektíven gyűjteni, hiszen úgyis összekeverik a szemetet

Ezen az állásponton áll azoknak a kitöltőknek a fele, akik nem gyűjtik szelektíven szemetüket. A nem szelektálók közül minden ötödik ember lustaságból nem válogat, túl időigényesnek tartja. 16 százalékuk szerint az ő hulladékmennyiségük nem számít, ezért nem érdekli őket a kérdés, 15 százalékuk pedig úgy gondolja, hogy a szelektálás nem oldja meg a környezetszennyezés problémáját, ezért feleslegesnek tartja a folyamatot.

Fontos, hogy a legfiatalabbak is megértsék a környezetvédelem fontosságát, ezért a megfelelő edukáció kulcsfontosságú. A magyar internetezők döntő többsége fontosnak tartja a környezetvédelmet és tesz is érte, ami bizakodásra adhat okot zöldebb jövőnkkel kapcsolatban.