Az automatizálással és az emberek gépekkel való helyettesítésével kapcsolatos félelmek és aggodalmak évszázadosak. A legfrissebb, a generatív mesterséges intelligencia (MI) körüli felhajtásban azonban kevés szó esett arról, hogy a szöveges tartalmakat előállító szakemberek mit várnak az MI-től és ezzel kapcsolatban hogyan vélekednek a munkakörükről, a várható karrierjükről.

Vicsek Lilla, Pintér Róbert, a Corvinus kutatói és Bauer Zsófia, a Corvinus korábbi doktori hallgatója harminc interjút magába foglaló kutatást készített magyar újságírókkal és szövegírókkal 2023 tavaszán. Az eredményeket bemutató tanulmány az International Journal of Sociology and Social Policy című szakfolyóiratban a közelmúltban jelent meg. Ezek fő tanulsága, hogy a válaszadók szkeptikusak és magabiztosak, nem aggódnak: a mesterséges intelligenciát nem radikális, robbanásszerű előrelépésként, hanem az eddigi technológia sorozatos fejlődésének újabb, kisebb lépcsőfokaként látják, ahogy az történt a mobiltelefon vagy a közösségi média megjelenésekor is.

Az MI-t alábecsülik, a saját képességeikben bíznak

Szerintük az MI nem kivételes újítás, és inkább a kiegészítés, mint a helyettesítés eszköze. Úgy vélik, növeli a hatékonyságot és megkönnyíti a rutinmunkát, de úgy gondolják, pótolhatatlan marad az emberi közreműködés a munka kreatív, intuitív részében és a társas kapcsolatok ápolása. A szakemberek a ChatGPT-ről pesszimistán nyilatkoztak: elsősorban a korlátait hangsúlyozzák, különösen annak magyar nyelvű működésében és a hallucinációk terén. Ezeket a gyengeségeket hajlamosak voltak a jövőre is kivetíteni, felemlegetve, hogy Magyarország gyakran lemarad a technológiai újítások átvételében. Az egyik válaszadó például így fogalmazott: „Még 15 év múlva sem tudom elképzelni, hogy az emberi kreativitást helyettesíteni tudja.”

Az MI körüli médiafelhajtás hat a megkérdezettekre: a ChatGPT berobbanása előtt azt gondolták, csak a fizikai dolgozókat fogja érinteni, utána viszont kipróbálták, csalódtak és megkönnyebbültek. Változtattak a véleményükön, már elképzelhetőnek tartják, hogy a saját jövőjüket is befolyásolja, de a média által sugallt túlzó képpel ellentétben – saját múltbéli és szakmai tapasztalataikra építve – csak szűk határok között.

A két szakma képviselői úgy érzékelik, hogy nincs okuk az állásukat félteni: egyrészt nem olyan forradalmi az újítás, másrészt úgy vélik, jobban tudnak alkalmazkodni az újdonságokhoz más szakterületen dolgozókhoz képest. Hozzáteszik, hogy elsősorban a sok rutinmunkát végző juniorok problémája, hogy őket az MI jobban kiválthatja, pl. rövidhírek írásában. (Érdekesség, hogy a kutatás résztvevői közül még azok sem tartották magukat juniornak, akik fiatalok voltak és legfeljebb csak néhány évnyi munkatapasztalatuk volt.) Szinte mindenki úgy érzi, hogy ő profitálni fog az MI-ből, míg mások, akik ugyanazon a területen dolgoznak, vesztesek lehetnek. Ugyanakkor csak kevesen törekednek aktívan új készségek elsajátítására.

„Az optimizmus torzítását a szakirodalom olyan kognitív torzításként tárgyalja, amely során az egyének túlbecsülik a velük bekövetkező pozitív események valószínűségét, és alábecsülik a negatív események megtapasztalásának valószínűségét. Ezt figyelembe kell venni, amikor megpróbáljuk megragadni, hogy az embereknek milyen elvárásaik vannak a munkájuk és a mesterséges intelligencia jövőjével kapcsolatban” – emelte ki Vicsek Lilla szociológus, a tanulmány corvinusos első szerzője.

Pesszimista újságíró vs. optimista szövegíró

Az újságírók jobban aggódnak amiatt, hogy az MI-t rosszindulatú célokra is lehet használni. Kérdés szerintük, hogy az MI-vel készülő tudósítások mennyire tudják elkerülni a dezinformáció csapdáját és mennyire tudnak kellő mélységben tájékoztatni. Ezek kivédése egyenesen pluszmunkát jelenthet, nemhogy segítene nekik vagy helyettesíthetné őket, így tehát az MI-nek káros hatása is lehet. Azt hangsúlyozzák, hogy az MI különösen gyengén teljesít az oknyomozó újságírásban, a terepmunkában és a hiteles, etikus tudósításokban. „Nyugaton elsősorban a piac fogja eszközként használni, keleten pedig a hatalom fogja eszközként használni. Keleten inkább propagandisztikus eszköz lesz” – vélekedett az egyik válaszadó.

A szövegírók – akik az újságírókhoz képest már aktívan használják az MI-t a munkájukban –, ezzel szemben nyitottabbak az MI beépítésére a munkafolyamataikba. Olyan eszközként tekintenek rá, mint ami a kreativitás és a tartalomgyártás hatékonyságának növelését szolgálja, pl. szóbeli interjúk automata leiratozásában vagy alap háttérinformációk gyors lekérdezésében. Ez szerintük megnyitja az utat a „kézműves” szövegírás felé, ahol kevés az unalmas, ismétlődő feladat. A szakma néhány képviselője ugyanakkor úgy vélte, hosszú távon a munkakörük akár teljesen eltűnhet, míg a megkérdezett újságírók mindegyike ezt lehetetlennek tartotta.

„A munkahelyek jövője összetett kérdés, és nem az emberek és a gépek közötti zéróösszegű játék. Sok esetben az MI együttműködik majd a szakemberekkel, míg más esetekben helyettesítheti őket. Ezt a jövő fogja eldönteni, amire hatással van az is, hogy maguk a szakterületükben érintett munkatársak hogyan értelmezik az MI helyét a szakmai jövőjükben. Ezért is fontos és hiánypótló azok a kutatások, amelyek a szubjektív tapasztalatokat dolgozzák fel” – hangsúlyozta Vicsek Lilla.

Photo by Tyler Franta on Unsplash

Kétségtelen, hogy napjainkban a „tartalom a király”, annak előállítása pedig a végletekig demokratizálódott, egyszerre verseng ugyanis a figyelemért a hírportál és az életmódmagazin, a YouTube csatornát vezető influenszer és a TikTokker, az embereknek pedig nem számít, honnan szerzik a számukra értékes információkat. A cél tehát a médiapiac szinte minden szereplőjénél jó minőségű, releváns tartalmat nyújtani minél gyorsabban azoknak a fogyasztóknak, akiket jó eséllyel szólítanak meg éppen az adott pillanatban és felületen. Ehhez nyújtanak felbecsülhetetlen értékű információkat az adatalapú megoldások, melyek közül a Protechtor szakértői videósorozatának friss részében is megosztottak jónéhányat. „Ma már meg tudjuk például mondani egy akár többszáz munkatársat foglalkoztató médiaóriásnál, hogy hogyan lehet a legjobban kiaknázni a kollégák erősségeit, így optimalizálhatják a szerkesztőség működését. Órára lebontva analizálhatjuk, mennyire működik jól egy hírportál címoldala, és hogy mekkora erőforrást érdemes befektetni a kezelésébe. Az adatvezérelt megközelítésnek köszönhetően tehát hatékonyabban és gazdaságosabban működhetnek a médiumok – magyarázta Sólyom Balázs, a Trendency Data Science és Analitika üzletágának vezetője.

Az analitika mellett nagyon fontos szerep jut az előrejelzéseknek is, itt hívják segítségül a szakértők a gépi tanulás eszközeit. Ezek egyik tipikus példája az online kereskedelemből is ismert ajánlórendszerekhez hasonló megoldás, ahol az elolvasott cikk alatt olyan kapcsolódó írásokkal találkozhat az olvasó, mely nagy eséllyel szintén érdekelni fogja. A mesterséges intelligencia egészen fejlett előrejelzéseket is képes megmutatni, ki gondolná például, hogy a forint-euró árfolyam vagy éppen az időjárás és a hétvége közeledte is komoly hatással lehet a tartalomfogyasztási szokásainkra? Nos, az algoritmusok akár ezen tényezők figyelembevételével is meg tudják jósolni, hogy milyen témájú cikkeket mikor érdemes publikálni a médiumoknak ahhoz, hogy kimagasló kattintási arányt produkáljanak. Bár az igény és ezzel együtt a piac hazánkban is dinamikusan bővül, nem meglepő módon a nemzetközi médiaóriások mutatják az utat a technológiai fejlesztések terén: a Bloomberg már egy 200 fős stábot foglalkoztat csak ezzel a feladatkörrel. Egy biztos: aki hosszabb távon is sikeres szereplője akar lenni a médiaiparnak, annak mihamarabb be kell szállnia az adatvezérelt tartalomgyártás és működés világába.

Most akkor lőttek az „emberszabású” újságíróknak?

Egyre fontosabb szerep jut tehát a gyorsan tanuló gépeknek a tartalomgyártás területén is, sőt megjelentek azok a „robotok”, melyek akár már egy cikket is képesek önállóan megírni. Vannak például olyan sablonszerű szerkesztőségi tartalmak – a sporteredményekkel vagy a napi tőzsdei hírekkel foglalkozó írások –, melyek nem igényelnek emberi kreativitást, így az adatok, számok, statisztikák betáplálása után az algoritmus dolgozik tovább – a kész cikket pedig csak korrektúrára kell küldeni a publikálás előtt. Felmerül tehát a kérdés, ami minden iparágat foglalkoztat, melyben megjelenik a mesterséges intelligencia: mi lesz így a „humán” újságírókkal? Nos, attól egyelőre biztosan nem kell tartani, hogy a gépek elveszik a munkájuk, ugyanis számos olyan műfaj van az oknyomozó cikkektől kezdve az érzelmes blogbejegyzésekig, melyeket az ML eszközeivel nem lehet előállítani. Ráadásul azt sem szabad elfelejteni, hogy az algoritmusokat is emberek alkotják, az ő ismereteik, logikájuk, elméjük működését követi a mesterséges intelligencia is.

Szenczi Roland, a Trendency vezető adatszakértője hozzátette: „A mi gépi tanulás alapú megoldásokat készítő csapatunk is igen sokszínű: a magas szintű fejlesztő tudással és speciális ML technológiai ismeretekkel rendelkező kollégák mellett együtt dolgozunk viselkedéselemző pszichológusokkal vagy éppen a biostatisztika területéről érkezőkkel is. Bár gyakori tévhit, a mesterséges intelligencia nem úgy működik, hogy az egyik oldalon bedobunk valamit, bent végbe megy a csoda, és kapunk valamilyen eredményt. Mi mondjuk meg, mi találjuk ki, mit fognak az algoritmusok véghez vinni. Pontosan ezért én nem úgy képzelem el a jövő szerkesztőségeit, hogy gépek tevékenykednek benne, sokkal inkább úgy, hogy rengeteg monitor veszi körül az újságírókat, akik valós időben figyelik a pillanatnyi trendeket és fontos témákat, illetve az ezeket feltáró analitikákat és előrejelzéseket – az adatalapú szemlélet általánossá válásával pedig új fejezet kezdődik a modern újságírásban.”

A Próbakő Kommunikáció online felmérésben* kérdezte meg a velük kapcsolatban álló újságírókat arról, hogyan élik meg a koronavírus okozta járványhelyzet kihívásait, milyen hatással van életükre, mindennapi munkájukra a megváltozott világ.

Az újságírók 80%-a home office-ban van, 21%-uknak csökkent a fizetése

A válaszadók kb. harmada korábban is otthonról dolgozott, közel fele pedig az eddig szerkesztőségből végzett teendőit most home office-ból látja el. Az újságírók közel harmada érzi úgy, hogy a work-life balance az előbbi irányába mozdult el. Ezzel szemben minden ötödik kitöltőnek kevesebb lett a munkája, ami sajnos a fizetésük csökkenését is jelenti. Az újságírók több mint háromnegyede érzi valamilyen szinten veszélyben a munkáját a járványhelyzetben kialakult gazdasági megszorítások miatt.

Összességében borúsan látják a szakma jelenlegi helyzetét és kilátásait az újságírók. Ezt alátámasztja az is, hogy amikor a felmérés arra kérdezett rá, hogy milyen szavak jutnak eszükbe az újságírással kapcsolatban, akkor döntő többségük negatív, esetleg semleges szavakat említett (bizonytalanság, túlélés, kiszolgáltatottság, alulfizetett, függőség). Akadt azért néhány előremutató kifejezés is a válaszok között: tanulás, minőség, fejlődés, pontos, remény.

Merre tovább, újságírás?

„Kutatásunk eredménye azt jelzi, hogy az újságírói szakma évek óta megfigyelhető változása, alakulása felgyorsult a koronavírus-járvány és a korlátozó intézkedések miatt. Ezeket a folyamatokat a sajtókapcsolati munka stratégiai tervezése és a napi szintű megvalósítás során egyaránt figyelembe kell venni”– mondta R. Nagy András, a Próbakő Kommunikáció ügyvezetője, a Worldcom PR Group EMEA igazgatótanácsi tagja. A print sajtó jövőjét illetően a két szélsőséges véleményhez tartozók tábora így alakul: a nyomtatott termékeknek egyértelműen van jövőjük az újságírók negyede szerint, ezzel szemben 5%-uk a print sajtó végét vizionálja. Abban viszont a válaszadók 90%-a egyetért, hogy az online sajtó, az online videós tartalmak és a podcastok jelentősége tovább nő. Az újságírók közel harmada látja úgy, hogy új tudásra kell szert tennie (pl. videógyártás, hanganyagok készítése), hogy alkalmazkodni tudjon a változóban lévő igényekhez. „A kommunikációs cégeknek a digitális pr-munkát kell tovább erősíteniük, és olyan tartalmakat is gyártaniuk kell, amelyek az online sajtót, a videós és podcast tartalmakat segítik, szolgálják ki”– tette hozzá R. Nagy András.

Koronavírus: lankadó érdeklődés

Az újságírók közel 60%-a úgy látja, hogy a pandémiával kapcsolatos kezdeti nagyon nagy érdeklődés mostanra kicsit alábbhagyott. A márkák is kezdenek másról beszélni: az újságírók 44%-a az utóbbi napokban újra kap vállalatoktól/intézményektől/márkáktól olyan anyagokat is, amelyekben nem szerepel a koronavírus.

*A Próbakő Kommunikáció rendszeresen kérdezi az újságírókat különböző témákban. A COVID-19 okozta helyzet kapcsán készített online felmérésüket 155 újságíró töltötte ki.