A szakértő szerint a japán vezetés, a saját kultúrájuk megőrzése és az egység fenntartása érdekében, tudatosan elzárkózott más kulturális befolyásoktól. Ha engedtek volna a külső hatásoknak, az veszélyeztethette volna a nehezen megteremtett és erőszakkal összekovácsolt nemzeti identitást, amelyre épült a társadalmi és állami struktúrájuk.

Az 1600-as évekre már kialakult az az osztályhierarchia, ami egészen a modern korig meghatározó volt. A társadalom alapvetően 5 kasztra rétegződött: harcosok (szamurájok), parasztok, kézművesek, kereskedők és a kitaszított réteg (eták). Ez a sorrend határozta meg azokat a kötelességeket és jogokat, amivel rendelkeztek. Bármilyen réteghez tartozott is valaki, elsőszámú szabály a feljebbvalóhoz történő alkalmazkodás, feltétel nélküli engedelmesség volt.

A legtöbb európai tudás Japánról a 16. században portugál és spanyol felfedezőkön és kereskedőkön keresztül érkezett, akik azonban csak korlátozottan érintkeztek a japánokkal, és alapvetően egyik nemzet sem tudott tartós viszonyt kiépíteni. Nem úgy, mint William Adams, akit az első angolként tartanak számon, aki elérte a szigetországot. Japánba kerülése egy kalandos tengeri út eredménye volt: 1598-ban, amikor Adams útnak indult, ő és társai a holland Kelet-India Társaság alkalmazásában álltak. Az eredeti céljuk Dél-Ázsia volt, de egy viharos időjárás miatt az útvonal megváltoztatására kényszerültek. Végül csak az ő Erasmus hajója élte túl a vihart egy 11 fős holland legénységgel.

William Adams, aki megnyitotta Japánt

Adams nyitott volt az új kultúrák megismerésére és megértésére. Miután Japánba érkezett, igyekezett megtanulni a nyelvet és megérteni a társadalom szokásait és értékeit, amelyet a japánok nagyra értékeltek. Személye fontos szerepet játszott a kereskedelmi kapcsolatok kialakításában és erősítésében, sőt évekkel később Tokugava Iejaszu sógun tanácsadója is lett. Mivel hajóépítőként és tengerészeti szakemberként érkezett, tudása és tapasztalatai értékesek voltak a japánok számára, különösen azon időkben, amikor a japánok kereskedelmet és haditengerészeti technológiákat tanultak a nyugatiaktól. Az ő története és a vele kapcsolatos beszámolók, valamint az általa megnyitott kereskedelmi kapcsolatok révén, a szigetország egyre inkább a nyugati köztudatba került, illetve segített jobban megérteni az elzárkózó japán kultúrát és társadalmat.

A könyv, ami megismertette Japánt a világgal

Nem csoda, hogy Adams kalandos élete több írót is megihletett, a legnagyobb sikert azonban egyértelműen James Clavell 1975-ben megjelent A sógun (Shōgun) című bestseller  aratta, aki a regény főszereplőjét a hajósról mintázta. A könyvből a 80-as években filmsorozat  is készült, aminek nézettsége itthon is rekordokat döntött.  A Disney+ kutatásából kiderült, hogy minden második magyar ismeri a történetet, és a 40 feletti korosztály közel felére (40%) olyannyira nagy hatással volt, hogy még jobban meg akarta érteni a japán kultúrát. Dr. Hidasi Judit szerint a könyv és a TV sorozat megnyitotta a felkelő nap országát az európaiak szemében: az 1980-as években a csapból is a japán kultúra folyt, a világ pedig japán-lázban égett. Ámulattal figyelték a távoli szigetországot, aminek színes történeleme és gazdag kultúrája egyszer csak mindenkihez eljutott. Az emberek hirtelen elkezdtek érdeklődni a szamurájok és a gésák varázslatos világa iránt. Mindezt pedig egy 16. században eltévedt brit hajósnak és egy írónak köszönhetjük, akik nélkül talán kevesebbet tudott volna meg a világ a középkori Japánról.

A világhírű történetet most az FX és a Disney+ is képernyőre viszi. „A sógun” című, tíz epizódos minisorozat korhű jelmezekkel, autentikus díszletben mutatja be az 1600-as évek Japánját éppen az évszázadot meghatározó polgárháború hajnalán. Az első két rész február 27-től elérhető a streamingszolgáltatón, melyeket hetente követnek majd az új epizódok.