Arthur Schnitzler (1862-1931) orvos és drámaíró – és ez a párosítás különösen szerencsés, ha az ember a lelket kutatja, vagyis arról ír. Különös érzékenységgel ábrázolja ugyanis az emberi lélek rejtett, irracionális impulzusait, a vágy és a bűntudat dinamikáját, valamint a társas kapcsolatok gyakran önámító mechanizmusait. Traumnovelle című műve ihlette és inspirálta a Tágra zárt szemek című Stanley Kubrick-filmet, míg Magyarországon a színházak legtöbbet az Anatolt és a Körtáncot, pontosabban annak Kornis Mihály által átdolgozott változatát, a Körmagyart játsszák.

„Az Ismeretlen táj igazi vígszínházi darab. Olyan, ami az elmúlt 130 évben meghatározta a színház karakterét. A színészekről szól. A felszínen szerelmi válságokat látunk, valójában azonban a polgári középosztály és a társadalom erkölcsi és értékválságáról mesél. A középpontjában az az útkeresés áll, hogy miként lehet ezekből a válsághelyzetekből kilábalni. Az eredeti mű két helyen játszódik, mi az egészet áttettük egy Bécshez közeli alpesi szállodába, ahonnan egy kétnapos út indul a hegycsúcsra. A hegy folyamatos jelenléte ugyanis nagyon sokat hozzátesz az előadáshoz. Az emberi kitettség szimbóluma. Megmutatja, hogy az ember milyen apró porszem a teremtett világban, és a lélek pont olyan veszedelmes és ismeretlen táj, mint ez a hegy” – emeli ki Valló Péter.

A történet szerint bár mindenki pihenni jött az alpesi szállodába, senki nem talál nyugalmat, pedig a körülmények adottak lennének a tökéletes kikapcsolódáshoz. Házaspárok, barátok, üzletfelek és művészek nyaralnak együtt, már nem először, de talán most utoljára, mert ezen a nyáron néhányuk sorsa menthetetlenül és végzetesen összegabalyodik. A levegő szenvedélytől fülledt: szerelem, harag, féltékenység, bűntudat, árulás és hűtlenség keveredik benne. Ebben a világban a nyugalom olyan luxus, amit csak kevesen engedhetnek meg maguknak.

A főszereplő gyógyszergyáros szerepében Ötvös Andrást láthatjuk, feleségét pedig Kovács Patrícia játssza. „Nagyon lecsupaszítva éreztem magam sokáig a próbafolyamatban, mert az ember zavarban van attól, amikor hirtelen semmi másra nem lehet figyelni, csak arra, ami legbelül van. A Wunderlich József által játszott figura és az én karakterem a barátság és a szerelmi hűség mintaképei. Nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, ők is csalódnak ezekben. Ebben a színdarabban ugyanis az élet olyan helyzetekbe dobja a szereplőket, amik miatt már nem tudnak az elveik szerint élni.” – meséli Kovács Patrícia. „Azt gondolom, az ember azért lesz színész, hogy ilyen szerepeket játsszon. Ma azt mondanánk, hogy Friedrich Hofreiter életközépi válságban van. Az osztrák középosztály felső részéhez tartozik, nem veszi el az energiáját a napi megélhetés, elvileg a csúcson van, de ő a B oldalon érzi magát. Nagyon szeretné, ha történne vele valami, ami ebből a válságból kiszakítja. És ez az ember felmegy a hegyre, ahol vagy leesik, vagy rájön arra, mit kell csinálnia. S érkezik egy váratlan szerelem, ami teljesen felborít mindent. Végre az életében kap egy útmutatást, de kiderül, hogy az sem működik. A viszonyok bonyolultak ebben a darabban: itt nem azért csalnak meg valakit, mert nem szeretik. Friedrichet is mély és igaz szövetség köti a feleségéhez. Azonban az erkölcsi rend és az egész meglévő világrend totálisan felbomlóban van. Ezért nagyon aktuális ez az előadás.” – teszi hozzá Ötvös András.

Az Ismeretlen táj december 5-től látható a Vígszínházban.

Fotók: Vígszínház – Dömölky Dániel

Minden életkornak megvannak a saját feladatai és kihívásai. Bár minden sors egyéni, általánosságban azt lehet mondani, hogy az ember húszas-, harmincas éveiben a gyerekeit neveli, negyvenes-, ötvenes éveiben pedig a szüleiről gondoskodik. Főleg, ha az egyik szülő egyedül marad, és kezd a világtól elszigetelődni. Hogyan kell odafigyelni egy idős szülőre, mennyi időt kell vele tölteni, mennyire szabad az ügyeibe beavatkozni? Hogyan reagáljunk, ha az apánk 80 évesen új életet akar kezdeni és bemutatja fiatal barátnőjét? Többek között ezekre a kérdésekre keresi a választ Tasnádi István az Apa szeme fénye – Gold Digger című darabja.

„Körülbelül 7 éve kezdtem el írni ezt a történetet, a környezetemben ugyanis több ilyen eset is történt. A darabra készülve még egy rendőrségi prevenciós előadáson is részt vettem, ahol egy nyugdíjas klubban a potenciális áldozatoknak beszéltek az „öregezés” jelenségéről. Ez egy általános veszély, ami főleg az egyedülálló, idős emberekre leselkedik. Egy teljes iparág épül rá: kihasználják a világtól egyre jobban elszigetelődő idős embereket, akik már azért hálásak, ha valaki empátiát, érdeklődést mutat irántuk. Drámaíróként megláttam ebben a nagyon erős drámai alapkonfliktust. Úgy érzem, nagyon fontos erről a témáról beszélni. Az előadást látva talán néhány néző ráébred arra, mennyire eleven ez probléma, milyen nagy felelősségünk van a szüleinkkel kapcsolatban” – emeli ki a szerző-rendező.

A darab látszólag reális szituációból indul. Sokáig úgy tűnik, mintha egy bűntörténetet látnánk, majd különböző valóságszintek elevenednek meg a színpadon. Ezek segítenek értelmezni a család és a főszereplő, az Apa történetét. Miért vált ennyire magányossá és sebezhetővé ez az idős ember, miért romlott meg a viszonya a fiaival.  „Nagyon izgalmas dolog élő szerző darabján munkálkodni, pláne úgy, hogy ő maga a rendező is. Filmeknél szokott ilyen előfordulni. A próbákon néha úgy is éreztem, mintha filmet forgatnánk, ráadásul ez az intim tér, a Házi Színpad, úgynevezett filmes színészetet igényel, ami igen megnehezítette a dolgomat, mert egy 80 éves férfit alakítok, nagyon kell vigyázni, hogy ne tűnjek illusztratívnak. Tasnádi-darabban már játszottam, ott a testvére, Csaba volt a rendező. Szeretem István írói világát. Az előadás generációk „furi” találkozása is egyben, hogy ezt a „furi” szót használjam a darabból” – meséli az Apát alakító Kőszegi Ákos.

Az Apa szeme fénye – Gold Digger című előadás március 22-től látható a Vígszínház Házi Színpadán.

Az előadást 16 éven felüli nézőknek ajánlják.

Tasnádi István: Apa szeme fénye – Gold Digger

APA: Kőszegi Ákos

ANYA: Igó Éva

KRISTÓF: Horváth Szabolcs

ATTILA: Dino Benjamin

HAJNALKA: Rigó Mária e.h.

Dramaturg: HÁRSING HILDA

Látványtervező: BUJDOSÓ NÓRA

Zene: MONORI ANDRÁS

Világítástervező: ÁGOSTON ANDRÁS

Ügyelő: TERJÉK ATTILA

Súgó: SZARVAS ÉVA

Rendezőasszisztens: MOLNÁR KATA

Rendező: TASNÁDI ISTVÁN