A mára világszintű kínálatában hidrogén üzemanyagcellás elektromos személyautót, kisteherautót, buszt, targoncát és vonatot egyaránt szerepeltető Toyota és a  francia startup már a kezdetek óta együttműködik a zéró emissziós vízi közlekedésben rejlő potenciált világkörüli úttal demonstráló Energy Observer katamarán kapcsán. A Toyota és az EODev célja a közöse szerzett tapasztalatok alapján a technológia vízi alkalmazásának folyamatos fejlesztése a megbízható, fenntartható és megfizethető megoldásokkal elérhető karbonmentesítés mellet. Ez a befektetés jól szemlélteti a Toyota törekvését a nulla károsanyag-kibocsátású megoldások számának növelésére a hidrogénalapú társadalom felé vezető úton.

A Toyota közvetlen tulajdonrészesedést vásárolt az Energy Observer Developments vállalatban. Az innovatív francia startup céggel tovább erősödő partnerség jól mutatja, hogy a Toyota hisz az agilis és fiatalos vállalkozásokban és abban, hogy a közös erőfeszítés felgyorsítja a hidrogénes alkalmazások elterjedését. Az Energy Observer Developments és partnerei európai vezető szerepre törnek a nulla károsanyag-kibocsátású energiarendszerek ipari léptékű tervezése, összeszerelése és forgalmazása területén.

„Nagyon örülünk a Toyota befektetésének, ami fontos lépést jelent a z EODev fejlődése szempontjából. Kapcsolatunk a GEH2 és REXH2 rendszerek közös fejlesztésével indult, ami az Energy Observer hajó révén bizonyította életképességét. Ez a közös munka valódi elismerésének számít, illetve stratégiai gyorsítást jelent az EODev számára.” – fogalmaz a Toyota befektetése kapcsán Lagarrigue, az Energy Observer Developments vezérigazgatója.

2020 elején az EODev és a TME Fuel Cell Business közösen építették be a Toyota élenjáró üzemanyagcellás technológiáját az Energy Observer nevű hajóba, ami ezután átszelte az Atlanti-óceánt és a Csendes-óceánt. Az autógyártó részvétele egyúttal azt is jelezte, az egyébiránt vízijármű üzletággal is rendlkedő Toyota belép egy új üzleti területre, ahol a vállalat az üzemanyagcellás technológia szállítójaként és integrátoraként működik. A két cég együtt dolgozott a Toyota moduláris üzemanyagcella-rendszerén alapuló termékek kifejlesztésén. Az EODev REXH2© egy tengeri hajózásra tervezett hidrogénalapú energia-megoldás, ami különféle hajókba integrálható, miközben teljes mértékben megfelel a környezetvédelmi és biztonsági szabályozásoknak. A GEH2© telepített áramfejlesztő szintén jó példa a Toyota hidrogéntechnológiáját alkalmazó, nulla emissziójú megoldásokra.

“Rendkívül boldogok vagyunk, amiért lehetőségünk nyílik támogatni a Energy Observer Developments kezdeményezéseit, és szorosabban együttműködni velük. Ez lehetővé teszi majd a két cég mérnökei által kifejlesztett, és a Toyota üzemanyagcella-technológiáján alapuló megoldások ipari léptékű alkalmazását. Mindkét cég magáénak vallja a Fenntartható Fejlődési Célokat, iránymutatásként egy jobb társadalom és jobb világ felé vezető úton. Partnerségünk már eddig is rendkívül sikeres, és a még szorosabb együttműködés segít majd olyan termékeket kifejleszteni, amelyek felgyorsítják a karbonmentesítés folyamatát és a hidrogénalapú társadalom felépítését.” – teszi hozzá Matt Harrison, a Toyota európai elnök-vezérigazgatója.

A partnerség 2017-ben indult, amikor a Toyota Franciaország úgy döntött, hogy támogatja az Energy Observer hajót. Ez a világ első hidrogénhajtású hajója, ami képes nap- és szélenergiát felhasználva, maga előállítani a hidrogént a tengervízből, ezzel gyakorlatilag perpetuum mobileként működve.

Bővítsük ki a staycation jelentését, és definiáljuk így, vegyük nyugodtan egy kalap alá a fenntartható és a lassú turizmussal, hiszen egyértelműen összhangban van az úgynevezett alternatív turizmussal, annak már egy évtizede tapasztalható trendjeivel. Ez a fajta kikapcsolódás arra hív bennünket, hogy éljünk a jelen pillanatban, de felelősen. Arra ösztönöz, hogy szánjunk időt a közeli tájak felfedezésére, több időt töltve a szabadban, a természetben. Nézzük meg, milyen kézzelfogható előnyökkel járhat a staycation:

• csökkenti az utazás megszervezésével járó stresszt: a szálláskereséstől kezdve a csomagolásig (olyan holmikkal töltve bőröndjeinket, amelyeket talán elő sem veszünk nyaraláskor);
• lehetővé teszi azt a fajta kulturális kikapcsolódást, amelyre talán soha nem jut idő, például a helyi múzeumok állandó gyűjteményeinek felfedezését;
• élénkíti a helyi gazdaságot: kihasználhatjuk, hogy helyi piacokon szerezzük be a jó minőségű gyümölcsöt és zöldséget, sőt szedhetünk magunk is;
• olyan különleges vagy szezonális sport- és kézműveskurzusokon vehetünk részt, amelyek erősítik a helyiek identitáskifejezését, számunkra pedig maradandót adnak.

Mielőtt útnak eredünk, a helyi közösségek és gazdaságok s ezzel a belföldi turizmus erősítésének igénye és célja nem biztos, hogy egyértelműen megfogalmazódik bennünk, még akkor sem, ha egyes politikusok ezt egyenesen hazafias tettként aposztrofálják. Kevesebb töprengést vagy versengést jelent viszont így a munkahelyi kávéfőző mellett a nyaralás tervezgetése. Sőt, talán nem is lesz többé elsődleges célunk, hogy a világ egy távoli sarkában, mint mindenki más, bakancslistánkat pipálgatva Instagram-képes fotókat lőjünk.

Háttér

Lépjünk most egyet hátra, rövid hátteret kapva a későbbi prognózisokhoz. Az ENSZ Turisztikai Világszervezetének (UNWTO) főtitkára, Zurab Pololikashvili (Pololikasvili) így nyilatkozott: „A kormányok eltökéltsége egyöntetű a turizmus támogatásában, annak újraindításában, ami az ágazat jelentőségét igazolja. Számos országban, különösen a fejlődő világban, a turizmus a megélhetés és a gazdasági növekedés fő motorja, ezért alapvető fontosságú, hogy időben és felelősségteljesen újraindítsuk.” A szervezet átfogó elemzéséből kiderül, hogy a kormányok által elfogadott gazdasági ösztönző csomagok leggyakoribb formája a fiskális eszközökre összpontosított, ideértve az adómentességet vagy a fizetési halasztást, a sürgősségi gazdasági intervenciót és a vállalkozások pénzügyi segélyezését. Egyes országok olyan intézkedéseket foganatosítottak, mint a csökkentett kamatú speciális hitelkeretek, új hitelprogramok és állami bankgaranciák. Az intézkedéseket a veszélyeztetett munkahelyek védelme érdekében egyes országokban a társadalombiztosítási járulékok mentessége vagy csökkentése egészítette ki. A kisvállalkozások, amelyek az turizmus 80 százalékát teszik ki, néhány esetben célzott támogatást is kaptak.

Európa élen jár a turizmus újraindításában, hiszen a legfrissebb felmérések szerint a régió célállomásainak 33 százaléka vezetett be valamiféle turizmusmentő intézkedést. Ázsiában és a csendes-óceáni térségben a desztinációk 25 százaléka járt így el, míg Amerikában mindössze 14 százalék, Afrikában pedig csupán 4 százalék körül mozog ez az arány. Az OECD 60–80 százalékosra becsüli a nemzetközi turizmus 2020. évi visszaesését, tudván, hogy az OECD-országokban a belföldi turizmus lehet a helyreállás motorja, hiszen 75 százalék a részesedése az egyes országok teljes turizmusából. Magyarországon a belföldi-külföldi arány a koronavírus megjelenése előtt közel 50-50 százalék volt. Budapest eddig vesztese a helyzetnek, abból kifolyólag, hogy az ide látogatók közel háromnegyede külpiacainkról érkezett. A légiszolgáltatók is lassabb felépülésre számítanak, bár a korábban nagy forgalmú repülőterek ősztől már napi több ezer utasnak PCR-gyorstesztet ígérnek.

Bizalom és bizonytalanság

„A bizalom az új normánk új valutája. A turizmus helyzete ideális ahhoz, hogy a bizalom megteremtésének eszköze legyen” – nyilatkozta az ENSZ főtitkára. Ez azt is jelenti, hogy az embernek magának kell előtérbe kerülnie. A COVID–19 világméretű kitörése megállította és elgondolkoztatta a világot és benne a turizmus szereplőit. Sajnos új tényezővel is számolnunk kell ezentúl, ez pedig a bizonytalanság, így a naprakész és megbízható információk fontosabbak, mint valaha, mind a turisták, mind a szakmai ágazatok számára. Mit tesz a világszervezet annak érdekében, hogy fenntartható módon induljon újra a turizmus? Néhány pontban összefoglalom az elég terjedelmes célrendszert:

• szoros együttműködésben dolgozik az Egészségügyi Világszervezettel (WHO);
• biztosítja, hogy az egészségügyi intézkedéseket oly módon hajtsák végre, hogy a nemzetközi utazásra és kereskedelemre gyakorolt ​​szükségtelen hatások minimálisra csökkenjenek;
• szolidaritást vállal az érintett országokkal;
• hangsúlyozza a turizmus ellenálló képességét, készen állva arra, hogy támogassa a fellendülést.

Ez utóbbit tárgyalom legmélyebben én magam is ebben a tanulmánycikkben. Ahhoz, hogy jövőbiztos (az angol nyelvű szakirodalomban: future-proof) desztinációink legyenek, először is meg kell értenünk, és nem csak mérnünk, hogy ki a jövő, sőt már a jelen turistája.

Ki a jövő turistája?

Mi is közéjük tartozunk. Szemtanúi vagyunk, hogy a nem feltétlenül szükséges utazások kényszerű mellőzése és néhány ország teljes bezárása nyomán mi történik a Földdel, amikor nem indulunk meg tömegesen a felfedezésére. Segítségemre van ebben a kérdésben Olivier Henry-Biabaud, a Travelsat ügyvezetője is. Mindenekelőtt három prognosztizált időszakot különböztethetünk meg a közeljövőt illetően:

• 2020. nyár: A szabadidős turisták oda utaznak, ahová lehet, túlnyomó többségük belföldön tölti a vakációt, büdzséjük limitált.
• 2020. tél: Az üzleti turisták utaznak inkább, oda, ahová megengedhetik maguknak, vagy ahová nagyon indokolt. Költésük visszafogottabb.
• 2021. nyár: A szabadidős turisták egyre inkább oda utaznak majd, ahová kedvük tartja, de hatással van már rájuk a „karakteres” marketing.

Leonor Picão, a Turismo de Portugal koordinációs igazgatója a következőképpen írja le a jövő turistáját, és javaslatai nyomán egy ezen alapuló védjegyrendszert vezetnek be Portugáliában:

• előnyben részesíti a „tiszta és biztonságos” címkével ellátott desztinációkat;
• elvárja a szükséges felszereléseket és a fertőtlenítési útmutatókat;
• egységes biztonsági követelményrendszernek felelnek meg a szolgáltatók.

Norbert Kettner, a Bécsi Turisztikai Bizottság igazgatója szerint van remény a gyors gyógyuláshoz. Annak ellenére, hogy az ágazat szinte lenullázódott pár hónap leforgása alatt, a korábbi 2025-ös célkitűzések tarthatók és hosszú távon egyértelműek: a szektort fejleszteni kell, anélkül, hogy megfeledkeznének a helyi emberekről, az ő szükségleteikről, továbbá a természetorientált turizmus felfedezése a végső cél. Chloe Berge újságíró így éli meg az új világot: „Turisztikai újságíróként és olyan személyként, aki mélyen törődik a bolygónk jövőjével, állandóan küzdök a légi utazás erkölcsi dilemmájával. Csökkentem utazásaim számát, és amikor úton vagyok, olyan történetekre összpontosítok, amelyek természetvédelmi kérdésekkel függenek össze.” Érzéseit alátámasztja például az is, hogy az olasz karantén alatt rögzített műholdas adatok azt mutatták, hogy az ország északi régiójában csökkent a nitrogén-dioxid-kibocsátás, a velencei vízi utak pedig tisztábbnak tűntek a turisták hajóforgalmának drasztikus csökkenése miatt – bár az állatok szerelmeseinek szomorúságára a csatornákban úszkáló delfinek fotóit valójában majdnem 800 kilométerre, Szardínia területén készítették.

A korábban inkább jellemző funkcionális desztinációkkal szemben az emocionálisak lehetnek sikeresebbek. Az olyan kategóriák, amelyek a felszínes és mérhető skatulyákba sorolták eddig a látogatókat, értelmetlenné válnak, a szegmensek ugyanis a viselkedésünket tükrözve nem merev, hanem átjárható tartományokat képeznek majd. A ma még többnyire érvényes gyerek-diák-felnőtt-nyugdíjas-nagycsaládos-egyéb kategóriák helyett jobb, ha szokjuk a klasszikus-felfedező-trendi, sőt a felelős, jövőtudatos meghatározásokat, tanulva a nagy márkáktól, mondjuk a Coca-Colától. Mit csinál ugyanis a világcég? Egyértelműen a viselkedésünkre reflektáló termékeket és termékcsoportokat definiál, sőt a kreativitásban is lépve egyet érzésekkel, például dalszövegekben rejlő ígéretekkel címkézi italait. Egymás mellé téve őket látható, hogy a termékek mögött valós magatartások és vizionált karakterek bújnak meg.

Magatartás-alapú karakterek

A korábban említett „karakteres” marketing kifejezés is alátámasztja a desztinációk láthatóságának ilyen, bevallom egyszerűsített megközelítését. Nyugodtan hagyatkozhatunk Pakuts Tamás, a szalloda.blog üzemeltetőjének közelmúltbeli LinkedIn-bejegyzésére is: „A helyszínnek megtalálni a karakterét, majd izgalmassá tenni, mindezt úgy, hogy az agyunk emlékadatbázisának elrejtett mélységeit stimuláljuk.” A Hungary NEXT pedig az olimpiára készülő Galambos Péter karakterével hívja fel a desztinációk egyszerű és hatékony értékkifejezésére a szakma figyelmét.

Mit keres a jövő turistája?

Minden turisztikai kutatás és szakember másként foglalná össze, mit keresnek a turisták ma. Három dolog azonban biztosan szerepelne mindegyikük listáján: a látvány, a történet és az azonosulás. Csoportosítva az igényeket – és kibővítve e listát – egyértelműsíteni lehet a „mit keres?” meghatározást a választék-kontraszt-meglepetés hármasával.

Ezeket keresi a jövő látogatója

Hozok is mindjárt három időben egymás utáni példát. A bécsi turisztikai promóciós kampányok fő motívuma a kontrasztra épült már a COVID–19 előtt is azáltal, hogy az egyes attrakciókhoz fűzött negatív Tripadvisor-kommenteket választották ki a sok ezer bejegyzés közül. Ezeket nem törölték vagy tagadták le, hanem a mondjuk egy, az Öreg-Dunán himbálózó ladik és a benne ülő párocska fotójára egy csillagot tettek az ötből, és odaírták a megjegyzést is: „boooring”, azaz „unalmaaas”. Erre mindenki felkapja a fejét, és tovább olvassa a plakátot vagy a bannert, ahol ott áll, hogy „ki dönti el, mi tetszik Neked? Fedezd fel a te saját Bécsedet. Most és mindenkor.” A meglepetés is benne van a kompozícióban, de a választék, a változatosság is, hiszen Bécsnek nem egy, hanem egy tucat jól ismert pontja, vonzereje köszönt vissza a kampányban. És mindig ott van a karakter, a látogató, úgy is, mint a vélemény gazdája: Maike.

A turizmus újraindítása érdekében az osztrák főváros ezután egy nagyszabású marketingaktivitásba kezdett, amely a „Wien ist eine Weltreise wert”, azaz „Világ körüli út Bécsben” címet kapta. Egyelőre belföldön, Németországban és Svájcban megy a print- és online reklámhadjárat. A cél az olyan utazni vágyók elérése, akik a hosszú elszigeteltség után végre szívesen kimozdulnának, de ezt a közelben tennék meg. A vezérüzenet a „8 nap alatt a Föld körül” sztorira épül, vagyis arra, hogy nem kell messzire utaznunk ahhoz, hogy sok szépet lássunk. Bécsben megtapasztalhatjuk Velencét a Dogenhofban, Athént a Theseustempelnél vagy Japánt a Békesztúpánál, és mindehhez átlagosan bő fél órát kell csupán utazni. Benne van a meglepetés, a választék és a kontraszt megintcsak.

De nézzük a hazánkra is üzenő, még újabb, „az utazás hidakat épít” jelmondatú kampányát nyugati szomszédunknak. Újra itt a karakter, a Grazból érkező Norbert, aki a sógorék logója mellett a budapesti várnegyed képével hív meg minket magukhoz. Ebben a kampányban kimondottan a kelet-közép-európai országokat célozták meg, így a magyar mellett a cseh, a román és a szlovák küldőpiacok dominálnak. Gyémánt Balázs, a magyar utazási bloggerek egyike így értékelte ezt a megjelenéssorozatot: „Ennek a kampánynak a marketingtankönyvekben kellene szerepelnie.”

Számos tudományos modell és kísérlet van készülőben, kezdeti publikációs szakaszban vagy már félig kiforrott állapotban arra nézve, hogy megpróbáljuk leírni, egyszerűsíteni és rendszerbe foglalni, mit keres a poszt-COVID–19-turista. Puczkó László egészségturisztikai szakember egy szétnyitható Rubik-kocka sémájába – ahogy megnevezte, a 4 -ság modell munkaverziójának tekinthető rendszerbe – integrálta azokat a választási lehetőségeket vagy dilemmákat, amelyek leginkább jellemeznek bennünket már most, úti célunk kiválasztásakor.

A négy szélső érték a következő: távolság, vágyottság, mágnesség, márkásság. Ebben a rendszerben keressük desztinációinkat, illetve ezen tényezők motiválnak minket leginkább.

Patrick van der Duin legújabb tanulmányában négyféle szcenárióra fűzi fel az új turizmusnormát, kezdve a globális, folytatva az európai, majd a lokális színterekkel. Ez nem viselkedés- vagy motivációindítékú elképzelés, sokkal inkább a felelősség és a tudatosság áll az egyes szegmensek mögött, de megjelenik benne végeredményképpen a karakter, a személy, de nem mint turista, hanem mint turizmusszervező, aki lehet vállalkozó, gondos, bizakodó vagy független. A lényeg a nyitottság-zártság és a szabadság-biztonság dilemmáiban jelenik meg, és definiálja az új normákat is.

Hogyan alapozzuk meg a jövő turisztikai szolgáltatásait?

• Újfajta gondolkodásmód megteremtésével.
• Védekezés helyett innovatív, előremutató stratégiával.
• Jelentéstartalmakkal teli útvonalak kidolgozásával.
• Még szorosabb kapcsolatot építve a helyi közösségekkel.
• Tartós kapcsolatot kialakítva a stakeholderekkel az értéklánc folyamatában.
• Kétszeres intenzitású marketingkommunikációs aktivitással.

A turizmus globális gazdasági pozícióján túlmenően az utazás mindannyiunk számára előnyös lehet. Ha valós jelentéstartalmakkal teli útvonalakon járunk, megéljük a kultúrák találkozását, és nagyobb empátiát tanúsítunk a közvetlen környezetünkön kívüli emberek iránt, az utazás élménye megadja nekünk azt a globális perspektívát is, amely a Földünk iránti elköteleződést jelenti.

A jövés-menés, a vándorlás, a felfedezés ösztönös igényét átmenetileg elvette a vírus tőlünk. Ez a válság lehetőséget adhat nekünk egy újfajta utazási gondolkodásmódnak mind a keresleti, mind pedig a kínálati oldalon történő megteremtésére.

El sem tudjuk képzelni a világot utazás nélkül, de már tisztán látjuk, hogy ha nem változtatunk az utazás korábbi, tömeges módján, akkor nem marad bolygó, amelyet felfedezhetnénk.

A leginkább előtérbe került ökoturizmus környezetbarát mivoltának többnyire csak látszólagos ígéretén végre túllépve az utazni vágyók előbb-utóbb valós és átlátható fenntarthatósági tervvel rendelkező utazásszervezőket fognak keresni. „Ha egy cég weboldalán fenntartható turisztikai csomagok szerepelnek, és a következő 12–48 hónapban ezekről további információkat is talál, akkor tudja, hogy jövőtudatás szolgáltatóval van dolga” – mondja Shannon Guihan, a The Travel Corporation fenntarthatóságért felelős vezetője. A TreadRight egy ellenőrző listát dolgozott ki, amely segít az utazóknak a környezetbarát gyakorlat kialakításában és a tudatosabb döntéshozatalban.

A desztinációmenedzsment-szervezetek és a turisztikai szolgáltatók egyre-másra teszik fel azt a kérdést, hogy a védekezés vagy az előremutató stratégia-e a jó megoldás. A védekezési stratégia egyik leginkább bevett gyakorlata a szervezeti leépítés, ahogy azt a legtöbb ország esetében megtapasztalhattuk. A 2008—2011-es gazdasági depressziót kutató Carlos Martin-Rios és Susana Pasamar arra a megállapításra jutottak, hogy azok a cégek, amelyek a visszaesés ellenére előre tekintő stratégiai megközelítést alkalmaztak, növelve az innovációs befektetéseiket és megtartva alkalmazottjaikat, hosszú távon nagyobb pénzügyi, működési és piaci sikereket értek el, mint azok a költségorientált cégek, amelyek kiadásaikat megkurtítva a létszámcsökkentés mellett döntöttek. Arra számíthatunk, hogy a vállalkozástulajdonosok, a szállodák és vendéglátó egységek a legtöbb esetben sajnos most is a rövid távú stratégiát választják.

A jelenlegi világjárvány a prioritások megváltozását vonta maga után, a kutatások ugyanis azt mutatják, hogy létezik egy másik út is. Már tudományos elnevezése is van: ez az úgynevezett fenntartható megújulás.

A rövid távú külső veszélyekkel együtt jár a globális környezeti bizonytalanság és kiszámíthatatlanság. Az újraindulás, a gyógyulás vagy felépülés érdekében a szállodák, a turisztikai vállalkozások egyedülálló lehetőséggel szembesültek: fenntartható szervezeti válaszokat kezdtek kidolgozni, amelyeknek célja a bizonytalanság toleranciájának növelése és a fenntartható növekedés forrásainak megteremtése. A fenntartható üzleti vállalkozás felé történő elmozdulás ugyanakkor nem megy simán. Sok cég egyszerűen vonakodik egy új szemléletű, fenntartható gazdálkodástól. Mások számára a fenntarthatóság inkább valamiféle hosszú távú célhoz kapcsolódik, mint az egyenlőtlenség, a szegénység, a környezet állapotának romlása és az éghajlatváltozás. Praktikusan nézve viszont ezeknek a céloknak kevés közük van az üzleti tranzakciókhoz és döntésekhez, ahol a problémák egyre sürgetőbbek.

A jelenlegi világjárvány a fenntartható stratégiai alkalmazkodás és megújulás új folyamatainak forgatókönyveit hozza létre, és igenis felrázza a tehetetlenséget azáltal, hogy a turisztikai vállalkozások alapvető kompetenciáit és képességeit módosítja vagy pótolja, annak érdekében, hogy biztosítsa a túlélést. A fenntartható innovációról született legfrissebb tanulmányok azt sugallják, hogy azok a vendéglátóipari vállalatok, amelyek aktívan integrálják a fenntarthatósági innovációkat szolgáltatásaikba, elérik a tervezett növekedést azáltal, hogy még szorosabb kapcsolatot tartanak fenn a helyi közösségekkel, és tartós kapcsolatot építenek ki a stakeholderekkel az értékláncalkotás folyamatában. Ez azzal is jár, hogy bizonyos marketingterületeket nézve az eddiginél kétszer gyorsabban kell futnunk.

Az ENSZ fenntartható fejlődési célok (SDG) rendszerében szinte valamennyi célkitűzés kapcsolható a turizmushoz, egyszerűen csak abból a meggondolásból is, hogy a turisztikai szektor az élet valamennyi területével intenzív kölcsönhatásban van. Én most öt olyan pontot emelek ki, amelyek azonnal alkalmazható reakciókat alapoznak meg minden jövőbiztos pozícióra készülő turisztikai vállalkozás számára.

Ahogyan a fenti is mutatja, a siker és a növekedés garanciája (SDG 8) először is az, ha folyamatosan (ongoing) előre dolgozunk, nem elbocsátjuk az alkalmazottakat, majd visszavesszük őket, vagy esetleg egy kevésbé tapasztalt és képzett gárdát alkalmazunk. A pálya meghatározása rögtön feltételezi a rendszert (order) is, az innovációt (SDG 9), amely téren itthon, hogy finoman fogalmazzak, van még mit tenni. Ez a széttartás helyett az összetartás, nem a feszültség és a különbségek generálása. Az eltérőség, a kitűnés, a saját értékek megmutatása természetesen a marketingmunka sajátja, de kevésbé kiszolgáltatott az a térség, az a desztináció, az a vendéglátó egység, amelynek erős partnerhálózata van. A turizmus felelőssége most még inkább előtérbe került azzal, hogy nem elég a felszínes mondanivaló, a felszínes eredményesség. Értékközösségeket létrehozva valósíthatjuk meg a felelős termelést és fogyasztást (SDG 12) a mi szektorunkban is, amelynek alapja a már korábban megfogalmazott értőturizmus-szemlélet, vagyis a személyek, a kultúrák mélyebb, színpad mögötti megmutatása (offstage), ami karanténüzemmódban is vonzó kínálat. Az egyéni érdekek helyett a közösségi érdekek (others) lesznek hosszú távon megvalósíthatók, remélem, hogy a Balaton-part jelenlegi dömpingfejlesztése is stoptáblát kap minél előbb, és így elmozdulunk az élővilág megóvása területén is (SDG 15). Igaz, hogy a rendszerben a 17-es számon fut a partnerség (SDG 17), a nyitottság (openness), én mégis legelőre venném, ha adhatok egy jó tanácsot. A ma már újra megnyíló, sikeresnek ígérkező desztinációk kommunikációjában az inkluzivitás szerepel az exkluzivitás helyett.

Nézzünk néhány kommunikációs fordulatot, amellyel a turizmusirányító szervezetek és desztinációk éltek, élnek. Az ENSZ Turisztikai Világszervezete nem mond mást, mint a legtöbb ország, egyszerű és világos: „Travel tomorrow” („Utazz holnap!”). A portugál turisztikai marketingszervezet első és érzelmileg legmélyebb üzenete már a járvány első észlelésekor ez volt: „Can’t skip hope”, elmagyarázva a szolgáltatóknak és az utazásaikat elhalasztani kényszerülő állampolgároknak, hogy miről is szól ez a kényszerpihenő. A remény és újrakezdés univerzális ígéretét azután áttranszformálta a szervezet a „can’t skip us” lokális üzenetté.

A European Cities Marketing (Elke Dens) egyik anyagában, Hungary NEXT műhelyünk álláspontjával teljes összhangban, egyenesen úgy fogalmaz, hogy ne veszteségként fogjuk fel a krízist, hanem tegyük a desztinációmarketinget végre jelentéssel bíróvá. A turisztikai fogadóterület marketingje alig-alig változott az elmúlt évtizedben. Nem folytathatjuk a promóciót ugyanúgy, mint eddig, hiszen a látszólag végtelen növekedés ez idáig láthatatlan terhe láthatóvá vált. Elveszítettük beképzelt társadalmi felhatalmazásunkat arra, hogy Európában néhány népszerű városban és a Csendes-óceán déli részén a legsérülékenyebb szigeteken tevékenykedjünk. Ez a válság megtanítja nekünk, hogy mennyire változtak az értékek.

A kérdés leegyszerűsítve tehát az, hogy mire használjuk erőforrásainkat: a csere vagy az élet maximalizálására. Az old-school marketing célja a csere maximalizálása az értékesítés és a fogyasztás ösztönzésével: lásd a négy közismert P-t (ár, termék, hely és promóció). Hamarosan látni fogjuk azokat a jelen helyzetből tanulni nem képes üzeneteket, amelyek a COVID–19 alatt és után továbbra is maximális cserét feltételeznek. A rutinos desztinációk magasabb árat kérnek már most egy komplex élményért. De tényleg ez az út?

Az egész „restart” folyamatnak annak a felismerésével kell kezdődnie, hogy a marketing nem az értékesítésről szól, hanem az értékek közösségéről.

A marketing a 4 P-ről a 4 W-re vált a turizmusban is: 1. economic wealth (gazdasági jólét), 2. environmental wellness (környezeti jóllét), 3. social well-being (társadalmi jólét) és 4. human wisdom (emberi bölcsesség).

Az érzelmi megragadás még erősebbé válik, mint a funkcionális, ahogy erre már utaltam korábban. Ezt az irányt teszi teljessé a litván főváros egy számunkra is lényeges tartalommal, hiszen míg Budapest kissé késlekedve és máig nem publikált iránnyal ér majd a rajtvonalhoz, addig korábbi vonzerejét épp Vilnius nyúlhatja le. Az „Európa G-pontja” kampány hatalmas sikere után a „Csodálatos, bárhol is legyen szerinted” promóció ugyancsak a kreativitásról és meghökkentésről szól. Inga Romanovskienė, a Go Vilnius igazgatója szerint az ötlet az volt, hogy a kevésbé ismert európai fővárost a szórakoztató kategóriában helyezze el. A merész város most tanul korábbi hibáiból, megszabadul bizonyos korábbi normáktól, fogalmazott a vezető. Vilnius nem más, mint egy gyorsan fejlődő és innovatív üzleti ökoszisztéma, ezért a város folyamatosan dolgozza ki stratégiáit kiemelt ágazatainak növekedésére, ideértve a közösségi kulturális-szolgáltatási-szórakozó tereit, az informatikát, a csúcstechnológiát alkalmazó gyártást és a biotechnológiát.

Új Budapest-kártya és fenntarthatósági expó

Persze itthon sem csak kivár mindenki. A főváros turisztikai vezetése az elég jelentős létszámleépítés mellett azon dolgozik, hogy Budapest eddig leginkább külföldről érkező vendégkörét részben újra megszólítsa, de a belföldi látogatókat is bevonja. Kifejezetten a magyar közönségnek szól az új városkártya Restart Budapest elnevezéssel. A fővárosban tavaly kicsit kevesebb, mint tízmillió vendégéjszakát töltöttek el külföldiek, több mint 80 százalékát adva a teljes turistaforgalomnak. Ez azt jelenti, hogy külföldiek nélkül a 2019-es forgalom 20-25 százalékát is nehéz lesz elérni idén. Kormányzati szinten is érződik már a felelősségvállalás igényének magasabb szintre emelése. Ennek jeleként ebben a témában világeseményt szervez az ország. Egy június eleji kormányhatározat értelmében 2021-ben Budapesten Fenntarthatósági Expót és Világtalálkozót rendezünk, mintegy tízmilliárd forintot előirányozva. A külgazdasági és külügyminiszter látja el az esemény teljes körű koordinálását, fővédnökévé pedig Áder János köztársasági elnököt kérték fel.

Szerző: Bódis Gábor | alapító vezető | Hungary NEXT

E-mail: gabor.bodis@hungarynext.com

Bódis Gábor írása eredetileg a Márkamonitor 2020/2-3. számában jelent meg.

Ha szeretne további cikkeket olvasni a márkaépítés, a környezetvédelem, a fenntartható gazdaság témakörében, kövessen minket a Facebookon.  

Lehetne nagyszerű, ehhez azonban meg kellene tölteni tartalommal. Hiszen ez csak egy keretrendszer – bár az tény, hogy a legjobb, amit az elmúlt néhány évtizedben nemzetközi szervezet össze tudott hozni –, de nincs benne semmilyen kényszerítő tényező. E nélkül pedig ez az egész nem fog működni.

Miért? Mert gyarló az ember, és gyarlók a cégek is.

Amikor huszonévesen belevetettem magam a CSR világába, még őszintén hittem és fennen hirdettem, hogy a vállalati felelősségvállalásnak önkéntesnek kell lennie, és ha a hatalom, a kormány beleszól, ha törvényeket alkotnak, akkor pont a szépsége és az esszenciája veszik el. Azóta beláttam, hogy csak az igazán elkötelezett vállalatok képesek önkéntesen felelősen viselkedni. Nagyon kevesen érik fel ésszel, hogy az érintetti elvárásokat fókuszba helyező üzletvezetési modell hosszú távon kifizetődőbb, mint a profitmaximalizálásra törekvő. A legtöbben a rövid távú hasznot tartják szem előtt.

És ezért még csak haragudni sem volna szabad, hiszen a vállalkozások alapvetően profitszerzés céljából jöttek létre. Ahogy Milton Friedman is mondta, „the business of business is business”. A probléma az, hogy a világhírű közgazdász ezt pont ötven évvel ezelőtt, 1970-ben jelentette ki, amikor még messze nem égett a lábunk alatt a talaj.

Most pedig ég, nemcsak átvitt értelemben, hanem valójában is. A cikk írásának pillanatában Kalifornia jó része lángol, ahogy Szibéria is, és még túl friss az ausztrál bozóttüzek emléke az év elejéről. Most már nem dőlhetünk hátra whiskyvel és szivarral a kézben, és nem pöröghetnek lelki szemeink előtt a dollárjelek, mert közben el fogunk égni élve. Vagy meg fogunk fulladni. Vagy meghalunk a rossz levegőtől vagy azért, mert nincs víz és élelem. Mindezt ötven év alatt.

Ott tartottam tehát, hogy gyarló az ember.

Hiába mondjuk el százszor, ezerszer, hogy vigyázzunk a Földre, gyűjtsük szelektíven a szemetet, ne pazaroljunk, járjunk biciklivel, és ültessünk fát! Az emberek egy nagyon kis része megteszi, de ennek valójában nincs jelentősége. Miért nincs? Mert az igazán nagy szennyezők a vállalatok, az igazi felelős a katasztrófáért a termelés. Vagy nem is, hiszen a vállalatok alapvetően profitszerzésre jöttek létre. Nem várhatjuk el tehát tőlük, hogy szembemenjenek életcéljukkal. Akkor pedig ki az igazán felelős? Nos, a törvényhozók.

A törvényhozóknak kell olyan törvényeket alkotniuk, amelyek arra kényszerítik majd a gazdasági szereplőket, hogy komolyan vegyék a fenntarthatóságot. Kezdjék például a környezetvédelemmel! Azon belül is kezdjék például a csomagolással és az egyszer használatos műanyagokkal! És itt rögtön jön egy várhatóan jó példa, hiszen 2021-től hazákban is betiltják az egyszer használatos műanyagokat. Kérdés persze, hogy mennyire veszi ezt majd bárki komolyan.

Ahhoz, hogy a vállalatok erőszakot kövessenek el magukon, és zöldre festés helyett ténylegesen olyan intézkedéseket hozzanak, amelyekkel csökkentik a negatív környezeti hatást, a várható büntetésnek nagyobbnak kell lennie, mint a várható profitnak. Kicsit olyan ez, mint a maszkviselés – nehogy kimaradjon a COVID egy 2020-as írásból –, hiszen a maszkot is törvényekkel, büntetésekkel kényszerítik ki a kormányok. Berzenkedünk a viselése ellen, de felvesszük, mert ez a szabály.

Ugyanígy az üzleti döntéseknél a döntéshozók megvizsgálják, hogy mely lépésnek mi a kockázata. És ha egy lépésnek magas a kockázata, például azért, mert hatalmas a várható büntetés, akkor berzenkedve ugyan, de végül mindenki beáll a sorba. És felveszi a maszkot, azaz megszünteti a műanyag csomagolást, visszagyűjti a hulladékot, csökkenti az áram- és a vízfelhasználást, és még sorolhatnánk.

A törvényhozókat pedig két dologgal lehet rávenni, hogy meghozzanak bizonyos szabályokat – akár a gazdasági lobbi ellenében is. Az egyik a szavazó, aki dönthet úgy, hogy csak olyan kormányokat támogat, amelyek rákényszerítik az embereket és a vállalatokat a helyes útra. Olyan kormányokat, amelyek felállítanak egy rendszert, amely utat mutat, támogat, ellenőriz és büntet, ha kell. Olyan kormányokat, amelyek szembemennek az évszázados beidegződésekkel, és meghallják a változó idők szavát. Erről szól a teljes Greta Thunberg-jelenség.

A másik tényező, amivel rá lehet venni a kormányokat arra, hogy megfelelő intézkedéseket hozzanak, a nemzetközi szervezetek és az általuk alkotott ajánlások és igazodási pontok. Mint például az SDG. Az SGD-célokat ugyanis nem a vállalatok írták alá, és nem is az átlagemberek, hanem a kormányok, amelyeknek tíz év múlva el kell majd számolniuk azzal, hogy megtették-e a megfelelő lépéseket, meghozták-e a fájdalmas törvényeket. Időben. Az átálláshoz, a kimutatható hatásokhoz ugyanis évekre van szükség. Ez azt jelenti, hogy ha 2030-ra Magyarország jelentős eredményeket szeretne felmutatni, akkor azokat a törvényeket, amelyek okán észrevehetően változnak a dolgok – legyen szó a víz vagy a levegő tisztaságáról, az élhető városokról, a biodiverzitásról vagy akár a nemek közötti egyenlőségről –, a következő két-három évben meg kell hozni.

Ha ez sikerül, ha az országok kormányai képesen lesznek összehangoltan cselekedni és szabályokat alkotni, akkor az SDG nagyszerű lesz. Akkor megtelik tartalommal, és megvalósul a fenntarthatóság eszméje.

Addig azonban az SDG nem egyéb egy üres papírlapnál. Rajtunk múlik, hogy mit írunk rá.

Szerző: Lakatos Zsófia | fenntarthatósági szakértő | Emerald PR

E-mail: zsofia.lakatos@emeraldpr.hu

A cikk eredetileg a Márkamonitor 2020/2-3. számában jelent meg.

Ha szeretne további cikkeket olvasni a márkaépítés, a környezetvédelem, a fenntartható gazdaság témakörében, kövessen minket a Facebookon. 

Fenntarthatósági célok, azaz az SDG-k

Az ENSZ fenntartható fejlődési célok, röviden SDG-k 17 nagy területet foglalnak magukban, az ENSZ 2015-ös határozata alapján. A nagy területeken belül összesen 169 részcélt fogalmaztak meg, amelyek konkrét lépésekre bontják a 2030-ig megvalósítandó célokat. Hazánkban a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács (NFFT) határozza meg a Magyarországra vonatkozó célkitűzéseket, feladatokat, illetve ezek végrehajtását, és elemzi a kitűzött célok megvalósítását az úgynevezett előrehaladási jelentésekben.

A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia harmadik előrehaladási jelentését 2019. december 6-án fogadta el az NFFT. A legfrissebb elemzés a 2017–18-as évek folyamatait értékeli, a fenntarthatósági célok alapján meghatározott 16 kulcsindikátor terén elért eredmények alapján. Ezeket egyrészt az EU-s, másrészt a visegrádi országok átlagához mérve beszélhetünk jó vagy rossz kiindulási állapotról.

Kulcsindikátorok változása

Javulást mutató kulcsindikátorok: A pozitív részeredmények elsősorban a gazdasági dimenzióhoz tartoznak a 2018-as adatok alapján: növekedett a gazdasági tőke és egyes makrogazdasági mutatók is. Csökkent az államadósság GDP-hez viszonyított aránya (71 százalékra), valamint a munkanélküliség és a társadalomból kirekesztődők aránya. A 2018-as 74 százalékos foglalkoztatási ráta magasabb a visegrádi (69 százalék) és az EU-s átlagnál (73 százalék) is. A társadalomból kirekesztődő, súlyos anyagi deprivációban élők aránya bár csökkent, továbbra is 10 százalék feletti, ami duplája a visegrádi átlagnak (5 százalék), és nagyobb az EU-s átlagnál (7 százalék) is. A gazdasági felzárkózás üteme ugyanakkor elmarad más volt szocialista, jelenleg EU-tag országokhoz viszonyítva.

Stagnáló kulcsindikátorok: A termékenységi arányszám továbbra is 1,5 alatti, a korai iskolaelhagyók aránya (12,5 százalék) csaknem a duplája a visegrádi országok átlagának. A születéskor egészségesen várható élettartam a férfiaknál alulról, a nőknél felülről közelíti a 60 évet – a két adat nagyjából megegyezik a V3-ak átlagával, elmarad viszont az EU-s átlagtól (63,5, illetve 64 év). A biológiailag inaktív területek aránya változatlanul nagy (67,5 százalék). Ezeken az elsősorban társadalmi, másodsorban környezeti területeken tehát nem sikerült érdemben javítani az átlag alatti kiindulóponthoz képest a vizsgált időszakban.

Leginkább problémás kulcsindikátorok: Öt kulcsindikátor esetében a nem kedvező kiindulási állapot mellett romló tendencia tapasztalható. Ezek elsősorban társadalmi, másodsorban gazdasági tényezők. Ide tartozik a korrupciós index, a civil szervezetek száma, az időskori eltartottsági ráta, illetve a természetierőforrás-termelékenység és a lakosság kitettsége a levegő szilárdanyag-szennyezettségének. A Transparency International által készített korrupcióérzékelési index 0-tól 100-ig terjedő skáláján évek óta 44–46 közötti értéket ér el hazánk. A legfrissebb, 2019-es felmérés adatai szerint ezzel az eredménnyel utolsó a V3-ak között, az Európai Unión belül pedig holtversenyben a második legkorruptabb ország, Romániával holtversenyben, Bulgáriát megelőzve.

Fenntarthatósági fordulat

A fenntarthatósági átmenet erősítése érdekében a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács több javaslatot is megfogalmazott, amelyek a gazdasági növekedés eredményeire alapozva fenntarthatósági fordulatot jelenthetnek. Ezek megvalósítása a tervek szerint a társadalmi-gazdasági fejlődés ütemének felgyorsulását, valamint a tudás, az innováció, a hatékonyság, a termelékenység növelését fogja eredményezni. A cselekvési terv két fő dimenzióját különíti el a környezeti és humán területen tervezett változásoknak.

A környezeti tervek a területhasználat reformjára, a körforgásos gazdaság fejlesztésére, illetve a karbonszegény gazdaság megvalósítására vonatkoznak. A területhasználat reformja azt jelenti, hogy megállítják a biológiailag aktív területek csökkenését, zöldmezős helyett barnamezős beruházásokat preferálnak, rehabilitálják a vizes élőhelyeket, fejlesztik a városi zöldterületeket, a mezőgazdaságban pedig az ökológiai módszerek nyernek teret. A körforgásos gazdaság terén elsősorban az építőipar, a közlekedés és a mezőgazdaság környezeti teljesítményét tervezik jelentős mértékben fejleszteni, a természetierőforrás-termelékenység radikális javítása mellett. A karbonszegény gazdaság esetében az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése jelenti a prioritást és az ország éghajlatváltozás okozta sérülékenységének csökkentése.

A környezeti fenntarthatósági fordulat esetében az állam részéről az alapvető eszközöket a természeti erőforrások védelmét biztosító szabályok és korlátozások jelentik, illetve a környezet használatának beárazása díjak és adók formájában. Egyes támogatásokat környezeti szempontokkal fognak kiegészíteni, a környezetileg káros költségvetési kiadásokat pedig megszüntetik. Így a tervezett célkitűzések eléréséhez nincs szükség költségvetési többletkiadásokra.

Ezzel szemben a humán fenntarthatósági fordulatnak jelentős költségvetési igénye van. Ezt egyrészt forrásátcsoportosítással, másrészt a környezetileg káros támogatások csökkentésével látják finanszírozhatónak. Az átcsoportosítás olyan területekre vonatkozik, ahol már eléri a fejlettségi szint az európai uniós átlagot. A tervek között szerepel például a munkahelyteremtés közvetlen támogatásának csökkentése, illetve az úthálózat nagy arányú bővítésének leállítása.

Az így felszabaduló forrásokat többek között a pedagógusok bérének emelésre lehetne fordítani, annak érdekében, hogy a pedagógushivatás vonzó életpálya legyen a tehetséges fiatalok számára. Emellett további cél az oktatásban eltöltött átlagos idő növelése, azaz a középfokú oktatásban a lemorzsolódás csökkentése, a felsőoktatásban a résztvevők arányának növelése. Az oktatás társadalmi mobilitást szolgáló funkciójának erősítésével csökkenthető a magyar iskolarendszerre jelenleg jellemző szelektivitás. Jelenleg ugyanis nemhogy nem mérsékli a társadalmi-gazdasági státuszból származó hátrányokat az iskolarendszer, hanem tovább növeli. Ezen a területen Magyarország az európai OECD-tagok közül a legrosszabb teljesítményt érte el a 2015-ös PISA-felmérés során.

További cél a PISA-eredmények alapján a diákok kreativitásának kibontakoztatása, problémamegoldó képességük növelése és az együttműködésen alapuló problémamegoldásuk javítása. Ezek mind olyan képességek, amelyek hosszú távon versenyképesebbé tehetik a magyar fiatalokat a munkaerőpiacon, jelenleg azonban kifejezetten gyenge eredmények születnek az iskolai felmérés során. Ennek érdekében javítani kell az oktatás-nevelés jelenlegi módszertanán – például a frontális oktatás helyett a csoportmunkát, a projektalapú együttműködéseket és az élményalapú tanulást előtérbe helyezve. A humán fenntarthatósági fordulatnak nevezett program tehát elsődlegesen a tudástőke bővítésének feltételein kíván változtatni.

Érdemes azonban megjegyezni, hogy az előrehaladási jelentés, valamint az abban megfogalmazott fejlesztési javaslatok még a koronavírus-járvány, illetve annak jelentős gazdasági és társadalmi hatásai előttről származnak. A következő évek terveit vélhetően nagyban befolyásolni fogja a globális pandémia tavaszi, illetve esetleges későbbi hulláma.

Emellett hatással lehet a hazai fenntarthatósági stratégiára a 2020. július 1-jén kezdődött német EU-elnökség által tervezett európai zöldmegállapodás, hiszen a német elnökség alapelvei között az innovativitás mellett kiemelt értékként jelenik meg a fenntarthatóság is.

https://sustainabledevelopment.un.org/index.html

https://ensz.kormany.hu/agenda-2030

https://www.parlament.hu/web/nfft/nemzeti-fenntarthato-fejlodes-tanacs 

Szerző: Lukács Rita | főiskolai docens | Budapesti Metropolitan Egyetem

E-mail: rlukacs@metropolitan.hu

A cikk eredetileg a Márkamonitor 2020/2-3. számában jelent meg.

Ha szeretne további cikkeket olvasni a márkaépítés, a környezetvédelem, a fenntartható gazdaság témakörében, kövessen minket a Facebookon. 

A SPAR – árbevételben nagyot növekedve – megtartotta harmadik helyét a kereskedelmi láncok toplistáján. Hány üzlettel sikerült elérni ezt az eredményt?

A SPAR 2019 végén már 34 INTERSPAR hipermarkettel és 328 SPAR szupermarket áruházzal rendelkezett. 20 City SPAR, 24 SPAR partner és 53 SPAR market, illetve 85, OMV-benzinkutakon működő SPAR express és 28, Lukoil-töltőállomásokon üzemelő DESPAR egység is a hálózathoz tartozott. Az összesen 572 üzlet 425 746 négyzetméter eladóterületet jelentett. A vállalat tavaly 679,6 milliárd forint forgalmat realizált, ami 10 százalékos növekedés az előző évhez képest.

Cégünk alapítása óta folyamatosan fejleszti az üzlethálózatát, 2019-ben egy új hipermarketet és két új szupermarketet nyitott meg. Fejlesztéseink közül kiemelkedik a 4,2 milliárd forintból megvalósult tatai zöldmezős beruházás, aminek köszönhetően elkészült és megnyílt a 34. magyarországi INTERSPAR.

Tavaly tovább folytattuk modernizációs programunkat: a budapesti Duna Plazában és Győrben egy-egy új építésű SPAR szupermarket áruházat nyitottunk. A 2019-es esztendő legjelentősebb beruházása a tatai INTERSPAR megépítése volt. Az 5200 négyzetméteres bevásárlóközpontban található hipermarketben a kibővített, húszezernél is több termékből álló áruválaszték és a gyors vásárlást segítő önkiszolgáló kasszák mellett egy teraszos INTERSPAR to Go, annak területén ingyenes WiFi, salátabár, látványpékség, a családosokat pedig modern játszótér várja.

Az új nyitások mellett a SPAR üzlethálózat-fejlesztési koncepciójának középpontjában 2019-ben is a régebbi egységek felújítása állt. Tizennégy szupermarket több milliárd forintos ráfordításból újult meg. Szinte mindegyikben megjelentek az önkiszolgáló kasszák, a kényelmi termékek és a SPAR to Go egységek. A homlokzat mindenhol megújult, átalakult a belső tér, és minden esetben energiatakarékos, környezetbarát hőkezelési és világítási technológiákat alkalmaztunk.

A SPAR kiterjedt franchise-hálózatot is működtet. Mennyiben járulnak hozzá ezek a partnerek a cég összteljesítményéhez?

A 2012-ben két üzlettel indult hálózat a vállalat egyik legnagyobb sikertörténete. Ahogy a korábbi években, úgy 2019-ben is újabb egységekkel bővült a SPAR partneri lánca. Új SPAR market üzletek fogadják a vevőket Budapesten, Siófokon, Szabadszálláson, Gyomaendrődön, Nagyvenyimben, Cecén, Gyöngyösön, Balatonfüreden, Gyálon és Bakon, illetve DESPAR egységek nyíltak a szigetszentmiklósi, poroszlói, zalaegerszegi, szántódi, veszprémi, orosházi, salgótarjáni, tárnoki, karcagi és bátaszéki Lukoil-töltőállomásokon. A franchise-hálózat további növelése az elkövetkező időkben is cégünk kiemelt céljai között szerepel, a jövőben is újabb üzletnyitások várhatóak.

A tavalyi bővülés után az áruházlánc franchise-rendszerét már 190 egység alkotta. Az üzletág éves forgalma több mint 56 milliárd forint, és mintegy 2700 embernek jelent biztos megélhetést.

Egy lánc ma már nem létezhet saját márkás termékek nélkül.

Természetesen mi is folyamatosan bővítjük saját márkákból álló kínálatunkat. Tavaly is több kategóriában, többek között a kényelmi és egészségtudatos vagy a speciális igényű termékek terén gazdagodott a szortiment.

Jelenleg közel háromezer árucikkből, csaknem kétharmadában élelmiszertermékekből tevődik össze a vállalat saját márkás áruinak választéka, melyet a magas minőség és a kedvező ár-érték arány jellemez. A SPAR, mint az egészséges életmód iránt elkötelezett vállalat, 2019-ben jelentősen mérsékelte a hazai fejlesztésű és a nemzetközi beszerzésből származó saját márkás termékeinél a hozzáadott cukor mennyiségét. A Kevesebb cukor – több vitalitás! kampány keretében az előző évi eladási számokat alapul véve legalább 50 tonnával csökkent a saját márkás termékek gyártásához felhasznált cukor mennyisége.

A SPAR 2019-ben jelentősen növelte árbevételét, és rekord eredményt ért el, ám az ugyancsak kiválónak ígérkező 2020-as évbe korán belezavart a pandémia. Hogyan érintette a céget a járványhelyzet?

Sokan azt gondolták, hogy a napi fogyasztási cikkek piacának jót tett a koronavírus-járvány, de ez nem egészen így történt. Tény, hogy a kijárási korlátozás és a járványügyi intézkedések bevezetésekor volt némi forgalmi felfutás a hálózatban, erre viszont nem tudtunk előre felkészülni. A pánikvásárlás miatt előfordultak átmeneti hiányok, és egyes termékekre rövid ideig korlátozásokat kellett bevezetnünk.

Valós nyomás volt, vagy csak pszichózis?

Kora tavasszal volt valós nyomás, a liszt, a cukor, a tészta és az élesztő esetében korlátozásokat kellett bevezetni, ezekből egy rövid ideig vásárlónként csak tíz darabot adtunk el, hogy másnak is jusson. Legutoljára az élesztőre vonatkozó korlátozást oldottuk fel. A tízmillió kenyérsütő országa lettünk, óriási igény volt a lisztre, az élesztőre és a kenyérsütő gépekre is. Erre nem lehetett felkészülni, nem olyan volt, mint a karácsonyi vagy a húsvéti időszak, aminek tudjuk az időpontját, és a szállítókkal együttműködve felkészülünk a nagyobb forgalomra. Sok meglepetésben, váratlan fordulatokban volt részünk, hosszú hetekig tartott, mire rendeződött a piaci helyzet.

Büszke vagyok a kollégáimra, különösen azokra, akik az üzletekben helytálltak, türelmesek, segítőkészek voltak a vásárlókkal. A logisztika is dicséretet érdemel, ahogy a hús- és a convenience-üzem is, az elkészült húsok, szendvicsek, saláták mindig időben jelentek meg az boltok polcain.

A válsághelyzet nyilván visszahatott a cégvezetés munkájára is.

Van a cégnél egy krízistanács, amely az első jelre azonnal összeült, és folyamatosan kontroll alatt tartotta a helyzetet. Az első ülés napjára is pontosan emlékszem, február 27-én, csütörtökön álltunk át krízisüzemmódra. Az anyavállalat mellett olasz testvérvállalatunktól és a nemzetközi SPAR-tól is sok információt kaptunk, és ekkor már tudtuk, hogy a vírus nem fog megállni a határon.

Hozzáfogtunk az előkészítő anyagok összeállításához, a biztonságot tettük az első helyre. A műszakokat elkülönítettük egymástól, sokkal több takarítást írtunk elő, a kollégáknak maszkot, gumikesztyűt biztosítottunk, a központban dolgozók home office-ba vonultak. Ezt könnyű volt megvalósítani, hiszen a többség már korábban kapott laptopot és okostelefont, azaz bárhonnan el tudta végezni a munkáját. A meetingek nagy részét leépítettük, amit meg kellett beszélni, azt videokonferencián beszéltük meg.

A vásárlók biztonságára ugyanilyen figyelmet fordítottunk, gondoskodtunk kézfertőtlenítőről, fóliakesztyűről, becsomagoltuk a pékárut, leheletvédő plexiket szereltünk fel, kijelöltük az előírt távolságot a kasszáknál. A webshop százszázalékos kapacitással működött, ami azóta alig csökkent.

Szorosan együttműködtünk a honvédelmi irányító törzzsel. A bicskei cégközpontunkba vezényeltek katonákat, akik segíteni jöttek, és az ellátás biztonságát garantálni. A kollégákat és a vásárlókat is tájékoztattuk, hogy itt vannak a katonák, transzparensen kezeltük a helyzetet.

Helyreállt-e már a kiskereskedelmi szektor normális működése?

A szektor problémája többek között az, hogy alig vannak turisták jelenleg az országban, vagy példaként említhetném azt is, hogy az emberek a mai napig nem tértek vissza a bevásárlóközpontokba. Ezen és sok más ok miatt a forgalom visszaesése még most sem ért véget.

A shopping mint szórakozási forma szünetel, de a SPAR-nak nem a szórakoztatás a fő profilja.

Nem, de a vásárló máshol is be tud vásárolni, nem megy a shopping centerek nagy üzleteibe. Ha oda nem megy be, elintézi a bevásárlást máshol. A növekvő munkanélküliség is érzékelhető, kevesebb a pénz, aki eddig prémium termékeket vásárolt, az most esetleg beéri a középkategóriával, a középkategória helyett az olcsóbb árucikkekkel, sonka helyett parizert vesz. Mennyiségben nehéz visszavenni, hiszen enni kell, de a minőségi csökkenés egyértelmű. Egyelőre nem tudjuk, később visszatér-e majd a korábbi forgalom.

A SPAR fenntarthatósági programja nem most keletkezett.

Mi az Austria SPAR International AG tagja vagyunk a szlovén, az északolasz és a horvát testvércégekkel együtt. Az anyavállalat három évvel ezelőtt fogott bele a közös fenntarthatósági jelentés elkészítésébe. Itthon én kaptam meg ezt a feladatot, és az EY közreműködésével vezényeljük le rendszeres időközönként az auditot.

Az első audit igazi hidegzuhany volt számomra, de egyben nagyon hasznos is. Az adatok transzparensek voltak, de ebben a szerkezetben korábban nem láttunk rá a vállalatra. Az Európai Uniónak van egy regulációja, ami előírja a fenntarthatósági jelentés készítését az olyan vállalatok számára, mint amilyen a SPAR. Ennek keretében kezdtük el mi is a munkát, és hamar kiderült, mennyire hasznos számunkra. Betekintést nyertünk ugyanis olyan szegmensek működésébe, amelyeket sosem vizsgáltunk így.

Számos területen jól álltunk – és ezeket jó volt egyben látni –, de sok területen csak akkor fordult a tekintetünk a 21. század irányába, amikor láttuk az audit által nyújtott információkat. Változtatni kellett a működésünkön, például hogy környezetbarátabb legyen.

Az első audit eredményeiből sokat tanultunk, és ekkor kezdtük el lerakni a SPAR a Fenntartható jövőért program alapjait. A következő auditon már lényegesen jobb eredmények születtek, és eljutottunk odáig, hogy 2019 végére elkészíthettük azt az átfogó koncepciót, ami megmutatja, mi mint FMCG kereskedelmi lánc mit gondolunk a fenntarthatóságról.

Ez a program a vállalatcsoport egészére vonatkozik, vagy vannak országonként eltérések?

A fenntarthatósági jelentést az ENSZ SDG-keretrendszere alapján készítettük el, melynek 17 fő és 169 kisebb indikátora van. Ezek egy része – mint például az írástudatlanság felszámolása, a TBC visszaszorítása – inkább a harmadik világra vonatkozik, ezek számunkra nem relevánsak. A fejlett országokra vonatkozó, szofisztikáltabb területek azonban nagyon is érintenek minket.

A fenntarthatósági csapatban dolgozó munkatársak különböző területekről jöttek, ezt csak mellékesen csinálják, nincs dedikált kolléga a fenntarthatósággal kapcsolatos feladatokra.

Nem is lesz?

Reméljük, eljön az az idő, amikor lesz ilyen. Az anyavállalatnál már külön vezető dolgozik ezen a témán, előbb-utóbb valószínűleg nálunk is lesz.

Melyek azok az SDG-célkitűzések, amelyeket relevánsnak találtatok a SPAR szempontjából?

Öt kiemelt területet találtunk, amelyekben komolyan el kell merülnünk. Az első a környezet védelme, idetartoznak a klasszikus zöldprojektek, mint például a szelektív hulladékgyűjtés: a műanyag, a fém, a papír gyűjtése magától értetődő. Mi vagyunk az első olyan lánc, amely az üveget országosan elkezdte gyűjteni az áruházaiban, nagyobb üzleteinkben pedig az akkumulátorok kiemelten fontos pillérét alkotják a programunknak.

A műanyagot ma sokan ellenségnek tekintik, pedig észszerű keretek között lehet használni, csak be kell indítani a körforgást, újra kell hasznosítani. A műanyag-felhasználás észszerűsítése céljából bevezettük a többször használható szilikonfedeleket, zöldség-, gyümölcs- és pékárutasakokat, ezekből már több százezer darabot adtunk el. Elektromos autótöltőket telepítünk, a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal együttműködve pedig vászon bevásárlószatyrok kerülnek ki olyan halmozottan hátrányos helyzetű embertársaink keze alól, akiknek eddig nem volt rendes, bejelentett munkahelyük.

A második nagy témakör az egészséges életmód támogatása. Több mint 1800 egészséges életmódot támogató termék van belistázva a beszerzési osztályunk erőfeszítéseinek köszönhetően. Mobilappot is készítettünk az egészséges életmód híveinek, amelyben recepteket és életmódtanácsokat találnak. Kiadtunk több nagy sikerű receptkönyvet egészséges ételekkel. A saját márkás termékekben csökkentettük a cukor és a só mennyiségét, gluténmentes árucikkeket is kínálunk. Pálmaolajat pedig egyáltalán nem használunk.

A harmadik nagy terület az élelmiszer-biztonság. A teljes hálózatunk, minden egyes egységünk auditált. Ideértve természetesen a logisztikai központokat és a Regnum húsüzemet is.

Programunk negyedik pillére a munkavállalók védelme. Mindenkinek biztosítjuk a tizenharmadik havi fizetést. Évente 800–900 főt képezünk tovább a saját oktatóközpontunkban. Legutóbb már a negyedik alkalommal kaptuk meg a Fogyatékosságbarát Munkahely elismerést, az autista fiatalokkal foglalkozó Janka Tanyával való együttműködésért pedig Befogadó Munkahely különdíjat nyertünk el.

Az ötödik pillér pedig a társadalmi felelősségvállalás, amit korábban CSR-nek hívtak, de az a fogalom kissé már idejétmúlt. Az idetartozó aktivitások betagozódtak a fenntarthatósági programunkba, ami sokkal messzebbre mutat. Idén tavasszal, már a járványidőszak kezdetén fejeződött be a Hungaricool by SPAR pályázatunk, amelynek keretében magyar kisvállalkozások termékeit listáztuk a kínálatunkba.

Folytattuk nagy hagyományú együttműködésünket a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal. A jótékonysági szervezet tiszaburai varrodájának vászontáskáit az INTERSPAR-hálózatban értékesítik. Az eladások a hátrányos helyzetű falu varróüzemében tevékenykedő asszonyokat, édesanyákat segítik, miközben környezetbarát alternatívát nyújtanak a bevásárlások során. A másik új közös vállalás, hogy az áruházlánc a kijelölt budapesti és vidéki üzleteiben 2019 karácsonya előtt megkezdte a Magyar Máltai Szeretetszolgálat élelmiszereinek forgalmazását. A hibiszkusztea, a különleges és hagyományos ízesítésű szószok, zöldségkrémek vagy lekvárok értékesítése a jótékonysági szervezet pátyi és gyulaji műhelyeiben dolgozó sérült, illetve szociálisan rászoruló munkavállalóknak jelent megélhetést. A gyulaji és pátyi üzemekben dolgozóknak munkalehetőséget, az ott készült termékeknek piacot biztosítottunk, miközben a vásárlók jó minőségű árucikkekhez jutottak. Jól járt a SPAR, a dolgozók és a fogyasztók is.

A körforgásos gazdaságra az is jellemző, hogy a különböző elemek összefüggenek egymással, és a fenntarthatóság egyben zöldügy is. Számos terméket juttatunk el rászorulóknak. Azokat az árucikkeket, amelyeket emberi fogyasztásra már nem lehet használni, de az állatok számára még megfelelőek, átadjuk a menhelyeknek, állatkerteknek, száz ilyen szerződésünk van. Ami pedig már az állatoknak sem jó, megy a biogázüzembe, és áram lesz belőle. Azon vagyunk, hogy ne keletkezzen élelmiszer-hulladék, de ha mégis, azt hasznosítsuk, semmi ne menjen veszendőbe.

Te kommunikációs vezetőként kaptad feladatul a fenntarthatósági projekt koordinálását, ám a fenntarthatóság alapvetően nem kommunikációs kérdés. Hogyan lesz ebből kommunikáció, és lesz-e belőle üzletileg értelmezhető versenyelőny?

A fenntarthatósági csapatnak tagja a minőség- és környezetirányítási vezető, valamint a saját márkák fejlesztéséért felelős vezető, e termékek esetében van közvetlen ráhatásunk a csomagolásra és a beltartalomra. A mi feladatunk volt a cég „érzékenyítése” e kérdéskör iránt.

Ami SDG-ügyben elérhető volt, azt elolvastam, és igyekeztem lefordítani a SPAR nyelvezetére. Szerencsére könnyen indult a projekt, akarták a változást a kollégák. Amit csináltunk, kiment a sajtónak, és ezáltal láthatóvá vált a programunk. A munkatársak látták a pozitív visszajelzéseket, és ez motiválta őket, így ma már szinte önjáró a program. A vásárlók azonosítanak minket a fenntarthatósági programunkkal, ez pedig visszaigazolja, hogy jó úton járunk. Nekem jó a lelkiismeretem.

Az interjú eredetileg a Márkamonitor magazin 2020/2-3. számában jelent meg.  Fotó: Réti Dóra

Ha szeretne további cikkeket olvasni a márkaépítés, a környezetvédelem, a fenntartható gazdaság témakörében, kövessen minket a Facebookon. 

Az Országgyűlés 2017-ben 178 igen és öt nem szavazattal, valamint egy tartózkodással választotta meg a jövő nemzedékek szószólója – népszerű nevén: zöldombudsman – pozíciójára. Magyarországon elég ritka, hogy egy jelöltnek szinte az összes parlamenti képviselő bizalmat szavazzon. Minek tulajdonítja ezt a szokatlan egyetértést?

Azért nem volt egyhangú a szavazás, hatan nem támogattak. Ez az eredmény talán annak köszönhető, hogy négy évtizede tanítok környezeti jogot. A bizottsági meghallgatások során a különböző pártok képviselőitől többször elhangzott, hogy „én is a professzor úrnál tanultam”, mások pedig azt móondták, „használtuk a könyveit a munkánkhoz”. Nekem a szakmai hátterem kínálta ezt a lehetőséget, nem valamiféle politikai támogatottság. Soha nem voltam elköteleződve egyik párt irányában sem. Azt gondolom, hogy a környezetvédelem és a fenntartható fejlődés nem pártügy. Nincs jobboldali és baloldali környezetvédelem, annak alapvetően ugyanolyan tartalommal kell funkcionálnia. Azt hiszem, az a pár ellenszavazat sem a személyemnek, hanem a többségi pártnak szólt.

Miközben nincs jobb- és baloldali környezetvédelem, a szóhasználat szintjén megfigyelhető egy érdekes különbség. Míg a baloldali publicisták és politikusok klímaváltozásról beszélnek, számos jobboldali véleményformáló évekig preferálta a klímahiszti szót. Miért terjedt el a jobboldalon az a meggyőződés, hogy klímaváltozás nincs is, az csak valami baloldali huncutság?

A klímaváltozás és a környezetvédelem hosszú időn át ellenzéki témának számított. Ha éppen baloldali kormány lenne hatalmon nálunk, akkor talán a jobboldal érvelt volna így.

Megfigyelhető, hogy az elmúlt pár hónapban elindult egy erőteljesebb változási folyamat a jobboldalon, egyre inkább megpróbálják a környezeti kérdéseket maguk is képviselni, alakul az energiapolitikánk, a klímapolitikánk, láthatóan jobban odafigyelnek a fenntarthatóságra. Egyre többször hallani a kormánypárt részéről, hogy nem kell átengedni ezt a tematikát a baloldalnak.

Mindenki tiszta levegőt szeretne belélegezni, szép környezetre, jó minőségű vízre vágyik. Már nem klímahisztiről, hanem fenyegetettségről beszél a jobboldal is, ami pedig mindannyiunk ügye. A Nemzeti Fenntarthatósági Tanács, amelyet a házelnök vezet, a múlt év végén tárgyalta a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia harmadik előrehaladási jelentését, amely a 2017–2018-as időszakról szól. Ennek tárgyalása során elég kritikus megjegyzések hangzottak el azzal kapcsolatban, hogy mit kellene tennünk az érdemi előrelépés ügyében.

Az ombudsmani beszámolókban gyakran előforduló kifejezés a nemzet közös öröksége. Hogy állunk a közös örökségünkre vonatkozó leltár elkészítésével? Bizonyos dolgokat be lehet árazni, meghatározható a földek aranykorona-értéke és ez alapján a forgalmi érték, valamint az ingatlanvagyon is forintosítható, de mi az értéke mondjuk Kossuth Lajos szülőházának vagy a budai Várnak?

Nagyon fontos kérdés. Magam is nehezményezem, hogy nem készülnek el ezek az összesítések, noha egy leltár lehetne akár egy sima felsorolás is, hogy mink van. Mondok egy friss példát: nagy eredményünk az erdőtörvény alkotmánybírósági vitája és határozata. Az alapvető jogok biztosával még tavaly kifogásoltuk, hogy az erdőtörvény sokkal inkább hangsúlyozta az erdőgazdálkodást, mint a természetvédelmet. Több tételben megtámadtuk a törvényt, nem globálisan, hanem taktikusan: azt mondtuk, alapvetően jó a törvény, csak ezt a 32 pontot kellene módosítani, maradjon ki egy szó, írjunk át egy bekezdést. Ám egy-egy szónak, egy megváltozott hangsúlynak sokszor igen nagy jelentősége van. Az erdő nem csak fák összessége, hanem számtalan faj életközössége, ezt az életközösséget kell fenntartani, továbbvinni, klímavédelmi szerepéről nem is szólva

A nemzet közös öröksége mindenkié, és mindenkinek van felelőssége a megtartásában. Az erdő esetében például az erdőgazdaságnak, az erdőben kiránduló állampolgárnak, de elsődleges felelőssége mégiscsak az államnak van, hogy ezt a közösséget fenntartsuk. Az, hogy az örökség mindenkié, egyúttal fokozott elszámolási kötelezettséget is jelent a társadalom felé, a döntéshozóknak ezt nagyon komolyan kell venniük.

Vagy nézzünk egy másik példát. A döntéshozóknak nemcsak arról kell gondoskodniuk, hogy szép hajókikötők legyenek a Balatonon, hanem arról is, hogy megmaradjanak a nádasok. Egy építkezés esetén nem is kell teljesen kiirtani a nádast, elég egy folyosót vágni bele, amivel tönkreteszik az egészet. Lehet, hogy most egy kikötőépítés kiváló üzleti lehetőségnek látszik, de mi van, ha húsz év múlva senki nem akar ott vitorlázni, mert elpusztult a környezet? Az ember nem azért akar a Balatonra menni, hogy mindenütt betont és szállodákat találjon. A természetnek, a Balaton vizének nem tesz jót a rengeteg beruházás.

Hogy miként lehet az örökségünket felmérni? Írtam egy levelet az Állami Számvevőszéknek azzal kapcsolatban, hogy ellenőrizték a nemzeti parkok működését. A nemzeti parkok kiadják a földeket hasznosításra, és az ÁSZ kifogásolta, hogy nem a legnagyobb hasznot ígérőknek adták ki. Csakhogy egy nemzeti park hatékonyságát nem pénzben mérjük: azt is be kell árazni, hogy milyen természetvédelmi szolgáltatást nyújt. Lehet, hogy a gazdálkodásból nem keletkezik anyagi hasznunk, de a környezeti szolgáltatás megmarad, és ezt is komolyan kell venni.

Aki használja a környezetet, az valamilyen mértékben károsítja is, elvárható tehát, hogy vegyen részt a helyreállításban, a környezeti károk felszámolásában. A nagyvállalatok ma már egymás után teszik közzé a fenntarthatósági programjukat, számos erre vonatkozó vállalással. Mennyire tartja ezeket hitelesnek?

Készítettünk egy nagy javaslatcsomagot a környezeti felelősség hatékonyabbá tételére. Ennek előkészítésekor rengeteg nagyvállalattal, gazdasági és civil szervezettel tárgyaltunk és egyeztettünk. A nagyvállalatok fenntarthatósági jelentéseinek igen nagy az igazságtartalma. A nagyvállalatok számos országban működnek, sok nemzetközi partnerük van, és már ezen a területen is megjelent a verseny. Vannak országok, ahol a fenntarthatóság már versenyképességi kérdés lett.

Ahol nem a hatóságok büntetik a károkozást, hanem a fogyasztók.

Pontosan. A magyar fogyasztó talán még nem ennyire tudatos, de már itthon is kezdenek ráébredni az emberek, hogy mi a tét. A koronavírus-járványnak is van pozitív hozadéka, például a vásárolj hazait, helyi terméket mozgalmak megerősödése.

A nagyvállalatok nem engedhetik meg maguknak, hogy ne enyhítsék a környezeti károkat, ilyen okból céltartalékot képeznek. Önmagában az a tény is fontos, hogy megjelentek a környezetvédelmi felelősök a cégeknél, a munkabiztonság és az egészség mellett már a környezetvédelmi szempont is hangsúlyossá vált. Az ember tisztességesen el akarja végezni a munkáját, főleg, ha van értelme. Ha van egy ilyen munkakör, akkor a tevékenység is elkezd működni. A nagyvállalatok fenntarthatósági programjai hosszú távon nagyon hasznosak.

Nézzünk meg közelebbről egy nagy céget: ez maga a magyar állam. A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Stratégiát 2012-ben fogadták el, és rendszeresen felülvizsgálják. A fenntarthatósággal kapcsolatos lépéseket most már a magyar állam is kezdi komolyabban venni, maga is gondolkodik a tennivalókon. Az Alaptörvény nagyok sok kérdést felvet a fenntartható fejlődéssel, a jövő nemzedékekkel, a közös örökség védelmével kapcsolatban. Mi ezekkel éltünk. Azt mondtuk, ha valami le van írva az Alaptörvényben, azt be is kell tartani, erre hivatkozva fordultunk különböző ügyekben a kormányhoz vagy éppen az Alkotmánybírósághoz. Tisztelt magyar állam, nagyon progresszív volt az alkotmányozásban, most már tartsa is magát ahhoz, amit leírt! Az államon és a cégeken egyaránt számon lehet kérni, amit írásban vállaltak.

Az állam a szennyező termékekre, tevékenységekre eddig is különféle bírságokat, termékdíjakat vetett ki, most éppen a PET-palackok betétdíja van napirenden. Ám a befizető termelők, forgalmazók nem érzékelik, hogy az így beszedett díjak oda kerülnének vissza, ahol a károk helyreállítása történik, vagy ahol ennek történnie kellene.

Sajnos ezek a díjak tényleg nem is kerülnek vissza oda, ahova kellene. Korábban dolgoztam elnökként az Országos Környezetvédelmi Tanácsban, ahol gazdasági, tudományos és társadalmi szervezetek képviseltetik magukat. Ott is megállapítottuk, hogy a termékdíj kevesebb mint 20 százalékáról igazolható, hogy valóban környezetvédelmi célra használják.

A többi eltűnik a nagy közös kalapban?

Igen. Ilyenkor persze mindig az a válasz a pénzügyi kormányzat részéről, hogy amúgy is adunk pénzt ilyen célokra, teljesen fölösleges, hogy a termékdíjat külön kezeljük. Pedig úgy indult, hogy a termékdíj a környezetvédelmi alapba folyik be, és környezetvédelmi célokra költik, ellenőrizhető módon. Ez a 20 százalék három-négy évvel ezelőtti adat, de nem hiszem, hogy sok minden megváltozott volna azóta.

Nyilván igaz, hogy az állam költ olyan kármentesítésekre, amelyeknek ma már nincs gazdájuk, de azoknak a problémáknak a nagy része is úgy keletkezett, hogy az állam, a hatóságok korábban nem tettek eleget az ellenőrzési feladatuknak.

Pedig egy ilyen azonnal felhasználható alapnak nagy jelentősége lenne olyankor, amikor még csak elindul egy szennyezés, például egy élővízfolyás felé. Még meg lehetne előzni a sokkal nagyobb kárt, de nincs azonnali erőforrás, a szennyeződés viszont nem mondja azt, hogy jó, akkor megvárom a jövő évi költségvetést, csak akkor folyok tovább. Természetesen az így elköltött összeget lehetőség szerint be kell hajtani a környezethasználótól.

A koronavírus-járvány nagyon sok szokásunkat megváltoztatta, így például kevesebben mennek külföldre nyaralni, ami felértékelte a Balatont. Ez viszont megmozgatta bizonyos vállalkozói körök fantáziáját is, amitől a fejlesztések ügye elég komoly politikai színezetet is kapott. Mi a helyzet most a Balatonnal? Tavaly csak egy ügyük volt ott, a balatonföldvári építési szabályzatot vizsgálták, megszaporodtak idén a hasonló ügyek?

Igen, az északi parton egy kavicsbánya-kikötő miatt képviseltük magunkat egy közmeghallgatáson, volt nádasirtás is, ami miatt hatósági eljárás indult. De nem csupán a Balatonról van szó, a Tatán tervezett szállodaépítés is nagy vihart kavart. Ez utóbbin külföldi utazásom miatt nem tudtam személyesen részt venni, de már az is jót szokott tenni, ha tudják, hogy az ombudsman képviselője megjelenik. Bizonyos beépítések ellen nehéz fellépni, ha egyébként megfelelnek az adott önkormányzat rendezési terveinek. A Balatont azonban folyamatosan vizsgáljuk, nemrég az az ötlet is felmerült, hogy a Balatonnak önálló jogalanyiságot kellene biztosítani, mert nem jó, ha különböző megyék és települések osztoznak rajta, egységes kezelésre volna szükség. Nem egy „Szent Balaton” jogalanyiságról beszélünk, hanem a tó egészét érintő ügyek egységes kezeléséről.

Ezt egy európai bírósági üggyel tudnám megvilágítani. Írországban nem kellett speciális vizsgálatot tartani tőzegkitermelés esetén, ha az érintett terület nem nagyobb két hektárnál. Az Európai Bíróság azonban kimondta, hogy ez így nem működhet, hiszen egy két-háromszáz hektárnyi mocsaras tőzegtó komplex élőhelyet, élővilágot jelent, amit a huszadik kéthektáros kitermelés tönkretehet. Hasonló a helyzet a Balatonnal, és nem csupán a nagyberuházókról van szó. Azt mondja a polgár, hogy én csak egy kis stéget építenék, amiről horgászhatok, egy méter széles az egész. A légi felvételekről azonban látszik, milyen tömegben épültek az ilyen nem engedélyezett kis építmények, amelyek teljesen szétszabdalják a nádasokat. A Balatonnak egységes kezelésre van szüksége, hogy a fejlesztések arányos elosztásával mindenki jól járjon, a turizmus is, a vendéglátóipar is, a természeti környezet megtartása, megóvása mellett.

A klímaváltozás, a globális felmelegedés lassítása szempontjából az energiastratégia az egyik legfontosabb terület. Lát itt elmozdulást pozitív irányba?

Igen, elindult valami jó irányú változás a kormányzatban. Az energiastratégiáról tárgyalt a Nemzeti Fenntarthatósági Tanács, az Országgyűlés bizottságai és a Környezetvédelmi Tanács is. Lassan kezd kirajzolódni egy használható koncepció és annak a megvalósítási módja.

Valóban több energiára van szükségünk? Takarékossággal nem lehetne megoldani a problémáinkat?

Ebben látom én is a koncepció hiányosságát. Fontos, hogyan lehet környezetkímélőbb módon megoldani az ország energiaigényét, de az sem elhanyagolható, hogy miként lehetne a fogyasztást csökkenteni. Láttuk, hogy a koronavírus miatt nagyon sokan átálltak home office üzemmódra. Hatalmas irodaházakat nem kellett fűteni, hűteni. Ha ezeknek az irodaházaknak egy része üresen marad, akkor rengeteg energiát megtakarítunk. De rengeteg tartalék van a világítás korszerűsítésében is.

A légkondicionálók működése különösen kétélű, hiszen a készülék bent hűt, kifelé fűt. Az energiaszolgáltatóknak jó, hogy klímaberendezések vásárlására biztatnak bennünket, de ezért megérdemelnének némi kritikát.

Nem vagyok benne biztos, hogy a nemzeti energiastratégiának főleg arra kellene vonatkoznia, hogyan termelhetünk több energiát, legalább annyira fontos lenne annak a kigondolása, hogyan fogyasszunk kevesebbet.

Ha kinézünk az ablakon, látjuk az egyetem tetején a napelemeket. Otthon a szomszédom is megcsinálta, én is tervezem. A nagy erőműveket lassan ki lehet váltani helyi, közösségi ellátási megoldásokkal. A napelemes rendszerek telepítésével viszont vigyázni kell, hogy csak oda kerülhessenek, ahol a mezőgazdasági művelésben vagy természetvédelmi szempontból nem okoznak kárt.

Milyen állapotban van a hazai hulladékgazdálkodás? A nemzeti kukaholding nem aratott osztatlan sikert.

Jó két éve vizsgáltuk a közszolgáltatás területét, és arra a megállapításra jutottunk, hogy a 2012-ben megszavazott hulladékgazdálkodási törvény elfogadása után kialakított megoldások nem igazán működőképesek. Főleg a települési hulladék kezelésének a kérdését illettük erős kritikával. Az önkormányzatok formális felelőssége megmaradt, csak éppen nem tudtak hatni a folyamatokra, mert a tevékenységet központosították. Hatalmas összegeket fektettünk a hulladékos rendszerekbe, de ezeket a pénzeket magának a rendszernek a fenntartása emésztette fel. Vagyis pont arra nem jutott a pénzből, amiért a rendszer létrejött. A rezsicsökkentés miatt nem lehetett a díjakat emelni, a korszerű hulladékkezelő rendszerek kialakításához viszont pénz kell. A gyűjtőhelyeket, lerakóhelyeket ki kell alakítani, és nem elég, ha komposztálunk, azt a komposztot el is kell juttatni a mezőgazdasági termelőkhöz, kedvezményeket kell adni nekik, hogy használják is. Nagy keservesen közelítünk azokhoz a számokhoz, amiket az EU kitűzött a visszagyűjtés területén, csak ezek a célszámok évről évre magasabbak. A hulladékgazdálkodásban dolgozó cégeknek eközben nincs pénzük, nincsenek tartalékaik, nem tudnak fejleszteni.

Ez a helyzet most már lassan elérte a kormány ingerküszöbét, sokan mondják, hogy talán államosítani fogják a közszolgáltatásokat. Ezzel önmagában nincs is semmi baj, sok helyen vannak állami kézben. Nálunk azonban az a helyzet, hogy se nem teljesen állami, se nem privát, se nem szolgáltató, se nem hatóság, nem profitorientált, de nem is nonprofit. Ha államosítunk, ám legyen, de akkor az állam vállaljon teljes felelősséget, szigorúbb számonkérési lehetőségekkel, szigorúbb szankciókkal és persze megfelelő források biztosításával. Ennek az új rendszernek július elején fel kellett volna állnia, de a vírus miatt lelassult a folyamat. Az új szervezet az Információs és Technológiai Minisztériumhoz fog tartozni, és remélhetőleg megoldja majd az akut problémákat. Nem csupán arról van szó, hogy nem vagyunk képesek teljesíteni az európai uniós normákat, hiszen ez a mi saját hulladékunk, amivel kezdenünk kell valamit. Szörnyű látni, mennyi műanyag palackot gyűjtenek össze csak a Tiszáról a PET-kupa aktivistái. Ezzel a problémával nem lehet tartósan együtt élni.

Pozíciója szerint a jövő nemzedékek, a fiatalok szószólója. Találkozik is a fiatalokkal?

Természetesen igen. Ne felejtsük el azonban, hogy a fenntarthatóságról beszélünk, ami nemcsak a fiataloké, hanem a jelen és a jövő nemzedékeké egyaránt. Az SDG központi kérdése a nemzedékek közötti méltányosság és az adott nemzedéken belüli méltányosság is.

Főleg azért találkozom fiatalokkal, mert tanítok. Együttműködünk számos környezetvédő szervezettel, azoknak a programjain nagyon sok fiatal szokott részt venni, és rengeteg fiataloknak szóló pályázatnak vagyok a védnöke.

Egyes fiatalok nagyon markáns véleményt fogalmaznak meg korunk problémáiról. Mi a véleménye napjaink egyik ikonjáról, Greta Thunbergről?

Nagyszerű dolognak tartom, hogy megmozdult a fiatalokban a környezet iránti érdeklődés. És ha ez Thunbergnek köszönhető, akkor örülök neki. Az ő nézetei nem minden esetben állják ki a praktikusság próbáját, néha túlzásokba esik, de ne felejtsük el, már maga az a tény remek dolog, hogy komoly mozgalmak alakultak, amelyek több helyen valóban a helyzet átgondolására késztettek politikusokat, önkormányzatokat. A fiatalok kimondták, hogy az ő jövőjükkel szórakozunk. Azzal, hogy építünk egy újabb autópályát meg egy újabb szállodát a Balatonra, elvesszük tőlük a lehetőséget, hogy ők is választhassanak. Egyébként már nekünk is kevesebb választási lehetőségünk van, mint az előző generációnak. Ha a fiatalok túlzásokba esnek is, miközben fellépnek az érdekeik védelmében, az nagyon jó dolog, hogy egyáltalában hallatják a hangjukat. Hogy Greta Thunberg véleménye minden szempontból tökéletes-e vagy sem, az ilyen szempontból nem érdekes.

Minden évben megemlékezünk a túlfogyasztás napjáról, ami idén augusztus 22-ére esett. A világ három hetet nyert a koronavírus-járvánnyal. De mire ez az interjú megjelenik, már a második Földet fogyasztjuk, pedig csak egy van. Vajon egy még durvább járvány szükséges ahhoz, hogy elég legyen nekünk az az egy Föld, amelyik a rendelkezésünkre áll?

A tapasztalatok azt mutatják, hogy mindig a nagyobb ökológiai katasztrófahelyzetek eredményeztek érdemi változásokat. Úgy tűnik, az emberiségnek néha kell egy jó nagy pofon, hogy magára találjon. Tavaly már júliusban bekövetkezett a túlfogyasztás napja, most augusztusra tolódott, ami önmagában jó dolog, de ez még nem lesz tartós trend.

A mostani pusztító libanoni robbanásnak is van egy előzménye. Az EU veszélyesanyag-irányelvét nem hivatalosan Seveso-irányelvnek nevezik. Az olaszországi Sevesóban történt 1976-ban egy katasztrófa, ahol egy rendkívül mérgező anyag, a dioxin szabadult el nagy mennyiségben. Akkor ébredtünk rá, hogy a vegyi anyagokat nem lehet bárhol, bármilyen mennyiségben tárolni. Húsz-huszonöt évvel ezelőtt még a Váci úton is olyan anyagokat tároltak, amelyeket máshol harci gázként alkalmaznak. Mi van, ha tűz üt ki egy ilyen raktárban?

Súlyos hiba volt az is, hogy kiegyenesítettük a folyókat, ami nem csökkentette, épp ellenkezőleg, növelte az árvízveszélyt. Azzal is jobban járnánk, ha inkább megtartanánk azt az értékes vizet, ami most csak kifolyik az országból

Az lenne az igazi, ha előre átgondolnánk, mi a jó megoldás, ne várjunk a katasztrófákra.

Hatéves megbízatása félidejében jár. Megvalósította, amit szeretett volna?

Sok mindent sikerült megvalósítani, olyan dolgokat is, amelyekre eredetileg nem is gondoltam. A problémák ugyanis változnak, idővel új kérdések merülnek fel.

Jó, hogy végre elkezdtünk foglalkozni a környezeti felelősség rendszerével, de még mindig nincsenek felszámolva a szennyezett területek, még mindig nem működik a biztosítás és biztosítékadás rendszere, több területen már most borítékolhatóak a következő időszak problémái.

Az ember sosem elégedett teljesen, nyilván többet is el lehetett volna érni. De alapvetően mégis inkább elégedett vagyok, összeállt egy kis csapat, amely elkötelezetten dolgozik. Elődeinktől örököltünk és magunk is tovább építettünk egy kiterjedt kapcsolatrendszert, vannak kiváló partnereink, vállalatok, szakmai szervezetek, tudományos műhelyek, amelyekkel együttműködünk, és minden találkozásból, minden beszélgetésből jönnek új ötletek. Egymás szempontjaira odafigyelve, egymást meghallgatva találjuk meg az érdekeltek számára legmegfelelőbb megoldásokat.

Az interjú eredetileg a Márkamonitor magazin 2020/2-3. számában jelent meg. Fotó: Réti Dóra

Ha szeretne további cikkeket olvasni a márkaépítés, a környezetvédelem, a fenntartható gazdaság témakörében, kövessen minket a Facebookon. 

„A Business Sustainability Program azoknak a magyar vállalatoknak szól, amelyek már felismerték, hogy nemzetközi és hazai vevőik folyamatosan javítják működésük társadalmi és környezeti hatásait és ezt beszállítóiktól is megkövetelik. Ezért annak érdekében, hogy fenntartsák versenyképességüket és megtartsák partnereiket, készek új üzleti stratégiák befogadására” – mondja Lakatos Zsófia.

A fenntarthatósággal kapcsolatos elvárásokat fókuszba helyező üzleti stratégiák nemcsak valós alternatívát kínálnak a profitmaximalizálásra törekvő, rövid távú üzleti modellekkel szemben, hanem egyedül ezek nyújtanak választ a 21. századi fogyasztók és munkavállalók részéről felmerülő kockázatokra. Ráadásul a nemzetközi környezet és ezzel párhuzamosan a magyar jogalkotó is egyre inkább azt a modern üzleti felfogást várja el, amelyben a pénzügyi eredményességre törekvés mellett ugyanolyan hangsúlyos a környezeti és a társadalmi eredményesség szándéka.

Lakatos Zsófia nemzetközileg jegyzett fenntarthatósági szakértő. 2013-ban Londonban jelent meg Corporate Social Responsibility in Emerging Markets című könyve. Rendszeresen publikál, előad és oktat a témában. Az országban elsőként vehette át a Fenntarthatóság Szakmai Követe elismerést hét évvel ezelőtt. A Magyar Public Relations Szövetség korábbi elnöke, a CSR Best Practice Díj létrehozója, a Levegő Munkacsoport elnökségi tagja, a Budapest Klub Global Executive Council alelnöke, a Superbrands és a Green Brands zsűritagja, az Emerald PR és a Válság112 tulajdonosa.

A BSP több fenntarthatósági szakértővel dolgozik együtt. Szakmai tapasztalatunk garancia arra, hogy az üzleti célok teljes mértékű figyelembevételével olyan fenntarthatósági stratégiát és megvalósítási tervet dolgozzanak ki a vállalkozások számára, amely versenyelőnyt képez, új lendületet ad az üzleti fejlődés számára és feltárja a nemzetközi fenntarthatósági célokhoz (SDG) való kapcsolódás minden lehetőségét.

A műsort teljes egészében az Unilever fenntarthatósági törekvéseinek szenteljük. A vállalat már az ENSZ 2015-ben elfogadott SDG (Sustainable Development Goals) keretrendszerének létrejötte előtt fél évtizeddel meghirdette az „Unilever Fenntarthatósági Terv 2010-2020” programot. A műsorban megbeszéljük, hogyan teljesültek annak a célkitűzései, és megnézzük azt is, milyen célokat hirdettek meg az új klíma- és környezetvédelmi programjukban. Nem mellékesen: e program megvalósítása érdekében a nagyvállalat márkái együttesen egymilliárd eurót fektetnek be az újonnan létrehozott, klíma- és természetvédelmi alapba (Climate & Nature Fund).

Még egyszer: egymilliárd eurót. Az Unilever nem gesztenyével gurigázik…

Klímaválság, biodiverzitás, vízhiány, karbonlábnyom. Termőföld, farmerek. Regeneratív Mezőgazdasági Kódex. Csak néhány hívószó a mai beszélgetésből, amelyből az is kiderül, hogy alakul a női vezetők aránya az Unilevernél.

Hangoljatok este 7-kor a 90.9 Jazzy rádióra!

A Tesco most közzétett beszámolójából kiderül, hogy az áruházlánc, az ENSZ 2030-ra kitűzött Fenntartható Fejlődési Céljait tíz évvel megelőzve, több mint felére csökkentette a működése során keletkező élelmiszer-hulladék mennyiségét 2016/17 óta. Az eredményeket a vállalat Little Helps Plan Közösségi Stratégia elnevezésű, 2019/2020-as társadalmi felelősségvállalási jelentése tartalmazza. A riport rámutat arra is, hogy a Tesco Magyarországon az előző évhez képest 36, míg a 2016/2017-es bázisévhez képest 63 százalékkal kevesebb élelmiszer-hulladékot termelt, miközben négy év alatt több mint 60 millió adag ételnek megfelelő, összesen 24 253 tonna élelmiszert adományozott a rászorulóknak partnerén, a Magyar Élelmiszerbank Egyesületen keresztül.

Az élelmiszer-pazarlás elleni küzdelem csupán egy fejezete a Little Helps Plan Közösségi Stratégiának, amelyben az áruházlánc az intézkedéseit tartalmazó négy fő pillér mentén számol be az egyes területeken elért fejlődéséről. A vállalat a Termékek, Bolygónk, Munkatársak és Közösségek szekciókban osztja meg többek között, hogy milyen eredményeket ért el a csomagolóanyagok csökkentése vagy az éghajlatváltozás elleni, illetve a munkatársi egészségért és jólétért, valamint a sokszínűségért és befogadásért folytatott tevékenységek terén. A beszámoló emellett azokat az intézkedéseket is ismerteti, amelyek célja, hogy nagyszerű munkahellyé és a szállítók megbízható partnerévé tegyék a Tescót. Illetve bemutatja, hogy az áruházlánc hogyan támogatja a közösségeket egyebek mellett Munkatársi Önkéntes Programjával vagy a Tesco Angyal Alapítványon keresztül.

A Little Helps Plan Közösségi Stratégia részeként a vállalat immár negyedik alkalommal tette közzé éves élelmiszerhulladék-jelentését, ezúttal a 2019/20-as időszakra vonatkozóan. Az ebben található adatok pontos áttekintést adnak a Tescónál keletkező élelmiszer-felesleg és -hulladék mennyiségéről, így az áruházlánc megfelelő lépéseket tud tenni a hulladék további csökkentése érdekében, beleértve a jótékony célra felajánlott élelmiszerek rendszeres és folyamatos átadását a rászorulóknak.

„Világszerte a megtermelt élelmiszer harmada vész kárba, miközben rengetegen még mindig éheznek. Ennek az óriási mértékű pazarlásnak a bolygónk látja kárát, hiszen az üvegházhatású gázok kibocsátásának 8 százalékáért az élelmiszer-pazarlás a felelős. Mi minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy ezt a veszteséget a lehető legkisebbre csökkentsük. Ami mérhető, az kezelhető, ezért is biztatok minden élelmiszeripari vállalatot arra, hogy csatlakozzon hozzánk ebben a harcban, és hozzánk hasonlóan kövesse nyomon, illetve publikálja az élelmiszer-pazarláshoz kapcsolódó adatait” – mondta Pártos Zsolt, a Tesco Magyarország ügyvezető igazgatója.

A Little Helps Plan kiemelkedő eredményei között szerepel továbbá, hogy a 2019/20-as évben 176 Tesco áruház adományozott élelmiszer-felesleget napi szinten, és a vállalat 8,5 millió darab, vagyis 33 tonna nehezen újrahasznosítható csomagolóanyagot vont ki kínálatából. Az áruházlánc megújulóenergia-tanúsítványok szerint 100 százalékban átállt a megújuló energia használatára, és Ön választ, mi segítünk közösségi programja indulása óta több mint 230 milliót forinttal támogatta a helyi közösségeket.

A kezdeményezés a klímaváltozással kapcsolatos lépések részeként olyan megoldást keres, amely hozzájárul a jövő fenntartható mezőgazdaságához és lehetővé teszi a termelők számára, hogy csökkentsék kibocsátásukat, vagy egyéb módon alkalmazkodjanak az elkövetkező évtizedek éghajlati kihívásaihoz. A klímaváltozás mára minden földrészt, minden országot érint, és a mezőgazdaságban dolgozók az egyik leginkább veszélyeztetett csoport. Minden élelmiszer ellátási láncban központi szerepet játszanak, így a sörgyártásban a komló és a maláta esetében is. Égető szükség van arra, hogy a mezőgazdaságban dolgozók több segítséget kapjanak ahhoz, hogy megküzdjenek a már most észlelhető változásokkal, és hogy alkalmazkodni tudjanak a jövőbeni éghajlati körülményekhez.

„Az Asahinál arra is fókuszálunk, hogy a termelőkkel közösen dolgozva segítsünk megoldásokat találni a klímaváltozással kapcsolatos kihívásokra. Ennek szellemében működik az olaszországi Campus Peroni, amely innovációs központként közreműködik a fenntartható mezőgazdaság fejlesztésében és népszerűsítésében, a csehországi Plzensky Prazdroj Víz a komlónak kezdeményezése, és számos más helyi partnerségünk termelőkkel, szövetkezetekkel és kutatókkal azokban az országokban, amelyekben jelen vagyunk. A Lead 2030-hoz csatlakozva további lehetőségeket kapunk arra, hogy kiemelt partnereinket támogathassuk” – mondta el Drahomira Mandikova, az Asahi Breweries Europe Group vállalati kapcsolatokért felelős igazgatója, aki mentorként segíti majd a nyertes projektet.

Az ösztöndíjra a fiatal innovátorok 30 éves életkorig bezárólag jelentkezhetnek 2020. március 20-ig a LEAD 2030 weboldalán. A nyerteseket 2020. május 15-ig választják ki. A nyertes megoldás a projekt megvalósításához 50 000 dolláros pénzjutalmat, valamint mentori támogatást kap.

Jelentkezz itt.