A tokenizáció a digitális fizetések evolúciójának következő szakasza, amelyet az érintéses fizetések bevezetése és elterjedése indított el. A kártyabirtokosok ahelyett, hogy plasztik kártyájukat használnák, egyre gyakrabban okostelefonjukkal fizetnek, ami az ezekben az eszközökben tárolt tokenizált kártyák nélkül nehézségekbe ütközne.  A tokeneket most már egyre szélesebb körben használják online fizetésekhez. Így az internetes és a bolti fizetések közötti különbségek egyre inkább elmosódnak, és mindeközben teljesen új megoldások és fizetési módok előtt törnek utat. A tokenizációnak és más technológiáknak, például a biometrikus azonosításnak köszönhetően a fizetés olyannyira automatizálható, hogy szinte észrevétlenné válik. Ilyen automatizált fizetés például, amikor valaki letesz egy bérelt elektromos rollert, kiszáll egy közösségi autós alkalmazáson keresztül bérelt kocsiból, vagy akár egy ételrendelő applikációban jelzi, hogy megérkezett a rendelése. 2022 decemberében a tokenizált tranzakciók volumene Közép-Kelet-Európában éves szinten négyszer gyorsabban nőtt, mint az összes többi Visa tranzakció a régióban. A technológia még mindig viszonylag újszerű megoldás és a Visa partnereivel együtt továbbra is vizsgálja a benne rejlő lehetőségeket új fizetési élmények megteremtésére.

„A tokenek az e-kereskedelem meg nem énekelt hősei, amelyek a kibocsátók, a vásárlók, a kereskedők és a fogyasztók számára egyaránt előnyösök. A tokenizációra, mint alapra, olyan megoldásokat építünk, amelyek képesek megváltoztatni a vásárlás és az értékesítés módját. A tokenek segítenek csökkenteni az online csalásokat, valamint gyorsabb és rugalmasabb fizetési módokat tesznek lehetővé, amit az online és az üzletekben vásárló Visa kártyával rendelkezők nagyra értékelnek” – mondta Sármay Bence, a Visa Magyarországért felelős területi vezetője. „A Visa kártyabirtokosok számára a tokenek számos előnyt biztosíthatnak, ami megkönnyíti mindennapjaikat. Például, ha egy tokent egyszer elmentettek egy streaming szolgáltatónál, és a kapcsolódó kártya lejár, a felhasználóknak nem kell új tokent hozzáadniuk a szolgáltatáshoz. Ez kényelmes a felhasználók számára, hiszen nem kell újra elvégezniük a kártya hozzáadás folyamatának lépéseit, hogy hozzáférjenek a szolgáltatáshoz.”

A tokenizálást támogató pénzintézetek egyre több online kereskedőnek kínálják azt a szolgáltatást, amely során a felhasználók kártyaadatokat tárolnak a webshopokban. Egy adott internetes áruház felkeresésekor ezt a megoldást használva a vásárlóknak nem kell minden egyes alkalommal megadniuk a kártyaadataikat, így gyorsabb és kényelmesebb fizetési élményben lesz részük. Ez segít a kereskedőknek csökkenteni a kosárelhagyási arányt és ösztönzi a vásárlói hűséget – írják.

A fizetések tokenizációja globális lendületet vesz

Tavaly Közép-Kelet-Európában a tokenizált Visa-kártyákkal végrehajtott tranzakciók jóváhagyási aránya magasabb volt, mint az összes többi Visa-tranzakcióé a régióban, de ez nem számít kivételnek. Világszerte több mint 189 piacon több mint 8500 kibocsátónál és 2,4 millió kereskedőnél az online fizetéseknél a tokenek 3%-kal növelték a jóváhagyott tranzakciók arányát és 30%-kal csökkentették a csalások mértékét 2023 első negyedévében. Mindez segíti a kereskedőket értékesítésük bővítésében és a csalással kapcsolatos költségek leszorításában. Tavaly december végén a Visa Token Szolgáltatáson keresztül világszerte kibocsátott tokenek száma átlépte az 5.3 milliárdot, így 12 hónap alatt majdnem megduplázódott, ami a tokenizáció valóban globális méretét igazolja. Ez egyértelmű jel a digitális kereskedelem irányáról, alátámasztva a tokenek biztonságot, rugalmasságot és gyorsaságot növelő potenciálját a tranzakciók terén.

Fotó: Visa

1. Többet fogunk utazásra költeni

Nagyrészt az újra megnyíló határoknak köszönhetően, 2022 folyamán az utazási forgalom újra fellendült világszerte,  ami várhatóan 2023-ban is folytatódni fog. A Visa nemrégiben végzett kutatása szerint 2022. június és augusztus között jelentősen nőtt az utazónként külföldön elköltött átlagos összeg, ami mind a kiskereskedelem, mind az olyan hagyományos kategóriák, mint a szállodák, éttermek és szórakozás tekintetében igaz volt. Kezdetben a tehetősebb utazók és a hosszabb nyaralások táplálták növekedést majd az utazói réteg összetétele egyre szélesedett, és az utazások időtartama visszatért a megszokott hosszra.

Miközben az üzleti utazások már  részben újraindultak, a turisták egy része a kevésbé zsúfolt üzleti célállomásokat választja az elérhető akciós árak miatt, a 2019-es szintekhez képest tíz üzleti célvárosból hétben kevesebbet kell fizetni szállodai tartózkodásért.

Mivel néhány országhatár még megnyitásra vár, az utazási és a kapcsolódó kiskereskedelmi bevételek növekedése előreláthatóan még tovább fog folytatódni. A Visa adatai szerint a külföldi turisták költése a világjárvány előtt leglátogatottabb 500 úti cél 63%-ában teljesen helyreállt – és ez a szám 2023-ban valószínűleg még emelkedni fog.

2. Tudatosabb fogyasztók, fenntarthatóbb vásárlás

Miközben 2022-ben egyre több időt töltöttünk otthonunktól távol, a fogyasztók viselkedésében és szokásaiban a fenntarthatósággal és az éghajlatváltozással kapcsolatos aggodalmak középpontba kerültek. A Skift és a McKinsey nemrégiben készült tanulmánya szerint az utazók 40%-a világszerte hajlandó valamivel többet fizetni (legalább 2%-kal) a karbonsemleges repülőjegyekért. Az olyan lehetőségek, mint a Visa Eco Benefits csomag és az Ecolytiq-kal való partnerség, segítik a fogyasztókat, hogy fenntarthatóbb döntéseket hozzanak vásárlásaiknál: hozzáférést biztosítanak az online elérhető kedvezményekhez, felhívják a figyelmet a klímatudatos választásra, valamint tájékoztatnak a vásárlás karbonlábnyomáról.

A Recommerce – egy másik kifejezés a körkörös gazdaságra, ahol a kölcsönzés, újratöltés, javítás, viszonteladás, visszaváltás és újraelosztás fenntarthatóbb választásokat tesz lehetővé – szintén egyre népszerűbb: a Visa nemrégiben végzett felmérésében részt vevő fogyasztók 69%-a mondta, hogy a kiskereskedőket a körforgásos gazdasági tevékenységek alapján választaná[1]. Az előttünk álló évben több kedvezmény kapcsolódhat a fenntartható döntéseket hozó fogyasztók kártyás vásárlásaihoz, valamint olyan eszközök válnak elérhetővé, amelyek segítik a fogyasztókat a vásárlói döntésük várható hatásának bemutatásában, vizualizálásában.

A kényelem is kulcsszerepet fog játszani abban, hogy a fogyasztók fenntartható döntéseket hozzanak a mindennapi életükben. Jó példa erre, ha a tömegközlekedésért kártyával, vagy okoseszközzel érintéssel fizethetünk, így nem kell többé feltöltőkártyával, papírjeggyel vagy készpénzzel bajlódni, amikor az autózás helyett más utazási formát választunk. A Visa második, a városi mobilitás jövőjéről szóló felmérése szerint a megkérdezett utasok 91%-a elvárja, hogy az érintéses fizetés része legyen a közlekedési élménynek. A jövőre nézve arra számítunk, hogy az érintéses díjfizetés általánossá válik a tömegközlekedésben – mind az utasok, mind az üzemeltetők számára inkluzívabb, kényelmesebb és fenntarthatóbb közlekedési élményt nyújtva. A Visa hálózata 2022-ben mindössze tíz hónap alatt meghaladta az egymilliárd érintéses utazási fizetési tranzakciót a globális közlekedési rendszerekben, és a pénzügyi évet több mint 1,2 milliárddal ilyen tranzakcióval zárta.

3. Meredeken nő a kibocsátott tokenek száma

Tavaly augusztus végéig a Visa Token Szolgáltatása (VTS) már több mint 4 milliárd hálózati tokent bocsátott ki világszerte, amely azt is jelenti, hogy a jelenleg forgalomban lévő Visa fizikai kártyák számát meghaladja a tokeneké. Magyarországon is közel tízszer gyorsabban növekedtek a tokenizált Visa tranzakciók 2021 júniusától és 2022 júniusáig.

2023-ban a kibocsátott tokenek számának további dinamikus emelkedésére számítunk, hiszen a tokenek egyszerre az egyre kedveltebb mobilfizetés alapjai, valamint a folyamatosan fejlődő e-kereskedelem meg nem énekelt hősei is, amelyekből az egész fizetési ökoszisztéma profitálhat, mivel a kibocsátók, az elfogadók, a kereskedők és a vásárlók mindannyian számos előnyt élvezhetnek, többek között a csalások csökkenését, valamint az eszközök közötti egyszerű használatot.

4. Eljött a kriptovaluták tele

A kriptopiacok az elmúlt évben nagy volatilitást mutattak. Bár a jövő még bizonytalan, a jelenlegi “kriptotél” időszakában arra számítunk, hogy számos, kevésbé tartós koncepció nem állja ki az idő próbáját. Ugyanakkor mások, akik az új technológiai fejlesztések mértéktartó, szabálykövető megközelítésére összpontosítanak, továbbra is értékes web3 megoldásokat fognak építeni. A felhasználási lehetőségek között pédául a streaming (rugalmas) bérszámfejtések, a streaming mikrofizetések, illetve a határokon átnyúló kifizetések szerepelnek.

Végül pedig azt is láthatjuk, hogy a márkák az NFT technológiát új digitális élmények kialakítására, fizetési és hűségprogramok fejlesztésére használják fel, amivel igyekeznek elmélyíteni kapcsolatukat és elkötelezettségüket ügyfeleikkel. Ezek az élmények gyakran egyedi avatarok, a fizikai tárgyakat kísérő digitális tárgyak (és a digitális tárgyakat kísérő fizikaiak) formájában kelnek életre.

5. A csalók alkalmazkodnak a „hibrid” világhoz

Ahogy a világ egyre nagyobb része éli a hibrid munka- és életmódot, a csalók lépést tartanak, taktikájukat ahhoz igazítják, hol vagyunk és hol nem, valamint új módszereket találnak ki a fogyasztók átverésére. Az utazási kedv gyors visszatérésével, vélhetően továbbra is növekedni fog a határokon átnyúló csalások száma. Egy nemrégiben végzett Visa-felmérés szerint az utazók több mint fele (58%) aggódik a hitel- vagy betéti kártyájával történő csalás lehetősége miatt utazás közben1.

A legújabb fenyegetések egyike lehet a mesterségesen előállított személyi azonosító – ilyenkor a csalók személyazonossági elemek töredékeiből állítanak össze egy új személyazonosságot. Arra számítunk, hogy a kisvállalkozások továbbra is célpontok maradnak, mivel gyakran nincsenek meg az erőforrásaik vagy a tudásuk a biztonsági eszközök kezeléséhez.

Mindez együttesen azt jelenti, hogy a biztonság és a bizalom továbbra is kritikus fontosságú marad. A felhasználók védelmében megalkotott új generációs hitelesítési áttörések, mint például az EMV 3D Secure (EMV 3DS), hozzájárulnak a globális e-kereskedelem valós idejű biztonságossá tételéhez. A digitális fizetési módok és megoldások, mint például a virtuális kártyák, egyszerűbbé és biztonságosabbá tesznek a repülőjegy vásárlástól kezdve az éttermi számlák felosztásáig rengeteg tranzakciót.

^[1] A Visa megbízásából az Opinium és a Globescan által a KKV-k és a fogyasztók körében Európa-szerte végzett kutatás, valamint a The Circularity Gap Report, 2021 alapján.

Gondolom, miután 2020 tavaszán kitört a Covid-pandémia, sokan megéltük, hogy jó ideig üzleti téren a fű se nőtt… Nem titok, hogy a kulturális-kreatív szektor, amelyben dolgozom, e téren halmozottan hendikepesnek tűnt. (Kinek van szüksége életveszélyes válsághelyzetben művészetre?) Az ugyan sajtóhír volt akkoriban, hogy Németország, Anglia és az Egyesült Államok kapásból egymás után bejelentették a horribilis kultúramentő csomagjaikat (mert OTT bizony tisztában vannak azzal, hogy csak erős kultúrára épülhet erős gazdaság), ám itthon a mai napig nem volt ehhez hasonló bejelentés. Ennek ellenére senki sem szólalt fel ezzel kapcsolatban a szektor befolyásos szereplői közül. Hosszú volt a kivárás, hogy történjen valami, de utána a szorongó bizonytalanság csendjét felváltotta egy másfajta csend: az elégedettség csendje, mint amikor a baba este megkapja a langyos tejesüveget, és… dől a lé… És persze jöhet az esti mese. Most én mesélek neked ‒ erről a sztoriról.

Szerző: Gajzágó György │ art ambassador, A2B–B2A stratéga │ Interart Alapítvány

E-mail: gyorgy.gajzago@artcenter.hu

Csodák pedig nincsenek

Sok művésszel beszéltem mostanában, de egyik sem panaszkodott. Tavaly ősztől kezdődően meglepetésszerűen megindult az általános érdeklődés, és kinyíltak a piaci pénzcsapok. Többen is mondták, hogy Covid ide vagy oda, ha valaki garantálná neki, hogy ez az év is olyan lesz, mint az előző, most aláírná. De mi is történt valójában? Mint minden változásnak, ennek is több szövevényesen összefüggő oka volt/van, és valószínűleg én se látom mindet. De nézzük sorban.

1. A hiány

A komfortzónák felborulásával valamennyien érezhető hiányt szenvedtünk a megszokott napi rutinok, a kialakult kis protokolljaink, a munka utáni töltekezés és örömök terén, átalakultak a fogyasztási szokásaink. A home office kultúra kényszerű berobbanása megnyirbálta az életünk változatosságát, és az unalom és megszokás ellen elemi védekezési mechanizmusok indultak el pszichénkben: kerestük a digitális izgalmakat filmcsatornák, színes művészeti oldalak látogatásával, és érzékelhető módon elfojtott, ám fékezhetetlen kalandvágyak törtek felszínre az online aukciók eseményein. Ezeknél a tranzakcióknál a műtárgy megszerzésének eufóriáján túl a fő nyereség a helyzet miatt lekorlátozott vásárlási öröm, valamint a kényszerű visszafogottság után kiélt szerzési és birtoklási vágy okozta elégedettség érzése volt.

2. A többlet

Nemcsak a cégek költöttek kevesebbet úgy általában (elmaradt rendezvények, utazási és reprezentációs költségek, rezsi stb.), hanem a magánéletben is szolidabb gazdálkodásra kényszerültünk. Rájöttünk, hogy elég egy héten egyszer kenyeret venni (és a vége jó pirítósnak), kevesebbet autóztunk, és nem jártunk moziba (ahol anno a büfé drágább volt, mint a mozijegy). Pénzek halmozódtak fel – persze kinél több, kinél kevesebb –, és ezeket az összegeket (váratlan pénz) mindenki szerette volna hasznosítani. Egyesek az otthonukba fektettek, mások értékpapírba, de a legizgalmasabb és legélménytelibb, legnagyobb hozammal kecsegtető befektetésnek a kortárs műtárgy bizonyult. (A klasszikus is megindult, de korántsem ennyire, mert kevesebb mai üzenetet hordoz, és extrém sok a hamisítvány.)

3. Az energiamegmaradás törvénye

A bezártság okán az emberek kreatív energiái a munkából a magánéletbe áramlottak: nem véletlen, hogy a barkácsáruházak parkolójába nem lehetett beférni. Az embereknek volt idejük otthon évek óta halogatott beruházásokat, felújításokat sorra venni („ugye most megcsinálod, apukám?”), és akinek nem adatott meg a kézügyesség, a kreativitását „kivetítve”, műtárgyak beszerzése formájában élte ki. Ez a konverzió egyébként a régebbi, klasszikus műgyűjtés idejében is kedvelt töltekezési forma volt, a híres mecénások is így teljesítették ki alkotószándékukat – művészeket segítve ennek gyakorlásában.

4. A minták hatása

A pandémia dübörgött, de a hírekben rendszeresen helyet kaptak olyan banki aktivitások, amelyek műtárgyvásárlásról vagy éppen -eladásokról szóltak. A legendás gyűjteménnyel rendelkező Deutsche Bank nem kis számban dobott piacra népszerű művészektől származó alkotásokat. Erről megoszlottak a vélemények: egyesek úgy gondolták, hogy „na tessék, mégsem olyan jó üzlet egy vállalati gyűjtemény”, de az avatottak leginkább azt olvasták ki a hírekből, hogy ez a befektetési forma likvid! Ha jól csinálja az ember, a műgyűjtemény nemcsak aranytartalék, hanem szükség esetén (persze ha minőségi műtárgyakról van szó) az aranynál jóval nagyobb hozamot biztosíthat a tulajdonosának. Ehhez hozzájárult az MNB egyik cégének kortársakvizíciója is: közel másfél milliárd forintért szereztek be hazai művészektől alkotásokat pár hónapon belül. Bármi is állt e mögött, egy biztos: a kultúra (és így a műgyűjtés is) mintaadó-mintakövető, és sokan csak azt látták, hogy ha az ország vezető bankja ezt csinálja, az számukra is hasznos lehet – és elindultak a galériák felé.

5. A szabadságvágy

A művészet ‒ szabad! A lockdown sok embert megviselt, kialakult a „home office szindróma”, és a bezártság globális megoldáskeresést indukált. Kézenfekvő volt a szabadság szimbólumainak megtalálása, melyeket nap mint nap élvezhetünk, és még ha pótcselekvés is, segít számunkra átvészelni a válságos időszakot. Mivel bezártak a múzeumok, a művészeti vásárok, nem lehetett utazni, és elmaradtak a társasági események, sokan a művészetben kerestek menedéket – ki az alkotásban, ki pedig műtárgyak vásárlásában találta meg ezt a hasznos illúziót. A válogatásban, keresgélésben és végül a választási döntésben a személyes szabadságot vélték megélni, és mivel ezt boldogan elújságolták az ismerőseiknek, ez újabb és újabb vásárlókat eredményezett a műpiac számára. Sok esetben olyanok is belevágtak egy-egy kvalitásos festmény vásárlásába (vagy éppen koncepció alapján gyűjteményépítésbe), akiknek korábban az üzleti hajszára fókuszálva eszük ágában sem volt a galériák felé nézni.

6. A környezettudatosság

Ahogy beszorultunk szűkebb környezetünkbe, és szerényebben kényszerültünk élni, elkezdtük jobban megbecsülni azt, amink van. A belassulás kevesebb vásárlást, kevesebb szemetet eredményezett, és a megszokott életnívóhoz tartozó gyarapodás igényét is sokan igyekeztek úgy megélni, hogy – átgondoltan – kevesebb olyan dolgot vettek, ami tönkremehet, szervizigényes vagy eldobható. Ilyen értelemben (ha belegondolunk) a művészet a „legzöldebb” és legbiztonságosabb „termék”. Egyedi, értékálló (persze ha valamennyire értőn vásárolunk), környezettudatos és a világot jobbá tevő dolgokról van szó. Ezek a döntési tényezők természetesen legtöbbször nem tudatosulnak, az is pszichológiai tény viszont, hogy a Maslow-piramis fizikai szintjére visszazuhanva előjönnek azok az ősi túlélési attitűdök (például a józan ész, az egymásrautaltság és a fenntarthatóság), amiket a rohanás és a hedonizmus korában már-már hajlamosak lettünk elfelejteni, vagy prioritásban hátrébb lettek sorolva.

„Egy előre bejelentett boom anatómiája”

Ezzel a címmel 2019 januárjában (!) megjelent a Világgazdaságban (keress rá!) egy cikkünk arról, hogy a vagyonosok fogyasztási szokásaiban globális mintázatok mutathatók ki. (Beszúrás: a kortárs műalkotás és egyáltalán a művészet mindenütt luxuscikk a világban, ezért az előbb említett mintaadó-mintakövető mechanizmus szerint ez egy felülről építkező piac! Bárhol és mindenhol.) Ezek a mintázatok három jól elkülöníthető fázisra bonthatók.

1. Az első fogyasztási fázis intim, zárt módon történik, és meglehetősen „hardverorientált”, azaz az elsődleges fizikai valóság megteremtésére fókuszál. Luxusautó, ház medencével, nyaraló, jakuzzi, kertépítés, jacht stb.
2. A második fázis még mindig elég zárt, de egy kis kulturális felhangot kap: belsőépítészet, dizájn, borok, gasztronómia, utazás.
3. A harmadik fázisban viszont színre lép az illető, és (ha adott esetben egy kis sznob allűrrel is) meg akarja mutatni, hogy kultúrember, része a mai kornak, a jövővel foglalkozik, nem a múlttal, és konkrétan a vásárlásokban a művészet következik! Ezzel nemcsak azt mutatja látványosan, hogy ő megteheti, hanem hogy valóban meg is teszi, és nem csupán csinálja, hanem jól csinálja! Ehhez persze meg kell szereznie a kellő ismereteket, amiket vagy autodidakta módon olvasással (vagy az említett mintakövetés útján) sajátít el, vagy kurzusokra jár (például CCA – ez itt a reklám helye…), vagy tanácsadót fogad, akinek az útmutatásai alapján idővel ő is elsajátíthatja a szükséges és elégséges tudást olyan mértékben, hogy a befektetési és presztízstényezőn túl napi inspirációs és örömforrást is jelentsen neki e tevékenység.

Ez rendben van, de mi történt most, a Covid kapcsán? Például kiesett az utazás! Kiestek továbbá a társasági események, és globális szinten tömegek „estek át” hirtelen a harmadik fázisba. Magyarországon 40 ezer személynek van 100 milliónál nagyobb cashvagyona bankban (ez publikus privát banki adat), és el lehet képzelni, mit jelent az, hogy az eddig nyilvántartott 100–150 műgyűjtőhöz képest mondjuk 10 ezren kezdtek bele a művészetvásárlásba. Csak itthon… Szeretném ismételten hangsúlyozni: ez a mintázat és a Covid is globális jelenség, és ez azt jelenti, hogy világszinten több millió (!) vagyonos ember pénze kezdett a közelmúltban egyre növekvő mértékben a művészeti szektorba áramlani.

Az előzőhöz kiegészítésképpen: ez egy rivalizáló réteg. Nemcsak az üzleti versenyszférában, hanem a magánéletben is rivalizálnak, sokszor a férj a feleséggel is (akár csak játékból, akár komolyan), de a társaságban mindenképpen. Mindig kell valami új, valami büszkeség, valami kihívás és mesélnivaló, ami az élet élvezetének sava-borsa. És persze a mintakövetés így is katalizálja az említett műpiaci folyamatot…

„A nemzetközi helyzet fokozódik”

Ez így jól hangzik, de mégis mi lehet a gond, amire figyelni kell?

Egyrészt a művészeti terület globálisan annyira rendezetlen a gazdasági szektorhoz képest, amennyire itthon, csak ahol előbbre tart a gazdaság, ott a művészeti szcéna is jobban „iparágasodott”, és nagyobb társadalmi megértést élvezve jobban strukturálódott is. E helyeken kialakultak azok a kapcsolódó piaci mechanizmusok és az ezekhez illeszkedő állami szerepvállalás (oktatási, jogi és pénzügyi környezet, nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező intézményrendszer) amely révén a műtárgyak vásárlása vonzó lehet annak számára, akinek fontos az, hogy a luxus élvezetén túl szempont az is, hogy a művészet terén is értékálló javakba fektesse a pénzét. De mitől lesz a műtárgy értékálló?

A befektetésekkel szembeni elvárásoknak (hogy legyenek biztonságosak, likvidek, és legyen megfelelő hozamuk) a kortárs műtárgyak eddig legfeljebb az „ön ebből kettőt választhat” elven tudtak megfelelni. A megnövekedett pici igények most nemcsak a művészeti közeget állítják feladatok és kihívások elé (például az elvárt brandingismeretek elsajátítása, sales skillek alkalmazása, az üzleti dokumentációs igényeknek való megfelelés, profi kommunikációs szakemberek és menedzserek bevonása, valamint lobbiképes szakmai struktúra kialakítása), hanem az egyes országok gazdasági és kulturális döntéshozóit is lépéskényszerbe hozzák.

A befektetés kontroll nélkül nagy rizikófaktorral jár, és ez a kockázat bizony a kezdeti lelkesedést megcsappanthatja: jelenleg ég a vásárlási láz a műpiacon, de a műalkotások értékállósága és hozama egyesegyedül a céltudatos és profi menedzseléstől függ. Egy, a korábbi lufikhoz (például dotkom) hasonló jelenség várható, ha az art world nem kap észbe, és nem találja ki magát. Merthogy ezt helyette (helyettünk) nem találja ki senki.

A digitalizáció az art worldben is teret nyer

A vásárok, múzeumok és galériák bezárása itt is elhozta a digitális megoldások korát. Ma már profi, élvezhető virtuális tárlatvezetéseken vehetünk részt, ami persze nem olyan, mintha a kiállítótér atmoszférájában, kedvelt társasági közegében lenne, de kezdjük megszokni, sőt a hátrányok elfogadásával együtt élvezzük a vitathatatlan előnyeit is.

A reziliencia korában felgyorsult a régen esedékes paradigmaváltás: a digitális vásári felületek és online aukciók mellett kialakult egy új műfaj. Felmerült, hogy ha a műtárgyat úgyis monitoron nézzük meg, hovatovább online felületen adjuk-vesszük, akkor akár az is elképzelhető, hogy a műtárgy fizikai valóságára (persze ha egyértelműen azonosítható) nincs is szükség. És immár beköszöntött a kriptoművészet, az NFT-k kora.

Amiért az NFT és a blockchainalapú műkereskedelem revitalizálja a piacot

Az NFT a nem helyettesíthető token (non-fungible token) rövidítése, a blockchainalapú rendszerek egy viszonylag új keletű fogalma. A kriptovaluták (bitcoin, ethereum stb.) helyettesíthető tokenek, mert bármikor helyettesíthetők egymással (átválthatók), ezzel szemben a műtárgyak és általában a művészeti alkotások (például a zeneművek) egyediek, mással nem helyettesíthetők. Adásvételük ugyanakkor ugyanolyan blokklánc technológiával történik, mint a kriptovalutáké.

Az NFT tehát olyan egyedi digitális eszköz, amelyet nem lehet másolni vagy replikálni – ennek következtében meg tudja őrizni ritkaságát, ezáltal is növelve az értékét. NFT lehet bármi, ami digitális és így digitális formában feltölthető, például digitális festmények, fotók, filmek, számítógépesjáték-elemek, zeneművek. (Keress rá, rendkívül izgalmas és mély téma!)

A cikkben vázolt folyamat jelenleg is tart, és a közeg gyorsuló ütemben alakul át. Az itt említett jelenlegi végkifejlet a véleményem szerint (kombinálva a tradicionális műtárgyak kereskedelmével) teljes paradigmaváltást hozhat a művészvilágban, ráadásul igen rövid idő alatt. Ez ugyan nem kis mértékben a globális fenntarthatósági okokból fontos kényszerű belassulás jótékony hozadéka, de benne rejlik a tudatos és elemi érdekből történő szintlépés lehetősége is, mert az ez idáig akadozó pénzáramlás útjából eltűnhetnek az eddig fennálló akadályok és bizalmatlanságot okozó anomáliák, és beköszönthet az art worldbe a megbízhatóság, a transzparencia és a kontrollálható folyamatok digitális kora: üzlet és művészet találkozik egy közös platformon. Art & Business forever!

Gajzágó György írása eredetileg a Márkamonitor 2021/1. számában jelent meg.

Ha szeretne további cikkeket olvasni a márkaépítés, a környezetvédelem, a fenntarthatóság témakörében, kövessen minket a Facebookon.  

A Visa tokenizálási technológiájának bevezetése egybeesik az egész világon tapasztalható digitális megoldásokra való markáns átállással, amelyek megváltoztatták az élet, a munka és a vásárlás módjait: a vásárlók 90%-a nem szívesen vásárol üzletekben, 45%-uk pedig azt állítja, hogy a jelenlegi helyzetben online kell vásárolni. Mivel a digitális vásárlók 2021-re várhatóan elérik a 2,1 milliárdot[1], a Visa tokenizációs technológiája, valamint a kattintással való fizetés élménye kulcsfontosságú szerepet játszik a digitális fizetési biztonság globális megerősítésében, amely most fontosabb, mint valaha.

Mivel egyre több kereskedő és kiskereskedő alkalmazza a tokenizálási technológiát, a VTS növeli és felgyorsítja a hitelesítő adatok on-file (COF) tokenizálására irányuló erőfeszítéseit. Mára több mint 13.000 kereskedő használja a Visa COF tokeneket. ³ A Visa Token Szolgáltatásban 150 piacon jelenleg több mint 8200 kibocsátó rendelkezik engedéllyel.

„A világ erőteljes digitális váltása aláhúzza az egyszerű és biztonságos digitális kereskedelem iránti igényt, ezért is láthattunk ilyen szintű növekedést a Visa Token Szolgáltatás által kibocsátott tokenek számában – mondta Kiss Ede, a Visa magyarországi vezetője. – Csak az elmúlt 12 hónapban a Visa több mint 680 millió tokent bocsátott ki, és izgatottan várjuk, hogy még tovább bővíthessük képességeinket többféle digitális tranzakciót is biztosítva – akkor is, ha ezek nem tartalmaznak 16 számjegyű Visa hitelesítő adatot.”

A következő 1 milliárd token – A Visa a kártyákról a felhőbe viszi a tokenizációt

Előretekintve, a Visa új és továbbfejlesztett megoldásokat indít a kereskedők és a mobilszolgáltatók adatvédelmével kapcsolatos működési kockázatok minimalizálása érdekében, csökkentve a felesleges lépéseket és súrlódást a fogyasztók számára. Ezek az előrelépések lehetővé teszik a Visa számára a legújabb, iparágvezető biztonsági intézkedések bevezetését, amelyek mind a hálózati, mind a pénzügyi intézmények szintjén alkalmazhatók.

• A Token ID képességeinek kártyákon túli kibővítése: A Visa bemutatja a nemrégiben megszerzett Rambus Payments tokenszolgáltatások üzletágának megújult arculatát, a Token ID – A Visa Solution-t. A Token ID kibővíti a Visa tokenizáló képességeit a Visa-hálózat kártya-alapú fizetésein túl a belföldi kártya-hálózatokra, valamint a számlaalapú és a valós idejű fizetésekre. A Visa Token Szolgáltatással együttműködésben a Token ID segít az ügyfeleknek a csalások számának csökkentésében és a tokenizálási technológiával elért biztonságos fizetési megoldások növelésében, miközben segíti a kiterjeszteni a Visa tokenizációs szolgáltatásait új, olyan speciális lokalizációs igényű piacokra, mint Törökország vagy Kína.
• CyberSource Token Menedzsment Szolgáltatás: A CyberSource Token Menedzsment Szolgáltatása központosítja és leegyszerűsíti a tokenkezelést az ügyfelek fizetési adatainak biztonságossá tétele, a fizetési konverziók javítása és a PCI-megfelelés következményeinek enyhítése érdekében. Összekapcsolja a tokeneket a szolgáltatók, a kereskedők, az elfogadó bankok és a technológiai platformok összes fizetési típusa és csatornája között. Létrehoz egy egységes token azonosítót (token-of-token) – az összes fizetési eszköz – köztük a kártyák, a bankszámlák és a helyi fizetési rendszerek – kezelésének központosításához és irányításához. A CyberSource által generált egységes token-azonosító védi az ügyfelek érzékeny fizetési adatait, és 360 fokos képet nyújt az ügyfélről fizetési csatornákon, kereskedői jutalmakon és hűségprogramokon keresztül.
• Felhő Tokenek: Ahogy a fogyasztók egyre több eszközt használnak az online vásárlás során, a Visa új, felhőalapú rendszert hozott létre, amely nagyobb rugalmasságot tesz lehetővé, mint a tokenek egyetlen eszközhöz történő kötése. A Visa Cloud Token Framework lehetővé teszi, hogy a fogyasztói fiókhoz tartozó e-kereskedelmi és a card-on-file tokenek több megbízható eszközön is rendelkezésre álljanak. A Cloud Token már globálisan elérhető, de eredetileg Latin-Amerikában és a Karib-térségben indult. A brazil fogyasztók az elsők a világon, akik az új Visa Cloud Token technológiát használják a WhatsApp biztonságos fizetésének javítására.

Az 1 milliárd token elérése egy újabb kulcsfontosságú pillanat az innovációra való törekvésben. Ez a mérföldkő nem sokkal azután történt, hogy a Visa közzétette a Visa Token Szolgáltatás 28 új partnerét, akik COF token kérelmezőként azon dolgoznak, hogy az egyszeri és a Visa hitelesítő adatokkal megismételt fizetések tokenizálásával még biztonságosabbá váljanak a digitális tranzakciók.

A Visa Token Szolgáltatásról további információt itt talál.

[1] Statista, Number of digital buyers worldwide from 2014 to 2021

³ VisaNet merchant data based on tokenized transactions processed between Jan. 2019 and June 2020