Tizenöt év után nevet és arculatot vált a 90.9 Jazzy Rádió, ezentúl egyszerűen Jazzyként mutatkozik be a hallgatóknak. Új logóval, modernebb és színesebb megjelenéssel frissülnek december közepétől a rádió online felületei, miközben a legfőbb hangzó arculati elemek is megújulnak.

A Jazzy új szignálparkját a neves producer és dalszerző, Zoohacker kreativitására bízta a rádió, aki fülbemászó, a zenei arculathoz illő dallamokat készített a régi szignálok helyére. A station voice Peller Anna színművész lett, december közepétől az ő hangján szólalnak meg a rádió műsorajánlói, és az új „Együtt vagyunk”szlogen is.

„A vizuális arculat és a hangzásvilág megújítása csak az első lépés a Jazzy teljes megújulásában. 2023-ban további meglepetésekkel készülünk, megőrizve természetesen a tőlünk megszokott jazzys hangvételt és tartalmi minőséget. A legkedveltebb műsoraink és műsorvezetőink maradnak, és a Jazzy zenei hangzásvilágát is megőrizzük, hiszen egy nagyon erős és lojális törzshallgató bázisunk van, akiknek az igényeit évről évre kutatjuk és igyekszünk maximálisan kiszolgálni. A személyi változások csak a reggelt érintik, ezen kívül további új, a Jazzy hallgatói felmérésein jól teljesítő műsorvezetőket még tervezünk, de tartalmilag nem lesznek drasztikus változások. Marad a reggeli műsorban is az eddig jól megszokott tematika, ahol a műsorvezetői székben továbbra is a szakma kiváló és hiteles szereplői ülnek majd” – mondta el Suri Imre, a Jazzy rádió ügyvezetője.

Az életed évtizedek óta a zene körül forog, már a rádiózás előtt ismert DJ voltál. Mikor kezdődött a rádiózás iránti szenvedélyed?

Meglepően régen, talán hat-hét éves lehettem, amikor a mi leszel, ha nagy leszel? klasszikus kérdésre azonnal rávágtam: az az ember, aki beszél a rádióból. Ezen mindenki jót mulatott.

A gyermekek a dobozban a bácsit keresték…

Színigaz. Egyébként leginkább azért imádtam a rádiót, mert ott lehetett hallani az új zenéket. Később aztán lett a családban egy szalagos magnó meg lemezjátszó, de a rádiónak megmaradt az a nagy előnye, hogy információkat is adott. Imádtam, amikor Komjáthy Gyuri bácsi meg B. Tóth Laci bácsi nemcsak felkonferálta a következő számot, hanem beszélt is az előadókról. Ez nagyon beszippantott.

A szüleim és a nagyszüleim persze jót mosolyogtak a terveimen, akkoriban volt egy Kossuth meg egy Petőfi adó, számukra nem tűnt reális forgatókönyvnek, hogy egyszer én fogok valamelyikben megszólalni.

De ez a pillanat is eljött a kilencvenes években.

A piaci liberalizációval elindultak az első kereskedelmi rádiók, én pedig bekerültem 1994-ben a Juventus Rádióhoz. A Juventust az előző tulajdonos Wossala Györgytől akkor vették meg az amerikaiak, akik azonnal lekutatták a piacot, és azt mondták, itt zenés rádióra van igény. Következésképpen az addigi beszélgetős műsorokhoz is kerestek zenei szerkesztőket, így lettem az egyik műsor mögött szerkesztő, majd a zenei szerkesztés mellett műsorvezetői feladatot is kaptam. Akkoriban már egy ideje benne voltam a zenei életben, a nyolcvanas évek közepétől diszkóztam. A diszkózás és a rádió összefonódott az életemben, egyikből következett a másik.

Milyen iskola volt számodra a Juventus?

Korábban itthon a Kossuth adó struktúráját ismertük, hogy lemegy először a Jó ebédhez szól a nóta, aztán egy DJ-mix, utána meg egy beszélgetős műsor. Ezt a megközelítést a Juventusnál borították fel először azzal, hogy koncepciózus volt a zene, kialakult egyfajta mix, nem úgy állt össze a kínálat, hogy minden szerkesztő hozta a saját ízlésének megfelelő zenét, hanem a kutatás alapján kialakult receptet kellett követni. Rengeteget tanultam ebben az időszakban.

Amíg egy rádió volt, nyilván mindenkit ki kellett szolgálni, miután kibővült a piac, már lehetett szegmentálni. Meddig tartott a juventusos időszakod?

Tizenkét évig, egészen 2006-ig. A Juventus Rádióban jó volt a közösség, de a zenei kínálatát nem kedveltem annyira. Kortárs popzene ment, én mást szerettem volna. Így aztán terveztünk páran egy másfajta rádiót, többször is pályáztunk, de nem jött össze 2006-ig, amikor egyszerre három frekvenciát hirdettek meg. Négy pályázó indult, de a katolikus egyháznak már volt egy Mária Rádiója, így ők kiestek, és elnyerhettük a legkisebb frekvenciát.

A Juventusból nőtt ki az induló csapat?

Részben igen, jöttünk páran onnan, műsorvezetők, hírolvasók, a csapatnak talán a harmada került ki abból a körből, a többiek új emberek voltak. Hárman voltunk tulajdonosok, Nagy Tamás, Antal Zoltán és én. Azzal kezdtük a munkát, amit az amerikaiaktól megtanultunk: lekutattuk, hogy milyen rádióra volna igény, melyik irány mit hozna hallgatottságban, hirdetőben. Az egyértelmű volt, hogy a hallgatottság szempontjából a rock lenne a nyerő, de ahhoz kevesebb lett volna a hirdető. A jazzes irány ilyen szempontból ígéretesebbnek mutatkozott, de nem sokan hittek benne. Mondták, hallom, elhagytad a Juventust, mit fogsz csinálni? Egy jazzrádiót, válaszoltam erre. Nagyszerű, de miből fogsz megélni?, kérdezték.

Én hittem a projektben, tudtam, hogy nem az elefántcsonttoronyból fogunk játszani, amire négy-ötezer ember fogékony, hanem populárisabb jazzkínálatot állítunk majd össze, amit sokan be tudnak fogadni.

Azt tudni kell, hogy a jazz nem egyetlen műfaj, hanem egy állandóan változó zenei világ. Kezdődött az archaikus jazzel, aztán jött a dixieland, a swing, a bebop, a hot, a cool. Van egy szép plakátunk az amerikai jazz családfájáról, legalul van a soul meg a gospel, és onnan végig lehet követni, hogyan bontakozott ki a többi irány. Ezen belül nincsenek éles határok, hogy valami itt kezdődik és ott ér véget.

Sokan úgy gondolnak a jazzre, hogy négy torzonborz ember külön kottából játszik valamit. Szó nincs ilyesmiről. Egy előadót sem lehet beskatulyázni, hogy pontosan melyik irányzat képviselője, hiszen innen is merít, onnan is inspirálódik. A Jazzy Rádió hasonló ehhez, mi sem egyik vagy másik stílust, irányzatot képviseljük, több korból, többféle korosztály számára áll össze egyfajta Jazzy-egyveleg. Tizenöt évvel ezelőtt a jazz akkor legmenőbb stílusaival kezdtük, de azóta a mi kínálatunk is rengeteget változott, ma sokkal több az úgynevezett nu-jazz, amelyben a jazz és az elektronika találkozik. Vagy itt van a jazz-hop, hiphopos elemekkel, vagy a low-fi, a hifi ellentéte, ami nem akar mindig kristálytisztán szólni, van benne karcosság, és a karcos alap fölött szólal meg valami szofisztikált hangszer.

A kutatás megmutatta tehát, mi kell a közönségnek, a hirdetőknek, és ehhez jött a te személyes ízlésed, ezeknek a tényezőknek a közös metszete hozta létre ezt a rádiót.

Nagyon pontosan megfogalmaztad. Tudtuk, hogy egy közösségi rádiót akarunk csinálni, aminek üzleti alapon kell működnie. Jó néhány rádió identitászavarral küszködik, amikor felteszi magának azt a kérdést, kik a mi hallgatóink? Kik ők, mivel foglalkoznak, milyen az életstílusuk, milyen rádióhallgatásai szokásaik vannak? A Jazzy esetében ez a kezdetektől kristálytiszta volt. A hallgatóink 99 százaléka érettségizett, több mint 70 százalékuk diplomás, döntő többségük közép- vagy felső vezető, vállalkozó. Teljesen nyilvánvaló volt, hogy kikhez szólunk, és az is, hogyan tudjuk őket megszólítani, akár a zenével, akár a szöveges tartalommal. Ez Budapesten nagyjából 150–200 ezer embert jelent. Nekik kínáljuk a jazzys érzést, ami egyfajta nagyvárosi, lüktető, intellektuális feeling: ha jazzys vagyok, akkor kiemelkedem az átlagból. A legtöbb rádió a mennyiségre törekedett, amit a mainstream zenével lehet elérni. Mi nem akarunk mindenkihez eljutni, de akit elérünk, az legyen egy jól körülírható, megcélozható közönség.

A Jazzy indulásakor gyakorlatilag telített volt a budapesti rádiós piac. Elvben megvolt a megcélzott közönség, mennyi energiát igényelt, hogy ténylegesen megszólítsátok őket?

Sok rádió volt, de mindenki a mainstream zenét játszotta: az akkori legnagyobb slágerek, minden idők legnagyobb slágerei, a legnagyobb dance-slágerek. Volt egy-két talk-news rádió, de a zenei profilúak nem léptek ki a mainstream világából. Mi abban bíztunk az induláskor, hogy a jazz és a jazzy hívószóra megindulnak felénk azok az emberek, akiknek erre van igényük. Kicsit persze ez is lett a vesztünk, mert aki a klasszikus jazzt nem szereti, oda se kapcsolt. Meg kellett mutatni, hogy mi populárisabb jazzt játszunk, amit sokan be tudnak fogadni a hagyományos jazzrajongók szűk táborán túl.

Pechünkre pár hónappal az indulásunk után, 2007-ben nagy átalakítás történt a Petőfi rádióban, ők is kiléptek a mainstreamből, és elindultak egy alternatív vonal felé. Az igényes közönségnek hirtelen lett választási lehetősége a mainstreamen túl, de a Petőfinek összehasonlíthatatlanul több pénz, paripa, fegyver állt a rendelkezésére. Ráadásul 2008-ban beütött a gazdasági válság, az induláskor tehát rögös lett az út, nagyon eltökéltnek kellett lennünk, hogy csináljuk tovább. Persze ebből is látszik, hogy a rádiónk szerelemprojekt, eszünkbe sem jutott volna feladni.

Mikor érezted először, hogy a Jazzy megtalálta a helyét, sínen van?

Már az első néhány hónap után 5,5–6 százalékos hallgatottságot mértek nekünk, miközben nagyon sok mindenben voltunk formabontóak. A mainstream rádiózásban egy top 40-es rádió nagyjából 200–300 zenéből dolgozik. Az akkori piacvezető Sláger Rádió 680 zeneszámot forgatott, a Danubius 500–600 közöttit. Mi az első nap 800 számmal indultunk, amire a legtöbb szakember azt mondta volna, hogy megbolondultunk. A kutatásainkból az derült ki, nagyon sok rádió mondja magáról, hogy változatos zenét játszik, miközben valójában egy szűk listából dolgoznak.

Nagyon jó szám a Take Five vagy a What a Wonderful World, és még rengeteg jazzörökzöld van, de nem akartuk ezeket az unalomig játszani, és a közönség sem akarta hetente újra meghallgatni őket. Az induló 800 zene megmaradt, de most már 15 ezer szám van a szelektorban, és ebből egy időben 4 ezer pörög nálunk.

Óriási szám.

Brutálisan nagy szám, de nem is ismétlünk. Még a current kategóriába tartozó számok, amelyeket a leggyorsabb forgási idővel játszunk, ismétlődési ideje is másfél nap. Nincs olyan, hogy kétóránként újra adásba kerül valami. Így aztán nem is égetjük el a legjobb zenéket, nem unják meg őket a hallgatók.

Vannak olyan zenék, amiket kiszelektáltok?

Persze, 600 lejátszás után kivesszük őket a programból, és fél év múlva mindenki örül, hogy megint hallhatók. Állandó feladat, hogyan tartsuk elevenen a zenénket. Mindig kerülnek be új számok, megvan a régiek egy része is, és van, amit kiveszünk, a pihentetett zenék pedig visszakerülnek.

Változnak a stílusok is. Kortárs jazz, smooth jazz, swing, lounge, magyar jazz, bebop, soul, funky. Játszunk klasszikus, dob, bőgő, zongora, ének felállású jazzt is. Ezek különböző fiókokban vannak, és amikor a szelektort összeállítjuk, ezekből a fiókokból kerülnek be különböző szerkesztési elvek alapján a dalok. A szempontok is változnak, korábban, jó tizenöt éve uralkodó stílus volt a soul, ami most kicsit háttérbe szorult, és bejött helyette a ritmusosabb funky. Nagyon közel állnak egymáshoz, csak a funky kicsit táncosabb. Az induláskor a smooth jazz, a swing nagyon erős irány volt, most jobban megy a nu-jazz, a nu-soul.

Tartalmilag mit várnak a hallgatók?

A kutatások szerint azt várják, hogy egy műsor vagy szórakoztasson, vagy információt adjon. Lemértük azt is, milyen élethelyzetekben hallgatják a rádiót. A legjellemzőbb az, hogy reggel beül az ember az autóba, és ott hallgatja a rádiót, ez egy nagyon erős idősáv. Bemegy a munkahelyére, és ott is hallgatja, de ez inkább háttérrádiózás: zene szóljon, és csak nagyon rövid megszólalások legyenek a műsorban, erre találtuk ki a Jazzy Lexikont. Ezzel bővülnek a hallgató ismeretei, általános műveltsége. Délután jön egy hazavezető sáv, a Happy Hours, ez is inkább szórakoztató, de komoly témák is beleférnek. És végül következik az esti műsorsáv, a tematikus műsorok, amelyekkel egy-egy szegmenst akarunk megfogni.

Az a kezdetekkor kiderült, hogy a hallgatóink nem akarnak bulvárt, horoszkópot, nem akarnak nevetgélős műsort. Ami a kereskedelmi rádiózásban jellemző, azt ez a réteg nem igényli. Szinte elég lett volna az ellentétét csinálni annak, amit a többi rádió.

Mi az, ami elkapcsolási faktornak számít?

Ezt is lekutattuk. Sokaknál a reklámblokk, a megkérdezettek 84 százaléka azt mondta, három reklám még belefér, a negyediknél viszont elkapcsol. Egy blokkban tehát csak három reklámot helyezünk el. A hírek mehetnek, a műsorvezető hangja sem probléma, és az sem gond, ha pont olyan zene szól, ami nem kedvence a hallgatónak. Ha azonban egy téma nem érdekli, azonnal elkapcsol. Egy rossz zene három perc alatt lemegy, de ha egy témába belemerülsz, az öt-hat percig tart, akit pedig nem érdekel az adott téma, annak ez már sok. Arra tehát nagyon oda kellett figyelni, hogy erős tartalmakkal töltsük meg a rádiót.

Nemcsak hallgatói, hanem hatósági elvárások is vannak, meg kell felelni bizonyos előírásoknak. Ez mennyire köti meg a kezeteket?

A hatóság kialakított egy képet, hogy mire van szüksége egy hallgatónak: például a saját élethelyzetében segítséget nyújtó műsorszámokra, mint az időjárás-jelentés, a közlekedési hírek meg egy csomó más dolog. Vannak normatívák, hogy ezekből mennyit kell adni. Ez néha jól működik, néha nem. Például ünnepek alatt is kell közlekedési infókat sugározni, amikor mindenki otthon ül.

A magyar zenék, magyar előadók arányára is van előírás.

Igen, ez nálunk 50 százalék.

Miközben a világban rengeteg zene van, itthon ennek a töredéke keletkezik. Nehéz ennek a kritériumnak megfelelni?

Mindhárom alapító tulajdonos magyar magánszemély. Számunkra mindig egyértelmű volt, hogy szeretnénk segíteni a hazai művészeket. Nem volt nehéz teljesíteni, hogy 50 százalékban magyar zene szóljon, magunktól is így tettünk volna. A Covid idején meg is emeltük a hazai zene arányát, hogy a jogdíjakkal is segítsük az itthoni szerzőket és előadókat.

Vannak pró és kontra érvek is ennek kapcsán. A hazai zenészek nagy része nem reflektál a divathullámokra. Eldönti, milyen zenét szeretne játszani, és azt játssza. Pedig néha egyszerűbb volna, ha aktuálisabb, trendibb lenne egy zene, könnyebben utat találna egy mai harmincashoz, aki nem akar örökké Michael Bublét meg Diana Krallt hallgatni. De azért találtuk ki a Jazzy Hungaricumot, hogy hetente több órában csak magyar művészeknek adjunk megszólalási lehetőséget. Azzal együtt is, hogy nekünk könnyebb lenne, ha egy kicsit kikacsintgatnának külföldre, hogy mik az aktuális trendek. Ha egy órán keresztül zenét hallgatunk, és van egy olyan felvétel, amely kilóg a többi közül, az szinte biztosan magyar. És nem biztos, hogy ez jó.

Egészen pontosan mi a magyar zene kritériuma?

Vagy az előadó, vagy a zeneszerző legyen magyar, vagy legalább a zenekarban legyen magyar zenész. Ez nem mindig volt így, korábban csak a magyar nyelvű dalokat akarták elfogadni. Sok előadó azonban keresi a külföldi érvényesülés útját, meg angolul könnyebb is dalszöveget írni, rövidebbek a szavak. Miközben vannak zseniális magyar szövegírók, Lombos Marci, Valla Attila, Horváth Attila és persze még többen is, és az ő munkájuk sokkal jobban élvezhető egy magyar ember számára.

Hogy történik az, hogy egy szerelemprojektet eladnak?

Nem ez volt az első megkeresés, szinte minden évben jött érdeklődő, aki alaposan körülnézett. De van az az ajánlat, amin már elkezdesz gondolkodni. Nálunk az volt a döntő, hogy olyan tulajdonosi körbe kerülünk, amelyik médiabefektető. Végiggondoltuk, mit hoz a többi média a két rádiónak (a Jazzy mellett a Klasszik Rádióról van szó – a szerk.). Olyan tartalmak születnek a cégcsoporton belül, amelyeket mi is használhatunk. Másrészt az értékesítőink, aki eddig a két rádióra dolgoztak, most már életmódmagazint, közéleti magazint is, egy nagyobb portfoliót tudnak kínálni. Egyszerű példával élve nézzük meg mondjuk az autópiacot. Egyre kevesebb a gyártó, egyesülnek a nagy cégcsoportok, ugyanaz az alváz, ugyanaz a motor kerül a különböző modellekbe. Minket is segít a nagyobb háttér. Ha például szervezünk egy koncertet, azt a két rádió mellett most már az Elle magazin, az Elle Dekor, a 168 Óra és a Pesti Hírlap is promotálhatja. Ha eddig csináltunk egy vagy két telt házat, most összejöhet a harmadik is.

Két hónap telt el a tulajdonosváltás óta. Mi az, ami már most érzékelhető az előbb elmondott előnyökből?

A cég vezetőjének, Milkovics Pálnak van rálátása az európai piacra. Nem csupán a jelenlegi magyar viszonyok alapján tervez, hanem azzal is tisztában van, hogy hova lehet eljutni. Ez nekem sokat segít, mert én is mindig azt keresem, mivel juthatunk előrébb. Pállal ebben nagyon egy követ fújunk. Most itt ülünk a Jazzy stúdiójában, látod, vannak itt kamerák. Már nemcsak hangban, de képben is be tudunk jelentkezni, bővülhet a Jazzy TV. Nyáron egy helyre fog költözni az egész médiavállalat. Ott már nagyobb stúdiónk lesz, hogy a kamerák jobban belássák a teret és az összes bent ülőt. Azok a törekvéseim, hogy fejlődjünk, hogy eljussunk a fiatalabb közönséghez, nem csupán meghallgatásra találnak, de segítséget is kapok hozzájuk.

Mindig azon gondolkodunk, mi a rádió és a média jövője. A rádió a reneszánszát éli, többek között az internet fejlődésének is köszönhetőn. Az applikációk, a weboldalak, a streamek, valamint a podcastek révén egyre több helyen és élethelyzetben hallgathatóak a zenéink és egyéb tartalmaink. Nem csoda hát, hogy a szakemberek szerint a rádió a legszemélyesebb médium.

A fejemben akkor szólalt meg a vészcsengő, amikor bementem egy Jazzy-rendezvényre, és azt láttam, hogy nagyon sok az idősödő látogató. Mi nem lehetünk veteránrádió, amit csinálunk, az egy élő műfaj, amelynek nem csak az 50+-os korosztályhoz kell eljutnia. Jobban fókuszáltam a zenére, hisz elsősorban ezzel tudjuk megszólítani a hallgatókat, és jobban ráfeküdtünk arra a kérdésre, hogy hol tart most a jazz. A zenében van egy nagy körforgás, hogy mikor melyik korszakot hozzák vissza. Most két nagy trend is létezik. Az egyik a negyvenes és ötvenes évek zenéje, Chet Baker, Dizzy Gillespie: vesznek belőle egy trombitaszólót, és azt teszik bele egy groove-ba. A másik meg a hatvanas évek soul slágerei, ahol egyesül a két kétnegyedes ritmus a nagy ívű soulos és érzelmekkel teli dallamokkal. A negyvenes–ötvenes évek jazze és a hatvanas évek soulja, de mindkettő modernizálva, én ezt imádom. Most úgy tudunk önazonosak lenni a Jazzyvel, hogy közben aktuálisak és modernek vagyunk.

Az interjú eredetileg a Márkamonitor 2022/1. (márciusi) számában jelent meg. 

Rádiókkal bővíti portfólióját a Michaeli, Schwartz & Brit Zrt. A médiavállalat jelenleg a 168.hu és 168 Óra, a Pesti Hírlap, az ELLE, az ELLE Decoration és az elle.hu kiadója. Ezzel az akvizícióval a médiaholding tulajdonába került a 90.9 Jazzy Rádió, a Klasszik Rádió 92.1, valamint a rádiók reklámértékesítését végző Target Media is.

“Modern médiavállalatként fontos, hogy minél változatosabb legyen a portfóliónk, nem állhatunk meg a nyomtatott és online kiadványoknál. Jó úton haladunk afelé, hogy a partnereink legkülönbözőbb hirdetési igényeit is kiszolgálhassuk, hiszen a felületeink és a médiumok által elért közönség is egyre szélesebb és változatosabb. A Jazzy-t és a Klasszik rádiót is kategóriájában nagyon erős márkáknak tartom, amelyek komoly értéket képviselnek a hazai médiapiacon. Mindkét rádiót intellektuális zeneiség és tartalmi színvonal jellemzi, ezeket új tulajdonosként is szeretnénk megőrizni és biztosítani a hallgatók számára a jól megszokott magas minőséget” – mondta el Milkovics Pál, a Michaeli, Schwartz & Brit vezérigazgatója.

“Ez a változás óriási lehetőségeket tartogat a rádiók számára a tartalmi együttműködésekben is, és a hirdetők kiszolgálásában is. Mától egy erős médiacsoport részei vagyunk, amelynek köszönhetően gazdasági szempontból is stabilabb lábakon állunk. Nincs más dolgunk, mint fejlődni, növekedni és erősödni. Biztos vagyok benne, hogy ezt a pozitív változást a hallgatók is érzékelni fogják” – mondta el Suri Imre, a Magyar Jazz Rádió Kft. ügyvezetője.

A 90.9 Jazzy rádió hullámhosszán két éve hallható a Márkamonitor rádióműsora is, melyet Szakács László, a Márkamonitor tulajdonos-főszerkesztője vezet.

Tavaly ilyenkor kezdtünk magunkhoz térni a covid első hullámából, ám ősszel és télen sokkal nagyobb nyomás alá kerültünk mindannyian. A médiatorta 3, a teljes kommunikációs torta 16 százalékkal esett vissza tavaly 2019-hez képest. Hogyan vészelte át az újabb, nagyon hosszú ideje tartó lezárásokat a rádiós piac?

Bevételi oldalon azt hiszem, hogy mindenki megszenvedte valamilyen mértékben a vírust és a hozzá tartozó megszorító intézkedéseket. Hogy mégsem teljesen rossz a helyzet, az abból adódik, hogy a covid megváltoztatta némileg a hallgatói szokásokat. Hála a home office-nak, sokkal többen fordultak vissza a rádiózáshoz. Nekünk mindkét rádiónk jelentős hallgatói növekedést hozott. És ezt az eredményt próbáljuk forintokra váltani.

Milyen állapotban van ma a Jazzy és a Klasszik rádió? Mindent meg lehet szokni, a válságüzemmódot is. Van az elmúlt időszaknak pozitív hozadéka?  

A home office rendszer egyértelműen lassítja a munkát. De előbb-utóbb, ha lassabban is, de megtanultunk vele együtt élni. A feladatok adottak, azokat el kell végezni, akár otthonról is. Nem mondom, hogy könnyű volt átállni, de mára már gördülékenyen megyünk előre. A legnagyobb inspirációt viszont a hallgatóktól kapjuk. Azzal, hogy egy év alatt megduplázódott a számuk mindkét rádiónkban, óriási mentális energiát kaptunk.

Sokáig abban bíztunk, legalább tavaszra normalizálódik a helyzet, de a mai állás szerint továbbra sem lesznek nagy koncertek, fesztiválok. Mi lesz a Jazzy rendezvényeivel, készültök már élő eseményekre?

Pont május elsején maradt el a szokásos „Klasszikus kedvencek” koncertünk, illetve az élő  koncert helyett on-air és on-line műsorral szolgáltunk hallgatóinknak. De mi abban gondolkodunk, hogy nyár elejétől már a rendezvények is nyithatnak. Így természetesen nekünk is lesznek koncertjeink, bulijaink.

Nem csak rádiós, DJ is vagy. Bizonyára együtt érzel a kollégákkal és a zenészekkel, meg a mögöttük álló háttériparral. Mit tudott tenni értük a rádió? Kaptak elegendő támogatást a kormányzattól? Szerinted mit kellene tenni a zeneipar talpraállításáért?

Mi a covid ideje alatt megemeltük a „magyar” zeneművek játszását. Ezzel is igyekeztünk számukra plusz bevételt generálni. Sajnos ez a szektor meglehetősen háttérbe szorult a kormányzati intézkedésekben, és még mindig nincs rá megoldás, de abban bízom, hogy hamarosan talán nyithatunk ezekre a rendezvényekre is, és ha lassan is, de talpra áll a zeneipar.

Te már megkaptad a vakcinát. Mi volt az első dolog, amit a védettségnek köszönhetően megtehettél?

Elmentünk az egyik halászcsárda kerthelyiségébe halászlevet enni. Óriási élmény volt. Hétfőn este pedig a Puskás Arénában nézhettem az Újpest győzelmével végződött Magyar Kupa döntőt.

A technológiai fejlődésnek, az egyre gyorsabb életritmusnak köszönhetően a felhasználók zöme rövid idő alatt, felszínesen fogyaszt hatalmas mennyiségű információt, sokféle felületen. A legtöbb tartalomszolgáltató emiatt a piaci helyzetnek megfelelve, nagy mennyiségű, gyorsan, könnyen fogyasztható tartalommal igyekezett célközönségének figyelmét lekötni, leginkább a minél magasabb elérést szem előtt tartva.

A piac ebből a mennyiségalapú helyzetből jelenleg úgy próbál kilábalni, hogy egyre inkább felértékeli a minőségi tartalmakat, elérve ezáltal azt a célcsoportot, aki befogadója is ezen színvonalas témáknak. A podcast ennek a piaci igénynek megfelelve az egyik pozitív válasz, és megoldást jelent azok számára, akik szeretnének alaposabban elmerülni egy-egy témában, szakértők által közvetítve.

A 2020 őszén indult sorozatot a Lounge Group USA-ban és Magyarországon párhuzamosan végzett reprezentatív kutatása hívta életre. A podcast ugyan eredetileg egy olyan hanganyag, amit készítője az interneten tesz közzé és online hallgatható, ám a részenként átlagosan 10 000 hallgatót vonzó csatorna hatalmas sikerre tett szert, így egy szélesebb közönséget elérő platformon, a 90.9 Jazzy Rádión is hallhatóvá válik.

„A podcast, mint műfaj leginkább a rádiós beszélgetésműsorokból eredeztethető. Így mikor megszületett az ötlet a sorozatunk továbbfejlesztésére, egyértelmű volt, hogy ezen csatorna kiemelkedő szereplői közül választunk partnert. A Márkamonitor régóta felkeltette az érdeklődésünket, hiszen több alkalommal foglalkoztak az ügynökségünk számára is kiemelten fontos területekkel” – fejtette ki Hidvégi Krisztina, a Lounge Group médiaigazgatója.

A jövőben az L20 blokkokban a területükön – ügyfél és ügynökségi oldalon – kiemelkedő szakemberekkel beszélget majd Szakács László műsorvezető is egy-egy érdekes marketingkommunikációs témáról, a televíziózástól kezdve az online rendezvényeken át egészen a médiajog változásáig. A tervek szerint több résztvevős, interaktív beszélgetésekre is sor kerül, amint a járványhelyzet engedi. Az első adásban Kelemen Zsolt, a Lounge Group Head of Digital szakembere beszél a közösségi felületek jelenéről, az új év trendjeiről és az oldalak véleményformáló szerepéről, így például a Facebookról és a LinkedInről is.

„A 90.9 Jazzy Rádió a kezdetektől a minőségi időtöltés és a tartalmas kikapcsolódás, a szórakoztatva informálás csatornája. A rádió elkötelezett amellett, hogy az idehaza egyedi zenei kínálatát olyan beszélgetésekkel egészítse ki, amelyek egyrészt a hallgatókat érdekes, változatos témákkal szolgálják ki, másrészt fontosak, értékesek annyira, hogy a műsorokról időben leválva, az online térben podcastok formájában is visszahallgathatók legyenek. Egy ilyen kommunikációs szakmai közös projekt létrehozására teszünk kísérletet a Lounge Grouppal. Ehhez optimális keretet nyújt a marketingkommunikáció világát kiválóan ismerő Szakács László és az általa vezetett Márkamonitor” – mondta Suri Imre, a 90.9 Jazzy Rádió ügyvezető igazgatója (nyitó képünkön).    

A rádiós adások podcast verziói a sugárzást követő napon a Lounge Group online felületein is elérhetővé válnak, ahol a régebbi műsorok is visszahallgathatók.

A gazdasági válságok első vesztese rendszerint a reklámpiac, a márkatulajdonosok elsőként a marketingköltéseiket vágják vissza. Milyen állapotban van most a rádiós piac?

Április hónapban drámai helyzetbe került, mert nem hogy új reklámok nem jöttek, de még meglévő kampányokat is visszamondtak. Mióta a kormány elrendelte a karantén enyhítését és a gazdaság beindítását, azóta megmozdult a piac, és többen is elindultak a hirdetésekkel. Valószínű, hogy aki az elsők között lép, az előnyt szerezhet a versenytársakkal szemben.

Hogyan reagál a helyzetre az általad irányított Jazzy és a Klasszik rádió? Tűzoltás folyik, vagy alakul már a terv, amiből a kilábalás, a jövőépítés megvalósítható? Lehet rádiókat otthonról működtetni?

Az első időszakban mi is válságmenedzselést folytattunk. Újra terveztük a büdzsét, bevezettük a home office-t, és újragondoltuk a feladatainkat is. Szerencsére munkatársaink megértették, hogy egy változó helyzetben mindannyiunknak változni és változtatni kell, így ez nem okozott gondot. Az első hónap tűzoltása után már egy új stratégia mentén alakítjuk a rádiókat, reagálva a megváltozott körülményekre. Jelenleg pedig már egy új kampányon dolgozunk, mert előre nézünk, és  hiszünk abban, hogy a megváltozott világban is szükség van olyan prémium felületekre, mint a Jazzy és a Klasszik rádiók.

A média szenved, a rendezvények viszont teljesen megszűntek, a hétvégi bulik helyett ott a tévé meg a pizsama. Ismeretségi körödben rengeteg a zenész, énekes, DJ, és persze az őket segítő háttéremberek. Mik a személyes tapasztalataid, hogyan élik meg ezeket a heteket, sőt lassan hónapokat?

Sajnos rosszul. Mióta nagyjából 15-20 éve összeomlott a hanglemezpiac, a művészeknek a színpad lett a fő bevételi forrása. Amikor pedig egyszerre minden anyagi forrás megszűnik, akkor olyan helyzetbe kerülsz, amit korábban elképzelni sem tudtál. A most zajló média üzengetés arról, hogy kinek illik felvenni állami segítséget vagy kinek nem, nem vet jó fényt a szakmára.

Szerinted mikor éledhet fel a buli- és fesztiválpiac? Milyen lesz az „új normalitás”? Lehet a szórakozóhelyeken másfél méter távolságot tartani?

Meg kell különböztetni Budapestet és vidéket. Valószínűleg előbb vidéken indul be az élet, a fővárosban pedig majd csak később. Hogy mi és mennyire fog megváltozni, arra nehéz bármit is jósolni, mert a korosztályok is másképp állnak a problémákhoz, és persze az egyének sem egyformán reagálnak. Nem tudom, hogy létezik-e olyan beltéri rendezvény, ahol lehet tartani a másfél méteres távolságot.

Te magad hogyan élted át az elmúlt heteket? Mi az, amit másként látsz, másként csinálsz, mint korábban?

Nehéz erre válaszolnom, mert ez egy folyamat és még most folyamatosan változunk reagálva a helyzetre. A megszorító intézkedések visszavették a szabadságunkat. Talán ez a legfontosabb. Ezt a legnehezebb megemészteni. Ezért aztán ez felértékelődött bennem. Hiányoznak a barátok és főleg az élmények. Ezért már most keresem azokat a lehetőségeket, amelyekben megint feltöltődhetek.