A társulat 2024. november 30-án az Eiffel Műhelyházban rendezi meg születésnapi estjét, ahol az est vendégei a társulat változatos repertoárjából láthatnak kiemelt részeket, miközben betekintést nyerhetnek az elmúlt 15 év legfontosabb pillanataiba. Az est házigazdái Kovács Patrícia és Szabó-Kimmel Tamás lesznek, a programot pedig többek között olyan kiváló vendégművészek teszik még színesebbé, mint Co Lee, Ember Márk, Marge, Péterfy Bori, Subicz Gábor vagy Rost Andrea.

A Duda Éva Társulat fennállása óta 30 premierrel és közel 500 előadással gazdagította a hazai és nemzetközi táncszcénát, miközben több mint 100 ezer nézőt varázsolt el rendkívül sokszínű repertoárjának köszönhetően. Előadásaikban a modern tánc mellett számos más formanyelv is megjelenik: a balett, a néptánc, a street dance, vagy épp az újcirkuszi zsánerek. Az évek során olyan neves alkotókkal és előadókkal dolgoztak együtt, mint Szirtes Edina Mókus, Farkas Izsák / FollowTheViolin, Konsiczky Dávid / CsakNekedKislány, Gryllus Ábris, Kunert Péter, Gubik Petra, Gryllus Dorka, Dinyés Dániel vagy Fischer Iván és a Budapesti Fesztiválzenekar. A Duda Éva Társulatot az elmúlt 15 évben több rangos elismeréssel is díjazták, például Lábán Rudolf díjjal, vagy legutóbb az Art is Business Innovatív Művészeti Kezdeményezés díjjal – írják.

„A 15 éves jubileumunk valódi ünnep, igazi mérföldkő, különösen most, amikor a művészeti tér egyre szűkül. Az elmúlt másfél évtized számos nehézséget hozott, mégis sikerült fejlődnünk, megőriznünk kreatív energiánkat és függetlenségünket. A körülmények drasztikusan megváltoztak az utóbbi években, de engem mindig inspirál, hogyan lehet a krízisekből még erősebben kijönni, és a negatív helyzeteket pozitívvá formálni. Most talán fontosabb, mint valaha, hogy azokkal együtt folytassuk az utat, akik osztoznak az értékeinkben és támogatják a munkánkat. Ezért indítjuk el az ADJ TERET A TÁNCAK! kampányt, és hozzuk létre a Támogatói Klubot, hogy tovább erősítsük a közösségünket, és biztosítsuk a Társulat jövőjét” – mondta el Duda Éva, a társulat művészeti vezetője, többszörösen díjazott koreográfus és rendező.

További információ a születésnapi gálaestről és a Támogatói Klub részleteiről az alábbi linkeken található.

A hat részes első évadban a legváltozatosabb felújításokat láthatjuk. Van itt kaszinó által inspirált, túlzásba vitt stílus, absztrakt alkotásokkal teli lakás vagy épp amerikai bárok hangulatát megidéző ház. „Ben, Malik, Liam és én rengeteg tapasztalatot szereztünk az építőiparban abból az időből, mielőtt csatlakoztunk az ausztrál Thunder from Down Under szereplőihez” – mondta Dan. „Azért vagyunk itt az Egyesült Államokban, hogy fellépjünk, de szeretnénk kipróbálni magunkat egy vállalkozás felépítésében is, és a lehető legjobb felújításokat nyújtani az ügyfeleinknek.”

A tánctudásuk mellett mindegyik srácnak megvan a saját specialitása a csapatban: Dan a projektmenedzser, Ben ügyes asztalos, Liam tehetséges festő, Malik pedig rombolás és „mindent is megoldok” szakértője.

A sorozat minden szerdán új epizódokkal jelentkezik a HGTV csatornán.

„A Tünet teremben ülök a Jurányiban. Jobb volna kinézni az ablakokon, valami tágabb horizont felé, de a fűtőtestek és az ablakok ugyanazon a falon vannak. Kell most a meleg a hátamnak. Így hát maradnak szemlélődni a csukott ajtók: egy a raktár felé, egy a folyosóra, egy az öltöző felé. Hány antrét láttam az évek során. Ahogy Gőz Pista belépve megbotlik a saját lábában – direkt, Fahidi Éva a küszöbben – nem direkt. És a többiek mind, táncosok, színészek, költők, fénytervezők, postáskisasszonyok, zeneszerzők és kosztümösök, matematikusok és programozók, látványtervezők, dramaturgok, csellisták, dobosok és énekesek, segítők, kísérletezők és részt vevők.

Az ajtók mozdulatlanok, én is. Végre nem menekülök feladatokba a szembenézés elől.

Nem akarom, hogy elmúljon az érzés: a pillanat jelentős. Annyi meghatározó pillanat, fontos ember vált jelentéktelenné az elmúlt időben a politika cinikus manipulációi és a mi közös, sokféle forrásból táplálkozó közönyünk által.

Vége van. A Tünet Együttes kihűlt. Hogy ez fagyhalál, vagy téli álom, majd elválik, ha egyszer lesz még tavasz.

Az elmúlt évek alatt tele lettem keserűséggel, frusztrációval és önváddal is, mert nem voltam már képes jól működni, kimerültem, leértem a gödör aljára. Most épp felfelé tartok. Teret kell nyissak magamban, magam körül. Nem tudom, nem akarom folytatni jelen körülmények között a társulat napi szintű működtetésének szélmalomharcát. Nem akarok vezető, munkáltató lenni olyan helyzetben, amelyben lehetetlen felelősséget vállalni. Nincs kedvem az önbecsülésemet végleg elveszíteni, és ezáltal képtelenné válni arra, hogy másokat megbecsüljek. Kilépek a szokásos működésemből, átalakítom az idegrendszeremet.

Az elmúlt években egyre inkább azt éreztem, hogy a körülmények, a rendszer irányít. Elvesztettem a kapcsolatomat a vágyaimmal. Vissza kell vegyem a szabadságomat.

A Tünet Együttes kezdetben egy természetesen bővülő és változó társulatot jelentett, melyben már akkor ott voltak olyanok, akik azután végig velem maradtak (Szász Dániel, Gőz István, Peer Krisztián kisebb szünetekkel, és Szirtes Attila a haláláig). Később inkább egy szellemi műhelyre hasonlított, autonóm művészek egy újabb generációjával kiegészülve (Valcz Péter, Czakó Máté), továbbra is erős közösségi érzéssel, ahol szabadon áramolhattak az alkotó energiák, és egész különleges műfaji „kicsapongások” is létrejöhettek – például a „fiúk” által kikísérletezett színházi kalandjátékok, a vendégrendezők előadásai, vagy A létezés eufóriája c. dokumentumfilm. A mindent leuraló kultúrharc, covid és háború sújtotta elmúlt 3-4 év egy elnyújtott búcsú volt. A Tünet hosszú évek alatt lett társulattá, ennek megfelelően hosszú évek alatt múlik ki. „Nem bumm-mal, csak nyüszítéssel.” (T.S. Eliot)

Az évadban még játszunk 2 db Nothing Personal-t, 3 db A tünetegyüttes-t, 2 db Burok-ot, 1 db Kucok-ot. A Tünet Terem, amíg lehet, megmarad. Befogad fiatal alkotókat, kurzusokat, teret ad szakmai és közösségi eseményeknek, találkozásoknak. Megmarad egy pici háttérstáb, a rendszeres reggeli torna, na meg a hírlevél, mint egyetlen biztosan célba érő információforrás rólunk, hogy merre tartunk, mi van velünk. Például, hogy lesz-e júniusban Tünet Búcsú a Trafóban. (Lesz)

A Tünet Együttes szelleme tovább él, és lehetséges, hogy egyszer újra testet ölt. De evvel az évaddal lezárul egy korszak, elbúcsúztatjuk ezt a repertoárt és ezt a 20 évet.

Nagyon köszönöm azt a sok szeretetet, inspirációt, küzdeni tudást, lojalitást, humort, alázatot, lelkesedést, testet, lelket, történetet, mozdulatot, szellemet, ötletet, figyelmet, törődést, tapsot, csalódást, tapasztalatot, amit az évek során kaptam tőletek.

Én most hátradőlök, és figyelek. Nem harcolok tovább. Keressetek bátran.

Szabó Réka

Szünet Együttes”

1. Benzinkútról a csúcsra

Somen „Steve” Banerjee Indiában született egy negyedik generációs nyomdászcsalád tagjaként, azonban elég korán, már a húszas éveiben kiszállt a családi üzletből. Vagyonra és hírnévre vágyott, szó szerint kergette az amerikai álmot, valószínűleg, részben ezért is vette fel a Steve nevet, amikor 1969-ben Kaliforniában letelepedett. Ekkor egy benzinkúton dolgozott és összegyűjtött annyi pénzt, hogy megvegyen egy bárt, amelynek a neve ekkor Destiny II volt.

2. Bútortervezőről keresztelkedett

Az eredetileg Backgammon táblajáték klubként induló népszerűtlen egységet Banerjee Los Angeles legmenőbb éjszakai szórakozóhelyévé alakította át, miután ráérzett a női fantáziák beteljesítésében rejlő üzleti lehetőségre. A bárt átkeresztelte Chippendalesre, amely így az USA és a világ első olyan helye lett, ahol nem nők, hanem férfiak vetkőztek. A nevet, ami a köznyelvben már összeolvadt a férfi sztriptíztáncosok képével, egy 18. századi bútortervező, Thomas Chippendale ihlette, termékei eleganciája és egyedi stílusa miatt.

3. Vetkőzésből revüműsor

Banerjee miután találkozott Paul Sniderrel – éjszakai klub promóterrel – és feleségével, Dorothy Stratten Playmate-tel, rávette őket, hogy csatlakozzanak vállalkozásához, amihez idővel az akkoriban híres New York-i koreográfust, Nick De Noia-t is sikerült beszervezniük. Az ő ötletük volt többek között, hogy a férfiak az azóta ikonikussá vált mandzsettát és csokornyakkendőt hordják. A táncosok nem csak lementek a közönséghez és italokat töltöttek a vendégeknek, de a cigarettájukat is szívesen meggyújtották. Banerjee felelt a szervezésért, DeNoia pedig a koreográfiáért, a műsor ekkoriban pedig heti huszonötezer dollárt hozott. A megerősödő feminista mozgalmak és az egyre jobban terjedő szexuális szabadság eredményeként a bár esténként csordultig tele volt.

4. Vérrel, verítékkel

A biznisz beindult, ám Paul Snider és Nick De Noia úgy összeveszett, hogy a koreográfus kirúgta az esti show műsorvezetőjeként dolgozó Pault. Ezután a kapcsolati problémákkal és féltékenységgel küzdő Paul feleségével és saját magával is végzett. Nick sármjának köszönhetően virágzásnak indult az üzlet és immár New Yorkon túl is terjeszkedni kezdtek. Steve Banerjee azonban megszállottan hitte, hogy De Noia titkolózik és többet tesz el a bevételből, így egy bérgyilkossal megölette üzlettársát.

Mindeközben a konkurencia is erősödött, egyre több a Chippendales-hez hasonló bár nyílt és a táncosok is szétszéledtek a világban. Banerjee dühében útra kelt, hogy időközben önállósodott embereit megrendszabályozza. Életveszélyesen megfenyegetett többeket is, akik feljelentést tettek.

5. Nem minden story vége happy end

1993-ban Banerjee-t a brit hatóságok őrizetbe vették, gyilkossági kísérletben való közreműködéssel vádolták. Ugyanebben az évben az ítélet is megszületett és bűnösnek találták, így 26 év börtönben letöltendő szabadságvesztésre ítélték, mellékbüntetésként pedig majdnem kétmillió amerikai dollárt kellett fizetnie. A luxusélet után a börtöncella sivárságát nehezen viselte az üzletember, a depresszió pedig egyre jobban rátelepedett, így végül öngyilkosságot követett el.

A valós események ihlette minisorozat január 11-től hazánkban is elérhető a Disney+ streaming platformján, amely betekintés nyújt a revüműsor kialakulásának véres kulisszatitkaiba.

Felfelé néző kutya a vízen

A jóga az egyik legkíméletesebb és egyben leghatékonyabb mozgásforma, ráadásul meditációs forma is egyben. Segítségével karbantarthatjuk testünket és lelkünket is. De ha a szürke hónapokban mindez nem csábít el a kanapéról, talán a víz hozzáadása felkelti az érdeklődésünket. A SUP (stand up paddle) jóga egy új szintre – és más halmazállapotra – emelt sport, mely során a víztükrön, deszkán gyakorolhatjuk a jógapózokat, mellyel tovább növelhető az ászanák intenzitása. Ráadásul a folyamatos egyensúlyozás a vízen lecsillapítja az elmét, az állandó mikromozgások pedig a mélyizmokat is erősítik, így egy 60 vagy 90 perces óra tetőtől talpig tonizálja a résztvevőket. Hazánkban is elérhető ez a sportág, ráadásul télen beltéri medencékben is!

Ászanák a levegőben

Ha nem vágyunk vízbe borulásra, és/vagy nem lenne időnk minden edzés után hajat szárítani, de mégis a jóga egy különleges válfajára vágyunk, kipróbálhatjuk az aerial jógát is. Itt is új halmazállapotról van szó, de attól, hogy a levegőben végezzük a jógapózokat, azok megvalósításához nem szükséges légtornásznak lenni. Az ászanákat segítő, mennyezetre rögzített hinta csak segít abban, hogy az antigravitációs jóga során még jobban tudjunk nyújtani – miközben a pilates, a jóga és a tánc elemeiből egyaránt merít a feladatokhoz.

Kontaktban maradva

A jógának számos változata kínál különleges kikapcsolódási formákat. Ha legjobb baráttal, barátnővel vagy párunkkal szeretnénk ellazulni, erősödni és kapcsolatunkat tovább építeni, biztosan tetszeni fog a kontakt jóga! A gyakorlatokhoz legalább két személy kell, de néha akár három, négy is – az élmény katartikus, a kapcsolat mélyebb, mint valaha, a mozgás pedig szuper intenzív lesz!

Akrobatikus elemek zsákolás közben

Ha valaki a labdajátékokat szereti inkább, miközben nem ódzkodik attól, hogy a levegőben végezzen gyakorlatokat, nagy eséllyel lesz a kedvence az akrobatikus kosárlabda. A sportág lényege, hogy a versenyeken minitrambulint használnak a résztvevők, és arról felugorva mutatnak be változatos akrobatikus elemeket. Ezalatt kosárlabdát vagy akár kosárlabdákat passzolgatnak egymásnak, és zsákolással fejezik be az adott gyakorlatsort.

Labdázás karizmatikusan

A labdázásra még egy izgalmas alternatívát tudunk ajánlani, ha valakinek a csapatszellem is kulcsfontosságú a mozgás során: a mexikói fallabdajáték, pontos nevén karizma hasonlít a squashhoz, de három fal használatával játsszák.

A sportág a sport közben átélt örömről kapta nevét, állítólag euforikus hatást vált ki a játékosokból. Sőt, közösséget épít és társas élményeket is nyújt a csapattagoknak.

Csak a tánc

Se csapat, se fellépőruha, se különleges helyszín nem kell hozzá, de még speciális tudás, „boogie a lábbaˮ sem ahhoz, hogy táncoljunk egy nagyot: örömből, szívből, zsigerből, mindegy, hogyan. Erre inspirálhat a „floss dance”, a Skibidi tánc vagy a jól bevált Gangnam Style, vagy bármi, ami beindít és megmozgat. Ha mégis szervezettebben tanulnánk, választhatunk street style fajtát, és például kipróbálhatjuk a twerkelést, ha klasszikust szeretnénk csinálni, balettozásra fel, míg ha finomabb táncra vágyunk, menjünk el egy jazz art órára.

Ami kell földön, vízen, levegőben is: hidratálni

Bármely sportágat választjuk is, ne felejtsük, hogy télen ugyanolyan fontos a hidratálás.

Attól, hogy hideg van, a mozgás közben elvesztett folyadékmennyiséget pótoljuk egészségünk, szépségünk és kiegyensúlyozottságunk érdekében egyaránt.

És ha a téli álomra, mély alvásokra tekintünk sportágként – hiszen azzal is igazán jót teszünk magunkkal – a pihenésbe is iktassunk be elég folyadékot, például smartwatert.