Gratulálni kell minden roma fiatalnak, aki az érettségit sikerrel letette és felvették egy egyetemre. Innentől kezdődik a feladat: bent tartani őket a rendszerben, bátorítani, a közösség erejével nem hagyni, hogy kiessenek – indította a beszélgetést­ Kocsis Fülöp érsek-metropolita, a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat elnöke. „Lehet, hogy a fiatalnak korábban voltak rossz tapasztalatai, hogy kinézték az iskolából a bőrszíne miatt, de a szakkollégiumi közösségben megtapasztalja, hogy lehet cigánynak és nem cigánynak együtt fejlődni, dolgozni és tanulni”. Kocsis Fülöp szerint gyászként élték meg, ha valaki kiesett a szakkollégiumból.

Ha a gyermekkorban és fiatalkorban nincs pozitív élményünk azokról, akik tőlünk különböznek, utána már nehezebb lesz – indított a beszélgetést Balog Zoltán református püspök személyes példájával. A volt emberi erőforrás miniszter saját gyermekkorát hozta fel példaként, ahol roma gyerekekkel együtt (is) nőtt fel, majd a diósgyőri gépgyárban egy roma brigádot vezetett. Balog Zoltán szerint az elmúlt tíz évben izgalmas vitáik voltak az együtt-külön kérdésről, vagy arról, mennyire vállalhatják fel az egyházak a lelkiséget a szakkollégiumok kapcsán. „Én azt mondtam: fel kell vállalnunk, hogy mi olyan pluszt tudunk adni nekik, amit mások nem.”

Langerné Victor Katalin, társadalmi felzárkózásért felelős helyettes államtitkár szerint a hátrányos helyzetű fiatalok olyan közösségi kapcsolati hiánnyal érkeznek az egyetemre, amit nehéz pótolni. „Az egyetem megadja a lexikális tudást, ezek a fiatalok remekül teljesítenek később a szakmájukban, de életük a megszerzett tudás mellett azon (is) múlik, hogyan tudják átvészelni a nehézségeket. A legnagyobb kincs, ha van mögöttük egy megtartó közösség, amire támaszkodni tudnak”.

Fabinyi Tamás evangélikus püspök 13 évet töltött lelkészként Kőbányán, ahol megtapasztalta a valóságos gettó falait és látta, milyen ellenállás van a szívekben is. A nyolcvanas években ez még az egyházban is kapott negatív visszajelzést, hogy túl pozitívan nyilatkozik a romákról. „Ezek a rossz példák is motiváltak, hogy lebontsuk az előítélet falait.”

Forrai Tamás jezsuita szerzetes korábban a miskolci Avas lakótelep nyolcosztályos gimnáziumát és plébániáját vezette, itt vált világossá számára, mit tud segíteni egy közösség és mit jelent a valódi integráció. „Ha nem tudunk tízévesen behozni egy hátrányos helyzetű gyermeket a nyolcosztályos gimnáziumunkba, utána már évről-évre nehezebb. Szükségük van egy komoly, megerősítő háttérre, amit ha a saját közegük nem tud megadni nekik, nekünk kell hozzátenni”.

A beszélgetők egyetértettek, hogy a felsőoktatásban még mindig nagyon alacsony (1,4 %) a roma fiatalok aránya, ezért a szakkollégiumok elindultak a középiskolások felé, hogy bevonzzák az utánpótlást. Rámutattak: a szakkollégiumok nélkül a felsőoktatásban tanuló roma fiatalok között is nagyobb lenne a lemorzsolódás.

Balog Zoltán szerint az egyházak a munka könnyebbik végét fogták meg, hiszen ha valakinek érettségije van, már olyan nagy tragédia nem történhet vele a munka világában. A tömeges lemorzsolódások a szakképzésre jellemzőek, ezért a volt miniszter szerint érdemes megfontolni a szakkollégiumi hálózat kiterjesztését a szakképzés rendszerére is.

A jelenlévők ezt pozitívan fogadták: Fabinyi püspök szerint az egyházon belül is meg kellene küzdeni, hogy ne csak az elitképzést támogassák. “Az alsóbb szinteken küzdeni ugyan sziszifuszi, de egyházhoz méltó feladat.”

Kocsi Fülöp szerint a középiskolás kollégiumokba sokkal nehezebb behozni a roma gyerekeket. „A cigány családok nagyon maguk mellett szeretnék tartani a kisebb gyermekeket, nagyobb ráhatás kellene, hogy merjék ránk bízni őket.”

Forrai Tamás szerint az elmúlt 10 év eredménye, hogy egyházaink megnyíltak és érzékennyé váltak a téma előtt. „Amikor álmodunk, tervezünk és imádkozunk, a roma fiatalok témája mindig ott van gondolkodásunkban.”