A védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény (a továbbiakban: védjegytörvény) alapján a felszólalás a védjegybejelentési eljárás része, amely a fenti meghatározással ellentétben nem szóbeli nyilatkozatot takar, hanem egy, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalához (a továbbiakban: hivatal) címzett írásos beadványt jelent.

Felszólalni olyan védjegybejelentéssel szemben lehet, amely sértheti a felszólaló korábban keletkezett védjegy- vagy egyéb jogát (például korábbi szerzői jogosultság esetén a felhasználási szerződésben meghatározott felhasználásra jogosult személy jogát vagy korábbi eredetmegjelölés, földrajzi jelzés oltalmából eredő jogokat sért).

Mikor lehet felszólalást benyújtani?

A hivatal a védjegybejelentés benyújtását követően elvégzi a bejelentés alaki vizsgálatát, majd hivatalból megvizsgálja a bejelentést abból a szempontból, hogy nem ütközik-e a védjegytörvényben meghatározott feltétlen kizáró okok valamelyikébe, azaz alkalmas-e a megkülönböztetésre, alkalmas-e arra, hogy védjegyoltalomban részesüljön. Erről a kérdéskörről korábban részletesen írtunk, melyet itt érhet el: www.danubia.com/hu/vedjegy/tovabbi-gondolatok-a-vedjegyek-megkulonbozteto-kepessegerol

Amennyiben az adott védjegybejelentés mind az alaki, mind az érdemi (feltétlen kizáró okok) vizsgálat szűrőjén átmegy, a hivatal tájékoztató jelleggel kutatási jelentést készít, amelyben feltünteti az olyan korábbi védjegyeket (a teljesség igénye nélkül), amelyek összetéveszthetőségig hasonlóak lehetnek a benyújtott megjelöléshez. Az elkészült jelentést megküldi a bejelentőnek, majd a megküldéstől számított legalább tizenöt nap elteltével a védjegybejelentést három hónapos időtartamra meghirdeti a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítőben (SZKV), és erről szintén értesíti a bejelentőt. Az SZKV a hivatal honlapján (www.sztnh.gov.hu) elektronikus formában elérhető. Ez alatt a három hónap alatt van lehetősége korábbi jogok jogosultjainak felszólalni a meghirdetett védjegybejelentéssel szemben. A felszólalás benyújtását követő egy hónapon belül meg kell fizetni a felszólalásra előírt 64 ezer forint igazgatási szolgáltatási díjat. A felszólalásban meg kell jelölni azokat az okokat, amelyek alapján kérik a védjegybejelentés elutasítását. A felszólalást és annak mellékleteit (egyéb bizonyítékok) a védjegytörvényben megállapított példányban kell benyújtani.

Hogyan tudom meg, hogy a korábbi védjegyemhez hasonló védjegyet jelentettek be?

A védjegyjogosultság nemcsak jogokat keletkeztet, hanem kötelességet is jelent a jogosult oldalán, azaz a védjegyjogosult elemi érdeke, hogy fellépjen minden olyan védjegybejelentéssel szemben, amely megítélése szerint sértheti a korábban megszerzett jogát. A hivatal hazánknak az Európai Unióhoz való csatlakozása óta hivatalból nem vizsgálja, hogy egy adott védjegybejelentés sérti-e más korábban bejegyzett jogát (szinte valamennyi tagállam hivatala így tesz). Úgy is mondhatjuk, hogy ettől az időponttól kezdődően „nagykorúsította” a védjegyjogosultakat, és a kezükbe adta a lehetőségét annak eldöntésére, hogy fellépjenek-e az olyan védjegybejelentésekkel szemben, amelyek az üzleti érdekeiket, piaci pozíciójukat sérthetik. Magyarán a piacra bízta ezt a jogot a felszólalás intézményének a védjegybejelentési eljárás részeként történő bevezetésével. Ennek megfelelően nem árt, ha a korábbi jog/jogok jogosultja rendszeresen monitorozza a havonta kétszer (minden hó 14. és 28. napján) megjelenő SZKV-t, és ellenőrzi, hogy nem hirdették-e meg olyan védjegy bejelentését, amely hasonló a védjegyéhez.

Joggal merülhet fel: nem minden vállalkozásnak, védjegyjogosultnak van ideje arra, hogy havonta két alkalommal átnézze a meghirdetéseket. Ilyen esetekben ajánlatos olyan irodát megbízni, amely kellő szakértelemmel rendelkezik ahhoz, hogy ezt a feladatot elvégezze a védjegyjogosult helyett, ily módon biztosak lehetnek abban, hogy értesülnek arról a védjegybejelentésről, amely korábban szerzett jogaikat sértené, és így a rendelkezésre álló határidőben felszólalhatnak a védjegybejelentéssel szemben. Természetesen egy esetleges felszólalás elkészítéséhez is fontos szakember segítségét igénybe venni; annak ellenére, hogy a védjegytörvény nem írja elő a hivatal előtti eljárásban a kötelező képviseletet az Európai Unió, illetve az Európai Gazdasági Térség védjegyjogosultjai számára, ajánlatos védjegyjogban járatos ügyvéd vagy szabadalmi ügyvivő megbízásával eljárni annak érdekében, hogy a felszólalás eredményes lehessen, és elutasítsák a támadott védjegybejelentést.

Mit kell érteni az alatt, hogy a védjegybejelentő kérheti a felszólaló védjegye használatának igazolását?

A védjegybejelentő kérheti a felszólalási eljárásban annak igazolását, hogy a felszólaló a védjegyét a védjegytörvény előírásainak megfelelően a védjegybejelentés benyújtásának napját megelőző öt évben használta azokra az árukra, illetve szolgáltatásokra, amelyek a felszólalói védjegy árujegyzékében szerepelnek.

Amennyiben a felszólaló nem tudja igazolni korábbi védjegyének tényleges használatát, a védjegybejelentés nem utasítható el. Abban az esetben, ha a felszólaló a védjegye árujegyzékébe tartozó áruk és/vagy szolgáltatások csupán egy része esetében tud megfelelő használatot igazolni, a hivatal úgy veszi figyelembe a korábbi védjegyet az eljárás során, mintha annak árujegyzékébe csak azok az áruk és/vagy szolgáltatások tartoznának, amelyekre nézve a használatot a felszólaló sikeresen bizonyította. (A védjegyhasználat kérdésével kapcsolatban lásd korábbi írásunkat: www.danubia.com/hu/vedjegy/az-on-vallalkozasanak-van-vedjegye-es-jol-hasznalja-azt)

Fontos megemlíteni azt is, hogy nem lehet érvényesen felszólalni a védjegybejelentéssel szemben akkor, ha a felszólaló védjegyének oltalma a támadott védjegybejelentés napján már nem áll fenn. Azaz megszűnt korábbi védjegy alapján nem lehet elutasítani a védjegybejelentést.

Van-e lehetőség a megegyezésre?

Igen. A felszólalási eljárásban helye van egyezségnek. Fontosnak tartom itt megemlíteni, hogy még a felszólalásnak a hivatalhoz történő benyújtását megelőzően is lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a felek megegyezzenek, amennyiben erre esély mutatkozik. Az egyezség egyebek mellett létrejöhet úgy, hogy a bejelentő a korábbi jog jogosultjának kérésére korlátozza a védjegybejelentése árujegyzékét: csak azokra az árukra és/vagy szolgáltatásokra tartja fenn, amelyek már nem sértik a védjegyjogosult üzleti érdekeit. Ilyenkor is célszerű azonban szakember segítségét igénybe venni annak érdekében, hogy mindkét fél számára megnyugtató egyezség szülessen.

A védjegytörvény lehetőséget biztosít arra is, hogy a felszólalási eljárás alatt egyezzenek meg a felek. Ha a felszólaló és a védjegybejelentő közös kérelmet nyújt be a hivatalhoz, amelyben jelzik, hogy egyezségi tárgyalásokat folytatnak, akkor a hivatal a kérelem beérkezését követően – a védjegytörvény 2019. január 1-jén életbe lépett módosítása következtében – egy alkalommal legalább két, de legfeljebb négy hónapra szünetelteti az eljárást. Az előbbiekben jelzett időpont előtt nem volt lehetőség arra, hogy egyezségkötési szándék miatt az eljárást hivatalból szüneteltessék, helyette az egyezségi tárgyalások idejére bármelyik félnek határidő-hosszabbítási kérelmet kellett benyújtania, amely díjköteles, és amelyet csak különösen indokolt esetben van lehetőség meghosszabbítani.

Mikor van lehetőség „szóbeli meghallgatásra”?

A felszólalási eljárások az esetek nagy többségében a hivatal előtt írásban zajlanak, amit az is indokolttá tesz, hogy az eljárások kevéssé húzódjanak el, a bejelentett végjegyek megfelelő időintervallumban lajstromozásra vagy – eredményes felszólalás esetén – elutasításra kerüljenek. A 2019. január 1-jén életbe lépett módosítás alapján a védjegytörvény kizárólag a felek együttes kérelmére ad lehetőséget arra, hogy a hivatal szóbeli tárgyalás tartásával hozzon döntést a felszólalás kérdésében. Ugyanakkor a hivatal is dönthet úgy – amennyiben szükségesnek tartja –, hogy szóbeli tárgyalás keretében hozza meg határozatát. A szóbeli tárgyaláson már lehetőség nyílik a bevezetőmben említett „nyilvánosság előtt elhangzott rövid(ebb) beszéd, nyilatkozat, megjegyzés, kijelentés” megtételére.

Ha elmulasztom a felszólalást, „mindennek vége”?

Hál’ istennek, jobban mondva a védjegytörvénynek köszönhetően ez koránt sincs így. Amennyiben a védjegybejelentéssel szemben a meghirdetést követő három hónapon belül nem érkezik felszólalás, a hivatal a bejelentett védjegyet lajstromozza. A már bejegyzett védjeggyel szemben is van azonban lehetősége a korábbi jog jogosultjának fellépni, mégpedig úgy, hogy a hivatalhoz kérelmet nyújt be, melyben kéri a védjegyoltalom törlését. Azt, hogy hogyan és milyen feltételekkel nyújtható be törlési kérelem, egy későbbi írásból tudhatják meg.

Szép Erika | védjegytanácsadó | DANUBIA Szabadalmi és Jogi Iroda Kft.

E-mail: szepe@danubia.hu

Ez a cikk eredetileg a Márkamonitor 2020/4. számában jelent meg.

Cikkünk szerzője Szép Erika védjegytanácsadó, a Danubia Szabadalmi és Jogi Iroda Kft. munkatársa

Mi a márka?

A márka az egyik klasszikus meghatározás szerint egy név, kifejezés, jel, szimbólum, dizájn vagy ezek kombinációja. A márka feladata, hogy egy gyártó vagy egy termék, szolgáltatás megkülönböztethető legyen a piacon a jelen lévő versenytársaktól. Egy jó márka alkalmas a termék, szolgáltatás azonosítására és megkülönböztetésére.

A márka kifejezés tágabb fogalmi kört takar, mint a védjegy. A márka (közkeletű angol megfelelője a brand) nem jogi fogalom, inkább piaci kategória, a közgazdaságtan, közelebbről a marketing által használatos meghatározás.

A márka mint fogalom összefoglalja egy termék és/vagy előállítójának egész arculatát, amelybe beletartozik egyebek mellett a vizuális arculat, a használat különböző színben megjelenő változatai, a használat formája, megjelenési módjai (névjegykártya, levélpapír, szóróajándék, online megjelenések, honlap, közösségi média, televíziós reklámok stb.), vagyis mindaz, ami a fogyasztók tudatában, emlékezetében a termékhez és annak a legszélesebb értelemben vett megjelenítéséhez kapcsolódik. Ezek azok a komplex asszociatív tényezők, amelyek meghatározzák a piacon a márka helyzetét, összehasonlítási alapot biztosítanak a konkurens márkákkal szemben.

És akkor mi a védjegy?

A védjegy ezzel szemben kifejezetten jogi kategória, olyan meghatározott területi hatályú iparjogvédelmi oltalom, amelynek alapján a védjegy jogosultja kizárólagosan jogosult a védjegy használatára a védjegy árujegyzékében szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban, és e kizárólagos joga alapján bárkit eltilthat a védjegy használatától. A védjegynek a törvényi előírásoknak megfelelően alkalmasnak kell lennie a megkülönböztetésre, azaz nem lehet egy áru vagy szolgáltatás fajtaneve, a mindennapokban általánosan használt elnevezése.

A védjegyoltalomban részesülő megjelölések különböző megjelenési formákra terjedhetnek ki, egyebek mellett lehetnek szavak (ebbe a kategóriába beletartoznak az összetett szavak és a jelmondatok, azaz szlogenek is), különböző ábrák vagy ábrás megjelölések szóelemekkel kombinálva, színek és színkombinációk, hangok, mozgás vagy multimédia-megjelölések. Mindegy, hogy a védjegybejelentés benyújtásakor a brandnek melyik megjelenési módjára kérünk oltalmat, a lényeg az, hogy az alkalmas legyen a megkülönböztetésre.

És mit védünk?

A márkára, mint komplex fogalomra, nem igényelhető védjegyoltalom, egyes elemeire azonban igen. A márka legkézenfekvőbb – és az esetek többségében legfontosabb – eleme a márkanév, amelyet a jogosultak jellemzően védjegyként is igyekeznek lajstromoztatni, ezáltal is erősítve a márka kizárólagos használatához fűződő piaci érdekeik hatékonyabb érvényesíthetőségét. Hasonlóképpen fontos komponense a márkának a logó, amelyről – ismert márkák esetében – a fogyasztók ugyanúgy egyértelműen az adott márkára asszociálnak, mint a márkanévről. A márkanév és a logó – és sok esetben még egyéb arculati elemek, mint a szlogen vagy az árumegjelenítés és -értékesítés egyéni jellegzetességei – a fogyasztói tudattársításban éppúgy elválaszthatatlanok egymástól, mint egy ismert személy vagy karakter neve és megjelenése. Gondoljuk csak a két rivális sportmárkára, a Nike-ra a Nike-pipa (swoosh) logóval és az Adidasra háromcsíkos logójával és egyéb emblémáival.

Míg azonban a márkanév, a márkát megtestesítő logó és az arculati köntös egyéb elemei egymástól elválaszthatatlan egységben alkotják a márkát, ugyanezek a komponensek védjegyként egymástól függetlenek: egyenként kell őket bejegyeztetni (külön lajstromszámokat kapnak), és jogi sorsuk a későbbiekben is elválik egymástól; külön-külön kell megújítani őket, esetleges támadások esetén védjegyenként külön-külön eljárásokat kell lefolytatni, és jogérvényesítés esetén is egyenként meg kell határozni, hogy a bitorló megjelölés jogosulatlan használata mely védjegy vagy védjegyek kizárólagos jogi oltalmába ütközik. Sőt, ha a márkanév és a logó – a „szóvédjegy” és az „ábrás védjegy” – összetett védjegyet alkot, mint az alábbi példákban, saját lajstromszám alatt, külön kerül nyilvántartásba, és védjegyjogilag önálló életet él.

A márka mint olyan jogi oltalmát jogszabály nevesítetten nem tartalmazza, de a tisztességtelen verseny tilalma alapján – mely szerint tilos terméket vagy szolgáltatást a versenytárs hozzájárulása nélkül olyan jellegzetes külsővel, csomagolással, megjelöléssel vagy elnevezéssel előállítani, forgalmazni vagy reklámozni, továbbá olyan nevet, árujelzőt vagy egyéb megjelölést használni, amelyről a versenytársat, illetve annak termékét, szolgáltatását szokták felismerni – adott esetben védjegyoltalom hiányban is eredményesen lehet fellépni a jogsértőkkel (jellegbitorlókkal, utánzókkal) szemben. Általános tapasztalat azonban, hogy ha a márka elemeit védjegyoltalom is védi, a jogtulajdonos védjegybitorlás alapján hatékonyabban tud fellépni a jogsértés miatt, mint védjegyoltalom hiányában a tisztességtelen verseny tilalma alapján.

Márkabaklövések

A marketingszakemberek jól tudják, egy brand megalkotásakor arra is figyelemmel kell lenni, hogy a márkával mely országok piacán kívánnak megjelenni. Ennek megfelelően különösen kell figyelni arra, hogy a márkanévnek ne legyen nem kívánatos jelentése a lehetséges exportpiacok nyelvén. Számos példa van arra, hogy milyen óriási hibát véthetnek azok, akik erre a lényeges körülményre nem figyelnek oda. Például híres autógyártó cégek marketinges szakemberei követték el az alábbi baklövéseket: spanyol nyelvterületen próbálták értékesíteni a „Mitsubishi Pajero” vagy az „Opel Ascona” típusú gépjárműveket, amikor is kiderült, hogy a pajero szó jelentése maszturbáló, míg az ascona női nemi szervre utal. Nagyjából ugyanezt jelenti vulgáris megfogalmazásban finnül és norvégül a Honda autógyár „Fitta” fantázianeve is, amelyet kénytelenek voltak a „Jazz” névre cserélni.

Természetesen a fenti elnevezésekre az említett országokban védjegyoltalom sem lenne adható, tekintettel arra, hogy az európai országok hatályos védjegytörvényei kizárják az olyan megjelölések oltalomban részesítését, amelyek a közerkölcsbe ütközhetnek.

Honnan ered ez az egész?

Már a 19. század elején is nagy hangsúlyt fektettek egy adott márka vagy találmány népszerűsítésére. Az 1920-as és az 1930-as években széles körben elterjedtek és használatban voltak az általam igen kedvelt úgynevezett számolócédulák, amelynek hátoldala kiváló reklámfelületül szolgált. Sok esetben a még nagyobb hatás elérése érdekében a reklámozandó terméknél hangzatos kijelentésekkel éltek, mint például „világszabadalom” vagy „világvédjegy”, mely kifejezések sajnos nem koptak ki az idő előrehaladtával, holott le kell szögezni, hogy sem világszabadalom, sem világvédjegy nem létezik, csupán oltalmi rendszerek vannak (a világszabadalom kifejezésről bővebben itt olvashat).

Mint ismeretes, a védjegyoltalom a védjegybejelentés napjától számított tíz évig tart, óriási előnye azonban, hogy az oltalom – a lejáratot megelőző hat hónapon belül – további tíz-tíz évre korlátlan ideig meghosszabbítható, megújítható.

A nemzeti védjegylajstromban a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának nemrégiben megjelent éves jelentése szerint 58, százévesnél is idősebb védjegy található. Ez a tény arra is példa, hogy egy jól bevezetett márka és védjegy a folyamatos és profi marketingtevékenységnek köszönhetően hosszú időn keresztül képes megőrizni a fogyasztók körében a népszerűségét (például „Odol”, „Apenta”, „Mercedes”).

Vannak olyan márkák, amelyek évtizedeken keresztül változatlanok maradnak („Unicum”), és persze akad arra is példa, hogy „ráncfelvarráson” esik át a márka, azaz arculatváltásra kerül sor. Amennyiben megváltozik egy régi márka formája, és a korábbi változat védjegyoltalom alatt áll vagy állt, mindenképpen célszerű az új arculatnak megfelelő márkát ismételten bejelenteni védjegyoltalomra, hiszen ezáltal biztosítható annak további, fokozott védelme.

És mire jó a védjegy?

A védjegy jogosultjának a törvény erejénél fogva kizárólagos joga van a védjegye használatára, azaz csakis a jogosult kifejezett engedélyével használhatja más a védjegyet vagy a védjegyhez hasonló elnevezést az üzleti forgalomban. Ennél fogva a védjegy jogosultja felléphet – és fel is kell lépnie – azokkal szemben, akik engedélye nélkül az övével azonos vagy ahhoz hasonló áru- vagy szolgáltatásjelzőt használnak, ezzel kihasználva, esetleg rontva a védjegyének kialakult ismertségét, hírnevét. Ebből természetesen az is következik, hogy egy márka kialakításakor, a piacra lépés előtt kiváltképp figyelemmel kell lenni arra, hogy az új márka ne sértse senkinek a korábbi védjegyjogát, azaz ne legyen másnak korábban megszerzett védjegyével azonos vagy ahhoz hasonló. Ezért még a tervezés, ötletelés kezdeti szakaszában előzetes védjegykutatást szükséges végezni, illetve ehhez jogi szakértő segítségét kell igénybe venni.

Mivel a márka jogi leképezése a védjegy, a védjegyoltalom megszerzése és fenntartása a márkaépítés központi eleme kellene hogy legyen, mégpedig a lehető legszélesebb körben, hiszen különösen fontos, hogy a marketingstratégiára fordított költségek a védjegyoltalom nyújtotta biztonság révén még inkább hasznosuljanak.

Szép Erika írása eredetileg a Márkamonitor 2020/2-3. számában jelent meg. 

Ha szeretne további cikkeket olvasni a márkaépítés és a fenntartható gazdaság témakörében, kövessen minket a Facebookon.