A konferencia lehetőséget adott a szakembereknek arra, hogy megvitassák, hogyan befolyásolják a digitális médiumok, a számítógépes játékok, valamint a digitális eszközök, alkalmazások a gyermekek és a fiatalok fejlődését.  Az eseményen két nap alatt 33 hazai és nemzetközi előadó vett részt, közel 300 fős hallgatóság előtt. Megosztotta tapasztalatait a közönséggel többek között Dr. Aczél Petra (BCE), Cseh Gabriella (Facebook), Krasznay Csaba (NKE), Mészáros Antónia (Unicef Magyarország) és Ránki Sára bűnügyi nyelvész. A szervezők olyan szakembereket igyekeztek meghívni, 15 perces előadásokra, akik friss kutatásokat végeztek a témában.

A plenáris ülés mellett a műhelymunka két szekcióban, kerekasztal-beszélgetés formájában folyt.

1. Jó gyakorlatok és IKT-eszközök az oktatásban, a tanórákon: médiapedagógia, módszertan.
2. A digitális függőség, mint a modern kor betegsége. Mit mond a WHO?

Edvi Péter, a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat elnöke megnyitójában arról beszélt, hogy a gyermekeket meg kell tanítani az internetezés szabályaira, hasonlóan a közlekedési szabályok elsajátításához. Elmondta, hogy szeretnék, hogy minél több internethasználó böngészhessen biztonságos körülmények között, illetve probléma esetén az érintettek tudják, kihez fordulhatnak. Céljuk, hogy egyszerre hívják fel a figyelmet az interneten leselkedő veszélyekre, és teremtsék meg a segítségnyújtás lehetőségét. A Gyermekmentő Szolgálat az európai Safer Internet Program hazai (SIP) tudatosságnövelő központként és konzorciumvezetőként a gyermekek, szülők és tanárok felvilágosítását, a program népszerűsítését tűzte ki célul, immár 10 éve.

Sterner Zoltán, az NGYSZ internet-oktatója előadásában azt hangsúlyozta, hogy a felvilágosítást minél fiatalabb korban el kell kezdeni, mivel már a 6-7 éves gyerekek is böngésznek az interneten, ismerik a közösségi oldalakat. A szakértő elmondta, hogy több mint száz oktatójuk tart a biztonságos internetezést segítő ingyenes oktatást diákok és felnőttek részére szerte az országban. Elmondta azt is, hogy az NGYSZ a Legfőbb Ügyészséggel is együttműködik a gyermekek kibertérben való biztonsága érdekében.

Prof. dr. Kósa Éva kiemelte, annak ellenére, hogy a mai fiatalok szülei már többnyire nem „digitális bevándorlók”, hanem „digitális bennszülöttek”, a szülők gyerekeik médiahasználatában való részvételére, a szülői  mediációra vonatkozó vizsgálatok eredményei alapján azt látjuk, hogy ennek mértéke és formái nem változtak jelentősen az elmúlt két évtizedben.

„Az eltelt időszak ugyanakkor számos változást hozott a fiatalok eszközellátásában és médiahasználati szokásaiban: az internethasználat ideje folyamatosan emelkedik, és az online aktivitás negatív jelenségei is szaporodnak. Mindezzel a változással a szülői mediációnak is lépést kell tartani, elérve azt, hogy a kommunikáció, az érintkezés és az együttélés érvényes normái az online világban is érvényesek legyenek. Ehhez a célhoz további kiaknázható lehetőséget nyújtanak a kortárs mentor programok is.” –tette hozzá.

Dr. László Miklós a Kósa Évával és Danó Györgyivel készített legújabb kutatásuk eredményeiről számolt be. Vizsgálatuk fókuszában a fiatalok különböző online felületeken megélt negatív tapasztalatai állnak. A kutatók abból indultak ki, hogy a folyamatosan változó médiahasználati szokások, új felületek azt eredményezik, hogy a médiagalaxisnak mindig van egy olyan szeglete, ahol (mi felnőttek) nem tudjuk, hogy (pontosan) mi történik. Ahhoz, hogy jobban megérthessük ezt a világot, kvalitatív kutatást végeztek: középiskolásokat és egyetemistákat kértek arra, hogy írják le netes történeteiket.

A vizsgálat eredményeinek bemutatása három témakört ölelt fel. Először a folyamatosan változó médiahasználati szokásokról esett szó. Ezután a fiatalok történeteiben megjelenő veszélyek kategorizálására került sor, végül pedig ezek hatásairól is szó esett.

Vizsgálatuk során a kutatók azt kérték a fiataloktól, hogy írjanak egy történetet arról, amikor őket vagy egy ismerősüket online zaklatott valaki, vagy amikor egy ismerősük valami durva dolgot csinált online, amivel ő nem értett egyet, vagy amikor valami olyan történt vele vagy egy ismerősével a neten, ami megrémisztette, vagy egyenesen sokkolta. A megkérdezettek több mint 250 esetet osztottak meg a kutatókkal (volt, aki többet is), akik ezeket kategóriákba sorolták.

Az elemzés talán legfontosabb eredménye, hogy a nemzetközi adatokkal megegyezően azt találták, hogy bár a szülők a „contact” veszélyektől féltik elsősorban a gyerekeiket (találkozás, idegenekkel való kapcsolatfelvétel stb.), a fiatalok negatív élményeinek jelentős része „content” típusú, azaz a tartalomhoz köthető.

Dr. Ságvári Bence előadásában kitért arra, hogy a szülők, pedagógusok számára általánosságban megfogalmazható, hogy a tudatos és biztonságos internethasználatra való felkészítést érdemes idejekorán elkezdeni, és fokozatosan, a gyerek életkorának és személyiségének megfelelő lehetőségekre, kockázatokra és problémákra fókuszálni. 7 és 10 év között nagyon fontosak az első élmények és tapasztalatok. „Ebben az életszakaszban van lehetőség kialakítani a kereteket, normákat. Jól megválasztott szabályokkal, ésszerű korlátokkal, de a gyerekek elől a világ számukra fontos (online) részeit nem elzárva meg lehet alapozni egy későbbi, kommunikációra és kölcsönös bizalomra épülő kapcsolatot gyerek és szülő, illetve pedagógus között. Ebben az időszakban a technikai szűrőprogramok alkalmazása is jó szülői stratégia lehet – amennyiben a szülő ennek szükségét látja.” – tette hozzá.

A következő, 11 és 13 év körüli időszak talán a legfontosabb. A felső tagozatba lépéssel „kitágul a világ”, egyre több eszközt egyre több célra és formában kezdenek el használni a gyerekek. A legtöbben ebben az időszakban már saját mobiltelefonnal rendelkeznek, és megkezdődik az intenzív online „társasági élet” a saját közösségükben. A korlátok és szabályok még ebben a korban is működhetnek, azonban egyre inkább az aktív mediációnak, az érdeklődésnek, a beszélgetéseknek kell teret adni.

14 év felett a szülő szerepe általánosságban is átalakul, így egyre kevésbé működik (és kívánatos) a szabályozás és korlátozás. Fontos viszont a folyamatos párbeszéd fenntartása és az odafigyelés az olyan jelekre, amelyek esetleg valamilyen negatív, rossz élményt, problémát jelezhetnek – fejezte be az előadását Ságvári Bence.

A szervezők a korábbi évekhez hasonlóan az összes előadás videoanyagát és prezentációját hamarosan feltöltik a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat Youtube csatornájára