Tavaly egyedül a bolgárok éltek rosszabbul a magyaroknál, ott az uniós átlag 69 százaléka tudták egyéni fogyasztásra költeni. A bolgárok nagyot hajráztak 2021-hez képest, mert akkor az ő adatuk 65 százalék volt. Mostantól valós a veszély, hogy az idén már bolgárok is megelőznek minket.

Photo by Steve Mushero on Unsplash

15 millió fővel kellene csökkenteni a szegénység kockázatának kitett lakosságot 2030-ra az Európai Unió 2017-es cselekvési terve szerint. Ehhez képest viszont az elmúlt tíz évben az európai országokban jelentősen nőtt a szegény idősek aránya, 2021-ben már a 65 év felettiek 16,8%-a élt a szegénységi küszöb alatt, tehát a társadalombiztosítási nyugdíj önmagában nem nyújt stabil pénzügyi támaszt. Ezért fontos megismerni az időskori szegénység és az öngondoskodás összefüggéseit – ennek adatait elemezte 25 európai országban Vaskövi Ágnes, amelynek eredményeit a Budapesti Corvinus Egyetem kutatója júniusban két tudományos konferencián is bemutatta. A kutató a makroadatok közül, országos gazdasági és szegénységi mutatókat, a várható életkort és a nyugdíjkorhatárt, valamint az időskori és nyugdíjjövedelmet vette figyelembe, a mikroadatokból azokat a változókat, amelyek megmutatják azon idősek arányát, akik részvénybe, befektetési alapba, egyéni nyugdíjszámlába, életbiztosításba vagy a cégtulajdonlásba fektették megtakarításaikat.

Magyarország a középső kategóriában

A vizsgálat alapján az elemzett országok három jellegzetes csoportba oszthatók: tudatosakra, élhetőekre és szegényekre. A „tudatos” csoportban – főként az észak- és nyugat-európai országokban, pl. a belga, cseh, finn és német társadalmakban – a polgárok előre terveznek, aktívan és sokféle pénzügyi terméket vesznek igénybe azért, hogy befektessenek a jövőbe, az országuk jó gazdasági állapotban van, de a nyugdíjrendszer nem nagyvonalú, sokan nyugdíj mellett is dolgoznak.

A Magyarországot is tartalmazó középső kategória az „élhető” országoké, amelyekben átlagos a gazdasági helyzet, viszonylag alacsony a várható időskori szegénység, de a viszonylag bőkezű nyugdíjrendszer nem különösebben ösztönzi öngondoskodásra az embereket. Ide tartozik még Ausztria, Franciaország, a mediterrán államok, Szlovákia és Szlovénia is.

A harmadik, „szegény” jelzőt kapott csoportban – a balti államokban, valamint Horvátországban, Lengyelországban és Romániában – sok a szegény idős, aki dolgozni kényszerül, hogy fenntartsa magát, mert a nyugdíjjáradék szűkös, az átlagnál kevesebb ideig élnek, pénzügyileg kevésbé tudatosak, országuk gazdasága kedvezőtlen helyzetű.

A csehek az egyéni nyugdíjszámlára, a németek az életbiztosításra esküsznek

A forrásadatokból érdemes kiemelni: egyéni nyugdíjszámlát aktív éveik alatt a csehek nyitnak a legnagyobb arányban (csaknem kétharmaduk) a vizsgált országokban az öngondoskodási eszközök közül, életbiztosításban a németek vezetnek (60,2%-kal), értékpapírt és céget leggyakrabban a dánok vesznek (59, illetve 6,5%-uk), míg a befektetési alapokat leginkább a finnek kedvelik (39,9%-ban). A negatív csúcstartók szinte mindegyik kategóriában a bolgárok (0,4-4% közötti értékekkel), a cégtulajdonlási befektetésben legkevésbé a lettek bíznak. Magyarországon a megkérdezettek között az életbiztosítás a legnépszerűbb megtakarítási forma (34,8%), egyéni nyugdíjszámlát 9,2% nyitott már életében, értékpapírokat 5,2% vásárolt, míg a befektetési alapot és a cégvásárlást mindössze a megkérdezettek mintegy 3%-a választotta.

A szegénység kockázatát a kutató az AROPE európai mutató adataival mérte, amely akkor jelez, ha az egyén jövedelme nem éri el a teljes népesség mediánjövedelmének 60%-át. A 65 év felettiek leginkább a balti államokban veszélyeztetettek, ott a korcsoport negyede tartozik ide, a 75 év felettieknek pedig mintegy 37%-a, különösen az ottani idős nők helyzete kritikus. A kelet- és nyugat-európai országok átlagában ez az arány 10, illetve 12-13%, míg a legkedvezőbb helyzetű északiakban csupán néhány százalék. Magyarországon az AROPE kedvező értéket mutat, a 65-75 év közöttieknél 5,9%, míg szinte egyedülálló módon a 75 év felettieknél még ennél is alacsonyabb, 4,3%. A nemek közti különbség sem számottevő, mindössze 0,7%ponttal magasabb a 65 év feletti nők körében a szegénység kockázata, mint a férfiaknál.

Fotó: Matt Bennett/unsplash.com

Minden harmadik magyarnak problémát jelenthet az otthonának melegen tartása a következő három hónapban

Az Egyensúly Intézet 2023. áprilisi kutatása alapján a magyar lakosság 68 százalékának lesz annyi pénze a következő negyedévben, hogy melegen tartsa az otthonát. A megkérdezettek közel harmada (28%) viszont azzal számol, hogy néha kihívást jelenthet a fűtésszámla kifizetése, további 5 százalék szerint pedig egyáltalán nem lesz annyi pénze, hogy kifűtse az otthonát. Az életkori bontásból látszik, hogy a 60 év felettiek aggódnak a leginkább, hiszen a körükben az országos átlagnál 6 százalékponttal nagyobb azoknak az aránya, akik attól tartanak, hogy időről-időre képtelenek lesznek megfelelő hőmérsékleten tartani a lakóhelyüket.

Idősorosan egyértelmű tendencia rajzolódik ki: a lakosság jóval optimistább a fűtésszámla tekintetében, mint tavaly novemberben. Az eredményeket valószínűleg jelentősen befolyásolja, hogy az adatfelvétel tavasszal, egyre emelkedő napi középhőmérséklet mellett történt, így a lakosság jó része csökkenő rezsiköltségeket prognosztizált.

A magyar háztartások több mint kétharmada nem számol bevételváltozással a következő negyedévben

Az Egyensúly Intézetkutatás a szerint a magyar háztartások több mint kétharmadának (68%) nem fog változni a havi bevétele, és alig ötödük (17%) kalkulál bevételcsökkenéssel a következő három hónapban. A megkérdezettek 9 százaléka kifejezetten úgy véli, hogy növekedni fog háztartásának bevétele az elkövetkezendő negyedévben. A jövedelem kapcsán a legnagyobb arányú optimizmus 30-39 éves korosztályban (16%), illetve az érettségivel (14%) vagy diplomával (13%) rendelkezők körében fedezhető fel. Összességében elmondható, hogy a magyarok optimistábbak ebben a dimenzióban 2022 novembere óta.

Többen érzik úgy, hogy minden második napon hús vagy hal kerülhet az asztalra

A magyar lakosság közel harmada (58%) arról számolt be, hogy lesz annyi pénze a következő három hónapban, hogy minden második napon húst vagy halat egyen, míg 36 százalék nyilatkozott ennek az ellenkezőjéről. Az eredmények alapján láthatóvá vált, hogy a nyugdíjas korúak, azaz a 60 év felettiek számolnak a legkevésbé azzal, hogy legalább kétnaponta valamilyen húst tehetnek az asztalukra (45%). Érdemes kiemelni, hogy az elmúlt félévben ebben a kérdésben történt a legnagyobb elmozdulás, hiszen a megkérdezettek körében jóval a hibahatáron túli nagyságrendben, 15 százalékponttal többen állítják azt, hogy lesz pénze hús vagy hal vásárlására.

Csupán a magyarok negyede tudna megbirkózni egy nagyobb összegű váratlan kiadással

A kutatás eredményei arról tanúskodnak, hogy a felnőtt lakosság 42 százalékának gondot okozna egy 100 ezer forintos kiadás kifizetése, de még meg tudná oldani saját erőből. A megkérdezettek közel harmada (29%) viszont arról számolt be, hogy egy ilyen összegű kiadással már egyáltalán nem tudna megbirkózni. A magyarok mindössze 25 százaléka mondhatja el magáról, hogy gond nélkül ki tudna fizetni 100 ezer forintot egy váratlanul keletkezett kiadásra.

A 60 év feletti korosztály ebben a dimenzióban is rosszul áll: 38 százalékuk nem tudna saját erőből túllendülni egy ilyen kihíváson. Mindenesetre az elmúlt fél év viszonylatában itt is pozitív elmozdulást könyvelhetünk el, ugyanis csökkent azoknak az aránya, akik nem tudnának kiadni vagy akiknek gondot okozna 100 ezer forint kifizetése egy halaszthatatlan költségre. 2022 novembere óta 5 százalékponttal nőtt azoknak a tábora, akik gond nélkül megoldanának egy ilyen helyzetet.

Egyéni szinten 500 ezer forint kell a gondtalan élethez

Az Egyensúly Intézet kutatásában azt is górcső alá vettük, hogy egyéni szinten mekkora összegre van szüksége a magyaroknak a szűkös, az átlagos szintű, illetve a gondtalan élethez. Az eredmények alapján egy magyar állampolgárnak tipikusan havi nettó 220 ezer forint kellene a szűkös megélhetéshez. Az átlagosnak gondolt élethez már havi nettó 350 ezer forintra, a gondtalan megélhetéshez pedig havi nettó 500 ezer forintra lenne szüksége fejenként a megkérdezetteknek.

Azonban érdemes rámutatni, hogy a megkérdezettek 27 százaléka keres kevesebbet nettó 200 ezer forintnál, ami azt jelenti, hogy majdnem minden negyedik honfitársunk egyedül, házastársa vagy családi segítség nélkül nem rendelkezik a szűkös megélhetés minimumjövedelmi feltételeivel. A lakosság további negyede (26%) nettó 350 ezer forint alatt keres, azaz a magyar társadalom több mint felének nincs meg az átlagos élethez szükséges havi bevétele. Jelenleg a megkérdezettek 3 százalékának nincs havi jövedelme, 13 százaléka pedig havi nettó 150 ezer forintnál kevesebbet visz haza. Az átlagos és a gondtalan élethez szükséges jövedelmi sávban (350-500 ezer forint) 2023 áprilisában a magyarok mindössze 10 százaléka helyezkedett el, továbbá a gondtalan élethez szükséges jövedelemre csupán a társadalom 4 százaléka tesz szert havonta.

Érdemes kiemelni azt is, hogy a magasabb iskolai végzettség jellemzően magasabb jövedelmi elvárásokkal párosul, továbbá ellenkező mintázat rajzolódik ki a korcsoportok tekintetében: minél idősebb valaki, annál alacsonyabb elvárásokkal rendelkezik.

Az eredmények alapján a háztartások 7 százaléka nagy, 17 százaléka pedig csak közepes nehézségek árán tudja fedezni a szokásos kiadásokat. A legnagyobb, 43 százalékos tábort azok alkotják, akik csupán kisebb nehézségek árán képesek erre. Így összességében a magyar háztartások kétharmada (67%) csak kisebb-nagyobb nehézségek árán tudja finanszírozni a kiadásait. Mindezek mellett a megkérdezettek 26 százaléka viszonylag könnyen, 4 százaléka könnyen, 1 százaléka pedig nagyon könnyen menedzseli háztartásának anyagi vonzatait.

Az Egyensúly Intézet következő, a szegénységgel és jövedelemmel kapcsolatos közvélemény-kutatása 2023 nyarán fog megjelenni.

A szakpolitikai tanulmányában az agytröszt hangsúlyozza, hogy bár az elmúlt évtized konjunktúrája idején a magyar gazdaság látványosan gyarapodott, Magyarország továbbra is az Európai Unió egyik legszegényebb tagállama, nemzetközi összehasonlításban is alacsony bérszínvonallal és kiugróan gyenge társadalmi mobilitással. Szegényeknek és gazdagoknak egyaránt az a céljuk, hogy minden magyar a társadalom produktív tagja lehessen, és senki ne függjön tartósan a segélyektől. Ugyanakkor akit a nélkülözés még abban is megakadályoz, hogy tanuljon, továbbképezze magát vagy megfelelő munkát vállaljon, elpazarolhatja aktív éveit, és nem tudja kivenni a részét a társadalom építéséből. Így válik a szegénység egyéni problémája társadalmi problémává, egyéni sorsból társadalmi teherré. A szegénység csökkentése ezért egyrészt erkölcsi kötelesség, másrészt össztársadalmi érdek.

A szegénység csökkentésének messze nem az egyetlen, de fontos eszköze a szociális juttatás. A szociális transzferek rendszere Magyarországon európai összehasonlításban meglehetősen szűkmarkú, emellett szétaprózott, túlbürokratizált és alacsony hatékonyságú, amivel épp a leginkább rászorulókat fosztja meg a segítségtől. Ezt a rendszert radikálisan egyszerűsíteni kell. A fő cél, hogy tíz éven belül minden rászoruló magyar legalább a létminimumnak megfelelő összegből gazdálkodhasson.

Ennek érdekében minden létminimum alatt élő magyar számára alapjuttatást kell biztosítani, amely a legtöbb mai segélyt felváltaná. Az alapjuttatás havi 50 ezer forintról indulva 2030-ra érné el a létminimum szintjét (ez ma mintegy 100 ezer forint). Automatizálni is kell a rendszert: a transzferek megállapítását és kiutalását a NAV végezze, a piaci és szociális jövedelmek egységes hatósági nyilvántartása alapján! A szociális transzfereket ne háztartásonként, hanem személyre szabva utalják, mindenkinek a maga jövedelme függvényében!

Fontos, hogy az alapjuttatás mintájára, minden nyugdíjas korú magyar állampolgárnak biztosítsuk a méltányos életszínvonal feltételét megteremtő és a létminimum mindenkori összegének megfelelő alapnyugdíjat. A gyermekszegénység csökkentése érdekében az Egyensúly Intézet javaslata szerint lengyel mintára be kell vezetni a gyermeket nevelőket, eltartókat segítő, a létminimum mindenkori összegének felével megegyező alapjuttatást.

A fentieken túl 2030-ra meg kell teremteni a feltételeit annak, hogy az állam az összes szociális transzfert digitálisan utalhassa el az embereknek! Addigra a kereskedelem és a szolgáltatási szektor minden területén működjön a digitális fizetés, és minden magyar számára váljon elérhetővé az ingyenes, automatikusan létrehozott bankszámla!

Az Egyensúly Intézet tanulmánya szerint be kell vezetni az értelmes, értékteremtő és a munkaerőpiacra való visszatérést segítő közmunkához való jogot. A közfoglalkoztatás szervezése az önkormányzatok hatásköréből kerüljön át megyei vagy központi kormányzati hatáskörbe! A valódi munkavégzésért az agytröszt szerint valódi munkabérnek kell járnia: a közmunkások bérét első lépésként a létminimum szintjére, majd 2030-ig fokozatosan a minimálbér szintjére kell emelni!

Az Egyensúly Intézet végezetül hangsúlyozza, hogy a szegénység csökkentését– többek között – a gazdasági növekedés, a bővülő munkalehetőségek és az oktatási rendszerünk átalakítása tudja majd véglegesen megoldani ─ a szociális juttatások rendszerének átalakítása azonban elengedhetetlen előfeltétel a hosszabb távú megoldáshoz.

Az Egyensúly Intézet részletes háttértanulmánya a szegénység csökkentéséről innen, konkrét javaslatcsomagja pedig innen tölthető le.