Virág Judit és Törő István vezette be a magyar aukciós piacra azt, hogy az árverések legyenek szórakoztató társadalmi események is, ahol komoly- vagy könnyűzene szól, ahol pezsgőt szolgálnak fel. Emlékezetes eset, amikor A baba látogatói című Munkácsy-képet Csajkovszkij B-moll zongoraversenyének kíséretében a zsinórpadlásról eresztették le egy fejlámpával az addigra teljesen elsötétített árverési terembe. „Egy aukció mindig érzelmileg súlyosan motivált dolog. Még nekünk is, akik ezeket az impulzusokat irányítani igyekszünk. Az említett képet óriási érdeklődés övezte. A romantikus énem mondatta velem, hogy keltsünk az árverés előtt némi drámai hatást” – mondja Törő István a Tóth Olivér által készített nagyinterjúban, amely az Art is Business magazin oldalán jelent meg. „Az emberek meglepődtek, amikor hirtelen sötét lett a teremben, sokan azt hitték, áramszünet van, majd egyszer csak megszólalt a zene, és húsz-harminc másodperc alatt leeresztettük a képet. Dermesztő csend honolt… Mostanában az angol Sotheby’s csinál hasonló attrakciókat. Nekünk ez volt az első és egyben az utolsó, részben azért, mert ezt a poént csak egyszer lehet elsütni, másrészt kaptunk néhány negatív visszajelzést is, hogy egy árverés nem színház. Sok újdonságot vezettünk be a magyar piacra. 1993-ban hónapokat töltöttem Amerikában, de a világban máshol is megnéztem, hogyan bonyolítják le az árveréseket. A munkatársaink egyenruhában és kesztyűben fogadták a vendégeket, akiknek valóban pezsgőt szolgáltunk fel. A tartalom mellett adtunk a külsőségekre is” – teszi hozzá Virág Judit.

Az aukciók segítségével nagyon jól lehet alakítani az értékrendet is, felhívni a figyelmet kevésbé ismert vagy teljesen eltűnt alkotók életművére, árnyalni a belső hangsúlyokat, ezáltal befolyásolni a piacot. De vajon előfordulhat-e olyan, hogy egy ma értéktelennek, eladhatatlannak gondolt mű idővel értékessé válik? Törő István szerint ilyen törekvése minden galériának van. „Ezzel együtt sokan gondolják azt, hogy az aukciósházak manipulálják a piacot. Elméletük szerint olyan művészeket is beemelhetünk a köztudatba, akikhez üzleti érdekünk fűződik, de valójában nem képviselnek igazi értéket. A valóságban ez elképzelhetetlen. Nyilvánvalóan a vezető galériáknak van piacbefolyásoló szerepe és ereje, de nem olyan mértékű, hogy egy kvalitás nélküli művész alkotásait piaci alapon értékesítse. Az más kérdés, ha arról beszélünk, hogy egy esetlegesen lappangó életmű egyszer csak előkerül, aminek következtében az alkotó munkásságát szükséges újra értelmeznünk. Gondoljunk csak Vaszkó Ödönre vagy gróf Batthyány Gyulára, akiket a szakma sokáig nem értékelt sokra, majd egy ponton az addig korszerűtlennek hitt alkotókról kiderült, hogy nagyon is korszerűek, ezért beépültek a magyar kánonba. Ugyanez a folyamat a nemzetközi színtéren lehetetlen. Ennek a klasszikus példája Csontváry Kosztka Tivadar, aki világszínvonalú festő, de azt a korszakot, amelyben alkotott, már megírták, benne azokkal a nevekkel, akik meghatározóak voltak. Ebbe Csontváry nem került be, mert nem ismerték, és ez már nem is fog megváltozni.”

A Magyar Nemzeti Bank 2014 januárjában indította el műkincsvásárlási programját, amely a műtárgypiac egyes szereplői szerint erősen torzítja a piacot azáltal, hogy a tárgyakat túlárazva veszik, továbbá jelenleg még bizonytalan értékkel bíró, kevéssé jelentős kortárs alkotóktól is vásárolnak. „Az MNB Értéktár programjának vásárlásai 2018 végén lezárultak. Ennek célja az volt, hogy egyrészt az elmúlt történelmi időkben külföldre vagy külföldi tulajdonba került, jelentős művészeti értéket képviselő műkincsek visszakerüljenek az országba, másrészt az itthoni gyűjteményekben lévő műkincsek megvásárlásával szerették volna megelőzni azok szétszóródását. Nagyon fontos alkotásokat, köztük könyveket, bútorokat és festményeket kutattak fel és mentettek meg. A kortárs gyűjtemény – amelynek felépítése az Értéktár program lezárása után indult – elsősorban az alkotók és galériásaik számára volt fontos, hiszen sokan közülük ennek köszönhetően tudják majd finanszírozni a következő évek fejlődését” – mondja Törő István, aki 2015-ben adta el az erdélyi érmegyűjteményét a Magyar Nemzeti Banknak. Mint az a beszélgetésből kiderül, a gyűjtemény a maga nemében világelső volt, 222 darabból állt, a legelső erdélyi fejedelemtől a legutolsóig gyakorlatilag minden jelentős darabot tartalmazott.

Az interjúban szó esik még a hazárdjátékról, a magyar festészet helyzetéről a világban, Virág Juditnak és Törő Istvánnak a műkereskedelemben töltött évtizedeiről, kezdve az első aukciójuk főművétől, az irreális áron vásárolt Rippl-Rónai-alkotástól a garázsvásárból előkerült Tihanyi Lajos-képen át a reklámszatyorban érkező Csontváry-festményig, valamint arról, mennyire tudnak függetlenek maradni a magyar piaci viszonyok között.

A nagyinterjú az alábbi linken elérhető.

Fotó: Törő István és Virág Judit (Valuska Gábor fotója)

Aukciós rekordok

Virág Judit művészettörténész és Törő István üzletember 1997. május 31-én nyitotta meg 40 négyzetméteres galériáját a Falk Miksa u. 13. alatt Mű-Terem Galéria néven. Egy évvel később rendezték meg első aukciójukat, amellyel berobbantak a hazai műtárgy piacra: Rippl-Rónai József Zorka kék gyűrűvel című képe 21 millió forintos új aukciós rekorddal kelt el.

„A kezdeti sikereket az intenzív marketingkampánynak, a válogatott képanyagnak és az újszerű, tanulmányokkal, kutatási adatokkal tűzdelt katalógusnak köszönhettük. Sokat számított az is, hogy megreformáltuk az árverések lebonyolítását, elegáns külsőségek mellett élményt kínáltunk a művészetek kedvelőinek” – mondta el Virág Judit.

A 2001-es év mérföldkő volt a cég életében, a galéria átköltözött jelenlegi helyére, a Falk Miksa utca 30. szám alá, az aukciók és a kiállítások igazi otthonra leltek. Innentől a műtárgyakat méltó körülmények között, szépen megvilágítva tudták az érdeklődők elé tárni. Közben egymás után döntötték meg az aukciós rekordokat.

Innovációk a hazai műtárgypiacon

„2011-ben nyugat-európai mintára, elsőként a piacon bevezettük a becsértékes aukciót” – mondta el Törő István társtulajdonos. Az üzletember azt is kiemelte, hogy a Virág Judit Galéria a világon elsőként rendezett Zsolnay aukciót, amelyen minden tétel elkelt.

A világjárvány éveit a galéria fejlesztésre használta fel, a kiállítótér 440 négyzetméterrel bővült, valamint elsőként a magyar műtárgypiacon kifejlesztették a saját online aukciós platformjukat, lehetővé téve ezzel a professzionális vásárlást.

A galéria elévülhetetlen érdemeket szerzett a háború utáni hazai kortárs művészet megismertetésében, az itt született rekordok alapjaiban írták át a piacot: a hazai kortárs alkotók is évről évre keresettebbek idehaza és külföldön. Míg 2017-ben a galéria nettó árbevétele 1,2 milliárd forint volt, 2021-et már 4,8 milliárd forint felett zárta a cég.

Ismeretlen remekművek kerülnek kalapács alá

A galéria május 31-én klasszikus művekből, június 1-én pedig a kortárs alkotásokból tart jubileumi aukciókat, olyan festményeket árvereznek el, amelyet a nagyközönség eddig nem csodálhatott meg. „2021-ben soha nem látott számban keltek el 100 millió feletti festmények és úgy látjuk, hogy a zavaros világpiaci helyzet ellenére a műkincs egy értékálló és biztos befektetés marad, így az ünnepi évben is kiemelkedő forgalomra számítunk. Emellett folytatjuk non-profit tevékenységünket a hazai művészet elismertségének növelésére” – mondta Virág Judit.

Top 5 rekord és leütési árak

Csontváry Kosztka Tivadar: Rejtélyes sziget, 460 millió forint

Csontváry Kosztka Tivadar: Traui táj naplemente idején, 240 millió forint

Rippl-Rónai József: Piacsek bácsi a Niklay lányokkal, 220 millió forint

Tihanyi Lajos: Pont Saint Michel, 220 millió forint

Munkácsy Mihály: Poros út I., 220 millió forint