Megjelent a Krasznahorkai – út a Nobel-díjig könyv, amely az író életművét járja körül, és fél év kutatómunkájának eredményét mutatja be eddig soha nem látott fotókon, esszéken, interjúkon, háttértörténeteken és friss nézőpontokon keresztül.

A 200 oldalas kiadványban írók, irodalomtörténészek, kritikusok, Krasznahorkai László barátai, fordítói vezetik be az olvasót az író univerzumába. Nyáry Krisztián, Szegő János, Fiala Borcsa, Bakó Sára, Balajthy Ágnes, Szabó Gábor, Vágvölgyi B. András és még számos szerző szegődik mellénk útitársnak, hogy Gyuláról indulva Berlinen és New Yorkon át egészen Tokióig bejárjuk Krasznahorkai László életének és regényeinek legfontosabb állomásait.

Ismerjük őt annyira, mint Szoboszlait?

Mióta 2025-ben Krasznahorkai László átvette az irodalmi Nobel-díjat, rá irányul a nemzetközi figyelem, ahogy a kiadványban írják: „A fél világ Krasznahorkai nevének kiejtését tanulta – a New York Times fonetikusan le is írta, hogy CRAS-now-hoar-kay – és ismerkedett az író hosszú mondataival, különös, apokaliptikus világával.” Kertész Imre után ő a második magyar író, aki elnyerte az elismerést, de vajon ismerjük-e az irodalmi “világválogatottunkat” annyira, mint Szoboszlai Dominikot?

“A Krasznahorkai – Út a Nobel-díjig nem irodalomtörténeti összefoglaló, hanem egy intenzív, többdimenziós kulturális és irodalmi felfedezőmunka. Az író Nobel-díja nem nemzeti, hanem egyéni teljesítmény, közös, nemzeti üggyé az olvasó teheti. A Könyves Magazin ezzel a kiadvánnyal ehhez a közös munkához szeretne hozzájárulni” – mondta Valuska László, a Könyves Magazin lapigazgatója.

A Nobel-díj a lehető legszélesebb közönség számára nyitotta meg az életművet, amely évtizedek óta meghatározó része a magyar és a nemzetközi irodalomnak. A kiadvány célja, hogy közelebb hozza az író életművét a magyar olvasókhoz, függetlenül attól, hogy régi Krasznahorkai-rajongókról vagy a művekkel most ismerkedőkről van szó.

Krasznahorkai és a Nobel-díj

„A Nobel-díj nem úgy működik, hogy a svédek körbenéznek és kiválasztják a >>világ legjobb íróját<<” – jelenti ki Nyáry Krisztián a kiadványban. „A Nobel nem egy világverseny döntője, inkább egy zárt körű klub döntése arról, hogy az adott évben kit érdemes a világ figyelmébe ajánlani. Nem az számít kit tartunk mi nagynak, hanem hogy kit olvasnak ott, ahol dönteni kell.”

Arról, hogy szerinte miért Krasznahorkainak ítélték tavaly a Nobel-díjat, azt mondja: „Kertész Imre esetében a holokauszt tapasztalatának egyetemes nyelve, a már létező fordítások és a történelmi kontextus találkozott. Krasznahorkai László esetében pedig egy markáns, világszerte olvasható prózanyelv, az erős nemzetközi jelenlét és egy hosszabb ideje érlelődő szakmai konszenzus.”

Krasznahorkai egy univerzális, kultúraformáló alkotó: „Nem csupán arról van szó, hogy a témák nagy része egyetemes érvényű; a széttöredező közegben élő, kirekesztett emberek valósága manapság sajnos inkább elkerülhetetlen, mint ritka jelenség” – nyilatkozza Ottilie Mulzet a kiadványban, aki évek óta fordítja Krasznahorkai műveit angolra.

Eredeti Sátántangó-kézirat, exkluzív fotók, titkos levelek – irodalmi nyomozás az osztrákoknál

„1985-ben, több mint negyven évvel ezelőtt jelent meg Krasznahorkai László első és egyben legmeghatározóbb műve, a Sátántangó. Már megjelenésekor is nagy port kavart a debütregény, de az évek alatt szinte kultikus státuszba emelkedett, amelyet a szerző 2025-ös irodalmi Nobel-díja csak megkoronázott” – olvasható a most megjelenő kötetben. “A szerző úgy nyilatkozott erről később a Guardian podcastjében, hogy a kommunista rendszer egyik hibája volt, hogy napvilágot láthatott a Sátántangó. Ez a kis »hiba« pedig eljutatta a szerzőt egészen az irodalmi Nobel-díjig. Az elkövetkező években több híres íróval is felvette a kapcsolatot, a hagyatékban több levelet és képeslapot is találni a nyolcvanas évek elejéről, amelyekben Parti Nagy Lajos, Esterházy Péter és Spiró György is kifejezi elismerését a készülő regénnyel kapcsolatban.”

Az író hagyatéka még 2024-ben került Ausztriába, és ezzel együtt nemcsak a Sátántangó eredeti kézirata, korabeli szerződések és feljegyzések, hanem az író összes fényképe, több évtizeden át írt naplói, kiadatlan szövegei és az összes, a nyolcvanas évektől 23 nemzet több mint 700 partnerével folytatott levelezése is. Az Osztrák Nemzeti Könyvtárban kutatható hagyaték rengeteg titkot rejt, amelyekből jópárat ez a kiadvány is láthatóvá tesz.

A könyv megtanít úszni Krasznahorkai hosszúmondat-tengerében

A kiadvány nemcsak Krasznahorkai életművével ismerteti meg az olvasót, hanem fontos kapaszkodót is ad ahhoz, hogyan érdemes a regényeit olvasni. Az író híres végtelennek tűnő mondatairól, sűrű szövegvilágáról és apokaliptikus vízióiról, amelyek elsőre akár ijesztőnek is tűnhetnek. Ebben talán éppen Krasznahorkai műfordítói tudják a leginkább támogatni az olvasót: George Szirtes, Ottilie Mulzet, Cristina Viragh és Heike Flemming műfordítók mesélnek arról, hogyan működnek a magyar mondatok több mint 30 nyelven.

„Kinyitunk egy Krasznahorkai-könyvet, első pillantásra tényleg ijesztőnek tűnik” – ismeri el George Szirtes angol költő és műfordító, aki 2012-ben fordította le a Sátántangót. „Fárasztja a szemet, és könnyű elveszíteni a fonalat. De miután belekezdünk, rájövünk, hogy egy különleges világba léptünk be, és ez a világ él.”

„Én az olvasást mindig az úszáshoz szoktam hasonlítani. Nem tudunk úszni, ha félünk, ha kontrollálni szeretnénk a folyamatot. Csak akkor sikerül, ha a lábunkkal elrúgjuk magunkat, és bízunk a vízben – a szövegben –, hogy elvisz minket valahova. Nem fontos az irány vagy a cél” – adott tanácsot Heike Flemming az olvasóknak.

A Víg Szalon a Vígszínház negyedik játszóhelye a teátrum kulturális tematikájú beszélgetéseinek is otthont ad. A Víg Társalgó beszélgetéseinek szerkesztett változatát csütörtökönként teszik elérhetővé a Vígszínház YouTube csatornáján. Az első rész a színházi világnapon debütált: Az imposztor című színdarabról az előadás olvasópróbája előtti este Spiró György szerző, Rudolf Péter rendező és Kern András színművész beszélgetett. Az estet – melyen sok szórakoztató anekdota és érdekes háttérinformáció is elhangzott – Nyáry Krisztián irodalomtörténész vezette.

A második részben a Z generáció színházhoz való hozzáállásáról ifj. Vidnyánszky Attila színművész, rendező, Tarnóczi Jakab rendező és Hegymegi Máté színművész, rendező osztották meg gondolataikat.  Az Ascher Tamás rendező által moderált alkalmon többek között az alábbi kérdéseket járták körbe: Milyen hatással van a színházra az egyre rövidülő figyelmi képesség és a TikTok? Mennyire menő ma a színház és a színészet? Egy színházi előadás, hogy tud úgy megújulni, hogy érdekelje a gyerekeket?

A sorozat harmadik részében Kútvölgyi Erzsébet pályáját ismerhetjük meg. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész és Érdemes Művész több mint 50 éve tagja a Vígszínház társulatának. Olyan meghatározó darabokban láthatta a közönség, mint a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, a Harmincéves vagyok, az Angyali Johanna vagy a Kurázsi mama és gyermekei.

Az Amadeusban Frau Weber, a Barátom, Harvey-ban Ethel néni szerepében látható vagy Olga, a túrázó hangja Az ember, aki elvesztette az időt című előadásban. A Házi Színpadon 2006 óta töretlen sikerrel játszik Az élet mint olyan tragikus komédiában. Az est vendége Péter Vladimir volt, a moderátora pedig Lovász László.

Víg Társalgó 1. rész (vendégek: Kern András színművész, Rudolf Péter rendező, Spiró György szerző, a moderátor Nyáry Krisztián irodalmár)

Víg Társalgó 2. rész (vendégek: ifj. Vidnyánszky Attila színművész, rendező, Tarnóczi Jakab rendező, Hegymegi Máté rendező, moderátor: Ascher Tamás rendező)

Víg Társalgó 3. rész (A beszélgetésben Kútvölgyi Erzsébet pályáját ismerhettük meg. A beszélgetés vendége Péter Vladimir, a moderátor Lovász László)

A századelőn a budapesti kávéházaknak fontos szerepük volt a szellemi és kulturális életben. A Club Kávéház azért volt különleges, mert a Vígszínház társulatának tagjai és a színházhoz kötődő írók, alkotók jártak ide. A „vígszínháziaknak” külön törzsasztaluk volt, ami olyan jó reklámfogásnak számított, hogy a korabeli sajtóban erről szóló hirdetésekkel csalogatták a vendégeket a kávéház tulajdonosai. Heltai Jenővel, Molnár Ferenccel, Miklós Andorral, Bródy Sándorral, Karinthy Frigyessel, sőt, egy ideig még József Attilával is lehetett itt találkozni. Később a kávéház Espresso néven működött, majd a hatvanas években bezárták és átépítették, ezután a nyolcvanas évek végéig a Víg Matróz étteremként üzemelt. A kilencvenes években három üzlethelyiséget hoztak létre, melyek közül a Hegedűs Gyula utcából nyíló a XIII. Kerületi Önkormányzat tulajdonában van. Ezt a helyiséget bérelte ki és újította fel a Vígszínház. A Víg Szalonban a mennyezet és a falak találkozásánál végig futó aranyozott díszítés hangulatában és struktúrájában nemcsak az egykori kávéházat idézi, hanem a Vígszínház épületében fellelhető stukkók díszítésére is hasonlít. A fogadótérből induló íves márvány lépcsőkön át tágas galéria közelíthető meg. Ez a tér lehetett egykor az a helyiség, ahol irodalmi és művészeti előadásokat rendeztek, ezt a hagyományt viszi tovább a Vígszínház új játszóhelye is.

A Víg Szalon a találkozások tere, ahol lehetőség van elmélyülten beszélgetni, egymásra figyelni, minőségi időt együtt tölteni. Az első évadban a tér fokozatosan telik meg programmal. A cél az, hogy hosszú távon olyan színes kínálat alakuljon ki, amelyben a sorozatszerűen visszatérő programok mellett koncertek, verses estek, felolvasások, különböző művészeti ágakat ötvöző produkciók és kifejezetten erre a térre készülő előadások is helyet kapnak. A Víg Szalon október 12-én a Szalon Nyitány című zenés irodalmi esttel kezdi meg működését. A színház felkérésére kortárs írók – Szabó T. Anna, Grecsó Krisztián, Vámos Miklós, Nyáry Krisztián, Nádasdy Ádám, Darvasi László, Tóth Krisztina és Závada Péter – gondolkodtak és alkottak szabadon arról, hogy mit jelent ma számukra a szalon szó. Az így született szövegek mellett a témához kapcsolódó dalok, versek, prózák teszik teljessé a Valló Péter által rendezett előadást, melyben Bach Kata, Balázsovits Edit, Fesztbaum Béla, Horváth Szabolcs, Kovács Patrícia, Medveczky Balázs, Orosz Ákos és Szilágyi Csenge lépnek színpadra. A nagy érdeklődésre való tekintettel a Szalon Nyitány december 8-án és 29-én is látható lesz.

A Víg Társalgó kulturális beszélgetés-sorozatában egy előadás vagy sokakat foglalkoztató téma kapcsán alkotók, művészek és szakemberek osztják meg gondolataikat, és ebben a sorozatban kapnak helyet a Vígszínház életében jelentős szerepet játszó művészek pályáját bemutató életút beszélgetések is. Október 13-án Az imposztor bemutatója kapcsán Spiró György, Kern András és Rudolf Péter, Nyáry Krisztián moderálásával fog beszélgetni, míg november 15-én Kútvölgyi Erzsébet pályáját ismerhetjük meg.

November 3-án indul a Filmklub, ahol beszélgetésekkel egybekötött vetítések keretében elsőként a teátrum 125 éves történetét feldolgozó, Víg125 című fikciós dokumentumfilm-sorozat egyes részeit lehet megtekinteni, majd az érdeklődők találkozhatnak a film alkotóival és szereplőivel. A kincset érő dokumentumokkal, soha nem látott archív felvételekkel, interjúkkal és előadásrészletekkel illusztrált sorozatban a kulisszák mögötti történeteket játékfilmes eszközökkel mesélik el az alkotók. A szereplők és a megszólalók között megtaláljuk a társulat egykori és mai tagjait, a főszereplő pedig maga az épület, vagyis a Vígszínház. Az első részben megismerhetjük a Víg építésének és indulásának a körülményeit. Szó esik a kezdeti évtizedek sikereiről és nehézségeiről, a világháborúk, a gazdasági válság és a spanyolnátha járvány hatásairól is. A november 3-i vetítés utáni beszélgetés résztvevői Gajdó Tamás színháztörténész, Márkus Luca és Wunderlich József színész, Paczolay Béla rendező és Kovács Krisztina dramaturg lesznek. A Fimklub november 28-án és december 15-én folytatódik.

November 20-án és december 8-án a Szívlapát című részvételi versszínház keretében Zoltán Áron és Igó Éva színművészek nemcsak bevezetik a nézőket a kortárs költemények varázslatos világába, hanem versírásra is ösztönzik őket. November 11-én pedig a Vígkorúak eseményén a résztvevők betekintést nyerhetnek a színház működésébe, találkozhatnak a színház munkatársaival, akik szakmájuk mesterfogásaiba is beavatják őket. A közös játék és beszélgetés mellett kulisszatitkokról, aktuális bemutatókról is mesélnek.

A hely részletes története

A Szent István körút 16. szám alatt 1897-98-ban – a Vígszínház átadását követően két évvel –Wellisch Alfréd tervei alapján épült fel a színház mellett álló 5 emeletes bérház.

A részletesen megmunkált kovácsoltvas kapu mögött a nagykörút egyik legszebb lépcsőháza rejlik Lotz Károly freskóival, márvány borította falakkal és a neves Villeroy & Boch által szállított padlóburkolattal.

Az épületben 1899-ben nyitott meg a Club Kávéház, mely a Vígszínház művészeinek, illetve a lipótvárosi és újlipótvárosi értelmiségnek adott otthont: Heltai Jenővel, Molnár Ferenccel, Miklós Andorral, Bródy Sándorral, Karinthy Frigyessel, sőt, egy ideig még József Attilával is össze lehetett itt futni.

A kávéház a két világháború közötti időszakban rendkívül népszerű volt, számos társaság tartotta itt a találkozóit, illetve közgyűléseit, az impozáns belső kialakítású termek sakk- és bridzsversenyeknek is helyet adtak.

A második világháború hajnalán a különtermekben irodalmi és művészeti előadásokat is tartottak, ez a szokás pedig a háború után a teljes helyre kiterjedt: 1946-ban a magyar kabaré egyik oszlopa, a később Ausztráliába emigráló Türk Berta, a Rákosi-korszak későbbi szakaszában pedig többek közt Zsolnay Hédi, a Gershwint Magyarországnak bemutató Vécsey Ernő, illetve az 1956-ban Kanadába távozó Faragó Panni is feltűnt a békésen kávézgató emberek közt.

Az államosítás után a Club Kávéház Espresso néven működött tovább 1956-ig a Budapesti Vendéglátóipari Vállalat, majd a XIII. kerületi Vendéglátóipari Vállalat irányítása alatt. A helyet a hatvanas évek végén bezárták és átépítették, melynek köszönhetően az eredeti díszítés jelentős része elveszett. 1969-ban új néven, Víg Matróz étteremként nyitott meg újra a helyiség, mely 1988-ig működött.

A rendszerváltást követően a helyiségből három kisebb üzlethelyiséget hoztak létre, melyből a körúthoz közvetlenül csatlakozó rész bankként működik, a Hegedűs Gyula utcából nyíló pedig a XIII. Kerületi Önkormányzat tulajdonában van. Ezt a helyiséget bérelte ki és újította fel a Vígszínház 2023 májusától.

Az egykori Club Kávéház Hegedűs Gyula utca felőli bejáratán megközelíthető fogadó tere eredeti formájában őrzi és nosztalgiázásra hívja a helyiségbe belépőt. A mennyezet és a falak találkozásánál végig futó aranyozott díszítés hangulatában és struktúrájában az egykori kávéház hangulatára is emlékeztet, ugyanakkor a Vígszínház épületében fellelhető stukkók díszítésére is hasonlít. Az oldalfalakat díszes faburkolat és üvegajtós bútorok dekorálják, ami tovább növeli a tér exkluzivitását.

A fogadótérből induló íves márvány lépcsőkaron át egy tágas és hosszas galéria közelíthető meg. Ez a tér lehetett egykor az a helyiség, ahol irodalmi és művészeti előadásokat tartottak.