A kutatók csaknem száz magyarországi gyártócéget vizsgáltak kérdőíves felmérésben, méret és iparág szerint reprezentatív mintán. Az eredmények alapján az új digitalizációs technikákat bevezető vállalatoknál a feladatorientált vezetői stílus javítja az üzleti teljesítményt. A pozitív vezetői hatás abban jelentkezik, hogy támogatja a digitális stratégiát, és emellett enyhén erősíti a digitális szervezeti és technológiai szempontokat is. A digitalizációnak köszönhető teljesítménynövekedés pedig elsősorban a költségcsökkenésben és az ügyfelek igényeihez jobban illeszkedő, rugalmasabb szolgáltatásban mutatkozik meg.

Az adatok alapján a kapcsolatorientált vezetési stílust viszont óvatosan kell alkalmazni a digitális átalakulás elején, mert az gyengíti a szervezetek üzleti teljesítményét, különösen a minőséget, a szállítást és a költségeket.

„Kutatásunk rávilágít arra, mennyire fontos a digitalizáció korai szakaszában a célmeghatározás, a folyamatok hatékonysága és a monitorozás, és arra, hogy a digitális stratégia a cégek digitalizációjának kulcseleme” – mondja Losonci Dávid docens, a Corvinus Operáció és Döntés Intézetének vezetője, a tanulmány egyik szerzője.

Vezetői paradoxon a digitalizálódó vállalatoknál

A tanulmány szerint a feladatorientált vezetés eléri, hogy a digitalizációval újonnan elérhetővé vált adatvezérelt döntéshozatali eszközöket hatékonyan használják fel a szervezetben a folyamatok és az erőforrás-gazdálkodás fejlesztésére. Ennek eszköze, hogy egyértelmű célokat tűznek ki, felülről lefelé irányuló kommunikációt és szoros ellenőrzést használnak, és hatékonyan osztják el az erőforrásokat.

Hosszú távon azonban a szervezet harapófogóba kerülhet, mert a menedzserek kedvezőbb eredményeket érhetnek el a kapcsolatorientált vezetői stílus alkalmazásával, amelynek jellemzője például az emberközpontúság, az együttműködés előtérbe helyezése, az érzelmi támogatás vagy a mentorálás. Ezért, ha a vezetés leragad a feladatorientáltságnál, az a digitalizáció hosszú távú sikerének rovására mehet. Így a siker hosszabb távon attól függ, hogy mennyiben sikerül a vezetői stílust az aktuális kontextushoz igazítani.

Azaz, a digitalizáció egy későbbi szakaszában a további teljesítményjavulás érdekében szükséges lehet a vezetői hozzáállást a kapcsolatorientált vezetési szemlélethez közelíteni. Ezzel az alkalmazkodóképességet, a proaktivitást és a hosszú távú orientációt fejleszthetik, ami a minőségorientáción és a költséghatékonyabb működésen keresztül támogatja a szervezet eredményességét.

A kutatás sajátossága , hogy kizárólag hazai vállalatokat vizsgált, ezért az eredmények tükrözhetik a magyar szociokulturális kontextust, a nemzeti és így a hazai üzleti kultúrát.

A Budapesti Corvinus Egyetem kutatócsoportjának tanulmánya a Journal of Manufacturing Technology Management folyóiratban jelent meg idén januárban, szerzői Dióssy Kitti, Losonci Dávid, Aranyossy Márta és Demeter Krisztina.

Photo by Conny Schneider on Unsplash

A most közzétett munka középpontjában Johannes Wachs, a Corvinus docense és nemzetközi kutatótársai a Stack Overflow nevű, kérdéseket és válaszokat tartalmazó mérvadó programozási szakmai weblap aktivitását vizsgálták a ChatGPT, az egyik legnépszerűbb LLM-modell megjelenése utáni fél évben. Az eredmények szerint a vizsgált időszakban a Stack Overflow aktivitása 25%-kal csökkent az orosz és kínai társaihoz képest, ahol a ChatGPT-hez való hozzáférés korlátozott, valamint a hasonló matematikai fórumokhoz képest, ahol a ChatGPT kevésbé hatékonyan alkalmazható. Jelentős csökkentek a felhasználók által közzétett bejegyzések is minden tapasztalati szinten, a kezdőtől a szakértőig. A ChatGPT tehát elsorvasztotta a Stack Overflow új bejegyzéseit, beleértve a kiváló minőségű tartalmakat is – vonták le a következtetést a kutatók.

Az újrafelhasználás paradoxona

A tanulmány szerint a nagy nyelvi modellek hatására az emberek online szokásai jelentősen megváltoznak, másképp fogják keresni, létrehozni és megosztani az információkat. Ha a ChatGPT-hez hasonló LLM-ek elkezdik helyettesíteni a hagyományos keresési és lekérdezési módszereket, akkor éppen azt az emberi viselkedést szoríthatják ki, amely a modellek eredeti képzéséhez szükséges adatokat generálta. Egy ilyen, „újrafelhasználás paradoxonaként” is ismert eltolódásnak pedig jelentős társadalmi és gazdasági következményei lehetnek.

Ez a helyettesítés a nyílt web jövőjét fenyegeti, mivel a mesterségesintelligencia-modellekkel folytatott interakciók valójában nem bővítik az online tudást, a digitális közjót. Mindez gyengítheti a jövőbeli modellek képzési adatainak minőségét, mivel a gép által generált tartalom valószínűleg nem tudja teljes mértékben helyettesíteni az emberi kreativitást és éleslátást.

„Kutatásaink során arra jutottunk, hogy a ChatGPT csökkenti annak valószínűségét, hogy nyilvános webhelyeken tegyünk fel és vitassunk meg kérdéseket. Ez egyrészt hátrányos, mert mások gyakran tanulnak ezekből a beszélgetésekből, másrészt az AI nem fogja tudni kellő mennyiségű és minőségű új internetes tartalomból továbbfejleszteni magát. Ha a mesterséges intelligenciát csak mesterséges intelligencia által generált tartalommal képezzük, az olyan, mintha egy fénymásolat fénymásolatát készítenénk, és egyre kevésbé kielégítő eredményeket kapnánk” – mondta a tanulmány kapcsán Johannes Wachs, a Budapesti Corvinus Egyetem kutatója. Hozzátette: „Tudjuk, hogy azok a nyílt internetről származó emberi visszajelzések, amelyeket a nagy nyelvi modelleknek adnak, megkönnyíthetik az LLM-ek tanulását. Azok az adatok viszont már nem lesznek közkincsek, amelyek a magántulajdonban lévő nyelvi modellekkel való interakciókból származnak, hiszen azok az LLM-ek tulajdonosaié. Ennek érdemes a tudatában lennünk, mert jelentős következményekkel járhat mind a nyilvános internetre, mind a mesterséges intelligencia jövőjére nézve.”

Egyre többet ér az adat tulajdonjoga

A kutatók következtetései szerint egyre fontosabb lesz gazdasági szempontból, hogy ki hozza létre az adatot és ki birtokolja. Ahogy az adatok értékesebbé válnak, egyre nagyobb lesz az érdeklődés az iránt, hogy az adatok létrehozói hogyan tudják maguknál tartani az érték egy részét. A ChatGPT-hez hasonló mesterségesintelligencia-alkalmazások tehát politikai és gazdasági nyerteseket és veszteseket fognak generálni, és hozzájárulhatnak az emberek és a cégek közötti egyenlőtlenséghez.

A kutatás – amely a PNAS Nexus szeptemberi számában jelent meg – szerzői Johannes Wachs, a Budapesti Corvinus Egyetem Adatelemzés és Informatika Intézetének egyetemi docense, R Maria del Rio-Chanona, a University College London Számítógéptudományi tanszékének adjunktusa és Nadzeya Laurentsyeva, a Müncheni Lajos-Miksa Egyetem (LMU) Gazdasági Karának adjunktusa.

Photo by Solen Feyissa on Unsplash

A játékok filmre adaptálása ma már nem minősül újdonságnak. Az ebből származó bevételek láthatóan folyamatosan növekednek, köszönhetően a videójátékok népszerűségének. A fiatalabb generációk különösen elkötelezettek a játékok iránt, és a vezető játékfranchise-ok több százmillió dollár bevételhez jutnak a lelkes játékosok révén. Mára Hollywood is a játékok világa felé fordult új, kiaknázható és pénzzé tehető szellemi tulajdont (Intellectual Property – IP) keresve, míg a játékgyártó cégek a televíziós és filmes együttműködéseket keresik a szellemi tulajdonuk legnagyobb kiaknázása érdekében, ellensúlyozva ezzel a játékfejlesztés költségeinek emelkedését.

„2024-ben és azt követően sokkal több videojátékon alapuló tévéműsort és filmet terveznek gyártani, mint korábban valaha. A világjárvány óta az emberek visszatértek a mozikba, és az amerikai jegybevételek a járvány előtti magasságok közelébe emelkedtek vissza, igaz attól még mindig 25%-kal elmaradnak. A Deloitte előrejelzése szerint a videojáték szellemi tulajdonjogaiból származó bevételek aránya a mozipénztárak bevételeiben 2025-re megduplázódhat. Továbbá arra számítunk, hogy 2025-re a legtöbb nagy videostreaming-szolgáltató kínálata játékokon alapuló műsorokat is tartalmazni fog. 2025-re előrejelzéseink szerint a filmek és sorozatok kínálatában minden visszaáll a régi kerékvágásba” – mondta Gercsák Csilla, a Deloitte Magyarország technológiai tanácsadás üzletágának menedzsere.

A közel 200 milliárd dolláros globális játékipar napról-napra nagyobb befolyást gyakorol a szórakoztatóiparra. Figyelemre méltó, hogy a 2023-as év 50 legnagyobb bevételt hozó filmje között több sikeres videojáték-adaptáció is szerepel ugyanazon filmes univerzumokon belül. Ezek a filmek médián keresztül is tovább népszerűsödnek, további rajongókat vonzanak be, nagyobb közönséget érnek el, így növelve a különböző franchise-ok általános értékét. Nem csak ezek a médiumok keverednek egymással egyre gyakrabban, hanem az ezeket lehetővé tévő produkciós eszközök is.

A filmek történetei így több médiumon ívelnek át, és úgy tűnik, egyre többen, különösen a fiatalabb generáció találja meg benne szórakozását. Ennek következtében valószínűleg egyre több stúdió fogja úgy kiaknázni szellemi tulajdonát, hogy abból sorozatokat, filmeket és játékokat egyaránt készítenek.

Miért működhet ez így? – A visszacsatolási kör

A játékos és a filmes univerzumok közötti határok egyre inkább elmosódnak, egyre több közös szereplő, történet és promóció jelenik meg bennük. A közvetlen bevételek mellett az ilyen típusú cross-over sikerek a franchise szélesebb körben érvényesülő értékét is növelhetik a mozik bevételein túl. Ha a franchise ilyen kiszélesítése sikeres, akkor olyan visszacsatolási kör alakulhat ki, amelyben a játék szellemi tulajdonjogai a mozi bevételeihez is hozzájárulnak, ami még több embert vonzhat a játékba, és ami még több rajongó fogyasztót jelent további adaptációk számára.

2023 nyarán a Super Mario Brothers film minden idők legsikeresebb videojátékon alapuló filmje lett, és 1,3 milliárd dollárral növelte a Nintendo bevételeit. Ezt megelőzően egyetlen videojáték filmadaptációja sem lépte át az 500 millió dolláros bevételi határt. Nem sokkal később az Electronic Arts a Star Wars Jedi: Survivor című játékát említette negyedéves bevételei két fő tényezőjének egyikeként. Ezek a sikerek a Sony The Last of Us játéksorozata után következtek, amelynek második része 2020-ban az év játéka lett, mielőtt 2023-ban az HBO nagy sikerű sorozatot is készített belőle. A Netflix még mindezek előtt kezdett mobiljátékokat kínálni, amelyek a platformon elérhető filmek és sorozatok alapján készültek.

Rajongók és a fiatalabb generációk elérése

„A sikerek középpontjában a történetek, a karakterek és az általuk teremtett világok köré kialakult rajongótábor áll. A rajongók számára folyamatos újdonságot biztosítva a sikeres franchise-ok elérték azt, hogy évtizedeken és generációkon át kitartsanak, ehhez azonban gyakran szükség van innovációra, valamint a régi és új rajongókkal való együttműködésre és fejlesztésekre” – mondta Fodor Ádám, a Deloitte Magyarország technológiai tanácsadás üzletágának tanácsadója.

A videojátékok növekvő jelentőségének oka a média- és a szórakozási szokások generációs változása. Az Y és a Z generáció tagjai kevésbé rajonganak a televízióért és a filmekért, és nagyobb eséllyel töltik a szórakozásra szánt időt a közösségi médiával vagy videojátékokkal. Elvárják, hogy ezeken a csatornákon keresztül kerüljenek kapcsolatba a különböző tartalmakkal, alkotókkal, hírességekkel és történetekkel. A játékok fogyasztói rendkívül elkötelezettnek számítanak, sokan 60-100 órát vagy akár még több időt töltenek játékokkal, amelyek gyártása mára több mint 200 millió dollárba is kerülhet.

A játékosok a hősök útját járhatják, kapcsolatokat építhetnek ki a játék szereplőivel, hogy legyőzve a kihívásokat sikereket érjenek el.  A megfelelően kialakított játékvilágok hatalmas rajongótábort vonzanak, akik úgy érzik, hogy egyszerre részei a történetnek és a franchise-nak. Hasonlóképpen, az online játékszolgáltatások a társadalmi kapcsolatai, a többjátékos küzdelem és a játékok belső rendszere révén erős kötődést és tartós rajongást biztosítanak a követők között.

A szenvedélyes rajongótábor megkönnyítheti a franchise-ok számára az új médiumokba való terjeszkedést, ám ennek feltétele, hogy a franchise-ok hűek maradjanak azokhoz az alapvető értékekhez és az egyediséghez, amelyek népszerűvé tették a játékokat. Egyes mérőszámok azt mutatják, hogy a legtöbb rajongó szívesebben foglalkozik kedvenc franchise-ának új részével, mint valami újjal, és nagyobb valószínűséggel vásárol a franchise-hoz kapcsolódó termékeket. A rajongói közösségek azonban gyakran adnak markánsan hangot véleményüknek és elvárásaiknak, ezért felelősségre vonják a stúdiókat, ha azok túlságosan eltávolodnak az elfogadott kánontól.

A játékok nem csak olyan szellemi tulajdonnal rendelkeznek, amely segítheti a televíziós és filmes adaptációk sikerét, hanem erős rajongói bázissal is bírnak. Ez erősíti a kötődés, valamint a haszon fokozását is. A stúdiók számára elengedhetetlen, hogy tiszteletben tartsák azokat az alapelveket, amelyek egy játék történet univerzumát egyedivé és vonzóvá teszik, nemcsak a rajongók, hanem az új közönség számára is. Hasonlóképpen, a stúdiók is vonzónak tarthatják a játékok nyújtotta terjeszkedés lehetőségét, de gondosan mérlegelniük kell az ezzel járó kihívásokat, miközben tiszteletben kell tartaniuk a rajongókat.

„Fontos megjegyezni, hogy összességében nehezebb filmekből játékokat készíteni, mint a játékokból filmeket. Valamint azt is, hogy a fiatalabb generációk médiafogyasztásához való alkalmazkodás azt jelentheti, hogy a televíziós és filmstúdióknak nem sok más választásuk marad, mint hogy maguk is belépjenek a játékiparba” – mondta Zaránd Miklós, a Deloitte Magyarország technológiai tanácsadás üzletágának partnere.

Photo by Geoffrey Moffett on Unsplash

A tanulmány szerint a 2022. évi GDP 8,8 százalékának megfelelő hasznot eredményezne Magyarországnak 2030-ra, ha felgyorsítaná az energiaátalakítást és a szén-dioxid-kibocsátás csökkentését. A súlyosan környezetszennyező tevékenységek (mint például az akkumulátorgyárak) támogatása helyett az épületek energiahatékonyságának javítására, az energiatakarékosság fokozására, a szélenergia és megújuló közösségi energiaforrások elterjedésére, a tömegközlekedés korszerűsítésére és a mezőgazdaság környezetbarátabbá tételére kellene sokkal nagyobb összegeket fordítania.

„Már évtizedek óta készít részletes ajánlásokat a Levegő Munkacsoport arra, hogy miként lehet olyan gazdaságpolitikát megvalósítani, amely egyszerre javít a környezet állapotán, növeli a nemzetgazdaság versenyképességét, valamint csökkenti a szegénységet, azonban ezek a mindenkori kormányoknál többnyire süket fülekre találtak. Reméljük, hogy a növekvő bizonyítékok hatására mielőbb változás következik be a gazdaságpolitikában” – jelentette ki Lukács András, a Levegő Munkacsoport elnöke.

A tanulmányt az Európai Éghajlatvédelmi Hálózat készítette (amelynek a Levegő Munkacsoport is tagja) az EU Horizont Kutatási Programja keretében készített, „Az éghajlatváltozással kapcsolatos költségek értékelésének közös tervezése” modell felhasználásával.

Photo by Li-An Lim on Unsplash

A tanulmányban vizsgált kilenc országból (Bulgária, Csehország, Horvátország, Lengyelország, Magyarország, Románia, Szerbia, Szlovákia és Szlovénia) származó adatok szerint 2019 óta jelentősen, 10 százalékkal nőtt azok száma, akik a gyógyszerfogyasztásban látják egészségük javulásának zálogát. A költségérzékeny, minél olcsóbb gyógyszereket keresők száma 8 százalékkal emelkedett. A kizárólag orvos által felírt gyógyszereket használók létszáma nem változott, ugyanakkor a csupán vény nélkül kapható gyógyszereket vásárlók csoportja 7,5 százalékkal bővült. A csakis természetes alapú gyógyhatású készítményekben bízók száma 13 százalékkal csökkent a pandémia kirobbanása óta, és a megelőző céllal gyógyszert fogyasztók létszáma is visszaesett 8 százalékkal.

Az elemzés a vizsgált országok tekintetében egyenként is vizsgálja az egyes gyógyszercsoportok iránti attitűdöket, bemutatja az egészséggel kapcsolatos kiadások következő években várható változását, az egészségügyi reklámok iránti affinitást, és részletesen kitér az e-egészségügy robbanásszerűen növekvő területének a vizsgálatára is (online gyógyszertárak, távgyógyászat, okos egészségügyi eszközök és alkalmazások stb.). Emellett a régió országait érintően számos releváns egészségügyi vonatkozású statisztikát (jóléti adatok, kockázatok) is összegez.

A magyar lakosság gyógyszerfogyasztási szokásai nagyjából belesimulnak a régiós átlagba, ugyanakkor a tanulmány számos más területen komoly eltéréseket mutatott ki. Néhány példa ezek közül:

• A magyarok a legkevésbé fogékonyak az egészségügyi reklámokra a régióban, a 40 százalékos régiós átlaggal szemben nálunk csak 32 százalék érdeklődik az ilyen hirdetések iránt.
• Jelenleg a magyar lakosság mindössze 10 százaléka rendelkezik valamilyen okos egészségügyi eszközzel, napi szinten pedig csupán 3-4 százalékuk használja azokat. Három éven belül ez az arány várhatóan eléri majd a 36 százalékot, miközben a cseheknek 46, a lengyeleknek pedig 44 százaléka fog ilyen eszközzel rendelkezni.
• A magyaroknak mindössze 26 százaléka beszélget rendszeresen szeretteivel egészségi és gyógyászati témákról, miközben az erre legnyitottabbnak a szlovének (60%) és a horvátok (56%) bizonyultak.
• Pozitív fejlemény ugyanakkor, hogy kevesebb mint fele akkora az antibiotikumok fogyasztása Magyarországon, mint az ebben legaktívabb Romániában és Bulgáriában.

Noha az egészségügyi kiadások a régió országaiban továbbra is jelentős elmaradást mutatnak a nyugat-európai szinttől, a több szabadidő és a fokozatosan bővülő pénzügyi források az évtized végére ezen országokban is felértékeli az egészség szerepét a mindennapi életben.

A tanulmány egyik fontos konklúziója, hogy a márkáknak ebben a helyzetben fokozottan célszerű egészségközpontú megközelítést alkalmaznia. Legyen szó a fogyasztók számára releváns fizikai vagy lelki egészségügyi előnyöket nyújtó termékek vagy szolgáltatások kínálatáról, vagy akár az alkalmazottak egészségét pozitívan befolyásoló rendszerek kialakításáról.

A dentsu „CEE State of Health” címet viselő teljes tanulmánya az alábbi linken érhető el: https://www.dentsu.com/hu/hu/reports/state_of_health_in_cee_pdf

Fotó: Helena Lopes/unsplash.com

„A forrásra vágyó vállalatok helyzetét nehezíti, hogy a zöld pénzügyi alapok megjelenésének hatására több cég kezdett úgynevezett greenwashingba, vagyis jobbnak tűnteti fel a tevékenységét annál, mint amilyen valójában. Ez negatív hatással van a felelősen működő piaci szereplőkre. Nekik ugyanis egyre nehezebb bizonyítaniuk, hogy megfelelnek a befektetők szigorú elvárásainak” – hangsúlyozta Lukács Ákos, az EY Fenntarthatósági és Klímaváltozási Szolgáltatások Üzletág vezetője.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy az ESG-riportok nincsenek nemzetközileg egységesítve; vagyis a vállalatok egymástól eltérő értékelési rendszereket használnak a környezetvédelemi, társadalmi és vállalatirányítási kezdeményezéseik bemutatásához. Az EY által megkérdezett pénzügyi vezetők háromnegyede szerint szükség is van egy világszerte megegyező jelentéstételi szabályrendszerre.

„A jelenlegi gazdasági környezetben nagyon fontos, hogy egy felelősen működő cég ne veszítse el a befektetők bizalmát azért, mert nem megfelelően mutatja be az egyébként nagyra értékelhető tevékenységét. Ehhez átlátható és beszédes adatokra, valamint egy elismert külső szakértő hitelesítésére van szükség. Így lehet minden kétséget kizáróan bizonyítani a környezetért, a munkavállalókért és a társadalomért tett eredményeket” – emelte ki Lukács Ákos.

Fotó: Pepi Stojanovski/unsplash.com

„A fenntarthatósági célok egyre inkább az üzleti érték és a vállalati hírnév meghatározó tényezői, és az ipari IoT-megoldások egyre fontosabb szerepet játszanak a vállalatok biztonságos, intelligens és fenntartható működésének elősegítésében” – mondta Peter Terwiesch, az ABB Folyamatautomatizálási üzletágának vezetője. „Az üzemi adatok elemző feltárása a kulcsa annak, hogy valóban milliárdnyi jobb döntést hozhassunk az egész iparban, és ezek alapján cselekedjünk, ami jelentős termelékenységnövekedést, alacsonyabb energiafogyasztást és kisebb környezeti terhelést eredményez.” 

Az ABB megbízásából készült tanulmány szerint a szervezet „jövőbeni versenyképessége” a legfontosabb tényező – a válaszadók 46 százaléka véli így –, ami miatt az ipari vállalatok egyre nagyobb figyelmet fordítanak a fenntarthatóságra. Ám miközben a globális döntéshozók 96 százaléka a digitalizációt „a fenntarthatóság szempontjából alapvető fontosságúnak” tartja, a megkérdezett cégeknek csak 35 százaléka valósított meg teljeskörű, ipari IoT-megoldásokat. A gondolkodásmód és a gyakorlat közötti „szakadék” azt mutatja, hogy bár a mai ipari vezetők közül sokan felismerik a digitalizáció és a fenntarthatóság közötti fontos kapcsolatot, a jobb döntések meghozatalát és a fenntarthatósági célok elérését lehetővé tevő, releváns digitális megoldások alkalmazását fel kell gyorsítani az olyan ágazatokban, mint a gyártás, az energetika, az épülettechnológia és a közlekedés.

A tanulmány további fő tanulságai:  

• A válaszadók 71 százaléka számolt be arról, hogy a világjárvány következtében a fenntarthatósági célkitűzések nagyobb prioritást kaptak.
• 72 százalékuk mondta, hogy a fenntarthatóság miatt „valamelyest” vagy „jelentősen” növeli az ipari IoT-re fordított kiadásait.
• A válaszadók 94 százaléka egyetértett azzal, hogy az ipari IoT „jobb döntéseket tesz lehetővé, és javítja az általános fenntarthatóságot”.
• A válaszadók 57 százaléka jelezte, hogy az ipari IoT „jelentős pozitív hatást” gyakorolt az operatív döntéshozatalra.
• Az észlelt kiberbiztonsági sebezhetőségek jelentik az első számú akadályt a fenntarthatóság ipari IoT segítségével történő javításának.

Mivel a megkérdezett vezetők 63 százaléka határozottan egyetért azzal, hogy a fenntarthatóság jót tesz vállalatuk jövedelmezőségének, és 58 százalékuk szintén határozottan egyetért azzal, hogy azonnali üzleti értéket biztosít, így egyértelmű, hogy a fenntarthatóság és az Ipar 4.0 erőfeszítések hagyományos prioritásai – azaz a sebesség, az innováció, a termelékenység, a hatékonyság és az ügyfélközpontúság –, egyre inkább összefonódnak, ami előnyös forgatókönyveket tár fel minden vállalat számára, amely a hatékonyság és termelékenység növelésére törekszik, miközben előrelépést tesz az éghajlatváltozás kezelése terén.

„A Nemzetközi Energiaügynökség becslése szerint az ipar ma az üvegházhatású gázok globális kibocsátásának több mint 40 százalékáért felelős” – mondta Terwiesch. „Ha el akarjuk érni az olyan éghajlati célkitűzéseket, mint az ENSZ fenntartható fejlődési céljai vagy a Párizsi Megállapodásban lefektetett célkitűzések, akkor az ipari szervezeteknek fenntarthatósági stratégiájuk részeként digitális megoldásokat kell bevezetniük. Ezeknek a technológiáknak a felkarolása minden szinten – az igazgatótanácstól a létesítményszintig – kulcsfontosságú, és lehetővé teszi, hogy az ipari munkaerő minden tagja jobb döntéshozóvá váljon a fenntarthatósági kérdések tekintetében.”

A streaming szolgáltatók megjelenésével – mint például a Netflix vagy Spotify – az előfizetéses modellek nagy népszerűségre tettek szert. A digitális médiaipar fellendülésében pedig az új bevételi modellek térnyerése kulcsfontosságú volt. A piac azonban folyamatosan változik, újabb bevételi források és fogyasztói igények jelennek meg. Egyre nagyobb szerepe van például a célzott hirdetéseknek, az e-kereskedelemnek és a felhasználói szponzorációnak, és mára nyilvánvalóvá vált, hogy a médiaipar monetizációs lehetőségei az évtized végére jelentősen át fognak alakulni.

A monetizációs modellek lehetséges forgatókönyvei 2030-ban

A Deloitte szakértői négy szélsőséges, ámde 2030-ban elképzelhető forgatókönyvet állítottak össze.

„A lehetséges szcenáriókat két dimenzió mentén elemeztük. Piaci versenyt tekintve megkülönböztetünk gyenge versenyt csak kis számú, ugyanakkor jellemzően nagy piaci szereplővel vagy erős versenyt sok és diverz piaci szereplővel (X tengely). Nemzetközi nyitottság szempontjából pedig azt vizsgáljuk, hogy a médiacégek tevékenysége elsősorban országhatárokon belülre korlátozódik vagy azon túl is tudnak terjeszkedni (Y tengely)” – mondta el Hosszu Gábor, a Deloitte technológiai tanácsadás üzletágának igazgatója.

1. Szcenárió: Alkotók mennyországa

Ebben a nemzeti fókuszú, országhatárokon belül szabadpiaci versenyt támogató rendszerben elsősorban a kisebb, hazai szereplők uralják a médiapiacot, miközben a globális tartalomgyártók háttérbe szorulnak. A nagy számú tartalomgyártó és -szolgáltató miatt nagy verseny alakul ki a piacon, amit széleskörű választék, olcsón hozzáférhető tartalmak, rugalmas le- és feliratkozási rendszer, valamint folyamatos technológiai újítások jellemeznek. Az alacsony piacra lépési küszöb miatt számos média startup is jelen tud lenni, ezzel tovább fokozva a piac fragmentáltságát. A reklámozás elsősorban sales house-okon keresztül zajlik. A fogyasztói oldalt tekintve egy felhasználó jellemzően több szolgáltató tartalmait is fogyasztja, ugyanakkor előfizetéseit gyakran váltogatja. Emiatt a hagyományos előfizetések mellett sokan a blokklánc alapú fizetési módokat és a használatalapú tranzakciókat preferálják.

2. Szcenárió: Irányított szabadság

Ebben a nemzetközileg nyitott és szabadpiaci versenyt lehetővé tevő modellben a hatóságok bár megkísérlik, de nem tudják megfelelően szabályozni a nagy tartalomgyártókat és -szolgáltatókat. Globális szereplők uralják a médiapiacot, és elsősorban ők határozzák meg a nemzetközi sztenderdeket és trendeket. Bár kisebb, lokális szereplők is jelen vannak, ők jellemzően csak partneri hálózatokon keresztül tudnak értékesíteni. Az óriások számára rendelkezésre álló bőséges erőforrás, valamint a köztük lévő nagy verseny következtében folyamatos technológiai újítás és szinte teljes digitalizáltság jellemzi a piacot. Ezen belül nagy szerepet kap az adatalapú működés (főként az AI és a célzott hirdetések), illetve kifejezetten elterjedtté váltak az exkluzív tartalmak és az élő sportműsorok. A fizetési modelleket tekintve számos lehetőség érhető el: az előfizetések mellett például a blokklánc-alapú technológiák, valamint a közösségi finanszírozás is előtérbe kerül.

3. Szcenárió: Óriások földje

Ebben a globálisan nyitott, de oligopolisztikus szcenárióban a szabályozások teljes mértékben hiányoznak, így a helyi tartalomgyártók -és szolgáltatók szinte teljesen kiszorultak a piacról. A verseny kizárólag a globális szereplők között zajlik. A technológiai innováció szintje továbbra is magas és a kínálat széleskörű, ugyanakkor teljesen uniformizált és a fogyasztók számára drágán hozzáférhető. A mikrotranzakciók helyett elsősorban előfizetéses modellek érhetők el, valamint ebben a forgatókönyvben is nagy szerepet kap a célzott reklámozás.

4. Szcenárió: Nemzeti oligopólium

Ebben a lokális központú és erősen szabályozott környezetben a globális tartalomgyártók és -fogyasztók szorultak ki szinte teljes mértékben a piacról. Ugyanakkor a szigorú szabályok és a magas piacra lépési küszöb miatt a kisebb médiacégek és startup-ok sem jutnak jelentős szerephez, és elsősorban a nemzeti média- és telekommunikációs cégek uralják a piacot. Verseny hiányában a technológiai innováció lassú, így a média még 2030-ban is alul-digitalizált. A célzott hirdetések szerepe nem jelentős, valamint a hagyományos előfizetéses alapú modellek a leginkább elterjedtek.

„Fontos leszögeznünk, hogy az általunk most felvázolt szcenáriók nem biztos jövőbeli eseményeket mutatnak be, hanem az egyes stratégiai kimenetelek lehetőségeit és kockázatait ismertetik. A 2030-ra valóban megvalósuló forgatókönyvet pedig a ma meghozott döntések és következő évek trendjei fogják meghatározni” – mondta el Márton Alexandra, a Deloitte technológiai tanácsadás szenior tanácsadója.

Fotó: Pinho ./unsplash.com