Miközben a világ legnagyobb sörgyártó konglomerátuma jönne létre az Anheuser-Busch InBev és a SABMiller egyesülésével, részben a várható versenyhivatali aggályok kivédése, részben az erős piacokra fókuszálás érdekében több üzleti egységtől is megválnának. A japán Asahi már bejelentkezett a korábban a SABMiller stratégiája fókuszában álló néhány prémium márkára – Grolsch, Peroni, Meantime -, melyekért 2,55 milliárd eurót fizet.

A most eladósorba került magyar, cseh, lengyel, román és szlovák SABMiller-érdekeltségek után további 8 milliárd dollárra számít az AB InBev. Kérdés, hogy ki lenne a vevő, hiszen a világ számos nagy sörgyára már jelen van a régióban és ez versenyjogi aggályokat vethetne fel. (Például a Borsodi Sörgyár tulajdonosa a Molson Coors, és annak idején az InBev épp az Anheuser-Busch-sal való fúzió miatt kellett, hogy megváljon a cégtől.) Szóba jöhet az Asahi, esetleg egy pénzügyi befektető is – írja a Reuters. A csomag márkaszempontból mindenesetre vonzó: a sörpiacon továbbra is jelentős szerepet betöltő helyi márkákon kívül olyan elemeket is tartalmaz, mint a nemzetközi babérokra törő cseh Pilsner Urquell, a pilseni típusú sörök első képviselője.

4,015 milliárd forintos bírságot szabott ki a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) a Magyar Bankszövetségre és a vele közreműködő Nemzetközi Bankárképző Központ Zrt.-re (Bankárképző), mivel a felek 12 éven át a verseny korlátozására alkalmas módon működtették a BankAdat adatbázist, ezzel pedig lehetővé tették a bankok számára, hogy egyedi, üzleti titoknak minősülő, stratégiai adatokat osszanak meg egymással. A GVH álláspontja szerint a BankAdat keretében megvalósult információáramlás horizontális információcserének minősül, amely sérti mind a magyar, mind az uniós versenyjogi szabályokat.

A Bankszövetség tagjai által az adatbázisban megosztott egyedi, üzleti titkoknak minősülő, stratégiai adatok (például mennyiségekre, költségekre, keresletre, nyereségességre vonatkozó adatok) biztosították, hogy a pénzintézetek naprakész információval rendelkezzenek a piacról, a piaci folyamatokról, versenytársaik teljesítményéről, üzletpolitikájáról, illetve stratégiájáról. Az elérhető információkat az érintett pénzintézetek elsősorban az üzleti tervezésnél, a stratégiaalkotásnál és a termékfejlesztésnél használták fel, indokolja a GVH, miért kapta a Bankszövetség a 4 milliárdos, a Bankárképző pedig a 15 millió forintos büntetést.

A bírság meghatározása során a GVH a Bankszövetség esetében az adatot szolgáltató tagoknak 2001-től az adatszolgáltatásuk idején keletkezett érintett piaci forgalmának a lakossági és vállalati szegmenshez sorolt kamat-, díj- és jutalékbevételei összegéből indult ki, míg a Bankárképző esetében az adatbázis működtetésével összefüggésben elért árbevételt tekintette releváns forgalomnak. Az információs kartell aktív szereplője a Bankszövetség volt, a Bankárképző közreműködői szerepet vállalt. A GVH az adatot szolgáltató, ekként a jogsértő döntések meghozatalában résztvevő tagbankok közvetlen versenyjogi felelősségét nem állapította meg, mert az adatbázis létrehozásáról és működtetéséről szóló döntéseket a Bankszövetség hozta meg. A versenyhatóság ugyanakkor mögöttes felelősként nevesítette azokat a pénzintézeteket, amelyekkel szemben a kiszabott bírság behajtása iránt intézkedik abban az esetben, ha a Bankszövetséggel szemben a végrehajtás nem vezetne eredményre.

A Gazdasági Versenyhivatal megállapította, hogy a Heineken Hungária Sörgyárak Zrt., a Dreher Sörgyárak Zrt. és a Borsodi Sörgyár Kft. kizárólagos szerződésekkel a maga számára tartotta fenn a magyarországi vendéglátóhelyek sörforgalmának összességében 43,5-44,3%-át. Ezen túl az öt legnagyobb piaci szereplő (kiegészülve a Carlsberggel) 82-95%-át adta a HoReCa (étterem, kocsma, kisvendéglő, szálloda) piac teljes értékesítésének a vizsgált időszakban. Így sem az import, sem a kisüzemi sörfőzdék nem tudtak piacot nyerni a nagy sörgyárakkal szemben a kizárólagossági kikötések miatt.

A GVH a társaságok vállalásai alapján kötelezettségként írta elő, hogy a Heineken, a Borsodi és a Dreher két lépcsőben, 2017 végéig összesen közel 20%-kal csökkentse az egyes vendéglátó-ipari egységek számára kizárólagosan (tehát más sörgyártó termékét akadályozva) értékesített sör mennyiségét.

A vállalásban szereplő csökkentések eredményeképpen a versenytől elzárt piacrészek a Heinekennél kb. 4%-kal, a Borsodinál és a Drehernél kb. 5-5%-kal csökkennek 2017 végére. Azaz, az együttes lekötések által elzárt piacrész mérete összességében 43-44%-ról mintegy 30%-ra esik vissza, lehetővé téve az alternatív sörgyárak (ide értve a kisüzemi sörfőzdék) piacra lépési esélyének növelését Magyarországon. A GVH jogsértést nem állapított meg az ügyben, és bírságot sem szabott ki. A Pécsi Sörfőzde – alacsony piaci részesedése miatt – nem járult hozzá érzékelhetően a halmozott hálózati hatáshoz, ezért a GVH megszüntette vele szemben az eljárást, csekély jelentőség okán.

A kötelezettségvállalási nyilatkozat elbírálásakor a GVH elsődleges célja a közérdek hatékony védelmének biztosítása. Kötelezettségvállalással hatékonyabban érhető el a törvény rendelkezéseivel ellentétes magatartás kiiktatása, és a döntés egyúttal iránymutatást ad más piaci szereplők számára – írja a hivatal közleménye.

Debrecenben, Egerben, Győrben, Pécsett és Szegeden hozott létre Gazdasági Versenyügyi Tanácsadó Irodákat a GVH. Ezek célja, hogy a GVH tevékenységéről adjanak információt, és versenyügyekben adjanak tanácsot azoknak, akik nem akarnak/tudnak Budapestre utazni ezekért, illetve nem interneteznek.

A közlés szerint további „célja a fogyasztók tájékozottságának, versenyjogi ismereteinek és fogyasztói tudatosságának növelése, ezáltal a versenykultúra és a tudatos fogyasztói döntéshozatal kultúrájának fejlesztése.”

Az irodahálózat kiépítésére és működtetésére a GVH nyílt közbeszerzési eljárást folytatott le, melynek nyertese a Fogyasztóvédők Magyarországi Egyesülete (FOME) lett, amely a PSZÁF pénzügyi tanácsadó irodahálózatának működtetésével már szerzett hasonló tapasztalatot. A FOME az irodahálózatot 2014. június 15-től 2014. december 31-ig működteti, heti 20 órában.

Huszics György, a DIMSZ elnöke a téma aktualitása kapcsán elmondta, hogy az eNet felmérése szerint már a kiskereskedelem 3,1 százaléka zajlik online, és ez az arány egyre növekszik. Ismertette az Adatvédelmi Kommandó első eredményeit – erről korábban már portálunk is beszámolt.

Dr. Ormós Zoltán jogász a Szek.org képviseletében az elektronikus kereskedelem és a jog viszonyáról beszélt. Alapvetése szerint hamarosan nem lesz értelme e-kereskedelemről beszélni, hiszen az on- és offline megoldások egymásba fognak csúszni. Szemben a pár évvel ezelőtti divattal új webshopot sem igazán érdemes nyitni, hacsak nem élenjáró, a profilozó-, ajánló-, reakciófigyelő rendszereket integráló megoldásban gondolkodik valaki. A piac így is dinamikusan alakul: szeptemberben hozzánk is megérkezik a Google Shopping és előbb-utóbb az Alibaba.com nálunk is verhetetlen árakon fogja kínálni a webshopokban most is fellelhető kínai árukat. Mindeközben az EU e-kereskedelmi rendelete a szabályok egységesítésével szállítja le a belépési korlátokat, a vonatkozó zöld könyv kiadásával pedig azt is bizonyították, a telekom-liberalizáció mintájára az e-kereskedelem háttérországát képviselő logisztikai monopóliumokat – és ezzel a szállítási költségeket – is letörnék. Innentől a piac várhatóan önmagától is meg fog tisztulni. A vásárlók felét pedig láthatóan úgysem érdekli a jogkövetés adatvédelmi vagy garanciális kérdésekben, egyszerűen a legolcsóbb megoldásokat keresik.

Thurzóné Dr. Vogel Barbara ügyvéd, a Magyar Áruküldők Egyesületének partnereként a távollévők közötti szerződésekre vonatkozó jogszabályi változásokat ismertette. Tapasztalata szerint számos kis webshop üzemeltetőinek fogalmuk sem volt arról, milyen mögöttes jogszabályok szabályozzák a működésüket, míg a jelentősebb szolgáltatók felkészültek voltak. Az új jogszabályban az értelmező rendelkezések és a mintatájékoztatók hasznos segítséget nyújtanak az alkalmazóknak. Az elállási és felmondási jog gyakorlására egységesen 14 naptári nap áll rendelkezésre (kivéve, ha egyes esetekben ez meghosszabbodik), és az elállási jog gyakorlásához nyilakozatmintát is mellékelni kell. A vásárlás előtt adott tájékoztatás a szerződés részévé válik, továbbá újdonság az is, hogy a „fizetési kötelezettséggel járó megrendelés” tényét kötelező feltüntetni a webshopnak azon a ponton, ahol a megrendelés megerősítése történik.

Dr. Halász Bálint (Eördögh Bird & Bird) a cookie-szabályozásról beszélt. A legfontosabb üzenete, hogy nem érdemes tucat-leírást átvenni: mindig az egyedi oldalon múlik, hogy milyen cookie-kat használ, azoknak mi a célja, mit csinálnak, saját vagy külső adatfeldolgozás történik… Az egyes tagállamok jogértelmezése eltérő a kérdésben (sok helyen még ki sem kristályosodott), de az egyértelmű tájékoztatás mindenképpen elkerülhetetlen. Az előadó – összhangban a meglévő ajánlásokkal – a kétlépcsős megoldást javasolja: egy popup vagy banner tájékoztat az alapvető tudnivalókról, részletes tájékoztatásért pedig át lehet kattintani a részletes szabályzatra. A jóváhagyó gomb szövege azonban még mindig tisztázatlan („Rendben”, „Elfogadom”…)

Dr. Marosi Zoltán (Oppenheim Ügyvédi Iroda) és Dr. Keller Anikó (Szecskay Ügyvédi Iroda) a versenyjog változásait ismertették. Vállalkozások összefonódása esetén a hatóság jóváhagyása már csak az irányítás átvételéhez szükséges, magához a megállapodáshoz nem. Versenyjogi eljárásokban bevezették az egyezségi kísérlet fogalmát: a megegyezést kizárólag a GVH kezdeményezheti, és az eljárás alá vont nyilatkozata nem adható ki harmadik félnek – így például polgári peres eljárásban nem használható bizonyítékként. A szakmai szövetségeknek is résen kell lenniük: már a szövetségi ajánlás is elég lehet a tényállás megállapításához, például az árszabályozás (minimálár is), reklámtilalom (lásd pl.: ügyvédi kamara), belső versenyszabályzat, bojkott-megállapodások vagy a közös ügyfél-adatbázisok esetén. Az eljárásban a hallgatás-beleegyezés szabály érvényesül a felekre, nem érdemes azzal érvelni, hogy az adott vállalkozás képviselője csupán jelen volt. Az összehasonlító reklám szabályozása is átkerült a versenytörvénybe, de ettől még az alapvető reklámszabályok (mint a megtévesztés tilalma vagy az állítások igazolhatóságának előírása – már a közzétételkor) érvényesek maradtak.