Krisztus után 79-ben megsemmisítő természeti katasztrófa tette a földdel egyenlővé Pompeji városát. A Vezúv kitörése 3000 emberi életet követelt. Mára Pompeji a világ egyik legegyedülállóbb régészeti helyszínévé vált, és évente kétmillió látogatót fogad, de közel sem mutatta még meg minden titkát.

A legutóbbi jelentős felfedezés 2018-ban indult, méghozzá bűnözőknek köszönhetően. A helyi rendőrség lehallgatott néhány sírrablót, így jutottak el egy alagút-hálózathoz, amit Pompejitől 700 méterre ástak, eltemetett értékek után kutatva. Az egyik ilyen alagút egy ókori villa szobáihoz vezetett, amely egy 1908-ban felfedezett birtokhoz, a Villa Giulianához tartozott. A régészek úgy döntöttek, hogy ismét feltárják a helyszínt. Jól tették, hiszen néhány hónappal később lovak csontvázaira bukkantak, majd egy négykerekű római szekérre, méghozzá szinte makulátlan állapotban.

Szakértők szerint ez a két ló által húzott szekér emberek és tárgyak szállítására egyaránt alkalmas volt, és gyakori jelenség lehetett Pompeji utcáin. A 14 000 főt számláló települést egy sűrűn lakott kisvárosként kell elképzelni, amit sakktábla-szerűen hálózták be az utcák. Lakóinak jelentős része a boltokban, kocsmákban, thermopoliumokban (a korszak kifőzdéi) töltötte az idejét, a jövés-menés folyamatos volt. A várostervezőknek megoldást kellett találniuk az ember- és járműáradatra, így védték a bevásárlóutcák sétálóit széles gyalogutak a szekerektől. Sőt, a város néhány részét lezárták mindenféle jármű elől – ilyen volt a fórum, ahol Pompeji gazdasági és vallási tevékenységének nagy része zajlott.

Az utakat bazalttömbökből készült gyalogos-átkelőhelyek is gazdagították, így a gyakori esőzések ellenére sem lettek sárosak a lábak. A szekerek kerekeinek távolságát és a tengely magasságát ezekhez a kőtömbökhöz, illetve a köztük lévő hézagokhoz igazították. A keskeny, legfeljebb négy méter széles utcák nem igazán adtak teret a manőverezésnek – a megtalált szekér a kanyarodási nehézségek leküzdésére csapágyas, elcsukló kerekeket, illetve alacsony altestet használt. A szekér oldalát és a hátulját tíz medalion díszítette, ezeken különböző erotikus jelenetek láthatók. Akkoriban az ilyen ábrázolások sokkal hétköznapibbak voltak és általában istenségekhez kötődtek (pl. Vénuszhoz, a termékenység istennőjéhez), így fontos vallási és társadalmi szimbólumként alkalmazták azokat. A Villa Guilianában talált szekér motívumai előkelőséget, gazdagságot sugároznak, tehát a maga idejében egy luxusjárgány lehetett.