Kemény Zsófi író, költő szerint „a szabadság néha hirtelen, de fönntartani munka.” Versében azt ragadja meg, milyen váratlan helyzetekben érezheti meg bárki az igazi szabadságot – ám ahhoz, hogy a pillanatból alkotás legyen, fokozott figyelem szükséges. Mindezt az összetéveszthetetlen Kemény Zsófi-stílusban, egy abszurd, párizsi vidámparkba repítve az olvasót. A fanyar hangnem és a megalkuvásmentesség verse ez, amiben még egy jó adag generációs életérzés is helyet kap. Mert „a szabadságnak nincsenek feltételei”.

Áramszünet

Áramszünet egy párizsi vurstliban. Száz méter magasban,

repülés közben dermedni meg. Kényszerből gyakorolni a lebegést.

Elhallgat a vidám gépzene. Nem villog semmi színes.

Kondenzcsíkokkal hadonászik az ég, madarak röhögnek.

Kibolondulunk a tériszonyból. Benntartjuk a levegőt,

aztán szabadon eresztjük. Visszavadítjuk az erdőnek

a sosem szűnő dudahangokat. 

A szarvasbőgés és a duda agancsa összekoccan.

Milliók apró problémái kavarognak odalent, hangyák az emberek,

és hangyatojások a gondok. Ipari alpinisták is lehetnénk, akik

virágmintával vagy szülői mintával tapétázzák ki a köztük már leomlott falakat.

Párizs légterében láthatatlan óriások táncolnak egy üvegpadlón.

Ugyan mi alulról nézzük őket, a lentieknek mi is fent vagyunk.

A vurstli bepózolt egy hatalmas fotóra, villan a vaku, dörög az ég.

Távoli városokban, abszurd helyzetekben csap meg a szabadság szaga.

A szabadságnak nincsenek feltételei, vagy vannak. Ez a szabadság maga.

Nem magunkba nézünk, hanem csak bambulunk magunkba,

mert a szabadság néha hirtelen, de fönntartani munka.

Hogy szabadságnak éljük meg azt is, amikor a hétköznap az urunk.

Áramszünet van, persze, de titokban repülni tanulunk.

Dragomán György József Attila-díjas író novellájában a távolságot áthidaló képek, emlékek és pillanatok kötik össze a szereplőket, ezzel megjelenítve a korlátlan kreativitás adta lehetőségeket. A szerző egy látszólag egyszerű élethelyzettel mutatja meg, mekkora önbizalmat tud adni a lánykéréshez egy online kapott fénykép – még akkor is a szeretteinket juttatja eszünkbe, ha ők több ezer kilométerre vannak tőlünk. Nemcsak a találkozást várjuk még jobban, de megerősítést is kapunk egy fontos döntéshez. A szerző novellájában a szabadság és a kreativitás a digitális kapcsolattartással válik mindenki számára átérezhetővé.

A kémény

Eszter, a kedvesem, folyamatosan küldi nekem a fotókat Arlesból.

Ez jó, mert olyan, mintha én is ott lennék vele, látom az utcákat, a tereket, a folyót, az amfiteátrumot, de rossz is, mert végig arra gondolok, hogy azért akartam elvinni oda, a kedvenc festője, Vincent városába, hogy hét év együttlét után végre megkérjem a kezét.

Sokak szerint egyáltalán nem illünk össze, ég és föld vagyunk, én fanatikus mohakutató, aki mindig lefelé néz, ő grafikus, portré- és utcafotós, akinek mindene az utazás, a pörgés.

Amikor két napja kiderült, hogy pont erre a hétvégére érkezik váratlanul az intézetünkbe Yamashita professzor, a világ leghíresebb moha szakértője Japánból, eléggé elkeseredtem, mert tudtam, mégse utazhatok.

Eszter azt mondta, inkább ő se megy, de én meggyőztem, a net összeköt, majd az ő szemén, a fotóin keresztül megnézem én is a várost. Élvezze ki inkább ezt a hirtelen szabadságot. Készítsen nagyon jó képeket.

Nézem, amit küld, próbálok nem elszomorodni, nem jelnek venni ezt az egészet.

Egyszer csak egy olyan kép érkezik, ami egyáltalán nem jellemző rá, elsőre csak egy kopott háztető és egy kémény.  Három szót írt mellé: „ezek mi vagyunk”. Az arcom elé emelem a telefonom, kinagyítom a képet, észreveszem a kémény tövébe tapadó moha foltot, mellette a kövek réséből az ég felé törő facsemetét.

Az arcomat elönti a mosoly, tudom, ha hazajön és kimegyek elé, és felteszem neki a kérdést, igent fog mondani.

Szert-Szabó Dorottya illusztrátor egy digitális festményében mutatta be, hogy ez a szabadság számára a korlátlan kreativitás lehetőségét hozza el.

Csalár Bence divatszakértő és Simon Márton költő alkotásai a következő hetekben debütálnak a Yettel social felületein.

Az Erste ezért megkereste a Pagonyt, hogy alkossanak egy olyan mesét, amellyel a szórakoztatáson túl alapvető gazdasági, pénzügyi ismereteket kaphatnak a gyerekek, játékos formában. A Pagony nemcsak könyv- és játékkiadó, valamint bolthálózat, de közel 25 éve a kortárs magyar gyermekirodalom úttörője is. Az így született Cserebere az erdőben szerzője Czernák Eszter, az illusztrációkat Szert-Szabó Dorottya készítette – mondta el Murányi Linda, az Erste PR és belső kommunikációs vezetője. Czernák Eszternek már van gyakorlata a játékos oktatás terén: ő írta az óvodai beilleszkedést segítő mesekönyv-sorozatot, a Sárkányovit is.

A Cserebere az erdőben az erdei állatok „pénzügyeibe” nyújt mókás betekintést: négy évszakon át követhetjük az életüket, miközben ők különféle dolgokat csereberélnek vagy adnak kölcsön egymásnak. Így anélkül mutatják meg a gyerekeknek, mit jelent az eltérő érték, a kölcsön vagy a kamat fogalma, hogy ezekkel a szavakkal meg kellene ismerkedniük. A mesekönyv végén a szülők játékos feladatokat találnak: ezek segítenek abban, hogy a gyerekekkel együtt mélyíthessék el a megszerzett tudást, és elkezdjenek beszélni a kérdésről.

„Szeretem a történetek erejét arra használni, hogy segítsek eligazodni a gyerekeknek a világban. A pénz és a pénzügyek kezelése pedig a legbonyolultabb és legfontosabb kérdések közé tartoznak, amik már egész kicsi kortól foglalkoztatják őket” – vélekedett Czernák Eszter, a könyv szerzője. Szerinte bonyolult kérdéseket is lehet egyszerűen, a gyerekek gondolkodását követve elmagyarázni, és erre jó példa a Cserebere az erdőben című könyv is.

„Úgy látjuk az Erstében, hogy a pénzügyi ismeretekről való beszélgetést nem lehet elég korán elkezdeni, hiszen a már egészen kicsi gyerekeket is foglalkoztatja a téma. És mégis volt egy nagy űr, sok szülő eszköztelen volt abban, hogyan beszéljen róla, hogyan formáljon egy pénzügyileg egészséges szemléletet már a kezdetektől. Erre nyújt megoldást a most megjelent mesekönyv. Ebben játékosan, meséken keresztül értjük meg az olyan fogalmakat, mint a másokról és magunkról való gondoskodás, a kölcsön szerepe és az általa teremtett lehetőségek, vagy a dolgok csereberéjének szabályai. Azt látjuk, hogy felnőttek számára is élvezhető és tanulságosak a történetek” – emelte ki Murányi Linda. Az Erste ebben partnerére talált a Pagonyban, hiszen ahogy a kiadó szlogenje is mondja, nagyra tartják a kicsiket.

Fotó: Czernák Eszter, Sárdi Dóra, Murányi Linda és Farkasházi Réka a sajtótájékoztatón