A koronavírus-járvány első hullámában a veszélyhelyzeti távmunka szabályozás célja az volt, hogy a munkáltató a távmunkavégzést, illetőleg az otthoni munkavégzést egyoldalúan, lényegében azonnali hatállyal elrendelhesse.

A 2020. november 12-től hatályos 487/2020 (XI. 11.) számú kormányrendelet ismét szabályozta a távmunkavégzést. A mostani normaszöveg célja egyértelműen az, hogy a munkáltatók és a munkavállalók számára biztosítsa a távmunkavégzés lehetőségét olyan feltételek figyelembevételével, amelyet a felek kölcsönösen kialkudnak és amelyben megállapodnak.

„A jogszabály ugyan külön nem nevesíti, azonban álláspontunk szerint a megállapodásnak írásban kell történnie. Ez a gyakorlatban munkaszerződést, vagy munkaszerződés-módosítást, illetőleg egyedi megállapodást jelent. A megállapodás egyes rendelkezéseit a felek a munkáltató által kiadott írásbeli szabályzatban, illetve munkáltatói utasításban egészíthetik ki, illetve részletezhetik” – mondja dr. Szűcs László, a Réti, Várszegi és Társai Ügyvédi Iroda PwC Legal szakértő ügyvédje.

A munka törvénykönyve jelenlegi szabályai szerint a távmunkavégzés esetén a munkavállaló munkafeladatait rendszeresen távolról, tehát a munkáltató telephelyétől elkülönült helyről végzi, és számítástechnikai eszköz útján továbbítja munkája eredményét a munkáltató részére. Ettől a szabálytól azonban a kormányrendelet szabályozása szerint a felek szabadon eltérhetnek és a rendeltetésszerűség alapkövetelményén belül szabadon meghatározhatják a távmunkavégzés feltételeit, lényeges fogalmi ismérveit.

Így például a felek minden olyan munkavégzést is távmunkának tekinthetnek, amelyet a munkavállaló a munkáltató utasításának figyelembevételével otthon, vagy egyéb tartózkodási helyén végez, függetlenül attól, hogy annak eredményét számítástechnikai eszköz útján továbbítja, vagy sem, illetve, attól függetlenül, hogy az otthon végzett tevékenység mennyire rendszeres (részleges vagy eseti jellegű, meghatározott napokon történő távmunkavégzés). A lényeg, hogy a felek az adott munkavégzést és munkafolyamat lényeges feltételeit megállapodás keretében rögzítsék.

A kormányrendelet előírja, hogy a munkavédelmi törvény távmunkavégzésre vonatkozó speciális munkavédelmi szabályait nem kell alkalmazni a veszélyhelyzet tartama alatt. Ennek alapján például nem kötelező a munkaeszközök előzetes kockázatértékelése. Elegendő tehát, ha a távmunkavégzés megkezdését megelőzően a munkáltató tájékoztatja a munkavállalókat az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos otthoni munkavégzés legfontosabb szabályairól – ilyenek például az asztalra, székre, megfelelő világításra vonatkozó előírások, ajánlások, tiltott tevékenységek stb. Ennek alapján már a munkavállaló felelős azért, hogy amennyiben a távmunkavégzésre vonatkozó megállapodást aláírja, úgy a munkáltató által meghatározott munkakörülményeket kialakítsa és a munkavégzése során betartsa.

A távmunkavégzési megállapodás legfőbb elemei tehát a távmunkavégzés keretében történő foglalkoztatás tényének rögzítése, a felek által biztosított munkaeszközök köre, a költségtérítés mértéke, valamint a munkarend meghatározása. Egyéb háttérszabályokat – például ellenőrzési jog gyakorlása, adatkezelési, titoktartási kötelezettségek teljesítése, munkavédelmi szabályok – a munkáltató továbbra is jogosult egyoldalú szabályzatban, utasításban közzétenni.

„A kormányrendelet értelmében távmunkavégzés esetén lehetőség van a ténylegesen távmunkával töltött napok arányában adómentes költségtérítést nyújtani a munkavállalók számára az év elején érvényes minimálbér 10%-a erejéig, amennyiben a munkavállaló nem érvényesít tételes költségelszámolást. Az adómentesen biztosítható költségtérítésnek tehát előfeltétele, hogy a munkavállalóval távmunkavégzési megállapodás szülessen, továbbá részleges távmunka esetén a munkáltatónak a munkaidő-nyilvántartási adatokat ki kell egészíteni arra vonatkozóan, hogy a munkavállaló mely munkanapokon teljesített távmunkát” – hívja fel a figyelmet dr. Zsédely Márta, a Réti, Várszegi és Társai Ügyvédi Iroda PwC Legal szakértő ügyvédje.

A PwC Legal szakértői kiemelik, hogy a kormányrendelet továbbra sem írja elő, hogy a költségtérítést a munkáltatónak kötelezően adnia kell-e vagy sem. Erre a munka törvénykönyve ad választ, amely előírja, hogy a munkavégzéssel kapcsolatos indokolt költségeket a munkáltatónak meg kell fizetnie. Ezért, ha igazolható, hogy a távmunkavégzéssel összefüggésben keletkezik többletköltsége a munkavállalónak, akkor két lehetőség mutatkozik: tételes költségelszámolás keretében a munkáltató megfizeti a költségeket vagy igazolás nélkül fizet költségtérítést a munkavállaló részére, amely azonban a kormányrendelet előírása szerint csak korlátozott mértékben – tehát a minimálbér 10%-ig – adható adómentesen, és csak a távmunkavégzés igazolt napjaira.

A kormányrendelet szerint a fenti tartalmú megállapodásokat a veszélyhelyzet idejére, tehát egyelőre 2021. február 8-ig terjedő tartamra lehet megkötni, és ugyanezen ideig van lehetőség a távmunkavégzéssel kapcsolatos és igazolás nélkül adható adómentes költségtérítés megfizetésére is.

Dr. Szűcs László tapasztalatai szerint számos cég már jelenleg is rendelkezik távmunka szabályzattal, illetve egyes társaságoknál már egyedi szerződések is születtek az otthoni munkavégzéssel kapcsolatosan. Az általánosan elterjedt vállalati gyakorlatok ismeretében ezek a szabályzatok – a kormányrendelet normáinak figyelembevételével – felülvizsgálandók.

„Álláspontunk szerint különösen a fentiekben hivatkozott munkavédelmi normák, illetve költségtérítési szabályok miatt célszerű a meglévő szabályok kiegészítése, módosítása, illetve az egyedi szerződések megkötése. Ha a munkavállalók már most is otthon végzik munkájukat, úgy lehetőség van az elektronikus úton történő szerződéskötésre is” – teszi hozzá a szakértő.

A veszélyhelyzet megszüntetése azzal is jár, hogy a bevezetett különleges szabályok ezt követően nem, vagy csak korlátozott ideig lesznek alkalmazhatóak. Ilyenek például a munkaidőbeosztás közlésére vonatkozó előírások: a veszélyhelyzet megszűnésével ezektől a szabályoktól 2020. július 1-ig térhet el a munkáltató. Ez után vissza kell térni a veszélyhelyzetet megelőző szabályok alkalmazásához. Így a módosított munkaidőbeosztást a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetét megelőzően legalább kilencvenhat órával korábban közölni kell, hogy ne minősüljön rendkívüli munkavégzésnek. Az átmeneti szabályok nem érintették azt a rendelkezést, hogy ha a munkáltató gazdálkodásában vagy működésében előre nem látható körülmény merül fel, úgy indokolt esetben 96 órán belüli módosításra is lehetőség van.

A munkáltató a munkavállaló számára az otthoni munkavégzést és a távmunkavégzést egyoldalúan szintén 2020. július 1-ig rendelheti el. Ezt követően kizárólag a veszélyhelyzetet megelőzően alkalmazandó szabályok szerint járhat el, azaz a felek megállapodására van szükség az ilyen munkavégzéshez, ha az meghaladja a 44 beosztás szerinti munkanapot vagy a 352 órát. Tehát azok a cégek, akik továbbra is otthoni munkavégzéssel vagy távmunkavégzéssel kívánják foglalkoztatni a munkavállalóikat, erről meg kell állapodniuk a munkavállalóikkal. Emellett szükséges lehet felülvizsgálni a hosszú távú, tartós és rendszeres otthoni munkavégzésre vonatkozó szabályzatokat, és elvégezni ezek kockázatértékelését.

A munkavállaló egészségi állapotának megőrzése érdekében szükséges és indokolt intézkedéseket is 2020. július 1-ig teheti meg a munkáltató. A veszélyhelyzet alatt sem fogalmazták meg pontosan, hogy mi minősül szükséges és indokolt intézkedésnek, de sok intézmény, vállalkozás kockázatértékelés és érdekmérlegelési teszt elvégzését követően ilyennek minősítette például beléptetésnél a lázmérést vagy a belépő személyek aktuális egészségi állapotára vonatkozó kérdőív kitöltetését.

Szintén 2020. július 1-ig térhet el a munkavállaló és a munkáltató közös megegyezéssel a Munka Törvénykönyve egyes rendelkezéseitől – ilyenek lehetnek például a szabadság kiadására vonatkozó szabályok.

A veszélyhelyzet ideje alatt a munkáltatóknak lehetősége volt egyoldalúan a Munka Törvénykönyve szerinti legfeljebb 6 hónap helyett 24 hónapra kiterjedő munkaidőkeretet elrendelni. A veszélyhelyzet ideje alatt így elrendelt munkaidőkereteket a veszélyhelyzet megszűnése nem érinti, de a törvény hatálybalépését, azaz június 18-át követően nincs lehetőség 6 hónapot meghaladó munkaidőkeret elrendelésére. Ettől egy esetben el lehet térni: a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter új munkahelyteremtő beruházás esetén – ha annak megvalósítása nemzetgazdasági érdek – engedélyezheti a legfeljebb 24 hónapos munkaidőkeretet vagy elszámolási időszakot. A törvény azt nem határozza meg, hogy mekkora beruházás, illetve hány munkahely teremtése esetén minősül az adott beruházás megvalósítása nemzetgazdasági érdeknek.

Bizonyos munkavédelmi célú időszakos felülvizsgálatok – például a veszélyes munkaeszközök vizsgálata – a veszélyhelyzet megszűntét követő 60 napig, tehát augusztus 17-ig elhalaszthatók. Ez értelemszerűen nem érinti a munkáltató kötelezettségét, hogy a munkavédelmi törvény előírásai szerint végezze el a szükséges kockázatértékeléseket, a meglévőket pedig a járványra és a munkába való visszatérésre tekintettel vizsgálja felül. A munkavédelmi szempontú kockázatértékelés elvégzése korábban is jogszabályi kötelezettsége volt a munkáltatóknak, most azonban különösen fontos szerepet kap, hiszen a járvány miatt rendszeresebbé, tartósabbá vált az otthoni munkavégzés, a munkahelyeket így fel kell készíteni a munkavállalók visszatérésére. Ezek a folyamatok, változások a kockázatértékelések elkészítését, felülvizsgálatát frissítését igénylik, hiszen a járványfenyegetettség nem múlt el, a munkahelyek működését pedig az új helyzethez, a megváltozott igényekhez kell igazítani.

A törvény szerint a szociális hozzájárulási adóval és járulékfizetéssel kapcsolatos könnyítések átmeneti szabályai is júniussal bezárólag állnak fenn.

A veszélyhelyzet alatt bevezetett munkahelymegőrzési támogatásokat – így a csökkentett munkaidős, illetve a kutató-fejlesztő tevékenységet végző munkavállalók támogatását – 2020. augusztus 31-ig lehet igényelni. Ez alól kivétel a 2020. május 18-ától igényelhető munkahelyteremtési támogatás, amely végső határidejét a törvény nem határozza meg, így az továbbra is a támogatás részletszabályairól szóló hirdetmény visszavonásáig vehető igénybe.