A Várkonyi-díjjal minden évben azok munkáját ismeri el a Vígszínház társulata, akik bár a közönség számára láthatatlanok, tevékenységük azonban elengedhetetlen és megkerülhetetlen a színház életében. Tóth Anikó 1995. április 1-jén kezdett a Vígszínházban dolgozni leltározóként, majd 2009-ben gondnok lett. Több mint negyedszázada tagja a színháznak, töretlen szorgalommal és lelkesedéssel végzi munkáját. Végtelenül precíz, gyors, gondos. Mindenre és mindenkire odafigyel, a Vígszínházban és a Pesti Színházban is ismer minden sarkot, apró zugot. Tudja, hogy a zavartalan működéshez mi mindenre van szükség. Tőle nehéz lehetetlent kérni, és igyekszik mindent gyorsan teljesíteni és megoldani. „Óriási dolog a Várkonyi-díj, hiszen a munkatársaim választottak engem. Persze a mindennapokban is érzem, hogy meg vannak-e elégedve a munkámmal, becsülnek-e. Ez az elismerés azonban egy hatalmas visszajelzés. Hiszen itt, a Vígszínházban egy igazi csapat tagja vagyok. Egyébként egész életemben meghatározó a Vígszínház. Diákként sokat csücsültem a karzaton, majd hosszú éveken keresztül innen indult a busz, amivel hazajártam Újpestre. Büszke voltam, amikor idekerültem. És azóta is minden nap különleges érzés ide bejönni. Igyekszem megnézni az összes előadást. S akárhányszor végig megyek a nézőtéren, mindig rácsodálkozom, hogy milyen csodás, mennyire gyönyörű ez a színház. Milyen jó, hogy itt lehetek nap mint nap!” – emelte ki a díjazott.

A Várkonyi Zoltán-emlékdíjat május 12-én ünnepélyes keretek között, Az öreg hölgy látogatása című előadás után a Várkonyi-család – Várkonyiné Farkas Éva, Várkonyi Gáspár és felesége, lányuk -, valamint Rudolf Péter adta át.