A Képzőművészeti Főiskolán diplomáztál, kezdetben kulturális műsorokat készítettél, majd 2002-ben jött egy nagy (kívülről nagynak látszó) irányváltás a Big Brotherrel. Mi vonzott a nagyszabású show-k világába?

A televíziózásnak ezek a legnagyobb formátumai, én pedig ilyet előtte sosem csináltam, és elkezdtem kacérkodni azzal a gondolattal, hogy mi van akkor, ha alkalmas vagyok erre. Ha nem működik, akkor legfeljebb majd nem csinálom. De nagyon rövid idő alatt kiderült, hogy működik, és én is szeretem, így benne maradtam ebben az elmúlt húsz évben. Szerintem ez egy jó és egy életre kiható kísérlet volt. Ezek a nagy show-műsorok elképesztően profik, 100–150 ember dolgozik a stábban, professzionális technika, nagy színpad, tizenhárom kamerát használunk egyszerre, közönség van, amely reagál mindenre. Az élő műsorvezetést különösen szeretem, olyan, mint az extrém sport. Hatalmas adrenalinlöket, szeretem, hogy partnerek vannak, az énekesek, a zsűri, a műsorvezetőtársak. Ez egy nagyon élénk műfaj, a show-műsor-készítést szétveti az energia, mondjuk főleg, ha én csinálom. De ez egy oda-vissza ható dolog! Amit kapsz, azt adod vissza. Itt rengeteg spontaneitás van, és pont ez a jó. Ettől lesz élő az élő, és ezt nagyon bírom, és elég nagy rutinom is van benne.

A 2016-ban bemutatott Tiszta szívvel című filmnek forgatókönyvírója és rendezője is vagy. A kamera melyik oldalán érzed jobban magad?

Ha valaki több mindent csinál, akkor erre nehéz válaszolni. A kamera mindkét oldalán jól érzem magam, de a szerepek persze változnak. A rendező az, aki a döntéseket meghozza, ez egy kicsit más jellegű felelősség, mint mikor műsorvezetőként kell elvégeznem a rám bízott feladatot, de nem felelek az egészért. Rendezőnek lenni extra felelősség, ő hozza meg a legapróbb döntéseket is, az ő döntésmechanizmusai tükröződnek vissza a filmen. Nagyon komplex feladat, és nagyon szeretem. Nekem nagy szükségem van egy olyan művészeti területre, amit egyrészt százszázalékosan tudok kontrollálni, másrészt pedig nagyon szeretek emberekkel dolgozni úgy is, hogy eszmét cserélünk. Ez az egyéb szereplésekre is igaz, de fokozottan érvényes a rendező, egy olyan csapatjátékos esetében, aki az egész gárdát tudja irányítani, és ha valakinek van erre képessége és fantáziája, akkor csinálni kell.

Több mint egytucatnyi rangos díjat nyertél. Melyikre vagy a legbüszkébb?

Háromszor kaptam meg a Televíziós Újságírók Díját az év legjobb férfi műsorvezetője kategóriában, erre például nagyon büszke vagyok. Nagyon szeretem a legelső díjamat is, ami egészen fiatalon lett az enyém a Kamera Hungária fesztiválon. A legjobb riporternek járó elismerést kaptam, még a 72 Óra című műsorunk kapcsán. Ez volt az első díjam, és ami a legviccesebb, hogy tárgy formájában a legnagyobb. A Propaganda Pulitzer-emlékdíjban részesült, erre is különösen büszke vagyok. Van egy szekrény, ami tele van díjakkal. Iszonyú mennyiségű, nem tudom pontosan, hány darab. Nem nagyon van olyan rendezvény, amin ne kaptam volna valami díjat. A legbüszkébb talán arra vagyok, hogy tényleg megszámolni sem tudom a sok elismerést, és ez nagyon jóleső érzés.

2021 márciusában kiszivárgott, hogy a Miniszterelnökség sürgős kérdéssel fordult az önkormányzatok felé. A koronavírus-járvány harmadik hullámának tetején a Gulyás vezette minisztériumnak a legfontosabb azt volt tudnia, hogy fellépnek-e az önkormányzatok  és intézményeik az “LMBTQ-propaganda” terjesztése ellen.

Az elsőfokú perben a Fővárosi Törvényszék elutasította a Miniszterelnökség azon védekezését, hogy a kért iratok döntéselőkészítő adatnak minősülnek. A törvényszéki ítélet alapján három munkanapon belül meg kellett volna küldenie a Háttér Társaság számára a kért adatokat. A minisztérium ez ellen a döntés ellen fellebbezett.

Az Ítélőtábla, az Alkotmánybíróság gyakorlatra hivatkozva, hangsúlyozta: az információszabadság egyaránt magában foglalja a közfeladatot ellátó szervek és személyek azon kötelezettségét, hogy a közfeladatok ellátásával
összefüggő adatokat nyilvánosságra hozzák, valamint mindenki jogát arra, hogy ezeket az adatokat megismerje. A közérdekű adatokhoz való hozzáférés csak kivételesen, a törvényben meghatározott keretek között van lehetőség. A Miniszterelnökségnek kellett volna bizonyítania, hogy az adatkérés megtagadása jogszerű. Már az elsőfokú bíróság is úgy ítélte meg, hogy nincs olyan közérdek, amely igazolhatná az adatok visszatartását – az Ítélőtábla osztotta a törvényszék indokolását. A konkrétumokat nélkülöző, az alkotmánybírósági alapelvekre általánosságban hivatkozó fellebbezés nem győzte meg a másodfokú bíróságot. Mivel a kért iratok rendelkezésre állnak, hiszen azokat a perben a Miniszterelnökség benyújtotta, a jogerős ítélet fenntartotta a teljesítési határidőt is: január elején várja a Háttér Társaság a kért iratokat. A másodfokú ítéletből egyértelmű: a fellebbezés
csupán időhúzás volt, amellyel a Miniszterelnökség megpróbálta elodázni az adatok kiadását. Eljárása nemcsak az adatkérő Háttér Társaság, hanem a bíróság idejét is csak rabolta – írják.

A másodfokon hozott döntés értelmében a bíróság fenntartja a három napos határidőt és további ügyvédi munkadíj megfizetésére kötelezi Gulyás Gergely minisztériumát. A döntést 2022. december 28-án vette át a Háttér Társaság jogi képviselője, dr. Kollarics Flóra, a TASZ ügyvédje, így a miniszterelnökségnek januárban rendelkezésre kell bocsátania az adatokat.

“A kért adatok hozzájárulnak ahhoz, hogy feltérképezzük a kormányzat LMBTQI emberekkel szemben folytatott hadjáratának tényleges hatását és bemutassuk, hogy már a propagandatörvény elfogadása előtt is jelentősen korlátozták az állami intézményeken keresztül az LMBTQI tartalomhoz való hozzáférést” – kommentálta a döntést Dr. Polgári Eszter, a Háttér Társaság Jogi Programjának vezetője.

Fotó: Christian Lue/unsplash.com

A különféle techcégeket gyakran éri az a vád, hogy a közösségi médiaplatformjaikon nem tudják hatékonyan felügyelni a tartalmakat, mert nem szűrik megfelelően a politikai szélsőségeket a vakcinákat érintő félretájékoztatást, vagy akár a gyűlöletbeszédet, sőt mivel sokszor népszerű tartalmakról van szó, az algoritmusaik még előre is sorolják ezeket a felhasználók hírfolyamában. A szigorú moderálás kapcsán a legtöbb esetben a szólásszabadság indokolatlan korlátozásának vádja is előkerül, amellyel nem tudnak mit kezdeni a közösségi platformokat működtető cégek – Nigéria kormánya nemrég ezért tiltotta be az országában a Twittert.

Igény és gyakorlat

A világon mindenhol egyre sürgetőbben jelentkezik a techóriások szabályozása iránti igény. A legnagyobb érdeklődés persze azt a kérdést övezi, hogy megengedhető-e a közzétett tartalmak moderálása és ha igen milyen mértékben, avagy a szabad véleménynyilvánítás védelme felülír minden más szempontot. Ugyanígy gyakran tárgyalt kérdés a hirdetési bevételek sorsa, hiszen egyértelműen látszik, hogy a hagyományos médiatermékeket a techóriások gyakorlatilag megfosztották ettől a bevételi forrásuktól. Ausztráliában nemrég pontosan ezért kerekedett hatalmas botrány, a Facebook korlátozta is a szolgáltatásait, majd kompromisszumos megoldás született.

Illegális tartalmak

Németországban 2017 óta a több mint kétmillió regisztrált felhasználóval rendelkező közösségi oldalak, szolgáltatók akár 50 millió eurós büntetést is kaphatnak, ha az illegális tartalmat 24 órán belül nem távolítják el az oldalukról. Ez leginkább az olyan jogsértő tartalmakat érinti, mint a gyűlöletbeszéd, a rágalmazás vagy a terrorista tartalmak. A nem egyértelműen jogsértő tartalmak hétnapos átfutási időt kaptak, így az álhírek kiszűrése is megoldható.

Lépéskényszerben az EU

A közösségimédia-, videómegosztó- és keresőmotor-szolgáltatók működésének szabályozása mindenekelőtt azt a kérdést veti fel, hogy hogyan lehet jogszabályi szinten definiálni ezeket a cégeket. Az éppen kidolgozás alatt álló EU-s rendelet az online platformok gyűjtőfogalom alatt szeretné szabályozni ezeket a cégeket, amelynek az elfogadása jelenleg még várat magára, hiszen a végleges szöveg csak hosszas egyeztetések során alakul majd ki – mutatott rá Sorbán Kinga, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Információs Társadalom Kutatóintézetének kutatója.

Jelenleg az egységes digitális piac előnyeit szem előtt tartó szabályozás van érvényben, ami lehetővé teszi, hogy a cégek minél több tagállamban szolgáltassanak. Ennek köszönhető, hogy a vállalkozások az EU egészében értékesíthetik online a termékeiket, szolgáltatásaikat, a vásárlók pedig a kontinentális piacon válogathatnak. Viszont jogilag a Facebook és a Google a kedvező szabályozási feltételeket biztosító Írországban működik, és az EU-ban a származási ország elve érvényesül, tehát a szolgáltató elleni eljárások alapvetően az ír hatóságok hatáskörébe esnek.

Magyarország kivár

Magyarországon átmenetileg lekerült a napirendről a techóriások szabályozásának kérdése, mert előbb el kell készülnie az uniós rendeletnek. Az EU rendeletére építhető fel tehát a hazai szabályozás, ami képes figyelembe venni a nemzeti sajátosságokat is – fejtette ki Sorbán Kinga. A nemzeti szabályok betartása ugyanis külföldön bejegyzett, több tagállam területén működő szolgáltatók esetén nehezen kényszeríthetőek ki, hiszen a származási ország elvének lényege éppen az, hogy a szolgáltatóknak csak a letelepedési helyük szerinti ország szabályainak kell megfelelniük.

Fotó: Uriel SC, Unsplash; NKE