A nápolyi labdarúgás több mint egy évszázados, a mai futballcsapat jogelődjét 1904-ben alapították a Cunard Line hajózási társaság nápolyi gyárának munkatársai. Az angol William Poths mellett néhány olasz, Emilio Anatra, Ernesto Bruschini nevét jegyezték fel a krónikák. A csapat akkor még sötétkék-világoskék csíkozású mezen játszott. A nemzeti bajnokságban 1912-ben vettek részt először.

A Napoli hosszú évtizedekig a gazdag északi csapatok, a Juventus, a Milan, az Inter árnyékában létezett. Első komoly sikerét 1962-ben érte el, amikor megnyerte az olasz kupát. A hatvanas években években már többször értek el előkelő helyezéseket, voltak kiváló játékosai, mint Zoff, Sivori, Altafini, de a nagyok közé 1984 után emelkedtek, amikor leigazolták a korszak legnagyobb sztárját, Diego Maradonát. Az argentin csodacsatár vezérletével 1987-ben megszerezték történetük első bajnoki aranyérmét, a következő két szezonban egy-egy ezüstöt, majd 1990-ben a második scudettót. Az aranyor Maradona 1991-es távozásával ért véget.

A csapat azt követően mélyrepülésbe került, 1998-ban ki is estek az első osztályból, 2004-ben pedig csődbe ment a klub. A filvilágból ismert Dino de Laurentiis vezetésével álltak talpra, 2007-ben ismét az első osztályban játszottak, 2012-ben pedig végre ismét nagy trófeát szereztek, a Juventus legyőzésével olasz kupagyőztes lett a csapat. A kupát a következő évben is megnyerték, és begyűjtöttek több második helyet.

Érett tehát az újabb aranykor. A nápolyi szurkolók álma szerda este vált valóra, amikor a Napoli Udinében 1:1-es döntetlent ért el a jó erőkből álló hazai csapat ellen, így öt fordulóval a vége előtt behozhatatlan előnyre tett szert. A Napolinak most 80 pontja van, és utcahosszal vezet a 64 pontos lazio és a 63 pontos Juve előtt.

A Vezúv tövében kezdődhet az ünneplés!