Simó György titkos nagy regényterve Losonczi Pál életéről szól, aki 1967 és 1987 között az Elnöki Tanács elnökeként egyszerre volt a legmagasabb rangú közjogi méltóság és egy tényleges hatalom nélküli báb. „Az élete számomra a magyar kisember és a hatalom viszonyának tantörténete. Hivatalában töltött ideje semmit nem tett hozzá a politikatörténet megértéséhez, és mégis, ez a teljesen érdektelen figura ült a magyar államhatalom szimbolikus csúcsán, ahova – érdekes módon – szinte mindig ilyen akarat nélküli ember került. Ez sokat mond el arról, hogyan szerveződünk nemzetté. Woody Allen híres filmje, a Zelig jut eszembe, amelyben a főszereplő úgy próbál meg elmenekülni élete konfliktusai elől, hogy a lehető legtökéletesebben alkalmazkodik a környezetéhez, és ez idővel olyan jól megy neki, hogy képes lesz teljesen idomulni bárkihez, bármihez, miközben a történelmi események középpontjában találja magát.  Egyébként is mindig nagyon érdekelt, hogy mivel telnek egy ilyen dologtalan köztársasági elnök napjai, mert gyakorlatilag nem tudjuk. Számon kérjük a magyar társadalmon, hogy nem elég aktív, miközben a szimbolikus vezetőink többnyire arctalan és érdektelen emberek. Hiába tökös a miniszterelnök, ha a szimbolikus vezető nem az. Tényleg annyira meglepő, hogy a magyar társadalom 1956 óta nem tette le a névjegyét a világban? Ezek egymással összefüggő dolgok. Ha megértem Losonczit, talán megértem azt is, milyenek vagyunk. Ennek a jóképű, kerek arcú, minden ambíciót nélkülöző egykori téeszelnöknek a kinevezése nem tévedés volt, ahogy azt sokan gondolják, hanem egy nagyon is fontos mintázat. Külön öröm, hogy jól mutat a fotóin” – mondja Simó György a Tóth Olivérnek adott interjújában, amely az Art is Business magazin oldalán jelent meg.

Szóba került az általa is alapított Origó, amellyel kapcsolatban elmondta, nem örül annak, hogy egy silány szennylap lett, de ezt nem tekinti saját kudarcának. Ellenben azt igen, hogy miután annak idején a Telekom színeiben egymilliárd forintért megvásárolták a magyar közösségi weboldalt, az iWiW-et, nem jól sáfárkodott vele. „Nagyobb üzleti sikert és egyfajta nemzeti értéket lehetett volna belőle létrehozni, még úgy is, hogy – azóta már tudjuk –, azokban a kultúrákban, ahol nincs olyan eltérő írásrendszer, mint a kínai vagy a cirill, később mindent leuralt a Facebook. Négymillióan regisztráltak az iWiW-re fénykorában. Egy tízmilliós országban. Sokkal több lehetőség volt benne, amit nem elég gondosan elemeztem.”

Az értelmiségi körök szerepéről úgy vélekedik, hogy jó lenne, ha megnőne azoknak a szerepe, akik nemcsak véleményekből és szavakból, hanem tudásra és tisztességre épített tettekből lettek sikeresek. „Ők nem feltétlenül értelmiségiek. A magyar közéletben van egy átlagosnál agresszívabb, tudatosan életben tartott irányzat, ami marginalizáni igyekszik a párbeszédet, a racionális érvelés és megegyezés gyakorlatát, a kompromisszum, a közös minimum keresésének értékét. A média jó részében ez a primitivitás van felhangosítva, a józan, polgári értékrend helyett. A mondat, amely szerint egy bizonyos szint fölött nem süllyedünk bizonyos szint alá, azt is jelenti, hogy az értelmiség jelentős részének racionálisan kell gazdálkodnia az energiáival, az érzelmeivel, a munkaerejével, a potenciájával – és nem részt vennie a hangoskodásban. Ezért is maradnak sokan távol a közéleti vitáktól, a közszerepléstől, és önvédelemből inkább kivonulnak a nyilvános érvelés világából. Ehhez társul még az a világjelenség, amelyben a nyilvánosság szerkezete – a tömeg- és közösségi média rossz együtthatásából – folyamatosan változik. Nagy lett a zaj, mindannyian a kocsma hangosságát éljük át, ahol minden filozófus egyszerre üvölt, ahogy teszi ezt minden suttyó is. Ettől függetlenül az, aki törekszik rá, azért ma is kiszűrheti a számára fontos lényeget.”

Az egyik vállalkozása, a tavaly létrehozott Eidolon Centre for Everyday Photography, amelynek célja, hogy a privát fotó műfaját ismertebbé, népszerűbbé, érvényessé tegye, de mit kezd egy ilyen intézmény azzal a helyzettel, amikor egy olyan meghatározó történelmi pillanatról, mint amilyen Budapest ostroma volt, kevés képi dokumentum maradt fenn? „Ettől még izgalmasabb! Miközben a fotó egyre inkább a mindennapi beszélt nyelv helyébe kezd lépni, elborítanak minket a képek, egyszer csak ott találjuk magunkat, hogy egy generációk életét meghatározó fordulópontban, 1944 decembere és 1945 februárja között, nem, vagy alig készültek fényképek. Az embereknek nyilván kisebb gondjuk is nagyobb volt annál, mint hogy fotózzanak. Abban az ötven napban minden, amiről eddig beszélgettünk, egy öröknek hitt valóság eltűnése és egy új megjelenése, a történelmi fordulópont, a magából kivetkőzött emberi természet, a magány, a szabadság és a biztonságérzet teljes eltűnése, a szolidaritás fontossága, a hiányának drámája, mind-mind egyszerre volt jelen. Mindez nagyon aktuális kérdéseket is feszeget, hiszen ma is azt éljük át, hogy talán szétesik a biztonságosnak hitt világunk. Vajon mi történt akkor az emberekkel? Hova vezetett az évtizedes rossz párbeszéd, az önbecsapás és az erőszakosság? A sorsszerűségnek, a véletleneknek is elképesztően erős történelmi pillanata volt. Először megszálltak minket a németek, majd megérkeztek az oroszok, akik azt is elpusztították, amit a németek érintetlenül hagytak. Ráadásul bárkivel bármi megtörténhetett, bárkinek a fejére eshetett egy tégla egy lebombázott épület romjairól, bárkit lelőhettek a nyilasok az utcán, megerőszakolhattak és elhurcolhattak az oroszok, de bárki tapasztalhatta a segítség, a bajtársiasság, az összetartozás különleges erejét is. A hétköznapi embernek valahogy óráról órára viszonyulnia kellett ehhez a lehetetlen helyzethez. Voltak, akik ugyanúgy szeretkeztek, majd megházasodtak és gyerekeknek adtak életet, mintha körülöttük éppen nem hullanának a bombák. Az oroszok 1944. december 22-én zárták be az ostromgyűrűt, de a városban még megünnepelték a karácsonyt. Különleges fénytörésben látszik a normális és az abnormális közötti határ. Azt hiszem, nem tudatosítottuk eléggé ezt a momentumot, pedig fontos lenne. Ezt szeretnénk a képekkel – vagy a képek hiányával – átélhetővé tenni.”

Az interjúban szó esik még a szabadságról, a százarcú magányról, sikerről és bukásról, Esterházy Péterről, valamint a magyar társadalomra váró kihívásokról, amelyekkel kapcsolatban tart attól, hogy azokra relatíve rossz válaszokat fogunk adni.

A nagyinterjú az alábbi linken elérhető.

Fotó: Art is Business/Fromm Balázs

Az informatikai munkaerőhiány mértékét Magyarországon 22 ezer főre, az EU-ban közel 1 millióra becsülik. Szakértők egyetértenek abban, hogy az IT-szakemberek utánpótlásának problémája létező, és várhatóan elhúzódó jelenség. A vállalatok jövőbeni boldogulásának és a gazdasági növekedésnek nem csak Magyarországon, hanem globális méretekben is legfontosabb kulcstényezőjévé vált a szakképzett informatikus munkaerő.

A trendeket felismerve magyar magánszemélyek 2015-ben alapították a Codecool informatikai szakoktató céget, mely jelenleg Budapesten, Miskolcon és Krakkóban tart fenn oktatási központokat. Immár négy évfolyamban, jelenleg több mint 300 diáknak oktatnak programozást, illetve a szakmában való elhelyezkedés sikerét biztosító egyéb készségeket. A Codecool 12 hónapos elméleti és 6 hónapos gyakorlati elemekből álló kurzusa során elsősorban 18 és 40 év közötti, informatikai előképzettséggel nem rendelkező pályakezdő, vagy pályamódosító fiatalokból, a felvevőpiaccal együttműködve képeznek programozókat és biztosítják számukra az elhelyezkedést. Ez a modell a hagyományos közép- és felsőoktatás mellett intenzív, nagyszámú, és a vállalati gyakorlati igényekhez igazítható munkaerőpótlást tesz lehetővé. Az elhelyezkedésre adott garancia, valamint az utófinanszírozott képzés különösen vonzó a jelentkezők részére.

A PortfoLion Regionális Magántőke Alap most kétmillió eurós befektetést biztosít a Codecool részére, amelyből a programozóiskola folytathatja nemzetközi terjeszkedését.

A Portfolion Regionális Magántőke Alap elsősorban néhány éves múlttal már rendelkező, stabil működést és reális üzleti terveket felmutatni képes, ígéretes, nemzetközi növekedési potenciállal rendelkező magyar középvállalatokba fektet. „A piaci igények európai szintű jelenlétén túl a befektetés mellett az szólt, hogy a Codecool az alapítása után a magyar piacon gyorsan bizonyította az oktatási programja versenyképességét, a lengyel terjeszkedéssel pedig igazolta a képzés rugalmas nemzetközi adaptálhatóságát” – mondta el Simó György, az alapot kezelő PortfoLion Kockázati Tőkealap-kezelő Zrt. befektetési partnere.

„Az induló befektetésünk tökéletesen lefedte a minőségi oktatási háttér kialakításának költségeit, valamint az utófinanszírozású képzéssel együttjáró cash-flow igényt” – számol be Vinnai Balázs informatikai vállalkozó, a Codecool egyik alapítója. „Mivel elképzeléseinket a szakmai és a vállalati oldal pozitívan visszaigazolta immáron két országban is, elérkezettnek láttuk az időt a további, elsősorban közép-európai növekedéshez szükséges tőkebevonásra.” A rendelkezésre álló tőkéből a Codecool a következő 12 hónapban 2 új iskolát nyit külföldön, 1000-re bővítve így az általa egy évben képzett junior programozók számát. Az alapítók elképzelése szerint 2022-re Európa 24 városában működik majd Codecool iskola.

„A jövőben minden iparágban és minden szinten digitalizálódni fog a munkavégzés. Emiatt valódi szakmai tudást nyújtó, új megközelítésű oktatás kell. A Codecoolhoz hasonló alternatív iskolarendszerek éppen emiatt fogják olyan gyorsasággal és mélységben átalakítani az oktatási piacot, mint ahogyan azt az Amazon.com és az online értékesítés tette a kereskedelmi szektorban” – tette hozzá Vinnai, aki az Informatikai Vállalkozások Szövetsége alelnöki tisztét is betölti.

Oliver Hupp, a GfK márkastratégiai igazgatója szerint a fogyasztói bázis növelése, valamint a meglévő fogyasztók költéseinek növelése kétségtelenül működőképes megoldások, de két tanulmány eredményei alapján csak részleges választ adnak a kérdésre.

Egy 2015-ös németországi tanulmány több mint 100 FMCG márka vizsgálatával arra jutott, hogy a magasabb penetráció általában magasabb (értékbeli) piaci részesedéssel és fogyasztói hűséggel is járt, de az összefüggés nem általános. Hupp felhívja a figyelmet, hogy léteznek viszonylag alacsony penetráció mellett is magas piaci részesedést felmutató márkák, valamint ezek ellentettjei is. Véleménye szerint a fogyasztói kapcsolatok minősége legalább annyira meghatározó eleme egy márka teljesítményének, mint azok mennyisége.

Erre bizonyítékkal is szolgál a GfK 2217 német FMCG márkát vizsgáló kétéves, idősoros kutatása. Ennek eredményei szerint a teljes növekedésnek mindössze 45%-át indokolta a penetráció (a vásárlók számának) növelése. A fennmaradó 55% a fogyasztói hűség erősödéséből származott, mégpedig 31% a magasabb intenzitást eredményező hűségből, 24% pedig a vásárlási viselkedés során mutatott lojalitásból.

(Forrás: Admap/Warc)