A Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban 2026. április 9-től látogatható a Robert Capa: Magyar Riport, 1948 című kiállítás, amely egy különleges, Magyarországon – néhány fotó kivételével – eddig nem látott fotósorozatot mutat be a világhírű fotóriporter életművéből. A kiállításon Robert Capa 1948 őszén Magyarországon készített fényképei láthatók. Olyan felvételek, amelyek többsége most először kerül magyar közönség elé. A válogatás a New York-i, Cornell Capa által alapított International Center of Photography (ICP) közreműködésével valósul meg, és mintegy félszáz fekete-fehér és színes fotót mutat be. A kiállítás kurátora Dr. Fisli Éva, a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának főosztályvezetője.

Robert Capa – polgári nevén Friedmann Endre – 1931-ben hagyta el Magyarországot, és hosszabb időre már csak a második világháború után, világhírű fotóriporterként tért vissza. A látogatásról készült képes riport az amerikai Holiday magazin 1949. novemberi számában jelent meg Budapesti beszélgetés címmel. A magazin a háború után induló, utazással és luxusélettel foglalkozó színes havilap volt, amelynek olvasói számára Capa rendszeresen készített könnyedebb, turisztikai jellegű riportokat Európából. A budapesti anyag azonban kivétel ezek között. „A legprofibb amerikai turisták külföldi tudósítónak nevezik magukat, és ha az Egyesült Államok területén kívül születtek, kedvenc témájuk a visszatérés. Én Budapestre tértem vissza, mert történetesen ott születtem, és mert a hely csak egy rövid szezonra tette lehetővé a visszatérést” – írta Capa 1952-ben.

A „rövid szezon”, amely lehetővé tette a visszatérést, 1948 szeptemberétől október közepéig tartott. Magyarország ekkor különös történelmi pillanatban volt: az ország a háború romjai után az újjáépítés időszakát élte, és a mindennapokban még jelen volt a remény egy jobb jövő iránt. Miközben mindenütt az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc centenáriumát ünnepelték, a kulisszák mögött egy sztálinista típusú diktatúra kiépítése zajlott.

Capa képei ezt az átmeneti korszakot örökítik meg. A fotók a város utcáit, az újjáépülő Budapestet, valamint a hétköznapi emberek életét mutatják: munkásokat, diákokat, gyerekeket, járókelőket és a háború nyomait viselő városi tereket. A sorozat egyszerre személyes és történelmi dokumentum: egy világhírű fotográfus tekint vissza szülővárosára, miközben a képek finoman jelzik azt is, hogy az ország politikai iránya már megváltozott. A kiállítás ezt a különleges, egyszerre nosztalgikus és történelmileg feszült pillanatot idézi fel, visszahelyezve az egykori Friedmann Endrét ifjúságának romos kulisszái közé. A fotók nemcsak egy város állapotáról, hanem egy lehetetlen visszatérés történetéről is szólnak.

Robert Capa 1948-as budapesti fotósorozata egy különleges történelmi pillanatot rögzít: a háború romjaiból újjáépülő várost és egy társadalmat, amely még reménnyel tekintett a jövő felé. A képek egyszerre dokumentálják a mindennapi élet visszatérését és egy új politikai korszak kibontakozását. Capa figyelme elsősorban az emberekre irányul: járókelőkre, munkásokra, fürdőzőkre, zenészekre – a város lakóira. A sorozat így nemcsak történelmi dokumentum, hanem egy személyes visszatérés története is. A világhírű fotóriporter ezekben a képekben szülővárosát figyeli újra, egy rövid, kivételes pillanatban.

Robert Capa 1948-as magyarországi sorozata különleges helyet foglal el az életműben. A képek ritkán voltak láthatók, ezért bemutatásuk fotótörténeti esemény. A kiállítás egyben arra is ráirányítja a figyelmet, hogy a magyar származású fotográfus életműve ma is élő és kutatható kulturális örökség, amelynek feldolgozása és bemutatása nemzetközi együttműködésekben történhet.

A Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ a kiállítással párhuzamosan arra is invitálja a látogatókat, hogy tekintsék meg a 2021-ban megnyílt, a világ első állandó Robert Capa életmű-kiállítását, amely szintén az intézményben látható. A Robert Capa, a tudósító című tárlat a magyar állam által megvásárolt Master’s Set III válogatásán keresztül mutatja be a fotográfus teljes pályáját a korai európai évektől a világháborús tudósításokig.  A két kiállítás együtt különleges lehetőséget kínál arra, hogy a látogatók egyetlen helyszínen találkozzanak a világhírű fotóriporter életművének két fontos rétegével: a nemzetközi jelentőségű háborús és történelmi fotográfiával, valamint a személyes hangvételű, Magyarországon készült képekkel.

A Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ 2013 óta működik Budapest szívében, és kiemelt feladata a magyar és a nemzetközi fotográfia bemutatása, a fotóörökség gondozása, valamint kortárs és történeti kiállítások, szakmai programok és edukációs események szervezése. Az intézmény a nemzetközi fotográfiai élet aktív szereplője, és rendszeresen működik együtt vezető fotográfiai intézményekkel, múzeumokkal és archívumokkal.

André Kertész késői polaroidjain saját lakását teszi műteremmé, ahol könyvek, fotók, tárgyak és az ablak kínálta perspektívák adják a nyersanyagot, amivel dolgozni kezd. Gyakran használja a fény és az árnyék kontrasztját is; előszeretettel veszi elő korábbi felvételeit és komponál köréjük új kontextust, értelmezi újra múltjának egy-egy darabját. Ám amiben igazán erős, az a megszemélyesített tárgyak bábjátéka.

A halott feleségének ajánlott from my window című albumában szereplő polaroid képek egy évekig tartó gyászmunka eredményei. A gyászfeldolgozás az apró színes kompozícióknak azonban csak egyik rétege. Kertész korábbi képeinek újraértelmezett motívumait is fellelhetjük ugyanis a késői polaroidokon. Mintha az idős művész „minden egyes képpel egy korábbira akart volna emlékezni”.

„Lassan, lassan, lassan fényképezni kezdtem. De hamarosan belebolondultam… Reggelente és késő délután dolgoztam. Szép az ég a reggeli fényben, és késő délután nagyon változatos. Reggelente nekiláttam, és csak fotóztam, fotóztam, fotóztam, enni se volt időm. Azt vettem észre, hogy eltelt az idő, és nem is reggeliztem. Délután ugyanígy…A gyógyszeremet is elfelejtettem. Egyszer csak magamat is elfelejtettem, a fájdalmat, az éhséget, és igen, a szomorúságot is.” (André Kertész, 1981)

„A múlt ilyetén felidézése a jelenben az emlékek újraalkotása, kivédhetetlen megváltoztatása is. Vagyis az emlékezés mindig feledés; a felidézés kreatív módjai, a gyógyító teremtés pedig alighanem a felejtés csele” – emeli ki a kiállítás kurátora, Fisli Éva.

„A gépek nem úgy látják a világot, mint az emberek” – ez a fő üzenete az Innocean Berlin kreatív ügynökség kampányának, amely a Robert Capa által készített fényképeket állítja szembe a mesterséges intelligencia által vezérelt képgenerátorok által készített fotókkal úgy, hogy bemutatja mi születik abból, ha azokba az eredeti fénykép leírását táplálják. Az ügynökség vezetője, Ricardo Wolff rajong Robert Capa munkásságáért. Többször is járt a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban, és megkereste az intézményt azzal, hogy szívesen felépítenének számunkra egy kampányt.

Robert Capa, a tudósító címmel júniusban nyílt meg a világ első, állandó Robert Capa életmű-kiállítása az idén tíz éves Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ új, 500 nm-es kiállítóterében. A Magyar Állam 2008-ban vásárolta meg a Master’s Set III (Mestergyűjtemény) sorozatot, amely 937 darab a kilencvenes években készült nagyítást tartalmaz. Ezzel New York és Tokió mellett Budapest vált a Capa-hagyaték legfontosabb őrzőjévé. Az egyedülálló tárlat a sorozatból 138 – köztük számos ikonikussá vált – fényképet bemutatva a fotográfus életének fontosabb állomásait tárja a látogató elé, az életmű által meghatározott témák szerinti feldolgozásban. Robert Capa munkássága azért fontos, mert képeivel és hozzáállásával mély hatást gyakorolt a közönségre, örökre megváltoztatta a fotóriporteri szakma normáit és hozzájárult a történelem megértéséhez és az emlékezéshez – írják.

Első merítésben tizenegy település – Badacsonytördemic, Bakonybél, Balatonboglár, Gyulakeszi, Hegyesd, Magyarpolány, Mindszentkálla, Pécsely, Salföld, Vöröstő és Zánka – alkotják a Kultháló bázisait, ahova a kultúra jól ismert szereplői a helyi alkotókhoz és közösségekhez vendégségbe érkeznek, hogy az ott meglévő értékekre építve hozzanak létre közösen valami újat. A folyamat során a megismerés, a beavatás, az át- és megélhető, bárki számára befogadható kultúrát középpontba állítva. Festészettől a komolyzenéig, street arttól a színházig, költészettől a jazzig kalandozva összművészeti jellegű eseménysorozatok, workshopok, táborok, beszélgetések és alkotóműhelyek újszerű módon teszik átélhetővé a különböző művészeti ágakat.

A projektek négy fő tematika köré épülnek. Pécselyen, Magyarpolányban és Hegyesden meglepő közelségben, a helyiek életébe bekapcsolódva, az ő részvételükre, történeteikre és történelmükre építve születnek meg a színházi előadások. Bakonybélben és Gyulakeszin a zeneszerető kisközösségek komolyzenei menedékként olykor világhírű kórusokat, hangszereseket és énekeseket látnak vendégül. A zenei kultúrának azt a tartományát, ami látszólag csak keveseké, és jellemzően a nagyvárosok híres intézményeiben férhető hozzá. Vöröstón, Hegyesden, Magyarpolányban, Balatonbogláron, Salföldön és Gyulakeszin a régió értékeire építő kortárs képzőművészet válik a hétköznapok részévé és jó eséllyel bárki számára befogadhatóvá. Míg Badacsonytördemicen és Salföldön a csoportban zenélés, a közös alkotás örömét átélve a kortárs könnyűzene és jazz kerül középpontba.

A Capa Központ közreműködésével még egy fontos művészeti ág, a kortárs fotográfia is bekapcsolódik a folyamatba, hogy azok is átélhessék a Kultháló mindennapjait, akik személyesen nem tudnak ellátogatni a településekre. Öt fotós – Barakonyi Szabolcs, Hajdú D. András, Horváth Katalin Fanni, Mohai Balázs és Oláh Gergely Máté – fényképei és sorozatai az elkövetkező hónapokban hétről-hétre bepillantást engednek a Kultháló egyes bázisain születő kulturális folyamatokba.

A Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ gondozásában megjelenő sorozat, a Kultháló blog anyagai Creative Commons licensz alatt érhetők el, azaz forrásmegjelölés mellett szabadon átvehetők.

Fotó: Hegyesd Jelenrét – Barakonyi Szabolcs

A nevét a legelsők, a legjobbak között jegyzi az egyetemes fotótörténet. Az öt harcmezőt megjárt haditudósító tragikusan rövid élete során is maradandót alkotott: a frontokon és a hátországokban készült fotóival iskolát teremtett, megújította a fotóriporteri munkát. A háborút, a harcokat, a katonákat a lövészárokban vagy éppen a hátország mindennapjait a résztvevő megfigyelő pozíciójából fényképezte. Ott volt a katonákkal, ott volt az események közepén és a halál közvetlen közelében dokumentálta a történteket. Ezzel a közelséggel, ezzel a részvétellel alkotta újra a háborús fotográfia műfaját.  Ismerjük a sokat idézett híres mondását: „ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel”. Jelentős hatást gyakorolt a fotóriporteri szakmára és a háborús fotózásra. Képei és munkássága nemzedékek sorának nyújtott és nyújt inspirációt.  A Capa által megtestesített etikai elvek és elhivatottsága azóta is fontos alappillérei a fotóriporteri szakmának.

„Sosem csak az esemény önmagában való megörökítését tartotta fontosnak, hanem az előzményeket és a következményeket is: tudta egy háború sosem az első lövéssel kezdődik és nem is az utolsóval ér véget. A kiállított fotográfiák nem csak a háborúk világát mutatják meg, hanem Robert Capa békés pillanatainak őrzői is” – emeli ki Csizek Gabriella, a kiállítás kurátora.

A kiállítótérben végigjárható útvonal Robert Capa életének fontosabb állomásait tárja a látogató elé, az életmű által meghatározott témák szerinti feldolgozásban. Az életút nemcsak időbeli és térbeli séta, de egyúttal egyfajta „belső út” is, amely bemutatja az 1920-as évek elején Budapestről elinduló, majd szinte valamennyi kontinensen megforduló és ott képeket készítő Capa művészi és magánéleti kiteljesedését, majd annak tragikusan hirtelen befejeződését.

A kiállítás alapjául szolgáló, ún. Master’s Set III (Mestergyűjtemény) sorozatát Cornell Capa (Robert Capa öccse), illetve Richard Whelan fotótörténész (Robert Capa monográfusa) válogatták ki a Capa által hátrahagyott közel 70 ezer negatív közül. Döntésük értelmében ezekről a negatívokról ebben a méretben kizárólag ez a három széria nagyítás volt elkészíthető. A képek a Capa aláírását utánzó szárazbélyegzőről ismerhetőek fel, amely a nagyításokon alul, a jobb oldalon láthatók. A sorozat az életművet leginkább reprezentáló képeket tartalmazza az 1932 és 1954 közötti időszakból azaz Capa teljes munkásságát felöleli, az első felvételektől a legutolsóig. A magyarországi gyűjtemény része még egy úgynevezett Vintage Collection, amely 48 eredeti fotóból áll.

Idén október 22-én lesz Robert Capa születésének 110. évfordulója. Az ünnepi évhez kapcsolódva nyílt meg a világ első, állandó Robert Capa életmű-kiállítás a felújított terekben.