Az Európai Unió megerősíti a fogyasztóvédelmi jogszabályok végrehajtását

„A fogyasztói szerződéseket meghatározó jelenlegi szabályrendszer még olyan környezetben született meg, ahol a felek személyesen találkozhattak, megvizsgálhatták a szerződés tárgyát képező árut. Ma azonban már az adásvételi szerződések jelentős része internetes áruházakban bonyolódik, ahol erre nincs lehetőség, így a jelenlegi jogszabályi környezet jelentős átalakítása, korszerűsítése vált szükségessé. A fogyasztók jogainak hatékonyabb védelme mellett ezt célozza az Európai Unió New Deal for Consumers programja, melynek keretében az uniós fogyasztóvédelmi szabályokat is felülvizsgálták, módosították, illetve egységesítették. Ennek egyik eredményeként született meg a vonatkozó kormányrendelet[1] Magyarországon is, ami 2022. január 1-jén lép majd hatályba” – magyarázza Dr. Szűcs László, a Réti, Várszegi és Társai Ügyvédi Iroda PwC Legal jogásza.

A rendeletet a hatálybalépését követően megkötött, fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésekre kell majd alkalmazni, amennyiben azok tárgya digitális tartalom szolgáltatása, digitális szolgáltatás nyújtása vagy áruk adásvétele, ideértve a digitális elemeket tartalmazó árukat is. Valamennyi ingó áru adásvételére vonatkozni fog, függetlenül azok új vagy használt jellegétől, valamint értékétől.

Az új rendelet beépül a hazai, bonyolult fogyasztóvédelmi normatömegbe. Amennyiben áruk adásvételére vonatkozó fogyasztói szerződést kötünk, az új jogszabályon kívül figyelemmel kell lennünk:

• a polgári törvénykönyv (Ptk.), valamint
• a fogyasztó és a vállalkozás közötti szerződések részletes szabályairól szóló 45/2014. (II. 26.) kormányrendelet,
• és kötelező jótállással érintett termékek esetén a 151/2003. (IX. 22.) kormányrendelet szabályaira is.

A rendelet kibővíti a szerződésszerű teljesítés polgári törvénykönyvben található feltételeit. A szolgáltatásnak a teljesítés időpontjában meg kell felelnie többek közt:

• a szerződésben foglalt leírásnak, mennyiségnek, minőségnek;
• meg kell felelnie a fogyasztó elvárásainak;
• rendelkeznie kell a szerződésben meghatározott valamennyi tartozékkal, használati útmutatóval (ideértve az ügyfélszolgálati támogatást is);
• és biztosítania kell a szerződésben meghatározott frissítéseket is.

Kibővül a hat hónapos hibás teljesítési védelem

„Lényeges újdonság, hogy a rendelet kibővíti a polgári törvénykönyvben található, hat hónapos hibás teljesítési vélelmet is. Az új szabályok értelmében ellenkező bizonyításig vélelmezni kell, hogy az áru teljesítésének időpontjától számított egy éven belül felismert hiba már az áru teljesítésének időpontjában is fennállt” – magyarázza Dr. Kelemen Dániel, a Réti, Várszegi és Társai Ügyvédi Iroda PwC Legal szakértője.

Kibővülnek a kellékszavatossági igényekre vonatkozó szabályok is. A fogyasztó akkor is jogosult lesz az arányos árleszállításra vagy az adásvételi szerződés megszüntetésére, ha:

• a vállalkozás nem végezte el a kijavítást vagy kicserélést, vagy elvégezte ugyan, de nem biztosította saját költségére a kicserélt áru visszavételét;
• ismételt hiba merült fel;
• a teljesítés hibájának súlya ezt indokolttá teszi;
• a vállalkozás nem vállalta az áru szerződésszerűvé tételét, vagy nyilvánvaló, hogy nem fogja észszerű határidőn belül vagy a fogyasztónak okozott jelentős érdeksérelem nélkül szerződésszerűvé tenni azt.

Bár a fogyasztó kötelezettsége, hogy az árut a kijavítás vagy kicserélés érdekében a vállalkozás rendelkezésére bocsássa, az áru visszavételét a vállalkozásnak a saját költségére biztosítania kell. Abban az esetben pedig, ha a fogyasztó az adásvételi szerződés megszüntetése mellett dönt, a fogyasztónak vissza kell küldenie a vállalkozás részére az érintett árut. A visszaküldés költségét ilyenkor is a vállalkozás köteles viselni, emellett pedig haladéktalanul vissza kell térítenie a fogyasztó részére a vételárat is.

A rendelet lehetőséget biztosít a gyártóval szembeni közvetlen igényérvényesítésre is, ha a gyártó a termék minőségével kapcsolatos vállalást tett.

Hangsúlyozandó, hogy a fenti szabályok akkor is alkalmazandóak, ha a termék nem tartozik a kötelező jótállásról szóló rendelet hatálya alá – például ruhák, háztartási eszközök, könyvek esetében is.

Lényeges szabályok a jótállás körében

A Réti, Várszegi és Társai Ügyvédi Iroda PwC Legal szakértői hangsúlyozzák: az új rendelet a jótállás körében is lényeges szabályokat tartalmaz. Előírja például, hogy a vállalkozásnak a jótállási nyilatkozatot tartós adathordozón kell a fogyasztó rendelkezésére bocsátania, legkésőbb az áru teljesítésének időpontjában. Fontos, hogy a nyilatkozat legyen egyértelmű, jól érthető; tartalmazza a rendeletben meghatározott kötelező tartalmi elemeket, továbbá magyar nyelvű legyen. Ha pedig az átadott jótállási nyilatkozatban foglalt feltételek a fogyasztóra nézve kevésbé kedvezőek, mint a kapcsolódó reklámok szerinti feltételek, akkor a jótállásra kötelezett a kapcsolódó reklámokban foglalt jótállási feltételek szerint felel a hibás teljesítésért.

Új, érdemi kötelezettségek jelennek meg a digitális elemeket tartalmazó áruk és digitális szolgáltatások vonatkozásában is, hívja fel a figyelmet Dr. Csenterics András. A rendelet egy összetett fogalomrendszert alkalmaz arra vonatkozóan, hogy milyen esetben minősül egy áru digitális elemeket tartalmazónak – ilyen lehet pl. egy játékkonzol vagy egy okostelevízió -, illetve egy digitális szolgáltatás, például egy mobilapplikáció. Így a rendeletre felkészülendő az egyes piaci szereplők első teendője várhatóan az lesz, hogy az általuk kínált árukat vagy szolgáltatásokat elhelyezzék a rendelet által létrehozott új fogalomrendszerben, és amennyiben szükséges, alkalmazzák azokra az új szabályokat.

Csenterics András szerint a helyzetet bonyolítja, hogy a rendelet széles körben határoz meg kivételeket olyan esetekre nézve, amikor ugyan a digitális elemeket tartalmazó áru vagy digitális szolgáltatás fogalmi elemei teljesülnek, azonban a rendelet mégsem alkalmazandó. Ide tartoznak többek között egyes speciális területek, mint például az elektronikus hírközlési szolgáltatások vagy a pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos szerződések, de ilyen kivétel az a fizikai adathordozó is, amely kizárólag digitális tartalom hordozására szolgál (például egy DVD-lemez).

Amennyiben azonban az adott áru vagy szolgáltatás egyik kivétel alá sem sorolható, a rendelet speciális szabályokat fogalmaz meg, amelyek kifejezetten az áru vagy szolgáltatás digitális jellegéből fakadnak. Így a vállalkozás többek között:

• köteles lesz biztosítani a rendeltetésszerű használathoz szükséges frissítéseket,
• egyes esetekben felelősség terheli majd az adott áru integrálásáért is a fogyasztó digitális környezetébe,
• továbbá előzetes tájékoztatást kell nyújtania, amennyiben az adott áru, vagy szolgáltatás a fogyasztó észszerű elvárásaitól valamely jellemzőjében eltér.

Részletes szabályokat találunk arra vonatkozóan is, hogy egyáltalán mikor minősül egy digitális szolgáltatás a vállalkozás által teljesítettnek és hogyan kell azt nyújtani.

A hibás teljesítéssel kapcsolatos bizonyítási teher főszabály szerint a digitális elemeket tartalmazó áruk és digitális szolgáltatások esetében is a vállalkozáson van és a felelősség alól csak sajátos, korlátozott körben mentheti ki magát.

[1] 373/2021. (VI. 30.)

Fotó: Veronika Koroleva, Unsplash

Kiviteli korlátozások – az állam zöld lámpát ad vagy él az elővásárlási jogával

„A kormány kiviteli korlátozásokat vezetett be az építőipar ellátásbiztonságához stratégiai jelentőségűnek minősülő építőanyagok Magyarországról történő kivitelére. A szabályozás rögzíti, hogy mely építőanyagok bizonyulnak stratégiai jelentőségűnek. Ilyen nyersanyagok például az útépítés, illetve betonozás során alkalmazott kavics, sóder, zúzott kő, továbbá több az építőipar számára az előbbiekhez hasonlóan esszenciális vas- és acéltermékek” – magyarázza a szabályozás részleteit Kelemen Dániel, a Réti, Várszegi és Társai Ügyvédi Iroda PwC Legal szakértője.

A jövőben csak abban az eseteben lehetséges a stratégiai jelentőségű anyagok országon kívülre történő értékesítése, vagy ezeknek az ország területéről bármely más okból történő kivitele, ha az Innovációs és Technológiai Minisztérium („ITM”) számára előzetesen bejelentették, és az ITM a bejelentés tudomásulvételét visszaigazolta.

Az ITM-hez történő bejelentést követően egy 10 munkanapos vizsgálat következik – akár több minisztérium bevonásával – annak megállapítása érdekében, hogy az adott bejelentés tárgyát képző szállítmány kivitele jelentős mértékben akadályozza-e vagy ellehetetleníti-e a kritikus infrastruktúrák létesítését, működését, fenntartását vagy fejlesztését, és ezzel veszélyezteti-e a közellátást, illetve jelent-e kockázatot az építőipari ellátásbiztonságra.

Amennyiben a szállítmány nem ér el ilyen hatást, az ITM tudomásul veszi azt és lehetőség van a külföldre történő szállításra. Abban az esetben azonban, ha megállapítják, hogy a szállítmány külföldre juttatása a fenti eredménnyel jár, úgy az állam él az elővásárlási vagy vételi jogával.

„A kötelezettség fennállásának vizsgálatakor figyelembe kell venni, hogy az érintett termékek körét vámtarifaszámok alapján határozza meg a jogszabály. Ez egyrészt azt jelenti, hogy nem az összes építőanyag-típusra vonatkozik a kötelezettség. Másrészt a felsorolt vámtarifaszámok alá tartozhatnak olyan termékek is, amiket nem az építőiparban, hanem más iparágakban – például autóipar, gépgyártás, feldolgozóipar – használnak fel. Ezért elengedhetetlenül fontos, hogy a cégek ellenőrizzék termékeik vámtarifaszámát és azok figyelembevételével vizsgálják meg, hogy fennáll-e a kötelezettségük” – mondja Szük Balázs, a PwC Magyarország adótanácsadási osztályának vezető menedzsere.

Szerződésszegést is eredményezhetnek a korlátozások

A bevezetett intézkedések hatással lehetnek a már hatályban lévő szerződések teljesítésére, illetve a futó projektek kivitelezésére is. Hiszen amennyiben az állam gyakorolja az elővásárlás jogát, úgy egy hazai eladó nem tudja teljesíteni a külföldi szerződéses partnerei felé vállalt kötelezettségeit, ami szerződésszegést eredményez.

„Amennyiben az ITM megadja az anyagok külföldre viteléhez szükséges tudomásulvételt, a szállítási idők még ebben az esetben is meghosszabbodnak legalább tíz munkanappal, ami megnehezítheti a már kitűzött határidők betartását. A hatások sokféleségében a közös pont a korábban vállalt kötelezettségek szerződésszerű teljesítésének elmaradása, ami kötbér, illetve kártérítés megfizetéséhez vezethet” – teszi hozzá Szimler Gergő, a Réti, Várszegi és Társai Ügyvédi Iroda PwC Legal ügyvédje.

Ilyen esetben felmerül a szerződésszegésért való felelősség alóli mentesülés lehetősége. Az államhatalmi aktusok kívül esnek a piaci szereplők ellenőrzési körén és nem elvárható az sem, hogy a körülményeket elhárítsák, hiszen az ágazati szereplők nem képesek közvetlen hatást gyakorolni a jogalkotóra.

A PwC Legal szakértő jogászai szerint az intézkedések előreláthatósága is egyértelműen cáfolható, hiszen a korlátozások a kihirdetését követő napon már hatályba léptek.

Bányajáradék a piaci árszint feletti árbevételre

Az intézkedéscsomag másik kiemelt eleme kiegészítő bányajáradékot vezet be bizonyos építőipari alapanyagokat kitermelő cégek esetében. A többlet adóteher azokat a piaci szereplőket érinti, akik a rendelet által meghatározott tevékenységek valamelyikét végzik főtevékenységként – kőfejtés, gipsz, kréta, kavics homok és agyag bányászata, illetve cement-, mész- és gipszgyártás -, a 2019-es nettó árbevétele elérte a hárommilliárd forintot, és egyébként bányajáradék fizetésére kötelezett.

Ezen feltételeknek megfelelő piaci szereplők akkor kötelesek a profitadó megfizetésére, ha a rendeletben meghatározott árakon felül értékesítik a kitermelt nyersanyagokat. Ilyen esetben az áron felüli értékesítésből befolyó „extra” profit után kell megfizetni a 90 százalékos kiegészítő bányajáradékot.

További értelmezési problémák

Nem tisztázott, hogy milyen tágan értelmezhetőek a kiviteli korlátozások, hiszen nincs számszerűen meghatározva, hogy milyen mértékű és minőségű kivitel minősül a kritikus infrastruktúrák jelentős mértékű akadályozásnak, a közellátás veszélyeztetésének vagy jelent kockázatot az építőiparra.

Várhatóan a jogszabály végrehajtói a tágabb értelmezés irányába mozdulnak majd el, ami azt jelenti, hogy előfordulhat korlátozás akkor is, ha ugyan az egyik érintett vámtarifaszám alá tartozik egy termék, viszont az nem építőipari felhasználásra készült.

További kérdést vet fel, hogy a kormányrendelet alapján a bejelentés beérkezésétől számított tíz munkanap áll az ITM rendelkezésére a döntésre és annak kommunikálására, de a jogszabály nem rendelkezik arról, hogy milyen eljárást kell követni, ha a minisztériumi egyeztetés és a visszajelzés nem történik meg az előírt határidőig.

Expressz ágazati vizsgálat és hajnali rajtaütések az építőiparban – kibővített eszköztárral léphet fel a GVH

A kormány átmenetileg kibővítette a Gazdasági Versenyhivatal jogköreit ún. gyorsított ágazati vizsgálatok folytatására. A módosítások bár elsőre technikai jellegűnek tűnnek, azonban előrevetítik a GVH szigorú fellépését az építőipari alapanyagok piacán.

„A GVH közleménye alapján a jogintézmény bevezetésének célja az építőipari problémákkal szembeni fellépés. Az új, expressz eljárási rend az ágazati problémák gyors feltárását szolgálja, melynek eredményeit a GVH legfeljebb három hónapon belül jelentésben foglalja össze” – mondja Zalai Péter, a Réti, Várszegi és Társai Ügyvédi Iroda PwC Legal ügyvédje.

A kibővített eszköztár leglényegesebb eleme az ún. hajnali rajtaütések (helyszíni kutatások) széles körű lehetővé tétele. Ennek engedélyezéséhez elég azt valószínűsítenie a versenyhatóságnak, hogy a bizonyítási eszköz az indítvány szerinti helyen észszerű megalapozottsággal fellelhető. Ez a feltétel az általános szabályokhoz képest rendkívül alacsony mércét állít a versenyhivatal elé, hiszen olyan esetekben is lehetővé teszi a hajnali rajtaütést, amikor más – kevésbé durva beavatkozást jelentő – vizsgálati cselekmény is eredményre vezethetne, vagy akár a bizonyítási eszközt a vállalkozás önként is rendelkezésre bocsátaná. Az utóbbi esetekben eddig az általános szabályok szerint helyszíni vizsgálat nem volt engedélyezhető.

Zalai Péter szerint az előzményekből arra lehet következtetni, hogy az építőiparban a Gazdasági Versenyhivatal részéről gyors és célzott fellépés várható, azonban az iparági szereplők még mindig nincsenek elkésve azzal, hogy erre – a lehetőségek szerint – felkészüljenek.

Részletek az ágazati vizsgálatokról itt olvashatóak.

Fotók: Hush Naidoo, Mika Baumeister, Josue Isai Ramos, Unsplash

„A korábbi szabályozás folyamatosan változott az angol „utlimate beneficial owner”, azaz végső tényleges tulajdonos kifejezés alapján UBO-nyilvántartásként is emlegetett regiszter kapcsán. Az első változat szerint a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozásának megelőzéséről szóló jogszabály („Pmt.”) hatálya alá tartozó szolgáltatókat, a második verzió alapján magukat a cégeket terhelte volna a tényleges tulajdonosok adatainak nyilvántartásba való bejelentése. A mostani törvénytervezet azonban azt a megoldást választotta, hogy a számlavezető bankok legyenek azok, akik a beszerzett adatokat[1] átadják a nyilvántartó szervnek, a NAV-nak” – magyarázza a részleteket Dr. Mihola Réka, a Réti, Várszegi és Társai Ügyvédi Iroda PwC Legal szakértő jogásza.

A NAV közzéteszi a megbízhatatlan besorolású cégeket

Ezen első adatszolgáltatás alkalmával az érintett szervezet nemzeti nyilvántartási számot és egy ún. TT indexet kap, amelynek értéke az első adatrögzítéskor tíz pont. Ezen index a nyilvántartott szervezeteket adatszolgáltatási megbízhatóságuk alapján értékeli. A hatóságok részéről, illetve a Pmt. szerinti szolgáltatók későbbi ügyfélátvilágítási folyamatai alapján jelzések küldhetők a nyilvántartást vezető szervnek a regiszter adataitól való eltérésekről, amelyek a TT index csökkenéséhez vezetnek.

Amennyiben egy szervezet TT indexe nyolc pont alá csökken, minősítése „bizonytalanná”, hat pont alá csökkenés esetén pedig „megbízhatatlanná” válik. Mindkét esetben lehetőség van az adatok módosításával vagy megerősítésével újból megbízható státuszba kerülni, azaz visszanyerni a tíz pontos TT indexet. Erre „megbízhatatlan” kategóriába sorolás esetén igen szűk, 5 munkanapos határidő áll rendelkezésre. „Megbízhatatlan” minősítés esetén azonnal, „bizonytalan” minősítés esetén pedig e besorolás 180 napon keresztüli fennállása esetén a NAV közzéteszi az érintett szervezet nevét, adószámát és minősítését.

Ezen felül a „megbízhatatlan” minősítésű ügyfeleket a Pmt. szerinti szolgáltatók kötelesek magas kockázatúként kezelni, valamint számukra a 4,5 millió forint feletti ügyletek végrehajtását megtagadni. E szankciókkal szemben panasszal lehet majd élni. Bírság kiszabásának lehetőségét a törvénytervezet nem említi.

A szervezetek nem tudják bejelenteni az adatváltozást – könnyű „megbízhatatlan” státuszba kerülni  

Mihola Réka szerint a törvénytervezet kiemelendő és egyben aggályt keltő érdekessége, hogy a nyilvántartott szervezetek számára nem található benne lehetőség arra vonatkozóan, hogy adataik változását maguk jelentsék be a nyilvántartást vezető szervnek. Az adatváltozás bejelentése ugyan a vonatkozó szabályok szerint a számlavezető bankok felé fennáll, így azok révén az adatoknak frissülniük kell a tényleges tulajdonosi nyilvántartásban is, a számlavezetőnek azonban az új szabályozás szerint csak a tárgyhó utolsó napján fennálló adatokat kell a regiszterbe továbbítania.

Így adott esetben, ha egy hónapon belül például két tulajdonosváltás is történik egy cégcsoporton belül, a jelenlegi tervezet szabályai alapján a cég akár „megbízhatatlan” státuszba is kerülhet annak ellenére, hogy a jogszabályoknak megfelelően jár el. Ezt elméletileg ellensúlyozza – azonban a Réti, Várszegi és Társai Ügyvédi Iroda PwC Legal jogásza szerint nem zárja ki –, hogy egy szolgáltató 30 napon belül csak egy jelzést tehet a nyilvántartó szerv felé az adatok között tapasztalt eltérésről.

„Súlyos következményekkel járhatna továbbá a TT indexre nézve az is – két vagy több gyors egymás után következő tulajdonosváltás esetén –, ha a két pontvesztéssel járó, bíróságok számára is nyitva álló eltérés jelzési lehetőséggel a tulajdonosváltást bejegyző cégbíróságok élnének. Reméljük, hogy ezen, jelenleg csak elméleti anomáliákat még a gyakorlat kialakulása előtt, vagy legkésőbb a kialakuló gyakorlat során korrigálja a jogalkotó” – hangsúlyozza Mihola Réka.

Minden érintett szereplőre hárul feladat

A nyilvántartásból az arra jogosult hatóságok és szolgáltatók 2022. február 1-jétől végezhetnek majd adatlekérdezést – ami azonban nem fogja helyettesíteni a szolgáltatók felé a tényleges tulajdonosok adataira vonatkozó nyilatkozattétel kötelezettségét, hiszen a szolgáltatói lekérdezés éppen a megadott adatok helytállóságának ellenőrzésére, a regiszter szerinti adatokkal való összevetésére irányul –, 2022. július 1-jétől pedig már harmadik személyek is jogosultak lesznek bizonyos keretek között adatokat igényelni. A törvénytervezet szerint a cégek, egyéb szervezetek, illetve – az adott szervezetnek adott meghatalmazás útján – maguk a tényleges tulajdonosok már 2021. szeptember 1-jétől jogosultak lesznek a saját adataik megismerésére, ez feltehetően adategyeztetés, az adatok ellenőrzése, helyességének biztosítása céljából lehet majd célszerű.

Az adatszolgáltatók, azaz a nyilvántartásba vett szervezetek az új szabályozás szerint arra lesznek kötelezettek, hogy a tényleges tulajdonosaikról nyilvántartást vezessenek, és azt naprakészen tartsák, amiből nyilvánvalóan következik a tulajdonosok felelőssége a tekintetben, hogy ezen adatokat az általuk közvetetten vagy közvetlenül irányított szervezetek rendelkezésére bocsássák, és őket az adatok változásairól 15 napon belül tájékoztassák. Szükségessé válhat ebből eredően a cégeknél olyan belső eljárásrendek meghatározása, amelyek megfelelően kezelik a tényleges tulajdonosi nyilvántartásba történő adatszolgáltatás kapcsán felmerülő feladatokat és felelősséget.

A Réti, Várszegi és Társai Ügyvédi Iroda PwC Legal szakértő jogászai aláhúzzák: a törvénytervezetből a felügyeleti szervekre és magukra a Pmt. hatálya alá tartozó szolgáltatókra is hárulnak feladatok, hiszen a törvénytervezet szerint várhatóan 2021. augusztus közepéig a felügyeleti iránymutatások és a szolgáltatók pénzmosás-megelőzési belső szabályzatai is átdolgozandók az új szabályok függvényében.

[1]  2021. június 6-tól az általuk elvégzett ügyfélátvilágítás eredményeként beszerzett, 2021. január 1-jén már meglévő ügyfeleiktől beszerzett adatokat, 2021. október 1-jétől pedig az új ügyfeleiktől is beszerzett adatokat.

„Az első csoportba azok tartoznak, akiknek munkavégzési helye hétfőtől két hétre bezár, és nincs lehetőség a munkafeladatokat otthonról ellátni, ilyenek például a ruházati üzletben és a szépségiparban dolgozók, de március 9-től a virágüzlet eladói is ebbe a csoportba sorolhatóak. A második csoportba azok tartoznak, akiknek március 8-tól egy hónapig azért kell otthon maradni, mert az óvodás, kisiskolás gyermek felügyelete miatt ez szükséges. Ide olyan munkavállalók is beletartozhatnak, akiknek munkáltatója a következő időszakban is változatlanul üzemel, például élelmiszerboltok, gyógyszertárak, drogériák” – mondja dr. Szűcs László, a Réti, Várszegi és Társai Ügyvédi Iroda PwC Legal szakértő ügyvédje.

Milyen juttatásokra számíthatnak az üzletzárással közvetlenül érintett munkavállalók?

Az első, vagyis az üzletzárással közvetlenül érintett munkavállalói csoportba tartozók esetében jogszabály írja elő, hogy két hétig az üzlet nyitvatartása, továbbá a szolgáltatás nyújtása szünetel, ezért az üzletekben csak az ott foglalkoztatottak tartózkodhatnak. Ilyen esetben, ha például az üzlet vezetője az elkövetkezendő két hétben leltárt rendel el, az üzletben továbbra is történhet munkavégzés. Amennyiben nincs olyan munkafeladat, amely az üzlet zárva tartása mellett is ellátható, akkor nincs lehetőség a munkavégzési helyen munkát végezni. Mivel ez olyan körülmény, amelyet sem a munkáltató, sem a munkavállaló nem tud befolyásolni, az üzletzárás időszaka – munkavégzés nélkül – munkajogi értelemben olyan állásidőnek minősül, amelyért a munkavállalónak díjazás (munkabér) automatikusan nem jár.

„Természetesen annak semmi akadálya, hogy a munkáltató a munkavállalóval akként állapodjon meg, hogy az üzletzárás tartama alatt a munkavállaló az éves szabadságának egy részét felhasználhatja. Ebben az esetben a munkavállalót távolléti díja illeti meg. Továbbá, akár abban is meg lehet állapodni, hogy a munkáltató a díjazás nélküli állásidő ellenére vállalja a munkabér bizonyos részének kifizetését” – hangsúlyozza dr. Zsédely Márta, a Réti, Várszegi és Társai Ügyvédi Iroda PwC Legal szakértő ügyvédje.

A kormány a március 8-tól kezdődő üzletzárások miatt az adókedvezményeket és bértámogatási lehetőségeket kiterjesztette az üzletzárással érintett munkavállalókra is. Amennyiben a munkáltatók akár az adókedvezménnyel, akár a bértámogatással élni kívánnak, ezt csak akkor tehetik meg, ha a munkavállaló részére a munkaszerződés szerinti munkabért az üzletzárás időszaka alatt is 100%-ban megfizetik, és a munkaviszonyt április 30-ig nem szüntetik meg.

Mi a helyzet a gyermekük felügyelete miatt otthon maradókkal?  

Március 8-tól a tavaszi szünet végéig különösen indokolt esetben lehetőség lesz az óvodai és iskolai összevont gyermekfelügyeletre, amennyiben a szülő munkavégzése vagy a védekezésben való részvétele miatt indokolt. Mivel ez a lehetőség csak szűk körben lehetséges, ezért a gyermek felügyeletét, továbbá a digitális oktatásban való segítségnyújtást a szülők jelentős része otthonról fogja biztosítani.

Az a munkavállaló, akinek munkafeladatai otthonról nem láthatók el, a gyermek otthoni felügyeletére tekintettel mentesül a munkavégzési kötelezettség alól, mert az óvodák és általános iskolák bezárása miatti gyermekfelügyelet különös méltánylást érdemlő személyi körülménynek minősül, azonban erre az esetre díjazás a munkavállalónak nem jár.

Ebben az esetben is irányadó, hogy a munkáltató és a munkavállaló megállapodhatnak abban, hogy az elkövetkezendő egy hónapban vagy annak egy részében a munkavállaló szabadságot vesz ki, de a munkáltató maga is tehet egyoldalúan olyan kötelezettségvállalást, hogy az otthon maradó munkavállalók munkabérének egy részét kifizeti, függetlenül attól, hogy erre a munkajogi szabályok szerint nem köteles.

„Ha a munkavállaló munkafeladatai megengedik az otthonról történő munkavégzést, akkor a gyermekfelügyelet leterheltsége szerint lehetőség van arra is, hogy a felek az elkövetkezendő hónapban egy teljes vagy részmunkaidős otthoni munkavégzésben állapodjanak meg. Részmunkaidő esetén lehetőség van a munkabér időarányos csökkentésére, de ennek mértékét is a megállapodásban kell rögzíteni” – teszi hozzá dr. Molnár Melinda, a Réti, Várszegi és Társai Ügyvédi Iroda PwC Legal ügyvédje.

Otthoni munkavégzésre vonatkozó megállapodás esetén a munkáltatónak a veszélyhelyzet alatt nem kell ellenőriznie az otthoni munkakörülmények biztonságosságát, de arról gondoskodnia kell, hogy a munkavállalókat megfelelően tájékoztassa az elvárt körülményekről.

Fotó: Standsome Worklifestyle, Unsplash

„A hatályos jogszabályok szerint a koronavírus elleni védőoltás nem kötelező, így a munkáltató a munkavállalókat sem kötelezheti arra, hogy az oltást beadassák maguknak. Ha azonban a munkavállaló rendelkezik védettségi igazolvánnyal, akkor erre a körülményre tekintettel a munkáltató tehet megkülönböztetést, feltéve, hogy ezt a megkülönböztetést az adott munkafeladat ellátásához kapcsolódó objektív körülmény indokolja” – mondja dr. Szűcs László, a Réti, Várszegi és Társai Ügyvédi Iroda PwC Legal szakértő ügyvédje.

Megkülönböztetés tehető olyan munkakörben foglalkoztatandó munkavállalók felvétele vagy alkalmazása során, ahol a munkaköri feladatok jellege miatt a védettségi igazolvány megléte, azaz annak hitelt érdemlő igazolása, hogy a munkavállaló a koronavírussal szemben védett, észszerű többletinformáció lehet.

Az érintett munkakörök lehetnek például: egészségügyi dolgozók, gondozók, légiutaskísérők, nemzetközi fuvarozási vállalat sofőrjei, vagy akár egy regionális, több országot irányító ügyvezetői pozíció. Később – a vendéglátó- és szálláshelyek megnyitását követően – ide sorolható majd a pincér, illetve a turistákkal gyakran találkozó szállodai alkalmazott is.

Ilyen jellegű munkaköröknél észszerű és indokolt lehet rákérdezni a védettségi igazolvány meglétére. Ezen munkavállalóknál ugyanis az egyes ellátandó munkafeladatok természetéből eredően nagyobb a kockázata annak, hogy a munkavállalók fertőzött személyekkel kerülnek kapcsolatba, illetve tőlük a betegséget maguk is elkapják vagy továbbadják. A védettségre vonatkozó adatok ismerete ezért mind a munkáltatónak, mind pedig a munkavállalónak kölcsönös és méltányolható érdeke.

„Amennyiben a későbbiekben bármilyen hazai jogszabály egyes munkafeladatok ellátását vagy külföldi jogszabály magyar munkavállalók külföldön történő munkavégzését a védettség igazolvány meglétéhez köti, akkor az igazolvány meglétének hiánya okszerűen vezethet a munkavállaló pályázatának elutasításához vagy meglévő munkavállalók esetében a munkakör módosításához, illetve akár a munkaviszony megszüntetéséhez is” – mutat rá dr. Zsédely Márta, a Réti, Várszegi és Társai Ügyvédi Iroda PwC Legal szakértő ügyvédje.

Munkavédelmi szempontból is indokolt lehet, hogy a munkáltató érdeklődjön a munkavállaló védettségéről. A pandémia első hullámában gyakorlattá vált, hogy a csoportos munkahelyi megfertőződés veszélyének csökkentése érdekében a munkáltatók számos preventív jellegű intézkedést vezettek be. Ide sorolható például a lázmérés vagy a Covid-kitettséget vizsgáló nyilatkozat bekérése. Ezen munkáltatói intézkedések a jövőben elhagyhatóak, amennyiben a munkavállaló a védettségét igazolvánnyal tudja bizonyítani.

A Réti, Várszegi és Társai Ügyvédi Iroda PwC Legal szakértői hangsúlyozzák: a munkáltató a védettségre vonatkozó információ birtokában ugyanakkor nem tehet különbséget a védettséggel rendelkező és nem rendelkező munkavállalók között olyan körülményre tekintettel, amelyek nem kapcsolódnak szűken véve a munkafeladatok teljesítéséhez vagy a munkavédelmi előírásokhoz. Így a munkáltató nem adhat magasabb díjazást a védettséggel rendelkező dolgozóknak a védettségre tekintettel, és nem zárhatja ki a védettségi igazolvánnyal nem rendelkező munkavállalókat az általa biztosított juttatásokból és kedvezményekből. Továbbá rendkívüli munkavégzés elrendelésekor, illetve egyes munkaidő-beosztások elkészítésekor sem tehet a munkáltató indokolatlan különbséget erre a körülményre tekintettel.

A védettségi igazolvánnyal csak a koronavírus-fertőzésen átesett vagy a védőoltás révén védetté vált személyek rendelkeznek. A munka törvénykönyve szabályai szerint csak olyan adat kérhető a munkavállalótól, amely a munkaviszony létesítése, teljesítése szempontjából lényeges. A védettségi igazolvány megléte, a fentiekben már említett okok miatt, lényeges adatnak minősülhet.

A védettségi igazolványról – vagy annak hiányáról – történő nyilatkozat ugyanakkor a munkavállaló egészségi állapotára vonatkozó különleges adatnak minősül. Különleges adatot a munkáltató csak kivételes esetben kezelhet. Adatkezelése akkor jogszerű, ha – a megfelelő jogalap megléte mellett – megalapozottan hivatkozik az általános adatvédelmi rendelet (GDPR) valamely kivételszabályára, amely mentesülést jelent a különleges adatok kezelésének általános tilalma alól. A védettségi igazolvány meglétéről történő adatkezelés, különösen a fentiekben bemutatott egyes munkakörök esetén, minősülhet olyan egészségügyi célzatú, illetve a munkavégzési képesség felméréséhez kapcsolódó adatkezelésnek, amely alapján az adatkezelés jogszerűen megvalósítható. Ekkor is irányadó az a szabály, hogy a munkáltató csak a legszükségesebb körben és ideig kezelheti a munkavállaló egészségügyi adatait, továbbá az adatkezelés tényéről és egyéb körülményeiről megfelelő tájékoztatást kell adnia.

„A munkáltató számára a védettségi igazolvány meglétének ténye már önmagában elégséges adat a cél eléréséhez. A védettségi igazolványon szereplő egyéb adatok, így például az oltás ideje, az adatkezelés szempontjából már nem lehet indokolt és arányos sem. A munkáltató ugyanis nem tud, és nem is jogosult az oltás egyéb körülményei alapján intézkedéseket hozni a beoltott személyre nézve” – teszi hozzá dr. Csenterics András, a Réti, Várszegi és Társai Ügyvédi Iroda PwC Legal szakértő ügyvédje.

Szintén lényeges, hogy a GDPR előírásai alapján és a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság eddigi ajánlásait és állásfoglalásait alapul véve a védettségi igazolványokról másolatok várhatóan a jövőben sem lesznek készíthetők (ismét csak a megfelelő adatkezelési cél hiánya miatt), de bemutatásuk a munkavállalótól kérhető lesz, és a későbbiekben az igazolvány száma is feljegyezhető lesz, ha ezt a hazai vagy külföldi jogszabályok előírják.

A technológia is tolja előre a drónhasznosítást

A dróntechnológia bevezetésében élen járó Egyesült Államokban körülbelül 786 ezer UAV (unmanned aerial vehicle) lesz üzleti célú használatban 2023-ra. Lengyelország – amely a közép-kelet-európai régió élenjárója ezen a területen – az üzletidrónflotta hatszorosára növekedését várja 2023-ig. Európa egészét nézve pedig – árbevételt tekintve – 2019 és 2024 között közel 20%-os átlagos ütemben fog növekedni.

Mindezt az egyre újabb és hatékonyabb technológiai fejlesztések is jelentősen elősegítik, mint például a növekvő akkumulátorkapacitás, nagyobb teherbírás vagy az egyre fejlettebb, mesterséges intelligenciával (MI) is támogatott szoftveres megoldások.

„A technológia szerepe mellett természetesen az elérhető üzleti hasznosság mértéke a kulcs a növekedés beindulásában. Azért sem meglepőek a látványos előrejelzések, mivel a drónok alkalmazása számos iparágban már egyáltalán nem egy ötlet vagy kísérleti technológia, hanem alapfolyamatokba építve, felskálázva, hangos sikerekkel bizonyította üzleti értékét” – mondja Lajtai Péter, a PwC Magyarország üzleti tanácsadási részlegének vezető menedzsere.

A jelenlegi üzleti célú drónalkalmazásokat a PwC szakértői hat nagyobb alaptípusra osztották: felmérés/feltérképezés; beruházások monitorozása; eszközgazdálkodás; áruszállítás; megfigyelés; videó- és műsorközvetítés.

Kerekes Antal, a PwC Magyarország technológiai tanácsadási csoportjának vezetője szerint a dróntechnológia alkalmazása, érettségi szintje a különböző országok egyes iparágaiban jelentős eltérést mutat. Míg a médiában és az építőiparban már évek óta jellemző a drónokkal támogatott munkavégzés, addig a technológia adaptációja még közel sem ment végbe olyan iparágakban, mint a kereskedelem és logisztika vagy a mezőgazdaság.

Magyarországon is robbanásszerű növekedés várható, a korai alkalmazók versenyelőnyhöz jutnak

A PwC szakértői a nemzetközi trendekkel összhangban Magyarországon is robbanásszerű növekedésre számítanak a következő években. A szabályozási környezet rendeződésével a hazai, korai alkalmazó szereplők olyan – külföldön már bevált – gyakorlatokat vezethetnek be, ami komoly versenyelőnyhöz juttathatja őket. Az új EU-s viszonylatban egységes szabályozás megnyitja a magyar piacot a külföldi drónos szolgáltatók előtt, amelyek eddigi tapasztalataikat Magyarországon is kamatoztathatják, illetve ez a hazai szereplőknek is jó export lehetőséget jelenthet.

2021-et megelőzően nem volt olyan jogszabály a magyar jogrendszerben, amely kifejezetten drónok biztonságos üzembe helyezésére, használatára, nyilvántartására vonatkozott volna. Emiatt a magyar drónökoszisztéma szereplőinek elsősorban az általános repülési jogszabályoknak kellett megfelelniük, azonban ezek a szabályozások sok esetben irreálisan nagy adminisztratív terhet és más, nem életszerű elvárásokat támasztottak a felhasználók felé.

Dr. Horváth Dóra, a Réti, Várszegi és Társai Ügyvédi Iroda PwC Legal szakértő ügyvédje hangsúlyozza: „A jelenleg hatályos szabályozás komoly kihívások elé állítja a jogszerűen reptetni vágyó drónpilótákat, hiszen a több szabályozási hullám ellenére mind a mai napig nem beszélhetünk egységes dróntörvényről. Tehát a magyar drónpilótáknak egyszerre kell figyelemmel lenniük az európai uniós és a nemzeti rendeletekre. A szabályozás ilyesfajta töredezettsége megnehezíti a jogértelmezést és ezáltal magát a jogkövetést is. Ezenfelül a hazai szabályozás az uniós kötelezettségeknél súlyosabb bürokratikus terheket ró a hazai drónpilótákra, kezdve az általános regisztrációtól a drónkezelői vizsga minden osztályra kiterjedő kötelezővé tételéig”.

„Ez a szabályozási közeg nem hat kimondottan ösztönzőleg a piaci felhasználásra, hiszen szinte elkerülhetetlenné teszi valamilyen fajta szakértő bevonását. Azonban mintha már látszódna a fény az alagút végén, mivel ez év februárjában a kormány egységes rendeletbe foglalva határozta meg az állami drónhasználatra vonatkozó szabályokat. Reményeink szerint ez mintaként szolgál majd a civil drónhasználat egységes szerkezetbe foglalásához is, és a szabályozás ilyen módon történő átláthatóbbá tétele egyre több piaci szereplő számára teszi vonzóbbá a drónhasználatot” – teszi hozzá Horváth Dóra.

A szakértők felhívják a figyelmet arra is, hogy a hazai drónszabályzásokról szóló törvény 2020-as év végi elfogadásával kizárólag a HungaroControl mydronespace nevű alkalmazásának használatával van lehetőség a drónok reptetésére. Az alkalmazás használata január 1-től kötelező, így minden drónhasználó számára hamarosan ismertté válik ez az applikáció.[1]

Drónalapú megoldások: biztonságosak, hatékonyak, enyhítik a szakemberhiányt

A növekedést olyan általános globális és hazai trendek, helyzetek ösztönzik, mint a szakképzett munkaerő hiánya, vagy az életünket várhatóan hosszabb távon befolyásoló, vissza-visszatérő globális járványhelyzet.

Szintén fontos aspektus az emberi munkavégzést helyettesítő, személyes beavatkozást nem igénylő tevékenységek előtérbe kerülése. Számos olyan megoldás létezik már munkafolyamatok elvégzésére, amely nem igényel állandó, közvetlen emberi jelenlétet. Ezen megoldások alkalmazása csökkenti az egészségügyi kockázat mértékét, továbbá megoldást kínál a régóta fennálló szakemberhiány jelenségére is, mely szintén több szektorban jelent kihívást.

Drónalapú megoldásokkal a jelenleg emberek által végzett feladatok jelentősen hatékonyabbá, jobb minőségűvé és gyorsabbá tehetők, valamint a szakemberhiány hatása így mérsékelhető.

„A technológiavezérelt precíziós mezőgazdaság esetében Magyarországon már találhatunk olyan szereplőket, akik nyújtanak drónos szolgáltatást a gazdálkodóknak, de sajnos ebben a szektorban is elmaradunk a világviszonylatban megjelenő megoldásoktól. Míg számos más országban drónok segítségével már a földterületek permetezése, vegyszeres kezelése is megoldott, addig erre Magyarországon még nem adott lehetőséget a jogszabályi környezet” – teszi hozzá Lajtai Péter.

A tanulmány készítői hangsúlyozzák: a nemzetközileg kipróbált drónalapú megoldások és a megfelelő európai szintű egységes szabályozás gyors fellendülést hozhat Magyarországon is ennek az innovatív technológiának az elterjedésében. Várhatóan azok a cégek tudnak ebből előnyt kovácsolni, amelyek idejében elkezdik beépíteni mindennapi működésükbe a drónokkal és a hozzájuk kapcsolódó egyéb szoftveres megoldásokkal hatékonyabbá tett folyamatokat.

[1] Részletesebben a mydronespace nevű alkalmazásról:

A magyar légtérben (valamint a NATO felkérése alapján a koszovói légtérben) légiforgalmi szolgáltatásokat nyújtó hazai vállalat a HungaroControl, mely léginavigációs kutatás-fejlesztéssel valamint a hazai légiforgalmi szakszemélyzet képzésével foglalkozik. A hazai drónszabályzásokról szóló törvény 2020-as év végi elfogadásával, kizárólag a HungaroControl mydronespace nevű alkalmazásának használatával van lehetőség a drónok reptetésére. Az alkalmazás használata január 1-jétől kötelező, így minden drónhasználó számára hamarosan ismerté válik ez az applikáció.

Az alkalmazás letöltésével mindenki részére generál a rendszer egy egyedi felhasználói fiókot, melyhez a szükséges adatokat az Android- és IOS-kompatibilis alkalmazásban rögzíthetik a felhasználók. A saját fiókban több repülési paramétert is lehet rögzíteni, melyek közé tartozik az érintett terület alakja, a tervezett maximális repülési magasság, valamint a repülés időtartama is. A felhasználó a drónreptetést megelőzően ki tudja jelölni a repüléssel érintett területet, ezt követően a rendszer ellenőrzi azt, és amennyiben tiltott, vagy korlátozott légteret észlel, rögtön jelzést ad arról. Az alkalmazás célja, hogy a reptetés biztonságos és szabályozott keretek között történjen.

A koronavírus-járvány első hullámában a veszélyhelyzeti távmunka szabályozás célja az volt, hogy a munkáltató a távmunkavégzést, illetőleg az otthoni munkavégzést egyoldalúan, lényegében azonnali hatállyal elrendelhesse.

A 2020. november 12-től hatályos 487/2020 (XI. 11.) számú kormányrendelet ismét szabályozta a távmunkavégzést. A mostani normaszöveg célja egyértelműen az, hogy a munkáltatók és a munkavállalók számára biztosítsa a távmunkavégzés lehetőségét olyan feltételek figyelembevételével, amelyet a felek kölcsönösen kialkudnak és amelyben megállapodnak.

„A jogszabály ugyan külön nem nevesíti, azonban álláspontunk szerint a megállapodásnak írásban kell történnie. Ez a gyakorlatban munkaszerződést, vagy munkaszerződés-módosítást, illetőleg egyedi megállapodást jelent. A megállapodás egyes rendelkezéseit a felek a munkáltató által kiadott írásbeli szabályzatban, illetve munkáltatói utasításban egészíthetik ki, illetve részletezhetik” – mondja dr. Szűcs László, a Réti, Várszegi és Társai Ügyvédi Iroda PwC Legal szakértő ügyvédje.

A munka törvénykönyve jelenlegi szabályai szerint a távmunkavégzés esetén a munkavállaló munkafeladatait rendszeresen távolról, tehát a munkáltató telephelyétől elkülönült helyről végzi, és számítástechnikai eszköz útján továbbítja munkája eredményét a munkáltató részére. Ettől a szabálytól azonban a kormányrendelet szabályozása szerint a felek szabadon eltérhetnek és a rendeltetésszerűség alapkövetelményén belül szabadon meghatározhatják a távmunkavégzés feltételeit, lényeges fogalmi ismérveit.

Így például a felek minden olyan munkavégzést is távmunkának tekinthetnek, amelyet a munkavállaló a munkáltató utasításának figyelembevételével otthon, vagy egyéb tartózkodási helyén végez, függetlenül attól, hogy annak eredményét számítástechnikai eszköz útján továbbítja, vagy sem, illetve, attól függetlenül, hogy az otthon végzett tevékenység mennyire rendszeres (részleges vagy eseti jellegű, meghatározott napokon történő távmunkavégzés). A lényeg, hogy a felek az adott munkavégzést és munkafolyamat lényeges feltételeit megállapodás keretében rögzítsék.

A kormányrendelet előírja, hogy a munkavédelmi törvény távmunkavégzésre vonatkozó speciális munkavédelmi szabályait nem kell alkalmazni a veszélyhelyzet tartama alatt. Ennek alapján például nem kötelező a munkaeszközök előzetes kockázatértékelése. Elegendő tehát, ha a távmunkavégzés megkezdését megelőzően a munkáltató tájékoztatja a munkavállalókat az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos otthoni munkavégzés legfontosabb szabályairól – ilyenek például az asztalra, székre, megfelelő világításra vonatkozó előírások, ajánlások, tiltott tevékenységek stb. Ennek alapján már a munkavállaló felelős azért, hogy amennyiben a távmunkavégzésre vonatkozó megállapodást aláírja, úgy a munkáltató által meghatározott munkakörülményeket kialakítsa és a munkavégzése során betartsa.

A távmunkavégzési megállapodás legfőbb elemei tehát a távmunkavégzés keretében történő foglalkoztatás tényének rögzítése, a felek által biztosított munkaeszközök köre, a költségtérítés mértéke, valamint a munkarend meghatározása. Egyéb háttérszabályokat – például ellenőrzési jog gyakorlása, adatkezelési, titoktartási kötelezettségek teljesítése, munkavédelmi szabályok – a munkáltató továbbra is jogosult egyoldalú szabályzatban, utasításban közzétenni.

„A kormányrendelet értelmében távmunkavégzés esetén lehetőség van a ténylegesen távmunkával töltött napok arányában adómentes költségtérítést nyújtani a munkavállalók számára az év elején érvényes minimálbér 10%-a erejéig, amennyiben a munkavállaló nem érvényesít tételes költségelszámolást. Az adómentesen biztosítható költségtérítésnek tehát előfeltétele, hogy a munkavállalóval távmunkavégzési megállapodás szülessen, továbbá részleges távmunka esetén a munkáltatónak a munkaidő-nyilvántartási adatokat ki kell egészíteni arra vonatkozóan, hogy a munkavállaló mely munkanapokon teljesített távmunkát” – hívja fel a figyelmet dr. Zsédely Márta, a Réti, Várszegi és Társai Ügyvédi Iroda PwC Legal szakértő ügyvédje.

A PwC Legal szakértői kiemelik, hogy a kormányrendelet továbbra sem írja elő, hogy a költségtérítést a munkáltatónak kötelezően adnia kell-e vagy sem. Erre a munka törvénykönyve ad választ, amely előírja, hogy a munkavégzéssel kapcsolatos indokolt költségeket a munkáltatónak meg kell fizetnie. Ezért, ha igazolható, hogy a távmunkavégzéssel összefüggésben keletkezik többletköltsége a munkavállalónak, akkor két lehetőség mutatkozik: tételes költségelszámolás keretében a munkáltató megfizeti a költségeket vagy igazolás nélkül fizet költségtérítést a munkavállaló részére, amely azonban a kormányrendelet előírása szerint csak korlátozott mértékben – tehát a minimálbér 10%-ig – adható adómentesen, és csak a távmunkavégzés igazolt napjaira.

A kormányrendelet szerint a fenti tartalmú megállapodásokat a veszélyhelyzet idejére, tehát egyelőre 2021. február 8-ig terjedő tartamra lehet megkötni, és ugyanezen ideig van lehetőség a távmunkavégzéssel kapcsolatos és igazolás nélkül adható adómentes költségtérítés megfizetésére is.

Dr. Szűcs László tapasztalatai szerint számos cég már jelenleg is rendelkezik távmunka szabályzattal, illetve egyes társaságoknál már egyedi szerződések is születtek az otthoni munkavégzéssel kapcsolatosan. Az általánosan elterjedt vállalati gyakorlatok ismeretében ezek a szabályzatok – a kormányrendelet normáinak figyelembevételével – felülvizsgálandók.

„Álláspontunk szerint különösen a fentiekben hivatkozott munkavédelmi normák, illetve költségtérítési szabályok miatt célszerű a meglévő szabályok kiegészítése, módosítása, illetve az egyedi szerződések megkötése. Ha a munkavállalók már most is otthon végzik munkájukat, úgy lehetőség van az elektronikus úton történő szerződéskötésre is” – teszi hozzá a szakértő.

A gigabírságok tényén és mértékén túlmenően a döntésekkel kapcsolatban fontos néhány olyan kérdés tisztázása is, amelyek a közeljövő online kereskedelmét és a fogyasztói magatartást meghatározhatják. Jelentős leegyszerűsítéssel ezek két fő csoportra bonthatók: egyrészt mit értünk az online piacterek alatt, másrészt melyek azok a speciális jellemzők, amelyekre a fogyasztóknak figyelemmel kell lenniük, ha itt vásárolnak. Ez utóbbi sajátosságok közül most az ún. agresszív magatartások kihívásait tekintik át röviden a Réti, Várszegi és Társai Ügyvédi Iroda PwC Legal szakértői, dr. Firniksz Judit LL.M. és dr. Dávid Barbara LL.M. 

Online piacterek

Az online piacterek, platformok, termék- és árösszehasonlításra szakosodott weboldalak, alkalmazások legváltozatosabb formáival találkozhattunk korábban is, azonban a COVID-19 járvány tovább fokozta ezek jelentőségét. A járvány okozta piaci helyzetben számos olyan vállalkozás is kilépett az online térbe, amelynek korábban nem volt ilyen szándéka, vagy halogatta a belépést. Emellett a fogyasztói igény és hajlandóság is megnőtt az interneten elérhető legjobb ajánlatok felkutatására.

Az EU terminológiája az ún. digitális összehasonlító eszközök fogalmával írja le ezt a gazdasági jelenséget, amely megjelenési formájától függetlenül magában foglal minden olyan digitális tartalmat és alkalmazást, amelyet a fogyasztók számára fejlesztenek ki azzal a céllal, hogy a termékek és szolgáltatások összehasonlítását lehetővé tegyék.

A „független” ajánlatok összevetését végző árösszehasonlító honlapoktól kezdve a definíció lefedi azokat az eseteket is, amikor több kereskedő, szolgáltató kínálata közvetlenül egyesül egy fórumon. Az ilyen módon közvetítő szerepet betöltő piacterek – köztük például az utazás- és szállásfoglaló oldalak vagy az e-kereskedelmi platformok – üzemeltetői az összesített kínálatban való eligazodás érdekében alakítanak ki olyan funkciókat, alkalmazásokat, melyek az ott rendelkezésre álló termékek és szolgáltatások összehasonlítását teszik lehetővé. Ezen platformok száma és szerepe a jövőben minden kétséget kizáróan tovább fog növekedni.

Csak itt? Csak most? – Sürgető állítások

Megvizsgálva, hogy a GVH az online piactereket érintő döntéseiben milyen magatartásokat minősített jogsértőnek, találkozunk olyan, korábbról már jól ismert, megtévesztésnek minősülő magatartásokkal, mint az ingyenességre, az árak és kedvezmények mértékére vonatkozó állítások vagy akár a díjakkal és költségekkel kapcsolatos tájékoztatások hiányosságai.

A megtévesztés mellett azonban mind nagyobb hangsúlyt kapnak az ún. agresszív magatartások, azon belül is az ügyleti döntést befolyásoló sürgető üzenetek. A lemaradástól való félelem (szaknyelvben FOMO, mint „fear of missing out”) azok közé a tényezők közé tartozik, amelyek fokozhatják egy kereskedelmi üzenet meggyőző erejét. A sürgető üzenetek megfogalmazásának kiindulópontja ugyanis egyfajta hiány megfogalmazása vagy pedig időben, mennyiségben korlátozott kínálatra történő utalás. Ez egyfajta vélt vagy valós versenyhelyzet kialakítása révén közvetlen hatást gyakorol a fogyasztói döntésekre. A viselkedési közgazdaságtan kutatásai alapján az ún. hiány-torzítás (scarcity bias) folytán a korlátozott számban rendelkezésre álló javakat öntudatlanul is magasabbra értékeljük, mint azokat, melyek korlátlanul rendelkezésre állnak. A hiány, a szűkös elérhetőség üzenete tehát a fogyasztói tájékozódás ellenében hat. Megakadályozhatja ugyanis, hogy a fogyasztó versenytárs online piacterekre is ellátogasson, vagy akár az adott platformon maradva a keresési szempontjainak egyébként megfelelő, további találatokat részletesen megvizsgálja, esetleg közvetlenül is egyeztessen a piactéren megjelenő kereskedővel. A hiány kezelése különösen előtérbe került a COVID-19 járvány időszakában, amikor a fogyasztói társadalomban felnőtt és szocializálódott generációk gyakorlatilag először találkoztak ezzel a jelenséggel egyes alapellátási cikkek és a vírus elleni védőeszközök esetében.

A fogyasztó számára ugyanakkor fontos információ lehet az adott termékek elérhetősége, hiszen esetleg le sem adja egy több termékből álló vásárlásra vonatkozó megrendelését, ha néhány, számára kiemelkedően fontos cikk az adott online piactéren nem érhető el. Megoldandó kérdése ezért az online piacterek jövőjének, hogy az összehasonlítások kontextusában milyen módon tudják objektíven, a hiány-torzítást elkerülve jelezni a rendelkezésre álló mennyiségeket. Hosszú távon ugyanis a fogyasztói bizalom megrendüléséhez vezethetnek például az olyan helyzetek, amikor a fogyasztó a „már csak egy foglalás elérhető a szálláson” üzenettel találkozik, majd a megérkezését követően észleli, hogy az érintett szálláshelyen valójában csupán egyetlen apartman található.

Testreszabott hiányérzet? – Mit tehet a fogyasztóvédelem?

Ahogy a viselkedési közgazdaságtan minél több öntudatlan és tudatalatti viselkedésmintát tár fel, felmerülhet a kérdés, milyen képességekkel és ismeretekkel kell rendelkezniük a fogyasztóknak, hogy valóban a szándékuknak megfelelő döntést hozzák meg. A Booking.com magatartását érintő döntésben a versenyhatóság aláhúzza, hogy a magasabb képzettség nem jelenti az adott piacra, a szállásnyújtásra vonatkozó szakismeretek meglétét és magasabb tudatossági szintet sem, így a tanulással elsajátítható információk mintha nem lennének biztos kapaszkodók az eligazodásban.

A neuromarketingen, valamint a széleskörű adatelemzésen nyugvó, algoritmikus profilalkotáson alapuló kereskedelmi kommunikáció korszakába lépve, a versenyhatósági döntéseket olvasva azonban már az is kérdésesnek tűnik, hogy a fogyasztó tudatában van-e saját ügyleti szándékának és mennyiben tekinthető a szándék a sajátjának. A neuromarketing a marketinghatások elemzése érdekében igyekszik megtalálni a kapcsolatot a fogyasztói viselkedés és a neurális rendszer működése között, hogy ezáltal a marketing ingerek fogyasztókra gyakorolt élettani és érzelmi hatásai jobban megérthetők legyenek. A fogyasztói profilokon alapuló, egyedi, testreszabott ajánlatok pedig igyekeznek a legrövidebb utat megtalálni a reklámzajon át a fogyasztó figyelméhez.

„Ha nem kizárható, hogy a neuromarketing kutatási eredményei alapján megfogalmazott, tudatalatti befolyásolásra alkalmas, képi vagy szöveges reklámüzeneteket generáló algoritmusok hamarabb ismerik fel a fogyasztóról alkotott profilba illeszkedő igényeket, mint ahogy az érintett fogyasztó saját maga érzékelné az igényt, akkor érdekes kérdés, hogy ebbe a folyamatba hol szükséges hatósági eszközökkel beavatkozni” – mondta dr. Firniksz Judit, a Réti, Várszegi és Társai Ügyvédi Iroda PwC Legal versenyjogi szakértője.

„A közelmúltban közzétett GVH-döntések, így különösen a sürgető állítások egyfajta irányt szabnak a „személyre szabott hiányérzet”-generálásának határai tekintetében, ugyanakkor a döntésekből az is látható, hogy a kérdések egyre kevésbé dönthetők el pusztán a jog és a közgazdaságtan eszközeivel, a pszichológiai és informatikai, data science háttér beható ismerete nélkül. Ez tehát a fogyasztóvédelem jövője: a jog, a közgazdaságtan, a pszichológia és az informatika szempontrendszerének együttes alkalmazása” – tette hozzá dr. Firniksz Judit és dr. Dávid Barbara.

„A munkáltatónak nem feladata, hogy a járványveszélyt a munkavégzés helyén teljes bizonyossággal elhárítsa, ez a kötelezettség abban merül ki, hogy intézkedéseivel alacsony szinten tartsa a fertőzöttség munkahelyi kialakulásának kockázatát” – hangsúlyozza dr. Szűcs László, a Réti, Várszegi és Társai Ügyvédi Iroda PwC Legal szakértő ügyvédje.

A munkavédelmi törvény szabályai szerint a munkáltatónak az irodai/telephelyi visszarendeződés előtt rendelkeznie kell kockázatértékeléssel annak érdekében, hogy a működéssel kapcsolatos veszélyforrásokat számba vegye, és annak hatásait kezelje. A kockázatértékelés elvégeztetése törvényi kötelezettség, amelynek elmulasztása esetén a munkaügyi hatóság 50 000 Ft-tól 10 000 000 Ft-ig terjedő bírságot szabhat ki telephelyenként.

A kockázatértékelés szerinti ajánlások alapján a munkáltató egyoldalúan jogosult meghatározni a visszarendeződés utáni munkafeltételeket, munkafolyamatokat. Elsődleges szemponttá válik a munkaállomások munkabiztonsági szempontú kialakítása. Ennek körében a munkáltatók számára a következők szerint javasolt kialakítani a munkavégzési helyeket:

• a védőtávolságot (1,5 méter) lehetőség szerinti biztosítani lehessen;
• az egymással szembeni munkaállomások kialakítása helyett egymás melletti vagy elfordított munkaállomásokat létesítsenek;
• a munkaállomások közé elválasztó falat, plexiüveget vagy egyéb határolót alakítsanak ki;
• a munkaállomások közötti útvonalakat szükség szerint módosítsák;
• egyéni tereket jelöljenek ki, ahol elsődlegesen a munkavállaló tartózkodhat;
• az egyes közösségi tereket – például ebédlő – a munkavállalók csak létszámkorlátozás mellett használhassák – erre akár külön létszámnyilvántartás is vezethető vagy online foglalási rendszerrel is biztosítható a létszám-optimalizálás;
• a munkahelyi szellőztetés során a természetes szellőztetés biztosítása preferált legyen a közös levegőkeringető rendszerek alkalmazása helyett.

Ezen túlmenően ajánlott a munkafolyamatokat előzetesen felmérni, és azonosítani azokat a feladatokat, amelyek a jövőben akár véglegesen digitalizálhatók, automatizálhatók, ezért a munkafolyamat során a szükséges emberi érintkezés kiváltható. Ilyen például az elektronikus számlázás.

A visszarendeződés utáni munkafeltételek meghatározását követően a munkáltató köteles a munkavállalókat az általuk értett nyelven írásban tájékoztatni, illetve oktatni az új munkavédelmi feltételekről. Ennek körében a munkáltató számára ajánlott munkavédelmi célú tájékoztatókat, piktogramokat kihelyezni a munkavégzés helyén, és ajánlott továbbá általános és szükség esetén működési területenként kiegészítő munkavédelmi oktatás lebonyolítása is a munkába állás előtt. A munkavédelmi oktatás elvégzését a munkáltató köteles dokumentálni.

„A visszarendeződés egyik fontos előkészítő feladata a veszélyhelyzet alatt elmaradt időszakos foglalkozás-egészségügyi vizsgálatok lehetőség szerint mihamarabbi elvégzése is. Emellett a krónikus betegséggel küzdő munkavállalók soron kívüli alkalmassági vizsgálata is indokolt lehet annak megállapítása érdekében, hogy irodai munkakörnyezetbe visszahelyezhetők-e” – hívja fel a figyelmet dr. Zsédely Márta, a Réti, Várszegi és Társai Ügyvédi Iroda PwC Legal szakértő ügyvédje.

A munkarendek kialakítása igazítható a munkafolyamatok felépítéséhez és a kockázatértékelés során ajánlott munkavállalói létszámhoz. A munkáltató egyoldalúan bevezethet csúsztatott munkarendeket, rugalmas munkaidőt – akár munkakörönként eltérő törzsidővel -, valamint egymást nem fedő műszakokat is. Elrendelheti továbbá a kötetlen munkarendek esetében is, hogy mely idősávban tartózkodhatnak az irodai munkakörnyezetben. Az irodai munkakörnyezet esetén célszerű felmérni, hogy egyszerre hányan tartózkodnak a zárt térben, és célszerű előírni a munkavállalóknak, hogy amennyiben be akarnak jönni az irodába, úgy azt előre jelentsék be. Amennyiben a munkáltató azt tapasztalja, hogy sokan jönnének egyszerre, kötelezheti a munkavállalókat a további otthoni munkavégzésre.

A munkarendeket a munkáltató jogosult akár már másnaptól is kihirdetni, de annak érdekében, hogy a munkavállaló készen álljon a visszarendeződés utáni munkarend teljesítésére, ajánlott a munkajogi szabályok szerinti hét nappal korábban, és legalább egy hétre előre történő munkaidő-beosztás kihirdetése. A munkahelyi rendezvényeket továbbra is kerülni kell, még akkor is, ha kültéri rendezvényről van szó.

„A munkáltatók és a munkavállalók nagy része is elkötelezetté vált abban, hogy amennyiben a munkafeladatok megengedik, továbbá a munkavállaló otthoni munkakörnyezete erre alkalmas, akkor az otthoni munkavégzés a visszarendeződés után általánosabbá váljon. Jó gyakorlatnak számít, ha a munkáltató a visszarendeződés előtt felméri munkavállalói véleményét arról, hogy milyen feltételekkel látja a munkavállaló biztonságosnak a visszatérést, milyen arányban kíván a jövőben irodai, illetve otthoni munkavégzésben dolgozni. A visszarendeződés előtt ajánlott a munkaszerződések felülvizsgálata az otthoni munkavégzés fenntarthatósága érdekében. A veszélyhelyzet megszűnése utáni 31. naptól csak munkaszerződés módosítással van lehetőség az otthoni munkavégzés fenntartására” – mondja dr. Szűcs László.

A munkavédelmi szabályok szerint a munkáltatói kockázatértékelésnek az otthoni munkakörnyezet munkabiztonsági szempontú alkalmasságára is ki kell terjedni. Ez a gyakorlatban megvalósítható egy adatszolgáltatási ív kitöltésével – amely a munkakörnyezet egyes elemeire kérdez rá -, továbbá egy-két fotó begyűjtésével is az adott munkaterületre vonatkozóan. A tartósan otthoni munkavégzésben dolgozó munkavállalók esetében indokolt lehet az egyes többletköltségek munkáltató általi megtérítése, akár tételes költségelszámolás, akár költségátalány formájában (például rezsi-költségátalány).

„A visszarendeződéssel kapcsolatosan sok kérdést vet fel a munkavállalók egészségének vizsgálatára vonatkozó rend kialakítása. A veszélyhelyzet alatt hozott szabályok lehetővé teszik, hogy a munkáltató a munkavállalók létszámához, az alkalmazott technológiához, illetve a munkakörülményekhez igazodóan, a szükséges mértékben ellenőrizhesse a munkavállalók egészségi állapotát, ez a jogosultság azonban nem korlátlan” – teszi hozzá dr. Zsédely Márta.

Továbbra is előírható minden munkavállaló számára, hogy amennyiben munkába érkezés előtt magán a fertőzés tüneteit észleli, akkor nem jöhet be az irodába/telephelyre, és azonnal köteles értesíteni közvetlen felettesét. A visszarendeződés után is irányadó az a szabály, hogy a munkavállaló a fertőzéstől való félelemből nem tagadhatja meg az irodai/telephelyi munkavégzést.

A munkavállalót megilleti a jog arra vonatkozóan, hogy a munkáltatótól védőeszközök biztosítását kérje a munkavégzéshez, tehát munkakörtől függően maszkot, fertőtlenítőt, kesztyűt stb. A munkáltatói kockázatértékelés ebben a körben azért különösen fontos, mert abban szerepelnek az egyes munkakörökhöz ajánlott védőeszközök, felszerelések. A munkavállaló tehát ennek hiányára hivatkozhat. Ezt meghaladó védőeszközök biztosítására a munkáltató csak akkor köteles, ha egyedi esetben ez munkavédelmi szempontból indokolt, egyébként nem.